Scott Westerfeld: Behemót

Leviatán 2.

"Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland. 

A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba. 

Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel."

Miután letettem az első részt,azonnal kaptam volna a következőhöz,de arra sajnos várni kellett,és sajnos most is ez a helyzet.Amint végeztem a vizsgákkal,egyből nekiestem és pár nap alatt el is olvastam.Mondhatni még az első résznél is jobb volt a Behemót,ez főként a több akciónak köszönhető,amiket ráadásul izgalmasra sikerült megírnia Westerfeldnek.

A történet nem sokkal ott folytatódik ahol abbamaradt.Sándorék a Leviatánon dolgoznak,bár nem sikerült teljesen elfogadtatni magukat a legénység tagjaival,amiből kisebb konfliktusok is adódnak. Deryn továbbra is sziporkázik mint aeronauta,de közben a hazához való hűség és a Sándornak tett ígéretek között őrlődik. A Leviatán és legénysége folytatja útját  az Oszmán Birodalom felé,bár nehézségekbe botlanak,továbbá fény derül arra is,hogy mik lakoznak Dr. Barlow tojásaiban,és persze még több szörnyecskét ismerünk meg.
Többet nem is árulnék el a történetről,olvassátok el,mert megéri :)

Az első résznél említettem,hogy nem teljesen sikerült elhinnem a koholt állatok létét,és hogy idő kellett míg megszoktam.Most -pár apró kis kétkedést leszámítva - egyből elhittem neki mindent,és egyre kíváncsibban vártam hogy milyen újfajta állattal áll elő az író,és az milyen különös tulajdonságokkal bír.Szóval a világ még mindig magával ragadó,annak ellenére,hogy nekem az Isztambuli helyszín annyira nem volt szimpatikus.

Deryn és Sándor még mindig kedvencek,és Dr. Barlow is egyre jobban érdekel mint karakter.Tudtam hogy nagy szarkeverő ez a nő :)  Az új emberek annyira nem kerültek közel hozzám,nem úgy Bovril a maga "éleslátásával". Meg kell említeni még a címben szereplő koholmányt,hiszem bár nem sokat szerepel,de akkor eléggé hatásos és megrázó a belépője.

A regény érezhetően komolyodik,nem csak azért mert szereplőink egyre több megpróbáltatásnak vannak kitéve és fel kell nőniük,vagy az egyre több áldozat miatt,de a háború közelsége miatt is.Kíváncsi vagyok hogy a 3.rész mennyire marad 'gyerekes',vagy már átmegy egy felnőttebb regénybe,akárcsak a Harry Potter sorozat.
Szóval most már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a végkifejletre,csak az a kár,hogy karácsonyig kell várnunk rá.

5/5

Eredeti cím: Behemoth

Fordító: Kleinheincz Csilla

Kiadó: Ad Astra

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 592

Scott Westerfeld: Leviatán

"Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. 
Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. 
Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. 
Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél. 
Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború."

Kezdetnek két dolog:
1. Elnézést az elkövetkezendő ömlengések miatt,ez van ha egy könyv nagyon tetszik és még friss az élmény.
2. "Hol a fenében van már a következő rész!!!???"

A Leviatánra már korábban felfigyeltem,de hiányos angoltudásom,és az,hogy még jobb angolosoknak is nehézséget okozott a sok gépekkel  kapcsolatos szó,visszatartott attól,hogy angolul olvassam.Ezért mikor megláttam,hogy az Ad Astra kiadó megjelenteti,tudtam mi lesz a karácsonyi ajándékom ;)

Tudni való,hogy oda vagyok az ifjúsági irodalomért,pl A Szirt Krónikái az egyik kedvenc sorozatom,és leginkább ahhoz tudnám a Leviatánt is hasonlítani az egyedi világ,a fantasztikus illusztrációk és a magával ragadó történet miatt.

A történelemmel mondhatni hadilábon állok,de az alternatív múlttal már jobban kijövünk - Naomi Novik sárkányos sorozata is ilyen - ezért nagyon tetszett a világ amit Scott megálmodott.Ha a valóságban is így zajlott volna az első világháború,biztosan nagyobb kedvel tanultam volna a töri órákra.Bár az elején kis kettősség volt bennem,ugyanis szerettem volna hinni neki,hogy ilyen egyszerű különböző állatokat összekoholni és esetenként járkálni bennük,de az eszem - és eddigi biosztudásom - azt mondta,hogy ez lehetetlen,ennek semmi értelme.Szerencsére sikerült legyűrnöm ezt,és bele tudtam merülni,sőt teljesen magával ragadott!Egyszóval a világ iszonyat jó.

A történet kicsit lassan indul az elején,és közbe-közbe van egy kis "üres járat",de egyáltalán nem vett le az értékéből,inkább hozzáadott,hiszen ilyenkor ismerhetjük meg jobban a szereplőinket.Igaz,hihetetlen nagy csavarok nem voltak benne,de ezt pótolandó kalandos és végig izgulós.

A szereplők pedig,jaj,úgy megszerettem őket!Bár Sándor(az eredetiben Aleksander ) a szívemhez nőtt,mégis Derynnel tudtam leginkább azonosulni,fiús,rátermett ,bátor és sokszor előbb cselekszik,mint gondolkodik.Mintha csak magamat látnám :)
A mellékszereplők is nagyon jól sikerültek,nem csak azért vannak,hogy legyen valaki aki pl Sándort kíséri,ők is külön személyiségek akiket szintén könnyű megkedvelni. Dr. Barlow pedig egy titokzatos nőszemély,ő tuti,hogy bekavar majd valamit,szóval rajta tartom a szemem.

 Nekem az illusztrációk és a könyvek elején lévő térképek a gyengéim,úgyhogy többet nem is kell mondanom,elég csak rájuk nézni :)

Összességében: IMÁDOM ÚGY AHOGY VAN!!! És... azonnal kérem a következőt!!!

U.I.: az Ad Astránál egyre jobb könyvek jelennek meg,úgyhogy érdemes odafigyelni rájuk.

 5/5


Eredeti cím: Leviathan
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 540

Rick Riordan: A csontlabirintus

A 39 kulcs 1.rész

"Mi történne, ha rájönnél, hogy a családod az egyik leghatalmasabb család a történelemben? Mi lenne, ha azt mondanák, hogy a család erejének forrását elrejtették a világ különböző részein, 39 kulcs formájában? Mi lenne, ha választás elé állítanának – fogod az egymillió dollárt és elsétálsz. vagy megkapod az első kulcsot? Ha Amy vagy Dan Cahill helyében vagy, a kulcsot választod – és megkezdődik a veszélyes hajsza."

Riordan korábbi munkája-Percy Jackson sorozat- nekem kifejezetten tetszett, így kíváncsi voltam erre a könyvére is.

A történet alapjában véve nem rossz,felkelti az ember érdeklődését,mert ugyan ki ne lenne kíváncsi rá,mi az amiért megéri lemondani 1millióról? Mi más mint egy kincskeresős játék! Mindig is szerettem az ilyen "gondolkozz,és úgy jutsz tovább a következő állomásra" dolgokat,főleg a filmeket.
Jól is indul az egész,csak a szokásos gyerekeknek íródó könyvek csapdájába esik.Sosem értettem,hogy ki az aki elhiszi,hogy 2pár tizenéves gyerek (12-14 évesekre kell gondolni)szinte megváltja a világot,olyan trükköket és akciókat adnak elő.Nekem az ilyen sosem jött be igazán.Annyi szóljon a könyv mentségére,hogy a mi gyerekeink kapnak egy felnőtt segítőt is,aki még egész jó fej is.
A szereplők nekem elég sablonosak-okos,de visszahúzódó lány; idegesítő,de jó matekos öccs;izomagy család stb.-de itt nem is a szereplőkön van az igazi hangsúly,hanem az akción.
Annak nagyon örülök,hogy sok érdekesség van benne a "keresett" személyről-néhány dolog még nekem is új volt- ,meg lehet min gondolkozni,és ez szerintem jobban leköti a korosztályt,mint egy jó kis jellemábrázolás,és legalább tanul is közben valamit.

A sorozat 10 részes,aminek az érdekessége,hogy nem 1 író írta az összeset,hanem 8.Ez már magában kíváncsivá tett annyira,hogy elolvassam a következő részt is.


5/3.5



Eredeti cím: The 39 Clues 1. The Maze of Bones
Fordító: Farkas Orsolya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 240 oldal

Jack London: Farkasvér

"A szürke kölyök hiteles, igazi farkaskölyök. Hiteles, mint az anyja, amely kicsalta az emberek táborából a kutyákat, hogy éhes farkastársai felfalhassák őket, hiteles, mint Öreg Félszem, az apja, amely megküzdött egy fiatal farkassal…
Fehér Agyar az indiánok táborába került, szenved Lip-lip gonosz fogaitól, a keserűség magányossá, kegyetlenné, sunyivá, tolvajjá teszi – de közben megtanulja, hogy gazdájának, Szürke Hódnak engedelmeskednie kell.
Miért ne kerülhetne egy vad farkas olyan jóságos és szerető környezetbe, amely szükségszerűen felszínre hozza legszebb kutyatulajdonságait: a szeretetet, a hűséget, a ragaszkodást?
Úgy, ahogy meg van írva, annyi benne a lendület, az elevenség, a fantázia, a kitűnő megfigyelőre és természetismerőre valló művészi kép, és olyan megindító az egész történet, hogy méltán tekinthetjük az író életműve egyik örök értékű darabjának"

Már nagyon régóta kerestem Jack London Fehér Agyar című könyvét,de sehol sem találtam.Aztán valahogy rájöttem,hogy kiadták ugyanezt Farkasvér névvel is. Így egyből meg is lett.

A stílus a megszokott Londonos.Állati szemmel látjuk a világot és a történteket is.És itt volt az a pár dolog,amibe belekötnék.Nekem néhol kicsit durvának hat az írásmódja.Egyszer úgy ír az állatokról,mint érző és gondolkodó lények,a következő pillanatban meg csak felfalják egymást.Az ilyen éles váltások nekem kicsit furcsák voltak.

Ezt leszámítva szerettem,nem csak azért mert farkas a főszereplő,hanem a havas Észak miatt is.Úgy szeretem a teles leírásokat- csak nekem ne kelljen ott dideregnem- és ezt London nagyon is szépen teszi.

Aki nem olvasta,az mindenképpen tegye meg.A tanárom is csak azért nem vette el tölem,mikor órán olvastam,mert meglátta hogy Jack Londont olvasok :D

5/4

Eredeti cím: White Fang
Fordító: Semlyén István
Kiadó: Dunakanyar 2000 kiadó
Kiadás éve:
Hossz: 257 oldal

David Safier: Pocsék karma

"Kim Lange tévébemondónő életének legboldogabb napján megnyeri a Német Televízió Díját. Sajnos azonban ugyanazon a napon egy orosz űrállomásról levált roncs maga alá temeti, és a halálát okozza.
A túlvilágon fejére olvassák bűneit: elhanyagolta a lányát, megcsalta a férjét, összességében túl sok rossz karmát gyűjtött be élete során, így valódi megértésre nem számíthat. Büntetésül hangyaként születik újjá, és ahhoz, hogy feljusson a reinkarnációs létrán, egy nagy adag jó karmára is szüksége lesz…
Az „átmeneti hangyaság” után elhízott sültkrumpli-árusként tér vissza az életbe. Épp időben ahhoz, hogy megakadályozza legjobb barátnője és volt férje egymásba szeressenek…"

Sok jót hallottam már róla,de valahogy nem vitt rá a lélek,hogy ennyi pénzt kiadjak érte.Aztán múltkor ott kacsintgatott a könyvtárban és nem lehetett otthagyni.

A történet nagyon egyedi,végre valami új,a stílus fantasztikus a humorával együtt, és még egy kis tanulság is van benne.
A történet lényegét a fülszöveg szépen bemutatja,és mint a többség gondolja egy ilyen újjászületés sok gondot és érdekes helyzetet hoz,amin persze az olvasó jókat nevethet(legalábbis én próbáltam diszkréten somolyogni a buszon és az osztályban,nehogy buggyantnak nézzenek).Persze jó ötlet nem elég,meg is kell valósítani,ami persze Safiernek sikerült is.Annak ellenére,hogy férfi,jól sikerült beleélnie magát egy nő szerepébe. Ha nem tudom,hogy férfi írta,simán beveszem,hogy nő.Kim karaktere szerethető,igaz sejtjük,hogy mi fog vele történni,mert ő egy tipikus fejlődő karakter,Casanova pedig sikeres segítőtárs volt.
A humora és a poénok nagyon jók,bár elég sok személyekre való utalást nem értettem,és ez helyenként zavart.
A tanulságot mindenki szűrje le maga,de a lényeg az,hogy fogadd el önmagad,a család a legfontosabb,és ne taposs a hangyákra!

Nem egy világmegváltó regény,de engem elszórakoztatott,és ezért majd keresni fogom a szerző többi könyvét is.

U.I.: muszáj volt az angol borítót is ideraknom,mert ez egy tünemény.A brémai muzsikusok jut róla eszembe :)

5/4,5

Eredeti cím: Mieses Karma
Fordító: Kosztolánczi Krisztina
Kiadó: Ulpius-ház kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 344 oldal

Jack London: A vadon szava

"Jack London híres kutyaregényei között is talán leghíresebb A vadon szava. Buckról, a kellemes, védett körülmények között felnőtt kutyáról szól, amelyet egy napon elrabolnak gazdájától. Hosszú és keserves utazás végén Kanada északi tájaira kerül. Kell ott a kutya, mert híre ment, hogy az érintetlen erdők mélyén aranyat találtak, és most csak úgy özönlik oda a sok szerencsevadász aranyásó. A kutyákat szánok elé fogják, úgy vágnak neki a hófödte tájaknak. Ilyen kutyaszánba kerül Buck is – és életét azontúl szörnyű viszontagságok, páratlanul izgalmas kalandok, felemelő, csodálatos események színesítik…"

Jack Londontól ez a második könyv amit olvasok,az első Az éneklő kutya volt,ami egész jó volt,ezért amikor a könyvtárban megláttam,elhoztam.Én nem ezt a borítós változatot olvastam,ami a képen van,hanem egy régebbi kiadást,amiben a címadó novella(?szerintem az)mellett még 3 másik van.A napkutyák ösvényén, Az élet szerelme és a Tragédia a messzi északon.Az összes történet bemutatja az északi életet,az élet kegyetlenségét,a küzdelmet a hideggel és a bennünk rejlő vadállattal.
A stílusa elég naturalista, sokszor túlságosan is,ezért nehéz megszeretni akármelyik szereplőt is,mert amint kezdünk megkedvelni valakit,tesz valami olyat,amitől unszimpatikus lesz.Sokszor kevés és túl lényegre törőek voltak a leírások,ami kicsit zavart.
Engem legjobban az északi élet és táj varázsolt el. A téli havas jelenetek engem mindig megfognak,van bennük valami varázslatos,és az egész könyv ilyenekkel volt tele.
A történetek közül a címadó tetszett leginkább,mert jobb szeretem Londonnak az állatokkal foglalkozó írásait,de azért még a napkutyák ösvényén is érdekes volt.

Amit nagyon el akarok olvasni az írótól,az a Fehér agyar,de sehol sem találtam, mígnem rá nem jöttem,hogy a Farkasvér ugyanaz csak a címe más,úgyhogy irány a könyvtár :)

5/3

Eredeti cím: The Call of the Wild
Fordító: Réz Ádám, Bartos Zoltán, Szász Imre, Tersánszky J. Jenő
Kiadó: Arión Kiadó
Kiadás éve: 2004
Hossz: 192 oldal

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A két torony

"Hamarosan eldől Középfölde sorsa: a gonosz ereje egyre nő, mert szövetséget kötött a két torony: Barad-dúr, Szauron, a sötét úr vára és Vasudvar, mely Szarumán, az áruló mágus erődje.
Frodó, a Gyűrűhordozó és hű barátja, Samu Mordor földje felé tart, hogy a tűzbe hajítsa terhét, ám egy újabb veszéllyel kell szembenézniük: felbukkan Gollam, aki visszaköveteli a kincset.
Eközben a szövetség még élő tagjai a Kósza vezetésével újabb harcokba keverednek. Rohan lovasai mellett küzdenek és különös szövetségesekre lelnek: az entekre. Árnyék vetül a világra. A Sötét Úr hadseregei Gondor felé vonulnak. Kezdetét veszi a Gyűrűháború…"

Na!Most már sokkal jobb volt az egész,mint az előző.Erre vártam.Ha a következő rész ennél is jobb lesz,akkor már megadom az ötöst neki.
Megkaptam a kívánt " kicsit többet Legolasból és társiból,és kevesebbet a hobbitokról", igaz ennek csak az első fele teljesült,de határozottabban jobban tetszett.

A legnagyobb probléma mégis az volt,hogy ugye könyvekre van osztva,és az első könyvben csak a "három bajtárs" + Pippin és Trufa kalandjai vannak.Ezzel a résszel nagyon gyorsan haladtam,tetszett is,de aztán a másik könyvben meg csak Frodó és Samu volt.Na az ő részükkel már sokkal lassabban haladtam.

Még mindig az a legnagyobb bajom,hogy én a filmeket láttam előbb,és azt szerettem meg, így az attól való eltérés kicsit zavar.Tudom,hogy fordítva kellene lennie,de ez van.Pár jelenet nem egészen ugyan úgy játszódott le,volt ami kimaradt(farkaslovasok,Haldir és a tündék-ezt hiányoltam),ez ezek miatt a szereplőket is más szemmel láttam,mint előtte.Volt akit jobban megkedveltem és volt aki inkább elásta magát.

Az első fele nagyon jó volt,csak Eomerben és Theodenben kicsit csalódtam.
A másodikat sokszor fájdalom volt olvasni,pláne Frodó miatt(igaz itt azért nem olyan fájdalom az egész hobbit,mint a filmben),de Samu megmentette az egészet,és Gollam is segített valamennyit.
A harmadik résznek még nem tudom,hogy mikor álok neki,de tervbe van véve.

U.I.:Nem találtam normális képet a magyar kiadásról ezért mig találok egyet,addig az angolt teszem ki,hogy azért legyen valami.

5/4

Eredeti cím: The Lord of the Rings - The Two Towers
Fordító: Gönz Árpád,Réz Ádám,Tandori Dezső
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2001
Hossz: 438 oldal

J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

"A Voldemort elleni harc állása igencsak aggasztó: a baljós jeleket már a mugli kormányok is észlelik. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. A három jó barát egy ideje aggódva figyeli a Reggeli Próféta halálozási rovatát, félve hogy ismerős névre bukkan. Dumbledore időről időre eltűnik Roxfortból. Senki nem tudja, hogy ilyenkor hol tartózkodik. Az élet azonban a háborús időkben sem csak harcból áll… A hatodévesek a hoppanálást gyakorolják, olykor rendkívül „érdekes” eredménnyel. A Wesley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai és egyes lakói továbbra is kíméletlen versenyben állnak. Harry értékes segítséget kap a titokzatos Félvér Hercegtől. A jó és a gonosz közti frontvonal immár a Roxfortban húzódik. Harry igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára."

Már tavaly elkezdtem olvasni a sorozatot,mert a filmek nagyon tetszettek,gondoltam rápróbálok a könyvekre is.Nem tudom miért vártam a 6. résszel eddig,talán valami mindig közbejött,de mivel most vetítik az utolsó részt,és addig nem akartam megnézni, míg nem olvasom el,igen csak bele kellett húznom az olvasásba.

Sajnos előbb láttam átlag előbb láttam a filmet, így az összes "poént" előre lelőttem magamnak.Igaz így is élvezhető volt a történet és volt pár dolog ami meglepett.Látszik az egész könyvön,hogy kezd "felnőni".Sokkal életszerűbb lett az egész,pl. a gonoszok hatalmi törekvéseivel,és nem mindig nyer a jó.

Külön köszönet a Voldemort múltját bemutató részekért.Az ő élettörténetét külön is olvasnám.

A szereplőket alapjában véve kedvelem - főleg az ikreket - de a "három jóbarát" közül mindenkinek van olyan tulajdonsága amit nem díjazok.
Harry iszonyat fanatikus,és szemellenzős tud lenni.Gondolok itt arra,hogy Malfoy a rossz,őt kell üldözni,tök mindegy,hogy van-e bizonyítékom ellene vagy nincs,de azért miatta elhanyagolom a többi fontos dolgot.Az más kérdés,hogy igaza van-e a végén vagy nincs,de akkor is nagyon fanatikus tud lenni.
Hermione lehet,hogy nagyon okos,de éppen olyan földhöz ragadt is.Amit nem talál meg valamilyen könyvben leírva,az nem is létezik.
Ron... őt meg ugye nem az eszéért szeretjük.

Ebben a részben lesz mindenki szerelmes,de ez egyeseknél nem nagyon volt érezhető,hogy miért is az az illető tetszik neki aki.
Mivel tudtam a végén a csavart,ezért nem lepődtem meg annyira,mint kellett volna.
Egyébként szeretem az egész sorozatot,nagyon jó a világ félépítése,és szeretem a nem is olyan unalmas varázsló-mindennapok bemutatását.

5/4.5

Eredeti cím: Harry Potter and the Half-Blood Prince
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 624 oldal

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

"Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?"

Ha még nem olvastad az első részt(azonnal bepótolni!),akkor neked lehet,hogy pár helyen spoileres lesz!

Ez a könyv volt az,amit aminek a megjelenését a nyár elején a legjobban vártam,és a megjelenés után rögtön megvettem,de valamiért csak most került rá sor.Öreg hiba.

Az első résztől oda voltam meg vissza,csak sajnos az elolvasása után álltam neki blogot vezetni, így nem született róla bejegyzés.Ezek az általános dolgok arra is vonatkoznak.
Teljesen beleszerelmesedtem a stílusába,a szereplőkbe, a velük való kegyetlen bánásmódba - akkor még ártatlan voltam,nem ismertem Martint - amitől az egész olyan valósághű lett annak ellenére,hogy ez egy fantasy.Nem találjuk meg benne feltűnően ezeket az elemeket,inkább a mindennapi élet velejárójaként.Az emberek közül vannak szerethető figurák,vannak akiket legszívesebben megfolytanánk,és vannak akik igen kíváncsivá teszik az embert.

Mivel az első részt még valamikor decemberben olvastam,pár dologra már nem emlékeztem,ezért az elején kétségbe voltam esve,mert csomó dolgot nem tudtam hova tenni és nem nagyon értettem,hogy mit olvasok.Szerencsére pár fejezet után a dolgok nagy része visszajött,ami meg nem az meg a későbbiekben.
A történet szempontjából nézve nagyon izgalmas és fordulatos,tele meglepetésekkel,elgondolkodtató és "mindjárt a falhoz vágom hogy lehet ilyet tenni velük" pillanatokkal.Nem jellemző rá a második részek ellaposodása.Mivel itt már sokkal nagyobb teret járunk be,ezért kapunk egy kis térképet a könyv elején(mindig is szerettem a kis térképeket a könyvekben)ami nekem például elég nagy segítség volt.


Jó pár új szereplő mellett jobban megismerjük a régieket is.
Kylart,mint a fő kedvencet az elején furcsálltam.Lehet,hogy azért mert túlzottan maga mögött akarta hagyni a múltját,és átlagos akart lenni.Nem szerettem azt a szenvedő énjét.Az tény és való,hogy a "bérgyilkos civilben és kötényben" részek miatt jobban megismerhetjük Kylart magát,nem csak az érzelmeit elnyomó profit,és kiderül róla,hogy valójában nagyon vicces,és hogy ugyanúgy nem érti a nőket mint a többi férfi,és ez neki is sok gondot okoz.Ennek ellenére sokkal jobban éreztem magam amikor újra Éjangyal lett.Nagyon sok fejlődésen megy át,nem csak az erejét tekintve,hanem a személyiségét is.Sokkal emberségesebb lett,munka közben is már nem az a hideg profi aki volt - elég sok hibát is ejt közben,amiért tuti,hogy Durzotól kapna pár tockost. Abszolút kedvenc.

Vi-re már az első részben is felfigyeltem,és lám belőle is többet kapunk.A munkája miatt nagyon sok mindent fel kellett adnia,és ez meg is látszik rajta.Nem könnyű egy női bérgyilkosnak,neki minden lehetséges adottságát be kell vetnie a siker és az életben maradás érdekében.A gyerekkora nem volt egy leányálom,már fiatal korában megerőszakolták,és azóta is kihasználják,és ő maga is tárgyként tekint a testére.Az egyetlen személyes "tere" a haja(pont mint Sámson),ami talán az utolsó kapaszkodója.Ő is sokat változik a történet során,és megesik vele az,amire én számítottam,de ő nem.Sikerült megkedvelnem a hülyeségei ellenére,és kíváncsi leszek a sorsára.

A többi szereplőről csak pár szót ejtek,mert már így is hosszú lesz a post.Az Istenkirály elég beteg és kegyetlen ahhoz,hogy jó főgonosz legyen.Logan kedves a szívemnek,talán ő az egyetlen aki még erkölcsileg tiszta(vagy nem?).Elene-t most sem sikerült megszeretnem.Mea néni a perverz öreglány :D Mama K esze és eleganciája még mindig lenyűgöz. Dorian-t és a csipet csapatát nem igazán tudom hova tenni,csak az újabb káosz faktorokhoz.Kaldrosa detto.Arial még tartogat meglepetéseket,Uly szintúgy. Durzo,hiányzol :(

A borító szerencsére az eredeti maradt - ami persze a legszebb,főleg a harmadiké - de azért a spanyol verzió is jó lett.(katt,és nagyobb lesz)


Brent Weeks amúgy nekiállt egy másik sorozatnak is,az első rész címe The Black Prism.Ha jól tudom szintén ebben a világban játszódik,és elég ígéretesnek látszik.Ezek mellett megírta Durzo előéletét is - Perfect Shadow - ami szintén érdekel,és remélem,hogy majd eljut hozzánk is.
Az árnyakon túl decemberre várható a tervek szerint -megvan a tökéletes karácsonyi ajándék Bobónak.Amúgy az első is karácsonyi ajándék- de én már most nagyon várom.

5/5

Eredeti cím: Shadow's Edge
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 646 oldal

Elizabeth Goudge: Holdhercegnő

"Egy röpke pillanatig Maria úgy gondolta, egy kis fehér lovat látott, lobogó sörénnyel és farokkal, büszkén magasra emelt fejjel, amely mintha megtorpant volna röptében, mikor meglátta őt.”
Maria Merryweather idegenként kerül Holdföldére, ám a Holdhercegnő és csodálatos fehér lova legendája hamar elvarázsolja. Elhatározza, hogy visszaállítja a völgy békéjét és boldogságát. Márpedig ha ő valamit elhatároz…"

A Csupó Gábor által készített film nagyon tetszett a maga kis világával,de leginkább a képi világ ragadott meg.Amikor megláttam a könyvet a könyvtárban,mondom miért is ne?,úgyhogy kivettem.

Bájos,tündéri,aranyos vagy ezekhez hasonló szavakkal tudnám jellemezni a leginkább.Holdfölde nagyon jó kis hely,szívesen élnék ott,pláne,ha az emberhez ennyi állat szegődik mint Mariahoz,aki szinte családtagként kezeli őket.A leírások nagyon szépek,könnyen odaképzelhetjük magunkat a virágokkal teli kertbe,vagy a Paradicsom-dombra.

A folyamatosan elénk tárt titkok,és azok megfejtése teszi igazán izgalmassá az amúgy egyszerű kis mesét,ahol a szereplők hiteles emberi tulajdonságokkal rendelkeznek (kíváncsiság,büszkeség stb),de mindenki jó.

Én már eléggé kinőttem belőle,de azért a kisebbeknek biztosan nagyon tetszene.

5/4.5

Eredeti cím: The Little White Horse
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2009
Hossz: 248 oldal

Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen

"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."

Nagyon sokat gondolkoztam azon,hogy mit is írhatnék róla.Mivel egy csomóan már kifejtették,hogy milyen a fordítás,milyen a történelmi hitelessége(amit én ha akarnék se tudnék ellenőrizni,mert rém béna vagyok töriből) úgyhogy csak szimplán azt írom,amit olvasás közben gondoltam,éreztem.

Annyit tudtam mielőtt megvettem,hogy egy csak visszamegy valahogy az időben,és találkozik ott egy helybelivel és nagy romantika lesz a vége.Mondom,miért is ne,és már itt is feszített a polcon a maga kb 900 oldalával és hatszáz kilójával.Meg valóban hatalmas egy jószág azt meg kell hagyni!Nekem is csak úgy sikerült megúsznom az ínhüvelygyulladást,hogy egyik oldalt egy 10-es csomag zsepivel,a másikon meg a telefonommal kitámasztottam.

És nekem lényegében ez volt vele a legnagyobb problémám,hogy nagyon hosszú.Ahhoz képest,hogy már elején márciusban megvettem,csak most végeztem vele.Szerintem nyugodtan lehetett volna valamivel rövidebb is.Már szinte olyan volt,mint egy brazil szappanopera,aminek soha sincs vége.

Amikor sikerült 1-nél több fejezetet egyszerre elolvasni,akkor nagyon jól lekötött,főleg azok a részek,amikor Claire éppen valakit gyógyítgat.(tudom,kicsit beteg vagyok,hogy pont a sebvarrós részek tetszettek,de én már csak ilyen vagyok)Úgy gondolom,hogy Claire akkor adta igazán a bátor és sokszor vakmerő énjét,mikor egyedül volt.Amint valaki ott termett,hogy megmentse,mindjárt alábbhagyott az ezekkel.Szimpatikus szereplő lett számomra,amint átkerült a körön,mert előtte szinte csak unta magát és alig tevékenykedett valamit.
Jamie nagyon rendes gyerek,tényleg szerethető,annak ellenére,hogy sokszor ösztönlényként viselkedik és olyankor tudjuk,hogy nem a fejében van az esze.És ha nem minden második mondatát kezdené úgy hogy "ó,igen" akkor még jobb lenne.

A történet adóbeszedős és egyéb hasonló részei nem voltak túl érdekfeszítőek,de a boszorkányégetéses annál inkább.Engem a kínzásos dolgok sem zavartak annyira(na jó néha egy kicsit),de a túl sok ágyjelenet párszor már felhúzott.Az ifjú pár a mézeshetei nagy részét az ágyban töltötték és mást nagyon nem is csináltak.(látszik,hogy akkor még nem volt tv)

Nem mondom azt,hogy katartikus élmény volt,de amiért elszórakoztatott közel egy hónapig,ezért kap egy ötös alát,és a folytatásnak is megnyerte a bizalmat,ami elvileg ősszel jelenik meg Dragonfly in Amber címmel.Amúgy kb a 7.résznél tartanak külföldön.

5/5,

Eredeti cím: Outlander
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 908 oldal

Rick Riordan: A titán átka

"Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabeth-re ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától. A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden. A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak. A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…"

Akkora mázlim volt,mert még épp beiktatás alatt volt amikor mentem,úgyhogy én vagyok az első aki kivehette a könyvtárból.Ez a rész sokkal jobban elnyerte a tetszésem,mint az előző.Azzal sem volt bajom,de ez valahogy izgalmasabbra sikerült és jobban el tudtam merülni benne.

A történet most is a szokásos barangolós,szörnyölős szisztéma szerint megy,de mi(én és jómagam)pont ezt szeretjük benne!Olyan mint a régi görög mítoszok,amikben a hősre valamilyen feladatot bíznak,megküzd a szörnyekkel és közben isteni segítséget vagy éppen átkot kap.

Azért annak örülök,hogy nagyjából sikerült megfejtenem a próféciát,és jól olvastam a jelekből,ami Percy barátunknak még mindig nem megy.De valljuk be azért már fejlődik.Egy kicsit :) Mint azt már megszoktuk,újabb mitológiai "állatkák" és személyek jelennek meg.Az előző részből hiányoltam az isteneket,de ebben a részben azért megismerünk közelebbről párat.Mindig is az ő leírásuk, és sokszor kifigurázásuk tetszik a legjobban.A görög istenségek közül mindig is Artemisz volt a favoritom,és láss csodát ki van ebben a részben!Azért az ikertestvére Apollón is nagyon tetszett a maga lazaságával:) Mivel én nem tudtam mi az a mantikór ezért megkerestem,és így fest:

Percyke már tapasztaltabb a kalandok terén,most már talán nem ront neki mindennek,amit meglát,de az érzéseiről még van mit tanulnia.Ha Aphroditénak kell utalni rá,hogy mi a helyzet,ott már tényleg gondok vannak :)
Örömmel vettem,hogy Mr D. is kezdi "megemberelni" magát.Fekete Péter pedig visz mindent,mint a piros hetes.

U.I.:A borító még mindig nagyon jó :D

5/5

Eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Titan's Curse
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 286 oldal

Rick Riordan: A szörnyek tengere

Percy Jackson és az olimposziak 2.

"Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…"

Újabb Percy Jackson.Az első rész után egyből folytattam,mert nagyon kíváncsi voltam a folytatásra.Be kell vallanom,hogy az első rész egy kicsivel jobban tetszett.Talán az pörgősebb volt,mint a második és ebben kevesebben voltak a szörnyek is.Itt ezt a humorral próbálja kompenzálni,ami legtöbbször sikerült is.Az istenek itt kicsit háttérbe szorulnak,de helyettük új dolgokkal találkozunk pl:taxis banyák.Itt emliteném meg,hogy az előző könyv végén található ki-kicsoda nagyon hasznos volt feleleveníteni az ismereteket,és itt ezt hiányoltam.

A történet egy ismert görög "valóságshow"-ból,mégpedig Odüsszeusz kalandjaiból merít.A lényeget szerintem mindenki ismeri,csak itt Odüsszeusz felesége helyett Szatír haverunk kötöget és bontogat :) A poénok ismételten ütősek ahogy a kedvenceim,a hasonlatok is:
"-Együtt támadjuk meg!-kiáltotta Clarisse,akárcsak Obi Wan Kenobi a Klónok támadásában Anakinnak,amikor a film végén összetalálkoztak az egyik főgonosszal."

Vannak új arcok,és megvannak a jól ismert régi cimborák is.A hármasunk annyiban változott,hogy Percy ha okosabb nem is,de valamivel bölcsebb lett és jobban vonzódik a csapat női tagjához(még semmi konkrét,csak enyhe célzások persze csak a gondolataiban); Annabeth már nem okoskodik annyit; és Grovert lecseréltük Tysonra,de ő valahogy nem lett a szívem csücske.Az újak közül a legemlékezetesebbek a taxisok,a szépségszalonos C.C. és persze a folyton kaját kergető Tantalosz.

Bár nekem az előző jobban tetszett,lényegében kiváló folytatás jó kis bonyodalommal a végén.A Titán átkát is mindenképpen listára teszem.

Ui.:a boritó még mindig nagyon király :)

5/5

Eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Sea of Monsters
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Hossz: 254 oldal

Rick Riordan: A villámtolvaj

Percy Jackson és az olimposziak 1.

"A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon."

Na, ez az a könyv amire hónapokig kellett várnom,míg visszavitték a könyvtárba,de megérte a várakozást.
A filmből csak részleteket láttam,de az elég volt,hogy felkeltse a figyelmem,ugyanis a görög mitológia a sokszögű szívem egyik csücske.

A történet nálam a fentebbi bekezdésben leírtak miatt már előnnyel indult,de a későbbiekben fölényes győzelemmel nyert.
Fogalmam sincs,hogy Riordannak honnan jött ez az ötlete,és hogyan tudja úgy megírni az egészet,hogy éjszakába nyúlóan olvassam és ennyire lekössön,de sikerült neki.Annak ellenére,hogy a fogalmazásmód egyszerű és érthető,látszik,hogy elsősorban a fiatalabb korosztálynak szól.(hát igen,a magam 17 évével pont nekem :D )Nagyon tetszik a humora és a hasonlataitól kész vagyok, az istenek és különböző mitológiai alakok ábrázolása nálam feltette az i-re a pontot.Például Mr.D alias Dionüszosz,aki rövidnadrágban és hawaii ingben flangál,kártyázik és közben kólát iszogat(büntetésből nem ihat bort a bor és mámor istene XD )Mindezek mellett a történet pörög,sorra kapjuk az izgalmakat,szörnyeket és persze a poénokat.Az ellopott villám rejtélye is érdekes,annak ellenére,hogy a filmből már tudtam ki tette.De aki teljes tudatlanságban olvassa,azt biztosan meglepi majd a tolvaj kiléte.

Sokan azt írták a szereplőkről,hogy 12 éves létükre túlságosan felnőttesen viselkednek néha,máskor pedig mint a koruk béliek.Ezt nem találtam furcsának,mert tapasztalatból tudom,hogy a 12 évesek is sokszor viselkednek már felnőtt módjára.
Percy helyén van a szíve és a bátorsága is,bár azt be kell vallani,hogy nem egy nagy gondolkodó.De erre a szerepre itt van nekünk Annabeth,aki az eszével sokszor kisegíti a csapatot a bajból,de az okoskodása néha idegesítő tud lenni.Kecskepajtás Grover nélkül pedig nem lenne trió a trió.

Végezetül csak annyit,hogy a könyv szuper,mindenkinek ajánlom.A folytatás elolvasása nálam tuti biztos.(sőt mire ezt bepötyögöm,már végeztem is a 2.résszel)A sorozat 5 részes magyarul a 2. és 3.jelent már meg,a 4. elméletileg ősszel fog megjelenni.Ilyen sorrendben vannak:A villámtolvaj;A szörnyek tengere;A titán átka;The Battle of the Labyrinth;The Last Olympian

Ui.:Nem tudom,ki tervezte a borítót,de én *-os hatost adok neki :)

5/5

Eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Lightning Thief
Fordító: Bozai Ágota
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2008
Hossz: 374 oldal

C.S.Lewis: Narnia Krónikái

"A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban."

Arra az elhatározásra jutottam,hogy nem írok külön-külön minden könyvről,hanem majd egy összefoglalót a végén,mert elég régen kezdtem el olvasni őket.
Valamiért a fejembe vettem,hogy elolvasom a "nagy klasszikusokat",pl Harry Potter,Gyűrűk Ura stb. ezért kölcsönkértem a sorozatot Katitól(első számú magánkönyvtárosom,tényleg örök hála neki)és nekiálltam.Ez volt 2010.decemberében, és most fejeztem be az utolsó kötetet.

Furcsa volt először,mert úgy gondoltam,hogy egy Harry Potterhez hasonló könyvet fogok olvasni,de nem így lett.Véleményem szerint nem pont az én korosztályomnak szól,de nekem is voltak benne tanulságos dolgok.Talán,ha 8-10 évvel fiatalabb lennék,akkor még a kedvencem is lenne,mert annyira egyedi a világa,és nagyon magával ragadó,kalandos a története.
De nekem hiányoztak belőle a leírások.Sokszor jelentéktelen dolgokat hangsúlyozott ki és a lényeges események fölött pedig átsiklott.Számomra ez volt a legnagyobb negatívum.Mint írtam fiatalabb korosztálynak tökéletes,még esti mesének is el tudom képzelni,mert sokszor olyan érzésem volt,mintha kisgyerekként lefekvés előtt anyu olvasna fel nekem belőle.

Nem minden kötete tetszett egyformán.Az első hárman nagyon szerettem,a Caspian herceg nekem nem nyerte el a tetszésemet, A Hajnalvándor útja egy jó közepes,Az ezüsttrón-nal hasonlóképp voltam mint a Caspiannal,de az utolsó rész A végső ütközet elszomorított,hogy miért,azt a végére hagyom.
Nagyon sokszor tanító jellegűek voltak az események végkifejletei,vagy egy-egy szereplő jelleme.
Néha azért kicsit zavaros volt,például az időeltolódás,mert volt amikor "nálunk" csak pillanatok teltek el,míg Narniában évszázadok,de megesett a fordítottja is.nem szerettem,hogy két könyvenként más a főszereplő,mert az előzőek már "kiöregedtek" Narniából.
Aslan testesítette meg Istent Narniában,és ezt maga is mondja,habár nem konkrétan,csak utal rá.Hiába szerette őt mindenki,én nem kedveltem meg annyira.Az első részben alig szerepelt,a másodikban ő volt a kedvencem,de utána már valahogy elhidegültünk egymástól.

És amiért nagyon elszomorított a 7.rész azt nem tudom leírni spoilermentesen,ezért aki nem akarja előre tudni a végét az ne olvassa tovább.A végső ütközetben Narnia gyönyörű világa romlásnak indul,és ugye sohasem könnyű végignézni egy szép ország bukását.A lakók egymás ellen fordulnak,öldöklik egymás,hazudnak stb.Nem értettem,hogy Aslan miért nem segít,miért nem menti meg az országot,de a végén kiderült,hogy azt akarta,hogy vége legyen.A világ aminek láthattuk a születését,láthatjuk a halálát is.Aslan megteremtette,és véget is vetett neki.Ez még a kisebb szomorúság volt,ugyanis leírja,hogy majdnem mindenki(csak aki arra érdemes)átkerült egy sokkal szebb Narniába,ahol minden jó és szép.Idejutnak a világunkból a főszereplők is.Mind kiderül azért,mert mind meghaltak egy vonatbalesetben.Mindenki.Digory és Polly,a Pevensie testvérek(Susan kivételével,aki így elvesztette az egész családját),az ő szüleik,Eustace és Jill.Hiába írja,hogy minden jó és szép,mindenki boldog(ez akar lenni a túlvilág),azt senki nem említi,hogy mindnyájuknak vége.Hogy gyerekként haltak meg,és nem érhették el a felnőttkort.Már pár hete,hogy olvastam,de még mindig nagyon szomorú leszek,ha rágondolok.

Mindent figyelembe véve nem bántam meg azt az időt amit az elolvasására szántam.(ami sokszor utazás közben volt,és egypárszor sikerült elaludnom a buszon olvasás közben:D)Azért bemásolom a könyvenkénti fülszöveget is és mindegyik végére irom a pontokat.

A varázsló unokaöccse
"Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen."

5/4.5

Eredeti cím: The Magician's Nephew
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Kiadás éve: 2005
Hossz: 224 oldal

Az oroszlány, a boszorkány és a ruhásszekrény
"Narnia a jéggé dermedt birodalom, ahol örök tél uralkodik, Narnia az ország, amely szabadítójára vár. Egy ódon, vidéki kastély eldugott szobájában áll a titokzatos szekrény, a négy kis kalandor ennek ajtaján keresztül lép be Narnia földjére, amelyet a Fehér Boszorkány tart rabságban. Már minden remény veszni látszik, amikor visszatér Aslan, a Nagy Oroszlán. Elérzekzik az igazság pillanata, s megindul a kalandos küzdelem a Jó hatalomra juttatásáért..."

5/4

Eredeti cím: The Lion The Witch And The Warderobe
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Kiadás éve: 2005
Hossz: 207 oldal

A ló és kis gazdája
"Narnian... ahol egye loask emberi nyelven beszélnek... ahol az árulás ellenére a sors beteljesül. Két, mindenre elszánt szökevány találkozik, s egyesítik erőiket. Eleinte ugyan csak zord és kiszolgáltatott életük elől menekülnek, ám hamarosan egy szörnyű viadal kellős közepén találják magukat. Ez a csata dönti el sorsukat és Narnia sorsát is."

5/4

Eredeti cím: The Horse and His Boy
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Hossz: 265 oldal
Kiadás éve: 2005

Caspian herceg
"Narnia... ahol az állatok beszélnek... a fák vándorolnak... s ahol hamarosan kitör a véres háború. A herceg, kit jogtalanul megfosztottak trónjától, végső elkeseredésében hadsereget gyűjt, hogy megszabadítsa hazáját a bitorlótól. Végül azonban két ember között dől el a küzdelem, a becsület csatája dönt az egész világ sorsa fölött."

5/4

Eredeti cím: Prince Caspian
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 295 oldal
Kiadás éve: 2005

A Hajnalvándor útja
"Narnia... ahol a sárkány felébred mély álmából... ahol a csillagok a földön járnak... ahol bármi megtörténhet. A királyt év váratlan útitársait ismeretln tájak s vizek felé viszi a végzetük. Egyre távolabbra sodródnak az idegen tengereken. Hamarosan rádöbbennek, küldetésük nehezebb, mint gondolták, s a világ vége csupán kezdete valaminek"

5/4

Eredeti cím: The Voyage of the Dawn Treader
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 318 oldal
Kiadás éve: 2006

Az ezüsttrón
"Narnia..., ahol az óriásik szabadon kószálnak..., ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már. Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek egyetlen célja a fogságban tartott herceg kiszabadítása. De vajon hol találnak rá? A föld felett? A föld alatt? Eljutnak Lennvilágba is, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg."

5/3.5

Eredeti cím: The Silver Chair
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 307 oldal
Kiadás éve: 2006

A végső ütközet
"Narnia... ahol a hazugsá félelmet szül... ahol a legnehezebb próbát a hűségnek kell kiállnia... ahol a remény talán örökre elveszett. Narniának utolsó napjaiban legveszedelmesebb ellenségével kell szembenéznie, a gonosz ezúttal nem kívülről, hanem belülről támad. Ezzel a megrázó viadallal érnek véget Narnia krónikái."

5/4

Eredeti cím: The Last Battle
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 264 oldal
Kiadás éve: 2006
Kiadó: M & C Marketing Tanácsadó Kft.

Philip Pullman: A titokzatos kés

"Lyra az előző kötet végén átlép egy ismeretlen világba. A kísérteties, elhagyatott városban egy fiúval találkozik. Will és Lyra sorsa szorosan összefonódik: közösen kell megszerezniük egy rejtélyes erővel bíró tárgyat: a titokzatos kést. Sokan ölni is képesek lennének azért, hogy megkaparinthassák…"

A történet nagyjából ott folytatódik,ahol abbamaradt,annyi különbséggel,hogy kezdetben Will szemszögéből látjuk a dolgokat.Will beteg anyjával él,aki különös dolgokat lát és tesz,és még magát sem képes ellátni.Ismeretlenek zaklatják anyját valamiféle levél miatt,ezért Will biztonságba helyezi anyját,majd elmenekül.Egy átjárón keresztül átkerül egy másik világba,ahol találkozik Lyrával.

Eközben Lyra világában teljes a káosz. Mrs Coulter továbbra is szervezkedik,maga köré csavarja a férfiakat és természetesen kegyetlenkedik,ami már nem okoz nekünk újdonságot.A "jó oldal" sem tétlenkedik,a boszorkányok tanácskoznak,egyesülnek és közben egy különös jóslatról beszélnek.

Will és Lyra miután összeismerkedtek,és visszamentek Will világába egy különös úr ellopja az Arany iránytűt,és csak akkor hajlandó visszaadni,ha a gyerekek elhozzák neki a Titokzatos kést.

Az elején nagyon nem tettszett a könyv,alig haladtam vele,valahogy untam az egészet.Lyra is mintha megváltozott volna.Az előző részben megismert bátor,céltudatos lány helyett,csak egy 7 évest láttam.(amúgy kb.12 éves)Fogalma nem volt semmiről,csak botladozott.
Szerencsére a továbbiakban visszanyerte önmagát és akkor már megnyugodtam.

Will karaktere érdekes.Még nem igazán tudom hava tenni,de nagyon kiváncsi leszek,hogy ki lesz belőle.
A többiek nem okoztak semmiféle csalódást. Mrs Coultert még mindig utálom,a boszorkányokat kicsit jobban megismerjük,Lee Scoresbyt sajnálom,és még egy csomó új lény és szereplő bukkan fel.Amit nagyon bánok,hogy a kedvencem Iorek Byrnison kimaradt ebből a részből.Bár elég nehéz lett volna betuszakolni őt a képbe, de még reménykedem a viszontlátásában.

Összességében összekötő résznek nem volt rossz,de a vége annyira félbehagyott,hogy muszáj volt kikölcsönöznöm a 3. részt a könyvtárból,és már itt kacsintgat az asztal szélén.

5/4