„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”
Őszintén szólva nekem ez tetszett a legjobban azok közül amit eddig Gaimantól olvastam.Bár az első pár fejezet úgy tűnt,mintha az egész történettől különáll események Sen életében,a végén értelmet nyer,hogy miért pont ezeket a történeteket ismerjük meg.Könnyű,hangulatos kis olvasmány volt ami tetszett,bár a várt katarzis elmaradt,főként a fent említett epizódossága miatt.
Sen aranyos kis kölyök,könnyen megkedvelhető,viszont a végén a számára szánt sors nekem nem tetszett.Lényegében teljesen egyedül maradt,és úgy dobták ki őt a nagyvilágba,hogy boldoguljon.Scarlet viselkedése is megrázott,igaz érthetőek az érzései,de szerintem akkor sem volt fair tőle.
Néztem a külföldi kiadásokat,és ott láttam,hogy kiadták a könyvet Chris Riddel illusztrációval is.Belenéztem,és nekem az ő képei jobban tetszettek,mint az eredeti,bár az sem rossz illik a könyv hangulatához.
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése