Chris d'Lacey: Tűzcsillag

"David Rain ennél jobban már nem is érezhetné magát: expedícióra indul az Északi-sarkra és könyvet ír. A jeges éghajlaton David belekezd a mesébe medvékről, sárkányokról és a rejtélyes tűzcsillagról. Hamarosan rájön, hogy a mese a való élet tükre, és hogy egy régi ellenség közeleg. David vajon meg tudja akadályozni a gonosz tervet? Vagy az emberek világát pusztulás fenyegeti?"

Nagyon vártam ezt a részt,mert a második után egyre inkább kíváncsi voltam mit hoz ki ebből d'Lacey.Most is így érzek.

A történet egyre jobban kezd bonyolódni-sajnos már rég olvastam a 2.részt,ezért akadtak gondjaim hogy most mi van-és az figyelmem pedig egyre jobban le tudta kötni.
Nem részletezném sztorit,mert biztos elszólnám magam,és be kell valljam,néhány részlettel magam sem vagyok tisztában.De ennek ellenére azért egész jó volt,sok csavar volt bent amire nem is számítottam,és ez nálam már jó pont.

A szereplők még mindig szerethetőek,bár egyre inkább távolabb kerültek tőlem.Már nem volt olyan bensőséges a leírásuk,inkább a történések kaptak nagyobb hangsúlyt.Lehet ezért van az,hogy a nagy kedvencek a sárkányok és a jegesmedvék voltak ezúttal,de ők nagyon.

A stílus továbbra is magával ragadó,bár sokat vesztett a humorából,amit nagyon is hiányoltam.Mig az első két kötetet nyugodt szívvel ajánlottam kisebb gyerekeknek is,mostanra már inkább a 12-14 éves korosztályt mondanám rá.
Egy dolgot eléggé furcsálltam SPOILER ugye elég sok szereplőt megöl az író,legyen az állat vagy ember -biztos Martin-szindrómája van- nem igazán érzem át ezeket.Például a legvégén,a főhős halála nekem túl gyors volt,egyszerűen fel se fogtam,hogy mi van,erre már otthon voltunk.Igazán hagyhatott volna egy kis időt a drámázásra.E mellett Zanna is gyorsan lezavarja a gyerek témát.És az egy picit zavart,hogy majdnem mindenki bevizelt félelmében.És ezt most szó szerint értsük.SPOILER

Összességében elég jó volt,és egyre érdekesebb a sorozat,bár nem tudom ezt hogyan lehet folytatni,mindenesetre sikerült neki ugyanis még 3 rész van ez után,amiket már nagyon várok.


5/4.5

Eredeti cím: Fire Star
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 416 oldal

Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Az utolsó szalmaszál

"Nézzünk szembe a tényekkel: Greg Heffley soha nem változik meg. Valaki igazán elmagyarázhatná ezt Greg apjának is.
Frank Heffley úgy dönt, hogy meg kell edzenie a fiát, ezért beíratja sportolni és más „férfias” tevékenységre is.
Persze Greg könnyedén áthúzza apja terveit. De mikor az apja megfenyegeti, hogy katonaiskolába adja, Greg rájön, hogy össze kell kapnia magát…különben szedheti a sátorfáját."

Hát igen,ez már a sorozat harmadik darabjai,és már kétszer leírtam,hogy miért tetszik,miért nem,úgyhogy most nem fogom még egyszer.
Ez a rész kicsivel jobban sikerült,mint az előző,eredetibb részletek vannak benne,és lassan már Greg is abba a korba ér,ahol már elkezd érdeklődni az ellenkező nem iránt,ami újabb vicces szituációkat hoz.És ahogy észrevettem,főszereplőnk kezd egyre jobban hasonlítani Rodrick-hoz,egyszóval kamaszodik.
Összességében ne olyan vészes a sorozat,de azért nem is dobok hátast tőle.Ennek ellenére a többi részt is elolvasom majd,mert azért jó kikapcsolódás :)

3.5/5

Eredeti cím: The Last Straw
Fordító: Szabados Tamás,Rindó Klára
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 216 oldal

Jeff Kinney Egy ropi naplója – Rodrick a király

"Csak egyet ne tégy! Ne kérdezd, hogyan töltötte Greg Heffley a nyári szünidőt, mert egyáltalán nem hajlandó róla beszélni.
Az új iskolaév kezdetén Greg buzgón törli ki az emlékezetéből az elmúlt három hónapot… különösen egy eseményt.
Sajnos a bátyja, Rodrick mindent tud az esetről, amit Greg mélységes mélyre szeretne eltemetni. De a titkoknak megvan az a sajátosságuk, hogy szeretnek felszínre kerülni… különösen, ha egy napló is szerepel az ügyben."

Az első rész egész jó volt,bár nem a legjobb,ezért belevágtam ebbe is.Sajnos kicsit csalódnom kellett.Úgy mint az elsőből,ebből is készült film,és nekem az nagyon tetszett,de ahhoz képest a könyv nem volt valami nagy szám.Tudom,hogy a filmet kicsit átírtak,hogy az idősebbeknek is élvezhetőbb legyen.Talán én is ezért szerettem azt jobban.

De visszatérve a könyvhöz.Egy picit gyengébbre sikerült,mint az első,de azért így se volt olyan rossz.A Heffley család hozza a formáját,és annak külön örültem,hogy kicsit többet megtudtunk a család többi tagjáról is,nem csak Gregről.
Összességében kicsit jobbat vártam,de azért a humora miatt még mindig érdemes elolvasni,és a folytatást is el fogom.

5/3,5

Eredeti cím: Rodrick rules
Fordító: Szabados Tamás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 224 oldal

Lezsák Levente: Emerson & Tsa., avagy a titokzatos mordiai bűneset

"Van egy ország, Mordia, ahol sohasem süt ki a nap, ahol mindig borongós az idő, és ahol az embereknek soha sincsen jókedvük. De még egy árva huncut pillanatra sem. És így megy ez már emberemlékezet óra. Egészen addig, amíg valami szörnyű dolog nem történik: IV. Burgum, Mordia királya egy reggel JOBB LÁBBAL kel fel!"

Már több helyen is láttam ezt a vékonyka kis könyvet-aminek a borítója bolygatja az ember fantáziáját-és mivel csak jót hallottam róla,úgy gondoltam ezt nem hagyhatom ki.És milyen jó,hogy nem tettem!
Gyengéim közé tartoznak a jól megírt gyerekkönyvek,még akkor is ha már elvileg jócskán "kinőttem" belőlük.
A stílusa pont olyan,amit én nagyon szeretek az ilyen típusú könyvekben(pl. Diana Wynne Jones és Paul Stewart-Chriss Riddel művei).Megfelelő arányban ötvözi a krimit,romantikát,mesevilágot.Mind e mellett még a humora is jó,és nem erőltet bele felesleges poénokat.Itt még az sem zavart,hogy közbe-közbe kiszólt az olvasóhoz,mert ettől csak még jobban sikerült belevonnia a történetbe,holott más könyveknél ez inkább kizökkent engem.
A történet eredeti,és csavaros.Bevallom,nem míg meg nem mondta,hogy ki a tettes,fogalmam sem volt.
A szereplők roppant szerethetőek,és persze mindegyiküknek van egy kis rejtegetnivalója.
Amiket még feltételemül meg kell említeni,azok a rajzok.Nagyon szépek és igényesek,jól passzolnak a történethez,csak egy baj van velük,lehetne több is.És ez vonatkozik a könyv terjedelmére is. Szívesen elolvasgattam volna ég egy kicsit. :)

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak.

5/5

Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2008
Hossz: 144 oldal

Rick Riordan: A csontlabirintus

A 39 kulcs 1.rész

"Mi történne, ha rájönnél, hogy a családod az egyik leghatalmasabb család a történelemben? Mi lenne, ha azt mondanák, hogy a család erejének forrását elrejtették a világ különböző részein, 39 kulcs formájában? Mi lenne, ha választás elé állítanának – fogod az egymillió dollárt és elsétálsz. vagy megkapod az első kulcsot? Ha Amy vagy Dan Cahill helyében vagy, a kulcsot választod – és megkezdődik a veszélyes hajsza."

Riordan korábbi munkája-Percy Jackson sorozat- nekem kifejezetten tetszett, így kíváncsi voltam erre a könyvére is.

A történet alapjában véve nem rossz,felkelti az ember érdeklődését,mert ugyan ki ne lenne kíváncsi rá,mi az amiért megéri lemondani 1millióról? Mi más mint egy kincskeresős játék! Mindig is szerettem az ilyen "gondolkozz,és úgy jutsz tovább a következő állomásra" dolgokat,főleg a filmeket.
Jól is indul az egész,csak a szokásos gyerekeknek íródó könyvek csapdájába esik.Sosem értettem,hogy ki az aki elhiszi,hogy 2pár tizenéves gyerek (12-14 évesekre kell gondolni)szinte megváltja a világot,olyan trükköket és akciókat adnak elő.Nekem az ilyen sosem jött be igazán.Annyi szóljon a könyv mentségére,hogy a mi gyerekeink kapnak egy felnőtt segítőt is,aki még egész jó fej is.
A szereplők nekem elég sablonosak-okos,de visszahúzódó lány; idegesítő,de jó matekos öccs;izomagy család stb.-de itt nem is a szereplőkön van az igazi hangsúly,hanem az akción.
Annak nagyon örülök,hogy sok érdekesség van benne a "keresett" személyről-néhány dolog még nekem is új volt- ,meg lehet min gondolkozni,és ez szerintem jobban leköti a korosztályt,mint egy jó kis jellemábrázolás,és legalább tanul is közben valamit.

A sorozat 10 részes,aminek az érdekessége,hogy nem 1 író írta az összeset,hanem 8.Ez már magában kíváncsivá tett annyira,hogy elolvassam a következő részt is.


5/3.5



Eredeti cím: The 39 Clues 1. The Maze of Bones
Fordító: Farkas Orsolya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 240 oldal

Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska

"Ismerd meg Ottoline Brown és legjobb barátja, Mr. Munroe történetét. Nincs oly trükkös talány, mely kifog e kettő furfangos agyán… Vakmerő és rafinált tolvaj garázdálkodik Nagy Város falai között, miközben értékes ölebek válnak köddé és cserélnek gazdát városszerte. Valamit tenni kell… Gyönyörű kivitelű, letehetetlenül sodró történet"

Azt ugye tudni illik rólam,hogy nagy rajongója vagyok a Paul Stewart-Chris Riddell párosnak,ezért amikor megláttam a Könyvmolyképzőnél,hogy meg fog jelenni az Ottolina,tudtam,hogy ez nekem kell.Aztán rájöttem,hogy ennyiért mégsem,inkább kivárom, míg meglesz a könyvtárnak.Sajnos valaki elhappolta előlem,de nem csüggedtem,szépen fogtam és előjegyeztem,és a múlt héten pár óra alatt ki is olvastam.

Igaz ilyen kicsi kis gyerekkönyvet nem nehéz gyorsan olvasni,de ezt még nagyon is élveztem közben.Mindig is csodáltam Chris rajzait, hihetetlen fantázia van a fejében képileg,de most kiderült,hogy írni is tud(persze a maga műfajára értem),nem csak rajzolni.

Kapunk egy aranyos kis történetet Ottolináról - aki szeret rejtélyeket és trükkös talányokat megoldani - és a barátjáról Mr. Munroe-ról - aki nem szereti az esőt és ha fésülgetik.Bár a tolvaj kiléte már akkor kiderül,ha ránézünk a könyvre,ettől függetlenül én igenis izgultam egy kicsit,hogy hogy alakulnak majd a dolgok.
A képi világot egyszerűen nem tudom leírni,olyan jó.És ahogy ezt kombinálja a szöveggel eléri a tökéletes hatást,ami nem csak egy kisgyereknél,hanem nálam is tarolt.Például ezeknél jól látjuk,hogy milyen kicsik is a szereplők a valójában;vagy az esős résznél az idő változását.(a képeket én csináltam ne tessék szidni őket,sajnos csak így tudom ezt megmutatni rendesen; kattintásra nagyobb lesz,úgy az igazi :D )


Ez csak az egyik dolog volt,ami nagyon tetszett.Aztán ott volt az,hogy olyan érzésem volt,hogy ha ezt olvasnám fel egy kisgyereknek,biztosan lekötné,és nagyon tetszene neki.Sokszor hallani véltem a fejemben,hogy valaki nekem is úgy meséli.

A szereplők nagyon aranyosak,és szerethetők,még a gonoszok is.A sok-sok eredeti dolog pl a medve a ruhák közt;az anyuka,aki mindig tudja mit csinál a kislánya holott földrészek választják el őket egymástól,és az újságpapírok szélén lévő hónaljszőr :D.Azért van benne tanulságos dolog is,vagy inkább olyan ami kicsit lelkizős: Ottolina elsírja magát mikor a képeslapokat nézegeti,és a szüleit hiányolja,erre Mr. Munroe odaviszi a hajkepét hogy a kislány fésülje ki a szőrét,mert attól mindig megnyugszik(igaz hogy Mr. Munroe nagyon utálja,de feláldozza magát).

Most annyi mindent tudnék még írni róla,hogy mi tetszett benne,de szerintem nem férne ki.Még csak annyit,hogy a fordítás nagyon jól sikerült,szépen játszik a többjelentésű szavakkal -"Párnarázó és Függönyigazgatóság" ők azok akik megigazítják a függönyt-,érdekesség még az hogy a könyvben minden fekete fehér,kivétel a piros dolgok.
Az egyetlen hibája a könyvnek,hogy elég drága,bár ha azt nézzük,hogy keménykötéses,és hogy milyen szép kivitelezés,akkor ezt elnézzük neki.Ha valahol megtalálom olcsóbban,biztos beszerzek egy példányt magamnak is,mert ezt fájó szívvel,de vissza kell vinnem a könyvtárba :(


5/5

Eredeti cím: Ottoline and the Yellow Cat
Fordító: Ludman Anita
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 172 oldal

Neil Gaiman: Farkasok a falban

"Lucy biztos benne, hogy farkasok élnek a házuk falában, és ahogy mindenki mondja: ha a farkasok egyszer kijönnek a falból, akkor vége. A családja azonban nem hisz neki… amíg egy nap a farkasok tényleg ki nem jönnek a falból.
De itt még nincs vége. Sőt, Lucy harca a farkasokkal csak most kezdődik. Egy kellemesen ijesztő, furcsa és féktelen történet felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, Dave McKean különleges rajzaival."

Már azóta kíváncsi voltam erre a könyvre,mióta megjelent.Érdekes volt a borító,és a történet is.Kicsit csalódtam benne,de lehet,hogy túl sokat vártam annak ellenére,hogy tudtam,hogy ez egy gyerekkönyv.

Először ami nem tetszett:Rövid volt.Néhol a képen nem tudtam,hogy most az nő vagy férfi-például amit beillesztettem képet ott is-szerencsére a szöveg alapján kiderült a nemi hovatartozás.Maradtak megválaszolatlan kérdéseim mint Lucy-nak pl: minek lesz vége ha kijönnek a farkasok a falból?

Ami tetszett: A képek nagyon egyediek.Nem azt mondom,hogy minden egyes darab tetszett,de nagyon érdekes technikával készültek.Félig rajzos,félig fényképes(a nő pulóvere és a lekvárok)A hangulata nagyon jó,jól lett megszerkesztve a szöveg tagolása,érezhető a feszültség,várakozás.A fejemben volt,hogy hogy olvasnám fel-vagy nekem hogy kellene felolvasni-és nagyon jó volt :)

Összességében érdekes volt olvasni és nézni.A bátrabb gyerekeknek lehet nyugodtan mutogatni a képeket,a félősebb gyerekek lehet,hogy megijednének.(bár nem vagyok egy gyerekszakértő,de én még a boszorkánytól is féltem a hófehérkében)És a borítón azok a farkasszemek!Félelmetes :-O és még annyi,hogy én kicsit sokalltam az árát,ezért igényeltem a könyvtár segítségét :D

5/3

Eredeti cím: The Wolves in the Walls
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 56 oldal

Elizabeth Goudge: Holdhercegnő

"Egy röpke pillanatig Maria úgy gondolta, egy kis fehér lovat látott, lobogó sörénnyel és farokkal, büszkén magasra emelt fejjel, amely mintha megtorpant volna röptében, mikor meglátta őt.”
Maria Merryweather idegenként kerül Holdföldére, ám a Holdhercegnő és csodálatos fehér lova legendája hamar elvarázsolja. Elhatározza, hogy visszaállítja a völgy békéjét és boldogságát. Márpedig ha ő valamit elhatároz…"

A Csupó Gábor által készített film nagyon tetszett a maga kis világával,de leginkább a képi világ ragadott meg.Amikor megláttam a könyvet a könyvtárban,mondom miért is ne?,úgyhogy kivettem.

Bájos,tündéri,aranyos vagy ezekhez hasonló szavakkal tudnám jellemezni a leginkább.Holdfölde nagyon jó kis hely,szívesen élnék ott,pláne,ha az emberhez ennyi állat szegődik mint Mariahoz,aki szinte családtagként kezeli őket.A leírások nagyon szépek,könnyen odaképzelhetjük magunkat a virágokkal teli kertbe,vagy a Paradicsom-dombra.

A folyamatosan elénk tárt titkok,és azok megfejtése teszi igazán izgalmassá az amúgy egyszerű kis mesét,ahol a szereplők hiteles emberi tulajdonságokkal rendelkeznek (kíváncsiság,büszkeség stb),de mindenki jó.

Én már eléggé kinőttem belőle,de azért a kisebbeknek biztosan nagyon tetszene.

5/4.5

Eredeti cím: The Little White Horse
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2009
Hossz: 248 oldal

Tonya Hurley: Szellemlány

"Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.

Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket."

A könyves bloggerek körében nagy népszerűségnek örvend,úgyhogy gondoltam én is rápróbálok.

Ízig-vérig amerikai tini szemléletű az egész könyv.Valljuk be, a szellem téma nagyon népszerű a filmek körében is.De nekem ez a fajta átdolgozás tetszett,bár voltak bent logikai hibák amiket nem értettem,ilyen volt a "most milyen testeken is tud átmenni egy szellem" szindróma.Volt mikor Charlotte megakadt egy ajtóban,de simán megtapogatott tárgyakat.
Ez az egyik,ami nem tetszett bent, a másik pedig a ribancozás.Értem én,hogy tinédzserek a szereplők,de voltak olyan mondatok,amiken ledöbbentem.Nekem néha kicsit olyan alpárinak tűnt.Pl:" -Attól,hogy meghalt,még nem lesz belőle szent...,ahogy a pomponlányok sem mind ribancok-szólt közbe Wendy Anderson. Mindkettők lefagyott egy pillanatra,amikor rájöttek,hogy a szurkolókórus tagjai,bizony,mind ribancok voltak."

Ezt a két dolgot leszámítva jó kis olvasmány volt.Könnyen követhető,vicces és nagyon sok olyan témát feszeget,amin az ember eltűnődik.Nagyon sok jó gondolatot lehet belőle idézni.Személy szerint az egészet úgy képzeltem el,mint egy Tim Burton-féle animációs filmet(ennek nem kis szerepe volt az első oldalon található rajznak)
A folytatást is el fogom olvasni,amit nemsokára adnak ki Hazatérés címmel.

Ui.: A borító,a belül található árnyképek,és az egész külalak nagyon eredeti és szuper lett.


5/4.5

Eredeti cím: Ghostgirl
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2010
Hossz: 324 oldal

Diana Wynne Jones: Az égi palota

"Abdullah fiatal és nem túl jómódú szőnyegkereskedő. Apja csalódott benne, ezért végrendeletében csak annyi pénzt hagyott rá, hogy egy szerény üzletet nyithasson a bazárban. Amikor éppen nem árult szőnyeget, Abdullah ábrándozással töltötte napjait. Álmaiban nem apja fia volt, hanem egy herceg rég elveszett utóda. Ábrándozott egy hercegnőről is, akit születésekor neki ígértek feleségül. Elégedett volt álmaival s ábrándozásaival egészen addig, míg egy napon egy idegen varázsszőnyeget adott el neki…"

Először is egy sajnálatos hír: az írónő nemrégiben(márc. 26-án) elhunyt.Ezért került előbbre a listámon Az égi palota,de így utólag nem tudom miért halogattam eddig,és hogy miért nem vettem meg.Most már hiába olvastam el a könyvtárit,felkerült a beszerzendő listára,ugyanis a most megjelenő harmadik részt kötelező ezek után megvennem.

A történet az arabok világában játszódik,ami mindig is izgatta és izgatja az emberek fantáziáját a titokzatosságával és hitvilágával.Azt el kell mondanom,hogy amikor elkezdtem olvasni,közben megnéztem az Aladdin című szerintem sokak által ismert disneys rajzfilmet,ami miatt még jobban sikerült ráhangolódnom.Kellemes volt ebbe a világba belecsöppenni,ami látszólag normális,de a mindennapokban a mágia természetesnek hat.

Nekem úgy tetszett,ahogy van.Az újabb és újabb felbukkanó szereplők és rejtélyek nem hagyják lankadni az ember figyelmét,és a tájleírások is szépen kidolgozottak.Az egész olyan,mint egy mese,amibe belecsöppensz,és nem akarod ott hagyni.Számítottam arra,hogy nem minden lesz az aminek látszik,de így is sikerült meglepnie :)

Az új szereplőkkel nem volt semmi gondom,de nekem még mindig Sophie és Howl a nagy kedvenc.Kedvcsinálónak annyit elárulok,hogy ők is előkerülnek ebben a könyvben.

A borító egész jó,tetszenek a színei,és a sapkában kuksoló Koromdoromb,de ezzel a csávóval,amelyik itt feszít a szőnyegen,nem tudok kibékülni.Külföldi borítókból van egypár,de nekem ez tetszik a legjobban,mert szerintem jól tükrözi a "semmi sem az aminek látszik" elvet.


5/5

Eredeti cím: Castle in the Air
Fordító: Bozai Ágota
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2010
Hossz: 288 oldal

Pat Walsh: Crowfield átka

"1347 telén járunk. Will tizennégy éves, és a Crowfield-apátságban él és dolgozik, miután az egész családja meghalt egy tűzesetben. Egy nap, miközben tűzifát gyűjt az erdőben, Will furcsa nyöszörgésre lesz figyelmes: egy csapdában egy addig soha nem látott, sérült jószágot talál, amit visszavisz az apátságba, hátha a hajlott hátú Csiga testvér tud segíteni az állatkán – amiről kiderül, hogy nem is állat, hanem hob, azaz a tündérfélék egy fajtája.
Ám nem a hob az egyetlen látogató Crowfieldben. Néhány napon belül különös vendégek érkeznek a szörnyű titkot rejtegető Bone úr és nyomasztó megjelenésű szolgája, Shadlok személyében, akik busás ajándékok fejében határozatlan ideig és céllal az apátságban szándékoznak időzni… Mindeközben pedig Will fülébe eljut a szóbeszéd, hogy a szerzetesek egyszer, régen egy halott angyalt találtak az erdőben. No de hogy létezik, hogy egy angyal csak úgy meghal? És ha mégis így van, hová temették? És miért éppen most kezd érdekelni valakit ez a régi történet? Megannyi rejtély…"

Valamelyik könyves blogon olvastam róla és érdekesnek találtam a történetet,na meg nagyon tetszik a borító,bár azt a gyereket a közepén más technikával is odarakhatták volna.

A egész alapjában véve ötletes és jól megírt regény.Az elején sikerült teljesen átadnia az apátság és a téli erdő hangulatát,nagyon élveztem.Ha egy szót kellene mondanom,az az aranyos lenne.Majdnem idilli a környezet,csak pár dolog rondít bele.
A könyv második fele átmegy kicsit durvábbá és a vége már véres is.Hasonlóan a Démonmesterhez sikerül elérnie,hogy magam mögé figyelgessek a sötétben.Na jó,kicsit be voltam tojva,de szerintem ezzel nem csak én voltam így :)

A főbb szereplők egészen jól megformált karakterek,Will okos,bátor és a szíve arany,nekem mégis Walter testvér volt a kedvencem.Szerettem a filozofikus kérdéseit,a kis bolyhos fülét,ahogyan néha kicsit keveri a dolgokat "a zangyal",szóval bírtam az egész szőrös kis izét :)
A végén még maradtak megválaszolatlan kérdéseim a főgonosszal kapcsolatban is,de mivel ez is egy sorozat,remélhetőleg a folytatásból már többet tudunk meg.Külföldön mostanság fog megjelenni The Crowfield Demon cimmel.

5/4.5

Eredeti cím: The Crowfield Curse
Fordító: Hudácskó Brigitta
Kiadó: Lybrium
Kiadás éve: 2010
Hossz: 242 oldal

Domonyi Rita – Nagy Dóra: Süteménység – A sütemények édes élete

„A Süteménység színes és vicces illusztrációit Nagy Dóra készítette, szoros együttműködésben a szerzővel és a sütikkel.”

"A Süteménység nem más, mint tizennégy cukros-habos mese képzeletbeli sütisorsokról, melyek az emberekéhez hasonló helyzetekkel és bonyodalmakkal vannak tele. A mesékben keveredik a cukrászat szókincse az embermesék fordulataival – ez adja a könyv humorának legfőbb forrását. A Börtöntöltelék egy eltévelyedett süti története, a Tudós egy vargabéles felemelkedéséről szól, míg a Költő rímekbe szedett történetéből Csokoládé Feri utolsó vajdalát ismerheti meg az olvasó. A Süteménység színes és vicces illusztrációit Nagy Dóra készítette, szoros együttműködésben a szerzővel és a sütikkel."

Amadea blogján olvastam róla és ha már megvan a könyvtárnak akkor miért ne olvasnám el.
Mint a fülszöveg is írja 14 történet, 14 sütiről akik akár emberek is lehetnének hisz sorsuk vajmi kevésben tér el a miénktől,csak kicsit habosabb és édesebb minden.Vicces volt ahogy átírta a egyszerű mondatokat mézes-mázosra "Pite bűnözőként kzdte, kamasz fejjel vizespiskótákkal haverkodott össze hátul a raktárban, akikkel kókuszt reszetek a málnalekvárba, hájas tésztákat pofoztak, diókat rugdostak a grundon, csokoládéfelfujtakat eresztettek le." Két dolog nem tetszett.Néhány illusztrációk nem nyerte el igazán a tetszésemet,a másik pedig az,hogy túl rövidek.Szívesen olvastam volna még egy kicsit. :D

5/3.5

Kiadó: Atheneum
Kiadás éve: 2008
Hossz: 40 oldal

Gail Carson Levine: Elátkozott Ella

"Ha egy mesebeli bárókisasszony szép, okos és ráadásul gazdag – mi híja lehet a boldogságának? Óh, nagyon is sok, mert Ella minden adományok tetejébe születésekor varázslatos ajándékot kap Lucindától, a jóindulatú, de roppant meggondolatlan tündértől – az örök engedelmességet! Ha valaki azt parancsolná, hogy három napig ugráljon fél lábon, meg kellene tennie, de még azt is, ha történetesen azt a parancsot kapná, hogy vágja le a tulajdon fejét! Hogyan védekezik a talpraesett és szerencsés adottságai mellett még jó humorral is megáldott leányzó az átoknak bizonyuló ajándék ellen, hogyan igyekszik megszabadulni tőle, és hogyan jut el a manók, tündérek, hús-vér, jó és rossz emberek, derék óriások és gonosz orgok között.. Ugyan hová? A boldogtalansághoz? A boldogsághoz? Megtudjátok az amerikai írónő minden oldalon újabb meglepetéssel szolgáló, élvezetesen modern meseregényéből – a mesebeli hősnővel szinte egyidős iskoláslány fordításában."

A film változatból csak részleteket láttam,ami annyira nem fogott meg,hogy meg is akarjam nézni,de mikor megtudtam,hogy könyvadaptáció kedvet kaptam a sztorihoz,elvégre nem mindennap olvas az ember egy olyan csajról,akinek mindent meg kell csinálnia amit mondanak neki.

A könyv jól indul,(igaz E/1-ben van,de ez itt tökéletesen jó)egy fantáziavilág,ahol sokféle szerzet megfordul,tipikusan tündérmesés.(bár azt rossz szemmel néztem,hogy a kentaurokat üresfejűeknek tekintik,nekem ők mindig bölcs és okos,de titokzatos teremtmények voltak)Teljesen magával ragadott.Mikor olvastam,kizártam mindent,beszélhettek nekem miközben olvastam,meg sem halottam,csak úgy szaladtak az oldalak.

Ella nagyon a szívemhez nőtt.Okos,bátor,ne hagyja hogy irányítsák,ha kell makacs és szúrós,és még persze a humora is jó.Igaz,miután nekiállt Charral levelezni,már kicsit laposabb lett a karakter,olyan tipikus "mentsen meg a hercegem".(És nekem itt kifejezetten nem tetszett a Hamupipőke beütés.Az egész könyv tök jó volt,nem tudom miért kellett pont a végére berakni ezt.Ezért nem lesz a kedvenc könyvem.)Char kicsit üresfejű,de azért szeretjük.Mandy pedig aranyos és mindig ott van ha kell,persze csak kis varázslattal.Sir Petert és a mostohákat meg tudtam volna fojtani!Hogy lehet így kihasználni valakit?A barátságos parancsnál már füstölt a fejem mérgemben.

Összességében a könyv kiváló a fent említett pici hibán kívül.Ajánlom mindenkinek,aki ki akar kapcsolódni és gyerek lenni egy kis ideig.

5/4.5

Eredeti cím: Ella Enchanted
Fordító: Varsányi Anna
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás éve: 2001
Hossz: 270 oldal

Dave Eggers: Ahol a vadak várnak

"A nyolcéves Max izgő-mozgó, nyughatatlan gyerek. Úgy érzi, senki sem törődik vele, ezért egyre meredekebb csínyekkel hívja fel magára a figyelmet. Egyik este, büntetésből, vacsora nélkül a szobájába küldik. Max elkeseredésében magára ölti hófehér farkasjelmezét, és kirohan az éjszakába. A közeli tó partján elköt egy csónakot, amellyel egy különös szigetre jut, ahol gigászi méretű állatok élnek. Maxot a királyukká választják, és közösen elhatározzák: olyan világot építenek, ahol minden úgy történik, ahogyan ők akarják. De még maguk sem sejtik, hogy ez milyen borzalmakhoz vezet… Dave Eggers különös világú fantasy regénye Spike Jonze (A John Malkovich menet) azonos című filmjében elevenedik meg."

Hatalmas nagy lendülettel álltam neki olvasni a könyvet,ami ki is tartott kb a feléig.A történet addig nagyon tetszett,amíg Max otthon van.Nevettem rajt,mert vicces volt,búsultam rajt, mert néhol szomorú volt látni a kisfiút a csonka családban,amint próbálja felhívni magára a figyelmet,hogy ő még gyerek és ne kezeljék felnőttként.Megvolt addig a lendület,amíg Max el nem jut a szigetre.Ami addig történt,azt tudtam hova tenni,de utána már nem igazán.Képtelen voltam eldönteni,hogy a vadak mi célt szolgálnak:1.talán csak furcsa fantázia lények,2.Max lelki világának megtestesítői,3.fogalmam sincs.Szerintem valahol az 1 és 2 közül valamelyik.

A szereplők nem kerültek igazán közel a szívemhez.Amikor állatokkal kezdtek dobálózni,vagy egymást gyepálják,rágják vagy mikor száz számra falta valamelyikük a minicicákat(szegény cicák)nem nagyon tudtam szimpatizálni velük.Egyedül talán a Bika,aki végig csöndben kuksolt.

Az alapötlet nem lenne rossz.Értem,hogy Max komolyabbá,felnőtté válásának folyamata az egész(az én értelmezésemben),csak kicsit furcsán van összehozva.A vége nekem túl összecsapott volt.
Film is van ezzel a történettel,csak pár változtatással,majd erre is sort kerítek egyszer.

5/3.5

Eredeti cím: Where the Wild Things Are
Fordító: Lukács Laura
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 202 oldal

Paul Stewart – Chris Riddell: Gumófejek

"Vörös- és bíborszínűek, három csápjuk van, és olyan idétlenek, amilyen idétlen csak három gumófej lehet.Egy este Billy három földönkívülire bukkant a fürdőszobában. Zerek, Kerek és Derek a Gumó bolygóról érkeztek ROPPANT fontos küldetésben. A gumófejeknek a Világegyetem Császárát kell megtalálniuk, mégpedig sürgősen, mert a féreglyuk portál, amelyen át utaztak, perceken belül bezárul..."

Eredeti cím: The Blobheads-Invasion of the Blobs
Fordító: Hideg János
Kiadó: Lilliput
Kiadás éve: 2001
Hossz: 62 oldal






"Vörös- és bíborszinűek, három csápjuk van, és olyan idétlenek, amilyen idétlen csak három Gumófej lehet. Zerek, Kerek és Derek számos különleges képességgel rendelkezik. Mentális csápjuk segítségével például bármely tárgyat életre tudják kelteni. Ezekkel a csápokkal azonban NAGYON óvatosan kell bánni. Derek úgy gondolja, semmi baj nem származhat - abból, ha. elbeszélget a kenyérpirítóval... vagy mégis?"

Eredeti cím: The Blobheads-Talking Toasters
Fordító: Hideg János
Kiadó: Lilliput
Kiadás éve: 2001
Hossz: 62 oldal


Miután rajongok a szerzőpárosért,gondoltam elolvasom a magyarul megjelent műveiket.Potom 63 oldalas kis könyvekről van szó,fél óra alatt kivégeztem,de az a fél óra nagyon feldobta a hangulatom.Igaz,hogy gyerekeknek szóló könyv,de tényleg nagyon tettszett.Pont ezt a vártam ettől a könyvtől.A történet aranyos és felettébb vicces,és szórakoztató,és a rajzok egyediségét nem győzöm csodálni.Alig várom már a szerzők további könyveit,remélem hamar lefordítják őket.

5/5

C.S.Lewis: Narnia Krónikái

"A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban."

Arra az elhatározásra jutottam,hogy nem írok külön-külön minden könyvről,hanem majd egy összefoglalót a végén,mert elég régen kezdtem el olvasni őket.
Valamiért a fejembe vettem,hogy elolvasom a "nagy klasszikusokat",pl Harry Potter,Gyűrűk Ura stb. ezért kölcsönkértem a sorozatot Katitól(első számú magánkönyvtárosom,tényleg örök hála neki)és nekiálltam.Ez volt 2010.decemberében, és most fejeztem be az utolsó kötetet.

Furcsa volt először,mert úgy gondoltam,hogy egy Harry Potterhez hasonló könyvet fogok olvasni,de nem így lett.Véleményem szerint nem pont az én korosztályomnak szól,de nekem is voltak benne tanulságos dolgok.Talán,ha 8-10 évvel fiatalabb lennék,akkor még a kedvencem is lenne,mert annyira egyedi a világa,és nagyon magával ragadó,kalandos a története.
De nekem hiányoztak belőle a leírások.Sokszor jelentéktelen dolgokat hangsúlyozott ki és a lényeges események fölött pedig átsiklott.Számomra ez volt a legnagyobb negatívum.Mint írtam fiatalabb korosztálynak tökéletes,még esti mesének is el tudom képzelni,mert sokszor olyan érzésem volt,mintha kisgyerekként lefekvés előtt anyu olvasna fel nekem belőle.

Nem minden kötete tetszett egyformán.Az első hárman nagyon szerettem,a Caspian herceg nekem nem nyerte el a tetszésemet, A Hajnalvándor útja egy jó közepes,Az ezüsttrón-nal hasonlóképp voltam mint a Caspiannal,de az utolsó rész A végső ütközet elszomorított,hogy miért,azt a végére hagyom.
Nagyon sokszor tanító jellegűek voltak az események végkifejletei,vagy egy-egy szereplő jelleme.
Néha azért kicsit zavaros volt,például az időeltolódás,mert volt amikor "nálunk" csak pillanatok teltek el,míg Narniában évszázadok,de megesett a fordítottja is.nem szerettem,hogy két könyvenként más a főszereplő,mert az előzőek már "kiöregedtek" Narniából.
Aslan testesítette meg Istent Narniában,és ezt maga is mondja,habár nem konkrétan,csak utal rá.Hiába szerette őt mindenki,én nem kedveltem meg annyira.Az első részben alig szerepelt,a másodikban ő volt a kedvencem,de utána már valahogy elhidegültünk egymástól.

És amiért nagyon elszomorított a 7.rész azt nem tudom leírni spoilermentesen,ezért aki nem akarja előre tudni a végét az ne olvassa tovább.A végső ütközetben Narnia gyönyörű világa romlásnak indul,és ugye sohasem könnyű végignézni egy szép ország bukását.A lakók egymás ellen fordulnak,öldöklik egymás,hazudnak stb.Nem értettem,hogy Aslan miért nem segít,miért nem menti meg az országot,de a végén kiderült,hogy azt akarta,hogy vége legyen.A világ aminek láthattuk a születését,láthatjuk a halálát is.Aslan megteremtette,és véget is vetett neki.Ez még a kisebb szomorúság volt,ugyanis leírja,hogy majdnem mindenki(csak aki arra érdemes)átkerült egy sokkal szebb Narniába,ahol minden jó és szép.Idejutnak a világunkból a főszereplők is.Mind kiderül azért,mert mind meghaltak egy vonatbalesetben.Mindenki.Digory és Polly,a Pevensie testvérek(Susan kivételével,aki így elvesztette az egész családját),az ő szüleik,Eustace és Jill.Hiába írja,hogy minden jó és szép,mindenki boldog(ez akar lenni a túlvilág),azt senki nem említi,hogy mindnyájuknak vége.Hogy gyerekként haltak meg,és nem érhették el a felnőttkort.Már pár hete,hogy olvastam,de még mindig nagyon szomorú leszek,ha rágondolok.

Mindent figyelembe véve nem bántam meg azt az időt amit az elolvasására szántam.(ami sokszor utazás közben volt,és egypárszor sikerült elaludnom a buszon olvasás közben:D)Azért bemásolom a könyvenkénti fülszöveget is és mindegyik végére irom a pontokat.

A varázsló unokaöccse
"Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen."

5/4.5

Eredeti cím: The Magician's Nephew
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Kiadás éve: 2005
Hossz: 224 oldal

Az oroszlány, a boszorkány és a ruhásszekrény
"Narnia a jéggé dermedt birodalom, ahol örök tél uralkodik, Narnia az ország, amely szabadítójára vár. Egy ódon, vidéki kastély eldugott szobájában áll a titokzatos szekrény, a négy kis kalandor ennek ajtaján keresztül lép be Narnia földjére, amelyet a Fehér Boszorkány tart rabságban. Már minden remény veszni látszik, amikor visszatér Aslan, a Nagy Oroszlán. Elérzekzik az igazság pillanata, s megindul a kalandos küzdelem a Jó hatalomra juttatásáért..."

5/4

Eredeti cím: The Lion The Witch And The Warderobe
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Kiadás éve: 2005
Hossz: 207 oldal

A ló és kis gazdája
"Narnian... ahol egye loask emberi nyelven beszélnek... ahol az árulás ellenére a sors beteljesül. Két, mindenre elszánt szökevány találkozik, s egyesítik erőiket. Eleinte ugyan csak zord és kiszolgáltatott életük elől menekülnek, ám hamarosan egy szörnyű viadal kellős közepén találják magukat. Ez a csata dönti el sorsukat és Narnia sorsát is."

5/4

Eredeti cím: The Horse and His Boy
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Hossz: 265 oldal
Kiadás éve: 2005

Caspian herceg
"Narnia... ahol az állatok beszélnek... a fák vándorolnak... s ahol hamarosan kitör a véres háború. A herceg, kit jogtalanul megfosztottak trónjától, végső elkeseredésében hadsereget gyűjt, hogy megszabadítsa hazáját a bitorlótól. Végül azonban két ember között dől el a küzdelem, a becsület csatája dönt az egész világ sorsa fölött."

5/4

Eredeti cím: Prince Caspian
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 295 oldal
Kiadás éve: 2005

A Hajnalvándor útja
"Narnia... ahol a sárkány felébred mély álmából... ahol a csillagok a földön járnak... ahol bármi megtörténhet. A királyt év váratlan útitársait ismeretln tájak s vizek felé viszi a végzetük. Egyre távolabbra sodródnak az idegen tengereken. Hamarosan rádöbbennek, küldetésük nehezebb, mint gondolták, s a világ vége csupán kezdete valaminek"

5/4

Eredeti cím: The Voyage of the Dawn Treader
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 318 oldal
Kiadás éve: 2006

Az ezüsttrón
"Narnia..., ahol az óriásik szabadon kószálnak..., ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már. Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek egyetlen célja a fogságban tartott herceg kiszabadítása. De vajon hol találnak rá? A föld felett? A föld alatt? Eljutnak Lennvilágba is, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg."

5/3.5

Eredeti cím: The Silver Chair
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 307 oldal
Kiadás éve: 2006

A végső ütközet
"Narnia... ahol a hazugsá félelmet szül... ahol a legnehezebb próbát a hűségnek kell kiállnia... ahol a remény talán örökre elveszett. Narniának utolsó napjaiban legveszedelmesebb ellenségével kell szembenéznie, a gonosz ezúttal nem kívülről, hanem belülről támad. Ezzel a megrázó viadallal érnek véget Narnia krónikái."

5/4

Eredeti cím: The Last Battle
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 264 oldal
Kiadás éve: 2006
Kiadó: M & C Marketing Tanácsadó Kft.

Kathryn Lasky:Ga-Húl őrzői - A katlan titka

"Sören a *gyöngybaglyok* által lakott Tyto királyságkan született. Az erdei birodalom nyugalmát könyörtelen ellenség veszélyezteti, mely az ő életét is örökre megváltoztatja. Még röpképtelen fiókaként elragadják, és egy félreeső helyen lévő völgykatlanba hurcolják. Itt működteti egy rejtélyes bagolytársaság a Szent Ególiusz Árvafészek nevű intézményt, akol az elrabolt Sören sorstársak százaival találkozik. Közöttük van Gülfi, a tündérbaglyocska is, akivel Sörén életre szóló barátságot köt. Elhatározzák, hogy nem hódolnak be az őket itt tartó zsarnoki akaratnak. Megszökni azonban csak felfelé lehet, ők pedig nem tudnak repülni. Mindenképpen meg kell tanulniuk, nem csupán azért, hogy magukat mentsék, de tőlük függ a békés bagolyközösségek sorsa is…"

*bátorkodtam az eredeti szövegben rosszul írt hóbaglyokat átírni.

A tesómmal néztük meg a filmet,és utánanéztem,hátha van ez könyvben is.(Mostanában ez nálam bevett szokás,ugyanis a mostani filmek nagy része könyvadaptáció.)Meg is találtam,hogy angolul már a 16 kötetnél tartanak,és az első 3-ból csinálták a filmet. A bookline-on 50%-os leárazásban volt,nem volt szívem otthagyni.Elég vékonyka kis könyv azt meg kell hagyni. :)

Roppant könnyen és gyorsan tudtam vele haladni,már amikor elég jól éreztem magam ahhoz,hogy egy fejezetnél többet olvassak.(Ugyanis lázasan nem nagyon fogtam fel,hogy mit is olvasok)Kicsit meglepődtem,hogy milyen részletességgel ír az "első" dolgokról és a "fosókról",de ez nem zavart különösebben,bár lehet,hogy pár embert ezek a részek furcsán érinthetnek.És ami már kicsit az agyamra ment az a folytonos "zúzázás".
A történet nem volt különösebben izgalmas,de valahogy mégis tetszett.Talán az tette,hogy ilyen jól mutatja be baglyosan a Szent Ególiusz Árvafészek rendszerét,(valahogy folyton a magyar rendszerváltás előtti szocializmust juttatta eszembe.)ahogyan próbálják elnyomni az egyéniségeket,de azért van pár ellenálló.
Az első könyv igazából egy előkészítésnek megfelelő,igaz én a végére még bedobtam volna egy kis izgis részt,ami miatt az ember izgul,hogy mi lesz a kis csapat sorsa.A könyv hátulján lévő ismertető szerintem jó ötlet.Az elején lévő térkép igen vázlatos,de a lényeg rajta van. :)

A szereplők jól megformáltak,senki sem a tökéletesség megtestesítője,mindenkinek van valami kis hibája.Például Sören hamar kétségbe esik,és van egy kis önbizalomproblémája is.A kedvenc mégis Gülfi a tündérbaglyocska,aki hiába földszintes méretű,ezt nagyon jól kompenzálja az eszével és a nagyszájúságával.(egy kicsit magamat látom benne,csak nem az eszére vonatkozó részben,de nekem azért nincs ennyi önbizalmam)
A film alapján van még egy szereplő,aki nagyon érdekel,és az pedig Tukk.Bár itt nem tudunk meg róla annyi mindent,csak hogy Szisszen asszony szerint rossz bagoly,meg a viselkedése is ezt tükrözi,de a mozis karaktere felkeltette a figyelmem,hogy vajon őt mi is vezérli?Remélem ez majd a későbbiekben kiderül majd.

A következő rész elméletileg A lovagi próba,de a megjelenéssel kapcsolatban nem találtam semmit.

5/4

Eredeti cím: The Capture, Guardians of Ga'Hoole
Fordító: Torma Péter
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2008
Hossz: 224 oldal

Diana Wynne Jones: A vándorló palota

"Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet."

Adott nekünk egy elsőszülött lány,és mint tudjuk általában csak a legkisebb jár sikerrel.Ebben a hitben él a mi Sophienk is.Ezért nem is ellenkezik nagyon,mikor apja halála után a kalapboltjukban kell dolgoznia látástól mikulásig.Mint a legidősebb,kötelességtudó és önfeláldozó nővér szépen el is robotolna élete végéig,ha nem állítana be egy nap a Puszták Boszorkánya,aki 90 éves anyóvá változtatja főhősnőnket.Mivel nem tud mit tenni,Sophie elindul otthonról,és útközben találkozik Howl sétálgató palotájával.Miután beengedte magát,és lerendezte a kisinast,egyezséget köt a tűzdémon Calciferrel,hogy ha feloldja a démon Howllal kötött alkuját,feloldja az átkát.

Talán valamelyik blogon láttam meg először,hogy ez a történet igazából könyvként látta meg a napvilágot,holott én csak az animeről tudtam.Mivel még azt sem láttam,így gyorsan pótoltam a hiányt,és annyira megtetszett,hogy következő nap már rendeltem is a könyvet.Az csak külön öröm,hogy a könyvhöz adják a filmet is.

Miután hazahoztam egyből nekiestem és addig le sem tudtam tenni míg a fáradságtól majd' kiesett a kezemből.Sajnálatos mód közben beteg lettem így lassabban ment az olvasás,de ez nem okozott gondot,mert teljesen belemerültem és csak úgy röpültek az 50 oldalak.Teljesen magával ragadott a történet.Annyira egyszerű,de mégis fantasztikus az egész.Valamiért a magyar népmeséket juttatta eszembe,kicsit modernebb változatban.

A szereplők nagyon jól felépítettek,és könnyen megszerethetőek.Sophie nagyon a szívemhez nőtt,ahogy magában vagy éppen valamihez beszél,a zsörtölődéseivel,a maga kis pesszimizmusával(jéé,csak nem magamra ismerek :D ),ahogyan kitombolja magát Howl ruháin vagy épen a gyomokon.Howl ha nem lenne ki kellene találni.A fürdőben éli a fél életét,és képes magával cipelni egy gitárt csak mert jól áll a kézben.SOILER!!! (Amikor megfázott,és csak azért felrángatta Sophiet,hogy bebizonyosodik-e az hogy nem bírja ki hogy ne nézzen ki az ablakon,ott már nem tudtam nevetés nélkül olvasni.)SPOILER VÉGE
Calcifer meg ahogyan mindenért nyafog,hát őt nem lehet nem szeretni.

Az egészet nagyon izgalmas volt,pláne hogy semmi sem az aminek látszik.A két főszereplő közti csipkelődés kihagyhatatlan,a nyafogások kellőképpen értelmetlenek,és az egész könyv humora rendkívül magával ragadó.Az átokba beleszőtt vers tetszett és még el is gondolkodtatott.Külön plusz pont nálam,hogy a főgonosz nem enyhül meg a végén sem.

(Aki nem akar megtudni részleteket,az ne olvassa el ezt a bekezdést)A filmhez hasonlítva van jó pár eltérés.Például a filmen oly nagy hangsúlyt kapott háborúról csak pár mondatban esik szó.Suliman a moziban valószínű,hogy Howl mesteréből Mrs Pentstemonból lett átalakítva a király varázslójává,aki itt férfi.A kutya is máshonnan kerül a képbe.A Puszták boszorkánya itt nem egy idős szenilis anyóka,hanem fiatal és kegyetlen a haláláig.Howl nem változik semmiféle tollas lénnyé,és Calcifer is másként néz ki,és Michael sem Markl és nem is olyan fiatal.Sophie családja nagyobb hangsúlyt kap,csakúgy mint a szereplők jellemzése.

Mindent összevetve nekem tetszik a film is és a könyv is,mindkettő nagyon elragadó,és nem lehet nem megnézni/olvasni.
A sokat által kritizált borítóról csak annyit,hogy tényleg nem lett a legszebb,de hozzá lehet szokni.Szerintem a védőborító alatti is jobb egy fokkal.Valahol olvastam,hogy a kiadó azért nem tudta az eredeti szereplőket rakni a borítóra,mert az egy kisebb vagyon lett volna.A könyv fülszövege alatt található a folytatásé is,amiben állítólag azért Howl és Sophie is előbukkan egy kis időre.Erről személyes tapasztalatom még nincsen,de remélem hamarosan már lesznek.

5/5

Eredeti cím: Howl's Moving Castle
Fordító:Laukó Viktória
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2010
Hossz:322 oldal

Chris D'Lacey: Jégszikra

"David Rain leghőbb vágya, hogy Vigyori történetéhez amelyet a Tűzkönnyben olvashattunk kiadót találjon. A sors és egy kívánjsárkány azonban kicsit fejre állítja a fiú életét. Amikor az egyetemen a sárkányok létezéséről vagy nemlétezéséről kell dolgozatot írnia, olyan úton indul el, amely számtalan kalandot, veszélyt és kihívást rejt. David kutatásba kezd, és hamarosan ráébred, hogy a sárkányoknak és az Északi sarknak nagyon is sok közük van egymáshoz. Ez vajon véletlen? Vagy valami hatalmasabb erő kényszeríti a fiút erre az útra? Hogy kerülnek a képbe a jegesmedvék? Kicsoda valójában Bergstrom professzor? Tényleg egy sárkány növekszik a bronzszínű tojásban? Vajon mi olyan furcsa Gwyneth néniben? És mi a jégszikra rejtélyes titka?"

Nem sokat vártam az elolvasásával,ugyanis az előző része nagyon magával ragadott,úgyhogy a folytatás nem volt kétséges.

Jól ismert egyetemistánk David kiadót keres a könyvének,az új professzor különös házi dolgozatával szenved és eközben Lucy sem hagyja békén.A lényegesebb ismernivaló meg úgyis bent van a fülszövegben.

Ez a rész sokkalta jobb volt mint az előző.Csak úgy pörögtek az események,megértem kapkodni a fejem.Annyira lekötött,hogy még a tesóm bömbölő zenéjét sem hallottam.

Pár új szereplő is képbe kerül: Zannát nem nagyon bírtam az első felbukkanásakor,(nekem túl nyomulósnak tűnt)de a végére sem sikerült igazán megkedvelnem.
Gwyneth néni az a tipikus utálni való "nagynéni",aki a semmiből bukkan elő és máris rendezkedni kezd.
A főgonoszunk jól alakít,az a tipikus megszállott fajta,aki nem kímél se gyereket se sárkányt se macskát.
Davidről csak annyit,hogy egyre bátrabb,és egyre otthonosabban mozog a sárkányos dolgokban.
A jegesmedvéket amúgy is szeretem,hát még ha ilyen dolgokat csinálnak!Nekem most már szerves részei a történetnek,nehogy kihagyják őket ezek után!Amúgy a David róluk írt történetét szívesen olvasnám mondjuk egy önálló könyvként.

Egyik kívánságom teljesült,ugyanis többet szerepeltek a sárkányok ebben a részben.Kifejezetten jól jött a könyvnek,hogy most már nem csak merednek ki a fejükből és hrrr-ögnek,hanem aktívan részt vesznek minden csetepatéban.Remélem továbbra is ilyen mozgékonyak lesznek.Zooki még mindig a nagy kedvenc. :)

A következő részig nem tudom mennyit kell még várni,de talán nem sokáig ugyanis mindenhol már borítóval fent van az előrendelhető könyveknél.A címe Tűzcsillag.

5/5

Chris d'Lacey: Tűzkönny

"Sárkányok, mókusok és fura felnőttek találkoznak D'Lacey könyvében. David, egy fiatal egyetemista srác szobát bérel Liznél és cserfes kislányánál, Lucynál. A ház telis-tele van kerámia sárkányokkal. Liz készíti őket, tehát nyilván nem élnek. De akkor mi ez a hrr hang a fazekasműhely felől, és hogyan égeti ki őket kemence nélkül? Lucy tudja a sárkányok titkát, de nem árulhatja el. Addig nyaggatja Davidot, míg a fiú nem segít neki felkutatni egy sebesült mókust a kertben, és a közeli könyvtár parkban. A kislány gyakorlatilag kényszeríti Davidot, hogy könyvet írjon az ismerős mókusokról. Liz pedig egy olyan különleges sárkánnyal ajándékozza meg, amely valamiképpen segíti az írásban. Liz varázslatos asszony, határozott kézzel formázza nem csak sárkányait, hanem David és egy fiatal lány sorsát is. Két önálló történet fonódik össze egyetlen színes mesévé, s lesz egyszerre szórakoztató, bájos és mélyen elgondolkodtató."

Mostanság nagyon rá vagyok kattanva a gyerekkönyvekre, így került szóba a Tűzkönny is.Túl sok mindent nem akarok róla írni,csak a legfontosabbakat.
Nagyon jó szombati program volt,elszórakoztatott,lekötött és egy kicsit kíváncsivá tett.
Könnyű volt belemerülni ebbe a kisvárosi világba,szinte láttam magam ahogy a mókusokat hajkurászom mindenen keresztül,a szomszéddal veszekszem, vagy éppen a sárkányok titkát kutatom.

Az egész történet folyamán csak egyszer jutott eszembe,hogy Davidnek nincs-e más dolga,minthogy a mókusokat kutassa,ugyanis az egyetemre alig járt be,és tanulni sem lehetett nagyon látni.Furcsáltam,hogy milyen komolyan veszi Lucyt és az egész sárkányos sztorit..Bár lehet,hogy ez csak nekem új,mert én képtelen vagyok szót érteni a gyerekekkel.
Amúgy a sárkányok a könyvben szó szerint mindenhol ott vannak.Az az ablakpárkánytól elkezdve a konyhán át a vécéig.Szerette volna róluk kicsit többet olvasni,de talán majd a következő részekben.

A könyv humorossága volt a legjobb,például mikor kiakadtak David pizsamáján,na meg az,hogy macival alszik.Lucy aranyos volt amikor majdnem minden fontos dolog előtt ki kellett rohannia vécére.

A második résznek még nem álltam neki,de rövidesen sort kerítek arra is,mert kíváncsi vagyok a folytatásra.

5/4.5