James Herriot: Ő is Isten állatkája

"James Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években „született” és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi „kiküldetéseiről” is számot ad, ahol is mint állatszállítmányok gondos kisérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is. A szerzőnek ez a könyve először olvasható magyar nyelven."

Ez a második könyvem Herriot-tól,az első Az apraja-nagyja megbabonázott volt,ami nagyon-nagyon tetszett.Egyértelmű volt,hogy fogok még tőle olvasni,de valahogy mindig elmaradt,aztán múltkor megláttam a könyvtárban és muszáj volt elhoznom.

Bevallom őszintén kicsit mást kaptam,mint számítottam,ugyanis azt hittem,hogy ez is időben egymás utáni eseményeket mond el,ahol van egy fő szál,és mellette anekdoták. Itt másként nézett ki,ugyanis több pici történet volt,amik időben nem követték egymást,hanem ugrált az időben.Másrészről viszont szinte minden második fejezet a "hajónaplójából" került ki.
Ez az elején elég fura volt,de miután megszoktam egész élvezhető lett,és egy-egy utazásom alkalmával könnyedén elolvashattam 1-2 rövidke történetet.

Herriot olyan stílusban mutatja be a tájat és az embereket,hogy aki olvassa biztosan oda akar költözni,hogy ő is részese legyen a vidéki életnek.Az nálam külön plusz pont,hogy részletesen leírja a beavatkozások menetét,miértjét,de aki éppenséggel nem érdeklődik az állatgyógyászat iránt,annak sem kell elkeserednie,ugyanis ezeket a procedúrákat olyan humorral írja le,hogy még egy veszélyes eseten is inkább csak nevetünk.


Összességében  ajánlani tudom Herriot könyveit,hiszen nem csak viccesek,de egy egyedi életszemléletet is bemutatnak,hogy hogyan kell szeretni és becsülni az életet.

5/4



Eredeti cím: The Lord God Made Them All
Fordító: Sárközy Elga
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2002,2011
Oldalszám: 362,474

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott - Állatorvosi pályám kezdetén

"J. Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója."

Molyon láttam,hogy az egyik kihívásban Herriot könyveket olvasnak(azóta én is részt veszek a kihíváson)és gondoltam utána nézek.Nagy öröm volt látni,hogy nem más ő mint az egyik leghíresebb állatorvos(én is az szeretnék lenni :D , így egyből kihoztam a könyvtárból az egyik könyvét.

A történet maga ott indul,hogy James-t felveszik segédorvosnak,és innentől a főbb eseményeket több apró történettel körülszőve ismerhetjük meg.Ezekből a tapasztalatokból sok mindent megtudtam az akkori állatorvosi szakma szépségeiről és nehézségeiről.
Volt bent egy kis "szerelmi szál",tanulság,gyönyörű tájleírások és nagyon sok humor.Ez utóbbi nekem nagyon tetszett,főleg a fura helyzetekből adódóak.

A könyveben szereplő emberek roppant szerethetőek.Siegfried a maga hulla-nyugodt,"egyszer ezt mondom de aztán az ellenkezőjét", "sármos vagyok de nem tudom" módján nagyon rendes ember,de sokszor agyon tudtam volna ütni.
Tristan ha nem lenne ki kellene találni.Murphy az összes törvényét róla írta,mert amit el lehet rontani,azt el is rontja.És ha kilátástalan helyzetbe kerül,csinál magának még nagyobb bajt (pl.: kocsis eset;az állattenyésztés rejtelmei),de ezek ellenére mindig valahogy kimászik a bajból,vagy kidumálja magát(valahogy magamra ismerek XD ) Maga James is egy fazon,ezt nem tagadhatjuk.És ne feledkezzünk el völgységi emberekről sem (a pofátlan nem fizet,de a kolbásznak megkéri az árát)

Összességében nagyon tetszett a könyv,a szerző további írásait is keresni fogom majd.

U.I.: a képet(jobbra fent) a netről szedtem,és ha minden igaz,akkor a Herriot múzeumot ábrázolja,ami a rendelő volt régen.

5/5

Eredeti cím: All Creatures Great and Small
Fordító: Szász Imre
Kiadó: Aqua kiadó
Kiadás éve: 1996
Hossz: oldal

Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

"„Nehéz megmagyaráznom, kislányként miért határoztam el, hogy gésa legyek. Miért dönt úgy egy szüleit rajongásig szerető gyermek, hogy elhagyja őket? Erre próbálok magyarázatot adni.” Hosszú esztendők kellenek ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amire egy gésának szüksége van. Megaláztatásokkal és büntetésekkel kell szembenéznie, de mindvégig az az erő és elszántság hajtja, hogy kiváló táncos és országának leghíresebb gésája legyen. Az álom beteljesült, Mineko több, mint egy évtizeden át Japán leghíresebb gésája volt. Történetét abban a reményben írta meg, hogy az majd segít fellebbenteni a fátylat Japán kulturális történelmének misztikus és félreértelmezett világáról, mely a gésákat körüllengi.
Ez a könyv szolgált alapul Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című regényéhez, amelyből nemrég nagysikerű film is készült."

Először filmen láttam,majd könyvben olvastam a Egy gésa emlékiratait amik nagyon tetszettek,meg maga a japán kultúra is érdekes ezért olvastam el ezt is.

Megkövezem magam amiért ilyet mondok,de semmi különös nem volt a könyvben.Megtudtunk pár érdekes dolgot a gésák(a könyvben geikoknak nevezi őket,ami kicsit fura volt)életéről,és eloszlat pár tévhitet velük kapcsolatban.Az egész könyv Mineko életére épül,és én annyira nem vagyok oda a memoárokért.
Ami eléggé zavart az az átírások.Pár dolgot úgy hagy ahogy a japánt hivatalosan átírják angolra,de a többinél meg magyarosít.Miért nem tudták úgy hagyni ahogy volt.
Az viszont jó ötlet volt,hogy képeket is raktak bele(igaz,hogy csak fekete-fehérek) lehetett volna még több is.

Akit érdekel a téma az nyugodtan olvassa el,ártani nem árt.
A borítóról még annyit,hogy nekem az eredeti valahogy jobban tetszik.

5/3.5

Eredeti cím: Geisha: A Life
Fordító: Nagy Imre
Kiadó: Trivium Kiadó
Kiadás éve: 2006

Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája

"Mekkora hatással bírhat egy állat? Hány ember életét érintheti meg egyetlen macska? Hogyan lehetséges, hogy egy elhagyott macskakölyök megváltoztathat egy kis könyvtárat, megmenthet egy klasszikus amerikai várost, és idővel világhírre tehet szert? Ha választ keresel ezekre a kérdésekre, hallgasd meg az iowai Spencer városka szeretett könyvtári macskája, Könyvmoly Dewey elbűvölő történetét. Dewey története a lehető legkeservesebb módon kezdődik. Alig néhány hetesen, az esztendő legdermesztőbb éjszakáján bedugták Spencer Közkönyvtárának könyvledobójába. Másnap reggel talált rá Vicki Myron, a könyvtár igazgatója, gyermekét egyedül nevelő anya, aki túlélte családi gazdaságuk elvesztését, a fenyegető mellrákot és alkoholista férjét. Dewey azonnal elnyerte Vicki szívét, akárcsak a könyvtár valamennyi dolgozójáét, amikor összeszedte magát, fagyos lábacskáin odatotyogott hozzájuk, és köszönete, szeretete jeléül megbökdöste mindegyikük lábát. Az ezután következő tizenkilenc év során mindvégig elbűvölte Spencer lakosait lelkesedésével, melegével, macskáktól szokatlan alázatával, és mindenek fölött hatodik érzékével, amellyel tudta, hogy ki szorul rá legjobban az ő szeretetére. Ahogy Dewey híre városról városra, államról államra, majd elképesztő módon világgá terjedt, a cica barátnál is több lett: a büszkeség forrása egy közép-amerikai gazdálkodó városkának, amely lassan kilábalt hosszú történelmének legsúlyosabb válságából."

Múltkor olvastam a Wesley-t ami nagyon tetszett,úgyhogy gondoltam rápróbálok erre is,mert a Dewey is egy igaz történeten alapuló könyv.Sajnos kicsit csalódtam benne,bár lehet,hogy túl sokat vártam tőle.Akaratlanul is összehasonlítottam a Wesley,kedvesemmel.Ott nagyon tetszett,hogy a középpontban a bagollyal töltött mindennapok vannak a középpontban,ezért ebben a könyvben is ezt vártam.
De sajnos itt elég kevésnek találtam azokat a részeket,amik Deweyról szólnak.Tudom,hogyhogy nem lehet minden nap izgalmas,és ha csak a könyv ilyen részekből állna,nem lenne nagy terjedelmű,de Spencer város történelmének leírását én már kicsit soknak találtam.Értem én,hogy Vicki Myron be akarta mutatni azt a kis várost,ahol Dewey lakott,de ezt nem kellett volna ab ovo kezdeni.Nekem csak ezzel volt problémám.

A Deweyról szóló részeken sokszor szomorkodtam,néha nevettem és volt mikor csodálkoztam.Nagy állatbarát lévén szeretem,mikor az emberek ilyen gondoskodóak a kis barátjukkal,de néhányan hajlamosak túlesni a lónak a másik oldalára.Úgy gondolom,hogy az állatokat szeretni kell,de ne úgy szeressük őket mint az embereket,és ne is kezeljük őket úgy.Gondolok itt pl a azokra akik mondjuk a kiskutyájukra a saját ruhájukhoz illő pici kis kutyarucit adnak,meg mit tudom én milyen kövekkel kirakott nyakörvet,mert Fifi nagyon szereti.Szerintem az a kutya jobban érezné magát,ha kint rohangászhatna egyet a gazdival,vagy másik kutyákkal.Az emberek sem szeretik,ha állatként bánnak velük,lehet hogy fordítva ez az állatokra is igaz.Most ez úgy jön ide,hogy többször írja Vicki,hogy ő Dewey "Mamája",és az a kis macsek pedig a fiacskája.Ez valahogy nem jött be nekem,sosem szeretem az ilyen túlzásokat.

Összességében nem volt olyan rossz könyv,a vége majdnem meg is ríkatott,mert ugye tudjuk,hogy mindennek és mindenkinek vége lesz egyszer és ez nagyon elszomorít.Ilyenkor olyan depis hangulatba kerülök,ami után nehéz visszarázódom.(Így voltam a Wesleynél is,meg a Narnia Krónikáival,aminek egyébként most néztem meg a 2. és 3.részét és most tiszta depi vagyok)Szerencsére voltak nagyon szép részek,amik az összetartásról és a szeretetről szólnak,és a vicces részeket se felejtsük el.(nagy kedvenc,amikor Vicki ráparancsolt a cicára,hogy nyomás befelé fiatalúr! erre egy szegyén srác azonnal beslisszolt a könyvtárba.)
Egyébként kíváncsi lennék,hogy milyen lenne,ha a mi könyvtárunkban is ott futkosna egy kis szőrpamacs :)

5/3

Eredeti cím: Dewey: The Small-Town Library Cat Who Touched the World
Fordító: Borbás Mária
Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 257 oldal