Boris Vian: Tajtékos napok

"Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia…"

A rádióban folyton egy film előzetesét hallottam,amiben azt mondták hogy "Chloénak lótuszvirág van a jobb tüdejében",és azt gondoltam milyen film lehet ez,aztán ismerősöm mondta hogy ezt egy könyvből csinálták,és azóta bolygatta a fantáziámat,hogy mi is lehet ez tulajdonképpen.

Mást nem is tudnék mondani a könyvről mint hogy...érdekes és elvont. Nem mondhatom azt hogy maradéktalanul tetszett,és hogy a kedvencem lett,de nem is tudom leszólni sem. A történet igazából annyi amennyit a fülszöveg is ír,de ezzel nem lehet összefoglalni a könyvet hiszen nem erről "szól".

a könyvhöz mellékelt képeslap

Mint mondtam,az egész nagyon elvont,mindennek több jelentése van,mindenki máshogy értelmezi,sőt be kell vallanom volt olyan is ,hogy nem értettem ez most mi is akar lenni. A könyv végén utószóként megtaláljuk Takács M. József értelmezését,ami bevallom nekem is sok kérdésemre választ adott,megvilágosodtam néhány dolgot illetően, volt hogy nem teljesen értettem egyet vele,de jól magában foglalja a könyvet,szóval ha valaki elolvassa a Tajtékos napokat ezt se hagyja le a végén.Most én azért nem fejtegetem hogy mi mit is jelenthet,mert az utószó sokkal jobban és érthetően leírja,és sok eltérés nincs a kettőnk véleménye között.

Vian nagyon jól tud a hangulattal bánni,engem is magával tudott ragadni,pedig jobb szeretem az olyan hangulat könyveket ami nem ennyire szürreális,de mégis teljesen átéltem a vidámságot,melankóliát esetleg a kétségbeesést amit árasztott magából a könyv.

Ez most nem sikeredett egy értelmes kritikára,mert szerintem nem is tudnám leírni rendesen,hogy tulajdonképpen milyen is a Tajtékos napok,vagy mit éreztem olvasás közben. Vegyétek kézbe,olvassátok el,és majd akkor megtudjátok :)

U.I: nekem az eredeti zongorás borító jobban tetszik,az jobban kifejezi a történet stílusát.

5/4


Eredeti cím: L'Écume des jours
Fordító: Bajomi Lázer Endre
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 260