Maggie Stiefvater: The Raven Boys

Raven Cycle 1.

"Filled with mystery, romance, and the supernatural, The Raven Boys introduces readers to Richard “Dick” Campbell Gansey, III and Blue Sargent. Gansey has it all—family money, good looks, devoted friends—but he’s looking for much more than that. He is on the hunt to find Glendower, a vanished Welsh king. Legend has it that the first person to find him will be granted a wish—either by seeing him open his eyes, or by cutting out his heart.
Blue Sargent, the daughter of the town psychic in Henrietta, Virginia, has been told for as long as she can remember that if she ever kisses her true love, he will die. But she is too practical to believe in things like true love. Her policy is to stay away from the rich boys at the prestigious Aglionby Academy. The boys there—known as Raven Boys—can only mean trouble. When Gansey and his Raven Boy friends come into her life, Blue realizes how true this is. She never thought her fortune would be a problem. But she was wrong."

Nem is tudom,hol kezdjem.Elég hosszú és bonyolult a mi kapcsolatunk(ami napjainkban is tovább bonyolódik),de azért próbálok értelmes kritikát összehozni.

Maggie Stiefvater a kedvenc íróim közé tartozik,ezért mindig egy kicsit elfogult vagyok vele kapcsolatban.Az tény és való,hogy a könyveivel megosztja az olvasók táborát,hiszen az ő stílusú írásához szükséges a megfelelő hangulat,különben élvezhetetlen az egész.Ezért érdemesebb inkább lassabban haladni a Raven Boys-zal is.(néha sajnos megszegtem ezt az íratlan szabályt és meg is lett az eredménye)

Adott egy ház,és az itt lakó különös családban mindenki valamilyen látnoki képességgel rendelkezik.Kivétel Blue,aki csak mindent "hangosabbá" tesz.Ezért kell kimennie a temetőbe,ahol Blue nagynénje a temetői úton megjelenő szellemekkel-azokéi akik az elkövetkezendő 1 évben meg fognak halni- kommunikál. Bluenak nem kellene,de meglátja Gansey-t,ami arra utal,hogy ő az igaz szerelme,vagy Blue fogja megölni a fiút. A kettő nem zárja ki egymást,ugyanis a lánynak születése óta azt hajtogatják : "ha megcsókolja az igaz szerelmét,a fiú meg fog halni".
A helyi magániskolában van egy kis csoport,a Holló fiúk -név szerint Adam,Ronan,Noah és Gansey(!)-,akik egy ősi walesi király - Glendower - nyomait kutatják,ugyanis a legenda szerint aki feléleszti a királyt álmából,annak teljesül egy kívánsága.
Ám egy nap a két szál összefut...

A történet - megszokott módon- lassan bontakozik ki,sőt a könyv feléig nem is történik semmi érdemleges - vagy csak mi hisszük így-,a hangsúly a szereplőkön és az ő múltjukon,kapcsolataikon van.
Majd a második felében egyre több kérdés merül fel,bizarr dolgok történnek,és egy váratlan csavarral  majdnem lefordultam a székről!Nagyon meglepett.
Őszintén szólva már maga a témaválasztása is érdekes,hiszen nem egy újabb fantasy lény szeret bele valakibe stb. hanem az okkultizmus kerül középpontba,ami valljuk be,mindenkit foglalkoztat valamilyen szinten.És ez az a dolog ami akár még meg is történhetne velünk,ezért találom újszerűnek és díjazandónak Maggie választását.Nagyon sok lehetőséget látok benne,csak így tovább :)

A szereplőkkel kapcsolatban egy negatívumot tudnék mondani,és az az,hogy még egyikük sem ékelte be magát a szívembe - mint annak idején Sam,Cole vagy Sean- de már vannak jelöltek Gansey és Ronan személyében.(Egyébként tök fura,hogy Maggie könyveiben mindig a fiú szereplőket kedvelem,és velük tudok azonosulni inkább)Bár meg kell említenem még,hogy korábban hibaként emlegettem Stiefvaternél a szülők túlzott hiányát,most nagy piros pontot kell neki adnom,ugyanis Maura (Blue anyukája) aktívan részt vesz az eseményekben,és a lánya életében is,sőt még a velük egy házban lakó-bár nem rokon- jósnők,Persephone és Calla is fontos és egyéni karakterek,utóbbinak ráadásul nagyon szeretem a stílusát :)

Elég hangsúlyos az emberek közti kapcsolat a Raven Boysban,ez egyik a fentebb említett,a másik a négy fiú kapcsolata.Mindegyikük teljesen más,mégis összetartja őket egyvalami. Mégpedig Gansey. Utóbbi önmagában is különös személyiség,remélem a következő részben még jobban megismerhetjük majd.
A szerelmi szálnak nincs akkora jelentősége,mint a fülszöveg beharangozza,és a jelen állás szerint még nem Gansey a befutó,de remélem ez másként alakul majd,és mint látom nem egyik percről a másikra fog bekövetkezni szerencsére.

Egy hibája van a könyvnek,ami miatt nem fog a kedvenceim közé tartozni,az pedig,hogy nagyon érezni rajta,hogy egy sorozat első része.Inkább csak egy bevezető egy hosszabb történethez,amit már nagyon-nagyon várok,ugyanis sikerült felkeltenie a kíváncsiságomat,és az addig nem nyugszik,míg meg nem kapja amit akar :)

A borító nagyon gyönyörű,mint mindig,nekem a felső van meg,ami az angol puha kiadás,bár nagyon szeretném beszerezni a kemény borítósat is(alul),csak nem tudok,hogy beszerezzem így,hogy már megvan egyszer.(dilemma :S )

5/4.5
                                                                                                       

Kiadó: Scholastic
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 458

Maggie Stiefvater: Lament - The Faerie Queen's Deception

Books of Faeries 1.

"Sixteen-year-old Deirdre Monaghan is a painfully shy but prodigiously gifted musician. She's about to find out she's also a cloverhand—one who can see faeries. When a mysterious boy enters her ordinary suburban life, seemingly out of nowhere, Deirdre finds herself infatuated. Trouble is, the enigmatic and conflicted Luke turns out to be a gallowglass—a soulless faerie assassin—and Deirdre is meant to be his next mark. Deirdre has to decide if Luke's feelings towards her are real, or only a way to lure her deeper into the world of Faerie."

Mivel Maggie az egyik kedvenc íróm,gondoltam beszerzem az eddig megjelent műveit,és ez a sorozat még hiányzik a polcról.
Mostanában eléggé sok tündéres sorozatot olvasok ( Tündérkrónikák, The Iron Fey),így kicsit féltem,hogy a Lament nem fog tudni nekem semmi újat mutatni,de szerencsére tévedtem.Mindig is szerettem,ha egy könyvben(még akkor is ha YA) a fantasy lényekre igazak a róluk terjengő mítoszok,legendák.(pl: vámpírok csak akkor jöhetnek be a házba ha behívják őket) Stiefvater szerencsére szereti a "hagyományokat" így a tündéreire igaz,hogy árt nekik a fém,és nem olyan kis édes tündérek,hanem inkább a kelta mitológiákból ismert "elrabolom a gyereked,és inkább ártok neked,minthogy tündérport szórnék rád" félék.Ezért nagyon nagy piros pont jár.


A történetét tekintve,látszik leginkább,hogy ez Maggie első könyve,hiszen az indítás mondhatni elég szokványos.Adva van egy főhősnőnk Deidre/Dee akinek fantasztikus tehetsége van a zenéléshez,de mikor nagyobb közönség előtt kell hárfáznia,addig képtelen rá,míg ki nem dobja a taccsot.Az egyik fontos iskolai verseny előtt is épp a szokásos köröket futja a WC-ben,mikor megjelenik a titokzatos Luke és segéd kezet nyújt neki.Dee-nek fogalma sincs,hogy ki ő-akinek mellesleg senki nem bírja megjegyezni a nevét(ez később fontos lesz!)- de mégis hallgat az önbizalomdoppingjára,és inkább duóban lép fel Luke-kal a versenyen.
Ugye,tényleg ismerősnek hangzik?!Azt még nem is említettem,hogy van Dee-nek az egyetlen barátja egy fiú - James - és van egy gonosz nagynénje is.Tovább nem is ragozom. 
Van még egy hiba,amit Maggie rendszeresen elkövet.A szülőknek nagyon kevés szerepet ad(az apa nevére nem is emlékszem) ami lássuk be egy 16-17 éves gyereknél eléggé meglepő.Én azt sem bánnám,ha kicsit idősebb lenne a főszereplő,és egyedül élne,vagy ilyesmi.
A történet a feléig kicsit egyhangú,megy a találgatás,hogy ki mi lehet,mit akar,de szerencsére a második felében több akció és csavar van.

A szereplőket tekintve az előbb említett szülős dolgot kivéve elégedett vagyok.Bár megvannak a "sablonkarakterek" - legjobb barát,titokzatos fiú stb. - mégis mindnyájukban van valami,amitől egyediek lesznek,és személyiségük lesz.Ott van például a nagyi,vagy akár maga a főhősnő,aki elsőre butának látszik,de legalább nem borul egyből Luke nyakába,vannak kételyei,hiába vonzódik hozzá annyira.Aztán a végén nagyon jól magára talál és megerősödik.
A tündérek is megfelelnek az elvárásaimnak,sokfélék,és legfőképp nem édi-bédik.
És a vége,mint Maggie-re nagyon(szerencsére) nem happy end,egy kicsit keserédes,de azért szép :)

Összességében bár nem ez a legjobb könyve,a Maggie rajongóknak mindenképpen ajánlom,és azoknak is akik még nem azok,hiszen legalább a stílusa miatt muszáj elolvasni. 
A folytatás Ballad címen jelent meg,ami állítólag nem olyan szorosan,de azért kötődik a Lamenthez,és a harmadik rész előreláthatólag 2013-ban jelenik meg,és Requiem lesz a címe.

5/4




Kiadó: Scolastic
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 368

Maggie Stiefvater: The Scorpio Races

"It happens at the start of every November: the Scorpio Races. Riders attempt to keep hold of their water horses long enough to make it to the finish line.

Some riders live.

Others die.

At age nineteen, Sean Kendrick is the returning champion. He is a young man of few words, and if he has any fears, he keeps them buried deep, where no one else can see them.

Puck Connolly is different. She never meant to ride in the Scorpio Races. But fate hasn't given her much of a chance. So she enters the competition — the first girl ever to do so. She is in no way prepared for what is going to happen."


Sajnos közbejött egy érettségi,ezért tudok csak most írni róla,holott már május közepén végeztem vele.Nem is tudom, hol kezdjem,hiszen az én példányomnak és nekem hosszú történetünk van,úgyhogy csak vázlatosan.Nagyon szeretem Maggie farkasos sorozatát,és mikor megtudtam,hogy a következő könyve lovakról fog szólni (igen nagy lóbolond vagyok,de ez szerintem majd fel fog tűnni) egyből elkezdtem csorgatni a nyálam utána.Sajnos még nem vagyok gyakorlott angolul olvasó,és a könyv sem volt elérhető ebben a formában (itt balra).Aztán mit ad Isten egyik nap megláttam ,hogy rendelhető a bookline-on.Dilemma:megvegyem,vagy ne - okok 1.a már korábban említett angol gyakorlatlanság 2. kicsit drága volt.Aztán jött a nyelvvizsga és megígértem magamnak,ha sikerül akkor megveszem,ha nem akkor tárgytalan a dolog.Szerencsére meglett,és ezt égi jelnek vettem, azóta itt csücsül a polcomon  : )
(bocsi a hosszú bevezetésért,de ezt muszáj volt megosztanom) 




Maggie könyveiről tudjuk,hogy nem a hatalmas nagy akciókért olvassuk,hanem mert fantasztikus ahogyan ír,az ember beleéli magát a jelenetekbe,érzed a szagokat, ízeket,a szelet,látod a tájat magad előtt és egyszerűen csak bekerülsz a könyvbe,és utána onnan nem akarsz kijönni.Ezek hangulatkönyvek,ezért nem lehet őket csak úgy akármikor olvasni,és nem lehet velük rohanni sem. És a Scorpio Races pont ilyen könyv.


Thisby nevű szigeten vagyunk - valahol az Egyesült Királyságban- ahol a lakosság nagy része halászatból él,és mindenki éli a megszokott kis életét egészen az ősz beköszöntéig. Ekkor ugyanis a tengerből előjönnek a capaill uisce-nak nevezett vízi lények (első ránézésre olyanok mint a lovak,de ragadozók és a tengerben a testük sokkal képlékenyebb,elvesztik a formájukat) és mindenki aki elég kemények érzi magát,megpróbál befogni egyet,hogy indulhasson a Skorpió futamon,ami a sziget fő turistacsalogatója. 
Itt él Kate Connolly-barátoknak csak Puck- két bátyjával,ugyanis a szülei pont ezek miatt a lovak miatt haltak meg. Mivel csak a legidősebb fiú Gabe dolgozik,elég rossz körülmények uralkodnak náluk,az asztalra is csak babkonzerv kerül.Egy nap Puck megtudja,hogy Gabe el akar menni a szigetről,és még a házukat is el akarják adni tartozások miatt.Puck pénzszerzés reményében,és hogy a bátyját a szigeten tartsa benevez Dove-val a lovával- nem, nem póni, hanem kisló - a versenyre.


Mint a Shiverben itt is van még egy szereplőnk,akinek a szemén keresztül látjuk a történteket.Sean Kendrick a sokszoros bajnok, apját egy versenyen veszítette el, így egyedül él Benjamin Malvern-a helyi versenylótenyésztő,és nem mellesleg a fél sziget tulaja- istállójában,ahol ő felel a lovakért. Egyetlen célja,hogy hivatalosan is övé legyen Corr,az a  capaill amelyikkel sorra nyerte a versenyeket és szinte vele élte le az életét.Ám ehhez pénzre van szüksége,amit a versenyen meg is  szerezhet.


Hát röviden ennyi,innen már nem nehéz kitalálni,hogy ők ketten találkoznak és kialakul közöttük valami.Ha már itt tartunk,felüdülés volt,hogy nem a szokásos "meglátni és megszeretni",hanem egy lassan és fokozatosan felépülő kapcsolat az övék,ami nem megy át az egymás utáni nyálcsorgatásba és a "nem érdemellek meg te túl jó vagy nekem,de meghalok ha nem vagy velem" undormányba.  


Szóval,a történet nem volt tele akcióval és hatalmas nagy meglepetésekkel,de én mégis élveztem.Egyrészt a gyönyörű táj miatt,amit Maggie úgy elém varázsolt,hogy szinte éreztem  a sós levegőt,és láttam a tengert ahogy a szikláknak csapódik.Másrészt azért,mert annyira jól megragadta a lényegét a ló-lovas kapcsolatnak,és azt a maga egyszerűségében és szépségében adta át.(gondolok itt az egyik kedvenc jelenetemre,mikor Sean és Corr este lemennek a tengerhez,vagy mikor vágtatnak a szikla tetején) 


A főszereplők közül-csakúgy mint a Shivernél- újfent a fiú lett a kedvencem.Puck valahogy nem nőtt a szívemhez. Ő is értékelhető karakter,egy egyéniség,értjük az indokait,érzéseit,de ő akkor is távol áll tőlem. A mellékszereplőkben is bár felismerjük a szokásos figurákat,de azért mindegyikükben van valami ami valóssá teszi őket.Például Kate öccse Finn,aki a kellemetlen beszélgetések előtt,kényszeresen mossa a kezét,mintha az alatt megoldódnának a gondok.Aztán ott vannak a nővérek Dory,Elizabeth és Annie akiknek a folyamatos szurkálódásain és beszólásian mindig nevettem.
De a fő kedvenc Sean és Corr lett.Az ő kapcsolatuk az ami igazán megfogott.Sean bízik a lóban,és tiszteli,de nem felejti el,hogy mégis csak egy vadállatról van szó.Ez a bizalom kölcsönös,ez már a könyv elejétől  a végéig jelen van.Az ő részeiket minidig nagyon vártam és élveztem velük lenni.



De azért amiért mégis ajánlom a könyvet, az a hangulat.Az hogy ott vagy a ló hátán,vagy remegsz a sötétben attól rettegve hogy észrevesz-e a capaill ( na,ennél a résznél tojtam be rendesen,és azt gondoltam,hogy csak a macskát ne...),ezekhez az élményekhez mindenképpen el kell olvasni a könyvet.Bár azt meg kell jegyezni,durvább,mint a Mercy Falls sorozat,több bent a véres jelenet.A vége pedig tipikus Maggie-s,egy kicsit keserédes,nem teljesen lezárt,de én azért örültem,hogy így lett.

Hogy mennyire nehéz a nyelvezete,az változó.Volt hogy minden szót értettem,de volt hogy egy pár mondatba beletört a bicskám,hiába segített a a Google fordító,de összességében nem olyan  vészes.Bár nem értettem minden egyes szót,öröm volt Maggie-t eredetiben olvasni,és a hatás azért így is átjött.
Ezen felbuzdulva,lehet hogy nekiállok a tündéres sorozatának is angolul,bár a Könyvmolyképző lassan kiadja az első részt-természetesen egy kis csúszással.


u.i.: a könyv élőben gyönyörű,csak ezt már nem akarom ragozni,mert így is elég hosszúra sikeredett a bejegyzés - mind tudjuk,hogy ha valami tetszik arról könnyű áradozni,de nehéz jó szavakat találni rá. 
(A festmény innen van,itt találsz egy nagyon jó trailert is a könyvhöz,amit szinte teljes egészében Maggie csinált-rajzolás,zene stb.)



5/5
Kiadó: Scholastic
Kiadás éve: 2011
Hossz: 402 oldal

Maggie Stiefvater: Forever – Örökké

"akkor…
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott.
most…
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.
örökké…
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában."

A bejegyzés spoileres,nem csak erre,de az előző részre is vonatkozóan!!!

Hol is kezdhetném... az egyik szemem nevet,a másik pedig sír.Örülök,hogy végre a kezemben tarthatom,és elolvashattam a befejezést.És meg kell mondjam nekem tetszett.
Másrészről sajnálom,hogy vége van,mert az egyik kedvenc sorozatomról van szó,még maradt pár kérdés,amire nem kaptam választ,és még vannak dolgok,amikről szívesen olvasnék.
De először a könyvről,aztán sopánkodom :)

Szerintem méltó befejezése lett ez a könyv a sorozatnak.A stílus még mindig nagyon jó és elvarázsol,de ez már megvitattuk.A történet is a Maggie-től megszokott.Nem pörögnek annyira az események,inkább csak csordogálnak,és kapunk időt az emésztésre - bár egyesek szerint csak le lett darálva a vége.Nekem így könnyebb volt elhinnem az egészet,valóságosabb volt.
Bármennyire is tetszett a könyv,úgy a felénél azt éreztem,hogy oké,hogy Cole itt kísérletezget magában/val, de hol van belőle a farkas.És mihelyt ez kipattant a kis kobakomból,jött egy rész,ahol Cole átváltozik farkassá,és még egy jó kis farkasbunyót is kaptam,amit már vártam is :) Ha minden óhajom-sóhajom így teljesülne...
Aztán ott volt a végén a tömegfarkasos rész.Húú azt nagyon imádtam!Olyan élénken jelentek meg a fejemben a képek olvasás közben,mintha filmet néztem volna.
Én úgy gondolom,hogy nem kellett volna bele több izgalom.Ez a sorozat nem arról híres.Nekem ez így pont jó volt.

Szereplők.Kezdjük a rosszal.Grace szüleit ki nem állhatom.Az anya még menthetőnek,fejlődőképesnek tűnik.De az apa! Legszívesebben leütöttem volna,vagy inkább adtam volna neki egy ásót,hogy temesse el magát,mert amit csinál az szégyen!És igen,nem nehéz elképzelni,hogy vannak ilyen szülők,akik ugyanezt csinálják a gyerekükkel.Tom Culpeper szintén ásós kategória.Shelby meg szimplán egy kis szuka.
Grace még mindig nem került közel hozzám,talán azért mert eléggé távol áll a személyisége tőlem.Ilyen téren inkább Sammel vagyok.Még mindig ő a kedvenc - bár majdnem holtverseny alakult ki hála másik zenés pajtásnak - bár tudom,sokszor nyafog,de azért fejlődött is valamit.Még mindig évekbe telik míg eldönt valamit,de lelkiekben sokat erősödött.Nagyon szeretem a kapcsolatát a zenével,és azt a kis melankolikus hangulatot ami őt körüllengi.
A legkiismerhetetlenebb(de szép hosszú szó) ember Cole.Mintha több személyt gyúrtunk volna egybe:őrült tudós,tinisztár,komoly zenész,humorherold,szemétláda stb. De őt ezért szeretjük.A legnagyobb fejlődést talán ő mutatta a történet során.És annak ellenére,hogy sok mindent feláldoz,megmarad önmaga.És ne felejtsük el,hogy humora is van,még ha néha kicsit beteges is :)
Isabelt már előzőleg megkedveltem,és örültem neki,hogy kezd felengedni a jégszobor állapotból.
És még valaki,akiről jobb lett volna többet megtudni: Beck.
Sőt az egész "falkáról" szeretnék többet megtudni.Sokszor voltam úgy hogy "Sam mesélj egy kicsit a többiekről is,ne csak Beckről" Egyébként egy szivesen olvasnék egy könyvet abból az időből,amikor Sam még gyerek volt,és a "falka" még teljes volt.


A megválaszolatlan kérdésekről,igen nekem is van egypár:akkor most meggyógyultak vagy sem? mi lesz Cole és Isabel kapcsolatával? stb. De szerintem ezek direkt maradtak megválaszolatlanok,hogy mi,olvasók kapjunk egy kis szabadságot,és törhessük a kicsi buksinkat ezeken a dolgokon.
Összességében a sorozat nagy kedvenc,és várom Maggie további munkáit is:)



A könyv végén Maggie elmondja,hogy mely részek valóságosak a könyvből pl.Mercy Falls nem létezik,de a Boundary tó igen és az izzadékony boltos is.
A magyar borítóval nem vagyok megbékélve.Szép,szép,de pirosan sokkal jobban illene a többihez,hisz elvégre ez egy sorozat.Ha már a kiadásról van szó,a lábjegyzetek hiányoznak!!!
Húú...látom jó hosszú lett,de így legalább több farkasos képet tudtam berakni :) /katt, és szépek lesznek/
Maggie hivatalos oldalán pedig sok jó dolgot lehet találni pl. megzenésítették a Nyári lányt,zenelistát a könyvekhez,külföldi kiadások borítóit és ilyesmi videókat.

5/5

Eredeti cím: Forever
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 378 oldal

Maggie Stiefvater: Linger – Várunk (újraolvasás)

"Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.
Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.
Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?"

A bejegyzés spoileres,nem csak erre,de az előző részre is vonatkozóan!!!

Nem is tudom,már mióta halogatom ennek a postnak a megírását,de egyszerűen a jó könyvekről nehezebb írnom.

Az hogy mennyire jó Maggie stílusa,és hogy miért szeretem,ezt nem mondom el még egyszer,mégis olyan jól tudja,hogy a lényeg a részletekben van.A szeplői attól igazán élethűek,hogy hétköznapi dolgokat tesznek -itt most nézzük el a farkassá válást- és úgy is viselkednek pl. a lábköröm vágás (tudom,furán hangzik)
Az egész olyan volt mint egy film a The End felirat után.Mi lett a kedvenc hőseinkkel? Élik napjaikat,csakhogy bekavar valami,mint általában mindenkinek.Minden szereplő elvan a saját kis gondjával,mindenkinek meg kell birkóznia a saját "démonaival".Ezek mellett még végig érezhető a feszültség,és ahogy a cím is mutatja a várakozás.De mindenki más valamire vár.


A két új mesélő karakter behozása jó ötlet volt,sokat dobott rajta.Isabelt jobban megismerhetjük-én személy szerint meg is kedveltem- és Cole-t hiába akarjuk,nem tudjuk nem szeretni :)
Most hirtelen nem jut eszembe más,ami ne magasztalás lenne.

Hiába olvastam már másodszor,ez semmit nem változtatott azon,hogy tetszik-e.( Nálam az Alkonyat másodszorra már elbukott)Azt tudom,hogy az első olvasás után álltam neki darvakat hajtogatni :)
És egy érdekesség: ez a sorozat egyetlen darabja,ami a megígért időben került a boltokba.

U.I.: a kicsi képen jobbra Maggie rajzolt farkasai.Ilyeneket szokott a könyveibe rajzolni dedikáláskor.Bár nekem is lenne benne :(

5/5*

Eredeti cím: Linger
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 360 oldal

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás (újraolvasás)

"A hideg – Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas – az ő farkasa – visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság – Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t… Egészen mostanáig.
A borzongás – Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon – és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút – még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is…"

Emlékszem annak idején mennyire vártam,hogy megjelenjen,mert ugye a megjelenést nem is tudom,hogy hányszor tolták el,de megérte várni rá.Már majdnem tél volt mikor olvastam,és nagyon jó volt az egész hangulata,csak ahogy múlt az idő ez elhalványult bennem,de amikor egy hete kinyitottam a könyvet,és megéreztem az illatát-még mindig olyan,mintha új lenne-újra visszajött a hangulat,és nagyon sok mindenre emlékeztem a 2 évvel ezelőtti gondolataimra.
Most valahogy olyan hangulatom volt,hogy valami romantikus,igaz szerelmes történet kell nekem.Tudtam,hogy mit kell választani :)

Annyi mindent tudnék róla írni-és nagy a valószínűsége,hogy a felét elfelejtem majd megemlíteni-de azért próbálok tömör és érthető lenni.

Ha valaki egy nagyon eseménydús,pörgős könyvre vágyik,az ne álljon neki a Shivernek."Az a lényeg,ahogyan hangzik.Nem csak az,mit jelent." Számomra a stílus pótolja az akció hiányát.Annyira szépen ír le hétköznapi dolgokat,a nehezen megfogható és érthető dolgokat oly módon nevez meg,hogy könnyebben megérthessük pl.: télízű .Nekem ez annyira tetszett,és arra emlékeztettet,mikor nem tudom leírni azt az illatot,ami az eső előtt van,egyszerűen esőszagú.Nem csak az érzéki benyomásokat fejezi ki ilyen módon,de egy-egy helyszínt,tájat is,ezáltal jobban átérezhetőek az általuk keltett érzések.

Sokan biztos azt mondják ez is a szokásos "különleges fiú-hétköznapi lány" szituációs könyv,ami csak minimálisan igaz,mert itt egyáltalán nem ezen van a hangsúly.Számomra itt ésszerűbb volt az,hogy a főszereplők egymásba szerettek,nem csak "jön az új diák,és hú de szerelmes lettem belé",hanem a kezdeti vonzalom után megismerkednek egymással,és ez azért egy kis időbe telik.

A szereplőkről: sokan kifogásolják Grace szüleinek viselkedését,ami érthető is,mert ez engem is kicsit zavart,hogy nem veszik észre,hogy eggyel többen vannak a házban,de a tény az,hogy vannak ilyen szülők-"Olyanok voltak,mint a szorgos,kis agyatlan madarak,akik ki-be röpdösnek a fészkükből a nap vagy az éjszaka minden órájában,annyira elfoglalva a fészeképítés örömével,hogy nem veszik észre,hogy már évek óta üresen áll." -és e nélkül egy csomó jelenet nem jöhetett volna létre :)
A mellékszereplőknek is van jellemük,kinek erősebb,kinek gyengébb.Közülük talán Isabelt kedveltem meg a legjobban a bunkó modora ellenére.Még jó,hogy a következő részben ő is szempontkarakter lesz.
Grace maga a megtestesült gyakorlatiasság.Mindennek értelmet keres,és nehezen engedi el magát,az érzéseinek nem nagyon akar engedni.Semmi bajom,nincs vele,csak egyszerűen nem került olyan közel a szívemhez.
Vele szinte tökéletes ellentétben áll Sam.Az érzései vezérlik,gyengéd típus,és tipikus művészlélek,aki az általa alkotott dalokon,verseken tudja magát legjobban kifejezni és megértetni.(Valahogy mindig az írónő jutott róla eszembe,aki szintén művészlélek.)Számomra ő a kedvenc karakter,vele tudtam legjobban azonosulni.

Végül pedig a borító.Ideraktam le az angol verziót,de nekem az valahogy nem nagyon jön be.Az amerikai változat-amit szerencsére megtartott a kiadó- egyszerűen gyönyörű!Egész nap csak nézegetném,és annyira illik a könyv hangulatához.

Összességében nem véletlenül lett ez az egyik kedvenc könyvem,mert ha másodszori olvasásra is ugyanúgy le tud kötni,mint először, akkor Maggie tényleg tud valamit.Ez a könyvsorozat hivatalos oldala,ahol megtaláljuk a külföldi kiadások borítóit-van egy két gyöngyszem köztük :) - vagy a dallistát,amit Maggie ajánl a könyvhöz.http://maggiestiefvater.com/shiver/

U.I.:találtam egy képet amin Maggie 2 rajzolt farkasa van,csak amíg nem jó a számítógép addig nem tudom feltölteni :S

5/5*

Eredeti cím: Shiver
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 326 oldal