Brent Weeks: A fekete prizma

A fényhozó 1.

"Egy félárva, puhány kamasz, akinek az otthona egy pusztulásra ítélt város, az anyja a kábítószer rabja, a barátai között gúny tárgya és Gavin Guile, a Prizma, a hatalmas császár és főpap, a legnagyobb mágikus erővel bíró ember a Hét Szatrapiában – ők a törvénytelen fiú és a létezéséről sem tudó apa? Ebben a világban minden a béke és a háború, az időjárás és az aratás a szín-mágia egyensúlyától függ, s ez a Prizma felelőssége. Mint kisebb képességű tanítványai, a testében anyaggá alakítja át a fényt, és ezzel a luxinnal bármit megépíthet vagy elpusztíthat. Óriási hatalom ez itt, ahol a leggyorsabb jármű a vitorlás hajó, és a legmodernebb fegyver a kovás puska. Ám tizenhat évvel a testvérháború után helyi hadurak törnek a hatalomra, és nem tudni, hol van, és mire készül a legyőzött fivér, aki ugyanarra képes, mint a jelenlegi Prizma…"

Brent Weeks bemutatkozó regénysorozata az Éjangyal trilógia a kedvenceim közé tartozik,ezért nem volt kérdéses,hogy a A fekete prizmát is el KELL olvasnom.
A könyv terjedelme a Weekstől megszokott,ami az Éjangyalnál egyáltalán nem zavart ,sőt! De itt valamiért mégis úgy éreztem lehet hogy a kevesebb jobb lett volna.Az elején van egy kis akció,gyorsan megismerjük a főbb szereplőket,de aztán valahogy elül a történet.És ez nem is azzal megy el,hogy bemutatja a világot-azt bizony nekünk kell összerakni a morzsákból,ami nem lenne gond,csak így pár száz oldalon keresztül az ember azt se tudja hogy most mi van- hanem csak úgy van.Ez beszél azzal,az ezzel.Pár dolog azért szerencsére kiderül,ami azért felkelti az ember érdeklődését annyira hogy tovább olvassa,de én például az egyik fő meglepő dolgot későbbre tartogattam volna,mert így nem volt akkora hatása mint kellett volna.A könyv második felére szerencsére beindul a történet és onnantól már majdnem letehetetlen volt (de valamiért mégis sikerült elszakadnom tőle)
A szereplők közül többen is érdekesnek ígérkeznek,van múltjuk,titkaik,céljaik,mindegyikük összetett személyiség-főleg a főszereplő Gavin- valahogy mégsem sikerült közel kerülniük hozzám. Karris például az elején kifejezetten irritált,de ahogy jobban megismertem átküzdötte magát a "most már kíváncsi vagyok rá" kategóriába. Nagyon érdekel,hogy Kippel mi lesz a többi részben,mert most még elég szerencsétlen és idegesítő a számomra,de hiszem hogy tud fejlődni :)  Az egyetlen akit tényleg szimpatikusnak találtam az Vasököl volt.A megvan a maga kis bunkó stílusa,de mégis nagyon segítőkész és hűséges,és még vicces is a beszólásaival.

a második rész

Annak ellenére,hogy a szereplők és a történet felépítése nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet,mégis azt kell mondanom,hogy tetszett,mert a kialakított világ nagyon eredeti és érdekfeszítő,és bár néhány helyzetben  nehezen tudtam elképzelni a színöntést,megszerettem ezt a fajta "mágiát" amit használnak.Nem ad végtelen hatalmat a használóinak,hisz megvannak a maga korlátai és ettől lett hihetőbb számomra az egész.

Bár nem ez lett Weeks legjobb könyve,de azért egyszer megéri elolvasni,és én is  már kíváncsian várom a folytatást,talán az már kicsit pörgősebb lesz,és az elejétől fogva élvezhetem a világot és nem kell "beletanulnom" mint A fekete prizmánál. A második könyv egyébként már megjelent külföldön The Blinding Knife címen,reméljük hozzánk is elér hamarosan.

5/3.5


Eredeti cím: The Black Prism
Fordító: Seress József
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 792

Brent Weeks: Túl az árnyakon

"Azért küzdj, hogy győzz. Ne azért, hogy ne veszíts. Hogyan lehet választani két élet között? Hogyan döntheted el, feláldozod-e azt, akit szeretsz, azért, hogy megmenthess valaki mást? Kylar nekivág a lehetetlennek, hogy megmentse a barátai és talán az ellenségei életét. Egy istennő életére tör. Választhatsz becsület és barátság között? Te melyiket választanád? A szörnyetegek által ostromlott Cenaria romokban hever. Logannek két választása van: mindent kockára tesz, vagy elpusztítja a királyságot. Az Istenkirály is tervez valamit északon."




Ha még nem olvastad az előző 2 részt(azonnal bepótolni!),akkor neked lehet,hogy pár helyen spoileres lesz!


Hát nem is tudom hogyan kezdjem,mert még mindig ki vagyok ütve tőle,annyira jó volt.Nem okozott csalódást.
Nagyon szeretem,ahogyan Weeks ír,sikerült neki elérnie azt,hogy éjfélig is fennmaradtak holott másnap hajnalban keltem. Szó szerint olvastatja magát,úgy voltam vele,majd a következő fejezet előtt leteszem,de akkor jött egy olyan fordulat,hogy nem tehettem mást olvasnom kellett : )

Látom nem fogom tudni megírni a kritikát ömlengés nélkül. Szóval a történet tele van csavarokkal,sose tudhatod mi jön veled szembe a következő sorokban,nagyon izgalmas és eteti magát az egész.
Ez az a kötet,ahol a fantasy elemek a leginkább hangsúlyosak,de egyáltalán nem lettek eltúlozva. Kellő mennyiséget kapunk harcból,politikai cselszövésekből és ezek mellett az emberi kapcsolatok is előkerülnek.

A szereplők közül még mindig Kylar a fő kedvenc,sőt ha mondhatom az egyik legkedvesebb karakter az eddig olvasott könyveim közül. Nagyon jó látni,hogy mennyit fejlődött az első kötet óta,mégis a kezébe került hatalom és átélt dolgok után megmaradt önmagának. Hidegvérrel képes megölni embereket egy magasabb cél érdekében,akár még meg is öleti magát,de azért közben jut ideje arra,hogy az ellenség táborában az alvó őrszem cipőfűzőjét összekösse,és úgy tűnik,nála a hülyeség tényleg határtalan.

A második helyen holtverseny alakult ki Durzo és Vi között. Durzot most szerettem meg leginkább,hogy kicsit felengedett és megszabadult a terhei nagy részétől,és mint tudjuk mindig tartogat valami meglepetést az öreg. Amikor pedig Kylarral együtt vannak,azt nem lehet kibírni nevetés nélkül,nagyon jók ketten.
Vit  már az előző részben is kedveltem, és még most is közel áll hozzám,vele viszonylag könnyű volt azonosulni.Szerencsére ő is jó irányba változott,igaz most többet sír - és kevesebbet káromkodik - de legalább megtanulta értékelni az embereket.Mindemellett én végi neki szurkoltam a szerelmi háromszögben,Elene-t valahogy sosem bírtam (SPOILER kegyetlen vagyok,de örültem,hogy meghalt a végén, és hogy egy kis remény villan Vi számára Kylarral kapcsolatban SPOILER)
Logant becsülöm,ő tényleg igazán királynak való ember. Doriannal úgy voltam,hogy annyira megváltozott,hogy már rühelltem róla olvasni.De Weeks itt is nagyon érzékeltette az őrületét,olyankor mindig Wanhope volt,és igazából ő az akit én nagyon utálok. A mellékszereplők közül voltak még akiket kedveltem,de most nem sorolnám fel mindnyájukat,mert sosem érnék a végére pl.: Mama K, Ariel nővér
Egy szereplő volt aki ebből a részből teljesen eltűnt - csak megemlítettek - az pedig Uly volt.Pedig szerintem nyugodtan kaphatott volna legalább egy kis részt - mondjuk megnéztem volna egy Uly Durzo találkozást.
És egyvalakit majdnem kifelejtettem. A fekete kakari-t.Nagyon jó humora van,és a Kylarral való "szurkálódásai"  majdnem olyan jók mint a Kylar-Durzo párosé.

Két dolog volt amibe bele tudnék kötni.Az egyik,hogy a vége kicsit hippi találkozó jellegű volt,de ez nem nagyon vett le az értékéből.
A másik a fordítás. Először azt gondoltam,hogy én nem vagyok elég értelmes,hogy nem fogom fel minden egyes mondat jelentését,és hogy erősen koncentrálnom kell sok helyen,hogy tudjam,most mi a helyzet.Aztán pár napja olvastam egy elégedetlen blogger kritikáját,ahol világossá vált számomra,hogy nem én vagyok értetlen,hanem a fordítással akadtak gondok,(sajnos én nem olvastam az eredetit, így csak a magyar verziót ismerem,és ezért nem tudtam a dolgot hova tenni.) ráadásul nem is kevés. Jó pár helyen a mondatok magyartalanok,vagy mint kiderült pár szó vagy mondatrész egyszerűen be se került a magyar verzióba így valóban nem lett sok értelme a mondatnak.

Szóval ez a második dolog egy kicsit a könyv élvezhetőségének rovására ment,de ezt leszámítva az egyik kedvencem lett.
Amúgy nem tudom,ki hogy van vele,de én szívesen olvasnék egy  könyvet az első kakari hordozókról.
Nagyon reménykedem abban,hogy nálunk is megjelentetik majd a Durzo előéletéről szóló rövid történetet és Weeks másik sorozatát is.


5/5

Eredeti cím: Beyond the Shadows
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 688 oldal

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

"Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?"

Ha még nem olvastad az első részt(azonnal bepótolni!),akkor neked lehet,hogy pár helyen spoileres lesz!

Ez a könyv volt az,amit aminek a megjelenését a nyár elején a legjobban vártam,és a megjelenés után rögtön megvettem,de valamiért csak most került rá sor.Öreg hiba.

Az első résztől oda voltam meg vissza,csak sajnos az elolvasása után álltam neki blogot vezetni, így nem született róla bejegyzés.Ezek az általános dolgok arra is vonatkoznak.
Teljesen beleszerelmesedtem a stílusába,a szereplőkbe, a velük való kegyetlen bánásmódba - akkor még ártatlan voltam,nem ismertem Martint - amitől az egész olyan valósághű lett annak ellenére,hogy ez egy fantasy.Nem találjuk meg benne feltűnően ezeket az elemeket,inkább a mindennapi élet velejárójaként.Az emberek közül vannak szerethető figurák,vannak akiket legszívesebben megfolytanánk,és vannak akik igen kíváncsivá teszik az embert.

Mivel az első részt még valamikor decemberben olvastam,pár dologra már nem emlékeztem,ezért az elején kétségbe voltam esve,mert csomó dolgot nem tudtam hova tenni és nem nagyon értettem,hogy mit olvasok.Szerencsére pár fejezet után a dolgok nagy része visszajött,ami meg nem az meg a későbbiekben.
A történet szempontjából nézve nagyon izgalmas és fordulatos,tele meglepetésekkel,elgondolkodtató és "mindjárt a falhoz vágom hogy lehet ilyet tenni velük" pillanatokkal.Nem jellemző rá a második részek ellaposodása.Mivel itt már sokkal nagyobb teret járunk be,ezért kapunk egy kis térképet a könyv elején(mindig is szerettem a kis térképeket a könyvekben)ami nekem például elég nagy segítség volt.


Jó pár új szereplő mellett jobban megismerjük a régieket is.
Kylart,mint a fő kedvencet az elején furcsálltam.Lehet,hogy azért mert túlzottan maga mögött akarta hagyni a múltját,és átlagos akart lenni.Nem szerettem azt a szenvedő énjét.Az tény és való,hogy a "bérgyilkos civilben és kötényben" részek miatt jobban megismerhetjük Kylart magát,nem csak az érzelmeit elnyomó profit,és kiderül róla,hogy valójában nagyon vicces,és hogy ugyanúgy nem érti a nőket mint a többi férfi,és ez neki is sok gondot okoz.Ennek ellenére sokkal jobban éreztem magam amikor újra Éjangyal lett.Nagyon sok fejlődésen megy át,nem csak az erejét tekintve,hanem a személyiségét is.Sokkal emberségesebb lett,munka közben is már nem az a hideg profi aki volt - elég sok hibát is ejt közben,amiért tuti,hogy Durzotól kapna pár tockost. Abszolút kedvenc.

Vi-re már az első részben is felfigyeltem,és lám belőle is többet kapunk.A munkája miatt nagyon sok mindent fel kellett adnia,és ez meg is látszik rajta.Nem könnyű egy női bérgyilkosnak,neki minden lehetséges adottságát be kell vetnie a siker és az életben maradás érdekében.A gyerekkora nem volt egy leányálom,már fiatal korában megerőszakolták,és azóta is kihasználják,és ő maga is tárgyként tekint a testére.Az egyetlen személyes "tere" a haja(pont mint Sámson),ami talán az utolsó kapaszkodója.Ő is sokat változik a történet során,és megesik vele az,amire én számítottam,de ő nem.Sikerült megkedvelnem a hülyeségei ellenére,és kíváncsi leszek a sorsára.

A többi szereplőről csak pár szót ejtek,mert már így is hosszú lesz a post.Az Istenkirály elég beteg és kegyetlen ahhoz,hogy jó főgonosz legyen.Logan kedves a szívemnek,talán ő az egyetlen aki még erkölcsileg tiszta(vagy nem?).Elene-t most sem sikerült megszeretnem.Mea néni a perverz öreglány :D Mama K esze és eleganciája még mindig lenyűgöz. Dorian-t és a csipet csapatát nem igazán tudom hova tenni,csak az újabb káosz faktorokhoz.Kaldrosa detto.Arial még tartogat meglepetéseket,Uly szintúgy. Durzo,hiányzol :(

A borító szerencsére az eredeti maradt - ami persze a legszebb,főleg a harmadiké - de azért a spanyol verzió is jó lett.(katt,és nagyobb lesz)


Brent Weeks amúgy nekiállt egy másik sorozatnak is,az első rész címe The Black Prism.Ha jól tudom szintén ebben a világban játszódik,és elég ígéretesnek látszik.Ezek mellett megírta Durzo előéletét is - Perfect Shadow - ami szintén érdekel,és remélem,hogy majd eljut hozzánk is.
Az árnyakon túl decemberre várható a tervek szerint -megvan a tökéletes karácsonyi ajándék Bobónak.Amúgy az első is karácsonyi ajándék- de én már most nagyon várom.

5/5

Eredeti cím: Shadow's Edge
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 646 oldal