Karen Marie Moning: A hajnalra várva

Tündérkrónikák 3.

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,
Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,
Vagy árnyad, amely este kél előtted:
Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette
gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még
mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még
közelebb.

Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért
tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz,
hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.
Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul
ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons
között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár
megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák
közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa
kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az
év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok
között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal
teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…"

Most már végérvényesen úgy fest,hogy új kedvenc sorozatot avatok.Az első két rész után egyértelmű volt,hogy nekem ezt el kell olvasnom,és milyen igazam lett.Igazából nem is tudnám megmondani,miért is tetszett annyira.Most megint leírhatnám,hogy Moning stílusa eszméletlen,a karakterei még annál is jobbak,a humor természetesen árad a könyvből,nincs túlerőltetve,belemagyarázva hogy "na most kellett ám volna nevetned".Ehhez az utóbbihoz hozzátenném,hogy többször vissza kellett fognom magam,nehogy hangosan felnevessek - ugye éjjel nem kéne másokat a röhögcsélésünkkel felzavarni -, de azért a bárgyú mosoly ott ült végig az arcomon.SPOILER a kedvencem amikor Mac az új találmányát tesztelve hadonászik minden felé.Azon nem csak Barrons nevetett.SPOILER

Ebben a részben jobban felpörögnek az események,ezért több akciót is kapunk,aminek ugye csak örülni lehet. És mint már megszoktuk,újabb kérdések merülnek fel,... és a régiekre természetesen nem kapunk választ.


Macnek jót tett az előző részes meghurcolás,mert most már reálisan látja a dolgokat,és rózsaszínt is csak néha vesz fel.
Dani egyre jobban a szívemhez nő a stílusa miatt,és hogy ilyen fiatalon is képes ennyire lazán venni a halálos veszélyeket.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy vele mi lesz,és ugyan ez a helyzet a druidákkal is.

Bár V'lane sokkal többet szerepelt,mint Barrons,és sokkal emberibben is viselkedik,nálam még mindig Barrons a favorit.

És ilyen vége meg hogy lehet?Valaki dobjon fejbe a 4. résszel!!!

5/5

Eredeti cím: Faefever

Fordító: Laskay Ildikó

Kiadó: Kelly Kiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám:  318

Karen Marie Moning: Álom és valóság

Tündérkrónikák 2.
"Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfi gurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni.

Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd.
És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is.A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?"

A jó könyvekkel mindig bajban vagyok,mert nehéz megfogalmazni a gondolataimat velük kapcsolatban.Csakúgy mint az előző rész ez is megnyert magának, elsősorban a stílusával és Barrons-sal.Na jó,nem csak miatta szeretem a sorozatot,de nyomós szerepe van benne.
A történetét tekintve most meglepett,hisz az előzőekhez képest sokkal több volt benne az akció,és több meglepetés is ért,mindamellett megőrizte a humorát és a titokzatosságát. 
A szálak egyre bonyolódnak,és én egyre kíváncsibb és türelmetlenebb vagyok,hogy megtudjam a válaszokat a már milliomodik kérdésre ami felvetődik,hiszen az újabb szereplőkkel együtt újabb rejtélyekbe bonyolódik Mac.
Apropó Mac. Sokkal jobban kedvelem ezt a csajt,pláne,hogy most már talán elhagyja a cicababa viselkedést,és csinál is valamit.Az ahogyan V'lane-nel és Barrons-sal  bánik,nagyon szórakoztató.(az egyik kedvenc jelenetem a barlangban verekedős :D  ) 
Barrons...inkább ne is ragozzuk,talán csak annyi,hogy jó volt,hogy ha csak egy villanásra is, de betekinthettünk  a múltjába.
Az új szereplőkkel úgy vagyok mint Mac.Egyenlőre még a sakktábla szélén vannak,de van egy olyan érzésem,hogy hamarosan nekik is nagyobb szerep jut.
Ami miatt a fél pontot levontam az azért volt,mert én borzasztó türelmetlen vagyok,és nem szeretem,ha titkolóznak előttem!!! Magyarra lefordítva,a második kötetnél sem kapunk választ eddigi kérdésinkre,sőt inkább meghatványozódtak :S
Mint már korábban írtam,a lenti boritószéria nagyon,de nagyon tetszik,ennek egyszer még csinálok egy külön posztot :)


U.I.: egy jó tanács : ne olvassátok a könyvet egyedül a sötétben! Higgyétek el tapasztalatból beszélek.olvasás után alig mertem elmenni a szobámig,és addig is csak egy elemlámpával  :)


5/4.5

Eredeti cím: Bloodfever

Fordító: Laskay Ildikó

Kiadó: Kelly Kiadó

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 302 

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

"Tündérkrónikák 1.
MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében.
A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre fi gyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk."

Egyszer valamiért nagyon rá voltam kattanva,hogy én el akarom ezt olvasni,aztán valahogy abbamaradt ez a kényszer.De most újra előjött szerencsére.

A történetet a fülszöveg elég jól vázolja,sőt szerintem túl sokat is mond.Szóval maga az alap nem lenne valami nagy újdonság,szokásos "lány meglátja,hogy fantasylények szaladgálnak köztünk ...stb",az hogy most tündér-e vagy vámpír,lényegtelen.Egy jó pontot itt azért adnék neki,mert a tündérek kasztjait egész jól ki voltak építve.

A főszereplők jól meg vannak formálva,a többiek eléggé háttérbe szorultak,de őszintén nem is hiányoltam őket.Mac kezdeten egy olyan "rózsaszín a kedvenc színem,imádom a csajos dolgokat" lány,de szerencsére,ahogy haladunk a történetben egyre inkább kezdi ezt elhagyni és komolyodik.Egy két rész után még meg is fogom szeretni.
És most jön a nagyágyú Jericho Barrons.Valahogy annyira jól sikerült karakter,hogy szinte kimászik a könyvből.Sokszor annyira bunkó,hogy az már fáj,de mégis szeretjük.Az,hogy jól néz ki és még minden helyzetben van valami ötlete az csak a ráadás.

Moning stílusa,valahogy olvastatja magát,nehéz letenni.Egy dolog volt,amit furcsálltam olvasás közben,és még most is mosolygok ha erre gondolok: szexel ölő tündér :D hát ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni :D (SPOILER azokat a jeleneteket sem igazán éreztem szükségesnek,amikor V'lane miatt Mac nekiáll vetkőzni és egyéb dolgokat csinálni... SPOILER)értem én,hogy azt a fajta közönséget akarja megcélozni,mint a Singh könyvek,de szerintem a Keserű ébredés e nélkül is megállná a helyét,hiszen a stílusa nagyon jó,a nyomozós rész érdekfeszítő,Barrons pedig visz mindent.

Mindent összevetve nekem tetszett,és a folytatás nálam kötelező lesz.

U.I: a magyar borító is szép - odavagyok a régi, díszes utcai lámpákért - de a külföldinek ez a változata ami itt alul van,ez valami gyönyörű,pláne,hogy milyen szép kék :)


5/4.5

Eredeti cím: Darkfever
Fordító: Laskay Ildikó
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 302 oldal

Lauren Kate: Fallen

"Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik.
Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…
A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet."

Már 1-2 hete végeztem vele nagy nehézségek árán,csak lusta disznó voltam írni róla :)
Az igazat megvallva kb egy éve láttam valamelyik blogon,hogy az illető angolul olvasta,és nagyon tetszett neki,meg ezek alapján az én érdeklődésemet is felkeltette.Na azért annyira nem,hogy a megjelenés után meg is vegyem - most már tudom,jobban jártam- így e-könyvként olvastam.
Hát mit ne mondjak,hatalmasat csalódtam benne.Megeshet,ha nem ez lett volna az n+1. ilyen regény amit olvasok,akkor talán még tetszett is volna.Talán.

Kezdem a történettel.Értem én,hogy valami változásnak kell lennie a főszereplő életében,de már megint egy másik iskola?!A szokásos "megláttam és beleszerettem" találkozás.Ezeken kívül van benne jó pár logikai baki pl.:arról beszélnek,hogy Luce-t anno keresztényként nevelték,a suliban is a keresztények történeteit tanulják,erre bedobja nekünk,hogy újjászületett!Ha jól tudom - de javítson ki valaki ha nem -az újjászületés a hinduizmusban van,és nem tudom,hogy náluk mennyire vannak jelen az angyalok,de szerintem ritka példányok.
További nekem a történet teljesen kiszámítható volt,nagyon újat nem hozott.Talán a végén az a bizonyos szereplő halála,de olyan könnyedén siklott át e tragédia felett,hogy nem volt igazán súlya.

Mielőtt még tovább folytatnám a szapulást,elmondom,hogy néhány jó dolgot is találtam azért a könyvben.Ezek pedig: a prológus és az epilógus nagyon jó lett,(csak sajnos a bélés nem volt igazán jó) és a borító nagyon szépre sikerült.

A sorozatnak van még 2 része,ami kétséges,hogy elolvasom-e.

5/3

Eredeti cím: Fallen
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 336 oldal

Nalini Singh: Látomás

"Az Elcsendesedés ridegségében élő Faith NightStar képessége még a mentálok között is különleges: a lány a jövőbe lát. De amilyen értékes a tehetsége, olyan sérülékeny az elméje. Sötét víziók gyötrik, vért és halált lát – és valami még fenyegetőbb dolgot: érzéki gyönyört. Márpedig őt a legkisebb érzelem is az őrületbe taszíthatja.
Vaughn D Angelo a DarkRiver alakváltó falka tagja. Vadabb a többi falkatársánál, jaguár énje uralkodik rajta. A benne lakó macska pedig Faith-t szemelte ki prédájának, még akkor is, ha a vonzalma megölheti a lányt. Faith képességeit sok mentál a saját céljára akarja kihasználni. Ehhez irányítaniuk kell őt, és minden áron távol kell tartaniuk Vaughntól."

Az első rész nem volt olyan rossz ezért gondoltam miért is ne folytathatnám.Megvenni azért annyira nem akartam,meg az első rész is csak e-book formában van meg,úgyhogy maradt a gépen olvasás.
Meglepő módon 2 éjszaka alatt kivégeztem,bár ez a gördülékeny stílus miatt nem volt szokatlan.Hatalmas plusz pont hogy hajnali 5-ig ezt olvastam és csak a kelő Nap első sugarai űztek az ágyba. :)

Egy picit csalódtam a könyvben,bár lehet,hogy én vártam túl sokat.A világ maga és a benne élő lények nagyon tetszenek,csak ugye ez már az első részben is kiderült,és a mostani részben nem tudtunk meg túl sok új dolgot.Ez vonatkozik arra is,hogy ismét egy mentál-alakváltó párost kaptunk,Ezt a szituációt és a kapcsolat nehézségeit ugye már ismerjük.Én az író helyében most bedobtam volna egy más párosítást.Ha ezeket és azt hogy a krimi szál most egy kissé lapos lett nem nézzük egész jó olvasmány persze csak 18 éven felülieknek és felnőtt gondolkodású 17 éveseknek(*próbálja magát mentegetni*)ugyanis az "ágyjelenetek" eléggé részletesek.

A szereplők nem igazán fogtak meg,egy kicsit olyanok voltak mint a bábuk és elég sablonosak.Itt fura volt,hogy Faith milyen könnyedén viseli az érzelmek jelenlétét,anno Sachanál ezek jobban átjöttek.Ha már itt tartunk az utóbbi lány és párja eléggé a háttérbe szorult és sokszor csak azért vannak jelen,hogy a főszereplők megtudják azt amit kell.

A következő részeket inkább csak azért várom,már kíváncsi vagyok egyrészt az emberekre,akik eddig még nem szerepeltek és a két alakváltó párosára.És remélem,hogy azért a többi rész nem a szokásos sablonra lesz ráhúzva,hanem lesz benne valmi kis csavar is.

U.I.: itt látszik a különbség a leopárd(balra) és a jaguár(jobbra) között.















Csak az érdekesség kedvéért :)


5/4

Eredeti cím: Visions of Heat
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Egmont Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 384 oldal

Nalini Singh: Vonzódás

"Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti."

Nem is tudom,hogy hol kezdjem.Ha jól emlékszem a bookline-on láttam meg,és a fülszövege nagyon tettszett,úgyhogy nem hagyhattam ki.
Talán ez az első ilyen típusú könyv amit elolvastam.(mivel az Anita Blake még folyamatban van)
Nem volt rossz,egyszerű könnyed szórakozást nyújtott,de nem is vártam tőle eget rengető nagy dolgokat.A mondatok és a megfogalmazás egyszerű,nekem sokszor túlságosan is.Picit hiányoltam a művészibb írásformát,de lehet,hogy jobb is így ahogy van.Néhol kiszámítható volt,és ahol én valami csavart vártam ott nem volt.A gyilkos kilétét már sejtettem a vége előtt,és a vele való leszámolás nekem túl egyszerű volt.

Jó volt,hogy az írónő nem húzta sokáig a bevezetést,és nem részletezte a jövőbeli dolgokat.Miattam a jelenben is játszódhatott volna,akkor sem tetszett volna kevésbé.
Ami a szerelmi szálat illeti egész jól eltalálta az arany közép utat.Nem kerülgették egymást 600 oldalon át,de nem is estek neki egyből egymásnak.Az ágyjeleneteket sem túlozta el,talán ha 3-4 volt benne.

A mentálok mint lények nem igazán fogtak meg,de az alakváltók annál inkább!mindig is szerettem az ilyenfajta lényeket,akiket az emberi ész mellett az állati ösztönök és megérzések is irányítanak.Ezen okból a történetből Lucast kedveltem meg a leginkább.Nem azt mondom,hogy ő álmaim netovábbja,de mint karakter érdekes volt.(nagyon bírtam ahogy mondja hogy "kiscica")

Külföldön már úgy a 6. résznél tartanak,és minden kötetben egy-egy különös pár bemutatására kerül sor.némelyikükre nagyon kíváncsi vagyok már.
Annak ellenére,hogy nem egy világmegváltó regény,azért a folytatást is biztosan el fogom olvasni,de addig is lehet,hogy megpróbálkozom az írónő másik sorozatával is.

5/4.5

Eredeti cím: Slave to sensation
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Egmont Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 384 oldal

Neil Gaiman: A temető könyve

„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”

Őszintén szólva nekem ez tetszett a legjobban azok közül amit eddig Gaimantól olvastam.Bár az első pár fejezet úgy tűnt,mintha az egész történettől különáll események Sen életében,a végén értelmet nyer,hogy miért pont ezeket a történeteket ismerjük meg.Könnyű,hangulatos kis olvasmány volt ami tetszett,bár a várt katarzis elmaradt,főként a fent említett epizódossága miatt.
Sen aranyos kis kölyök,könnyen megkedvelhető,viszont a végén a számára szánt sors nekem nem tetszett.Lényegében teljesen egyedül maradt,és úgy dobták ki őt a nagyvilágba,hogy boldoguljon.Scarlet viselkedése is megrázott,igaz érthetőek az érzései,de szerintem akkor sem volt fair tőle.

Néztem a külföldi kiadásokat,és ott láttam,hogy kiadták a könyvet Chris Riddel illusztrációval is.Belenéztem,és nekem az ő képei jobban tetszettek,mint az eredeti,bár az sem rossz illik a könyv hangulatához.

5/4