Cassandra Clare: Az angyal

Pokoli szerkezetek 1.
"Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül."

A Végzet ereklyéi az egyik kedvenc sorozatom,és mikor meghallottam,hogy Calre ír hozzá egy "előzményt" is Nagyon megörültem.Aztán csúszott a megjelenés,és az érdeklődésem is alábbhagyott. A születésnapomon viszont valami Viktoriánus történetre éheztem éppen, ezért megvettem. Egyéb magvas teendőim mellet nem nagyon tudtam olvasni,és őszintén szólva az eleje kicsit lassan indult.Aztán tovább olvasva rájöttem,hogy nem csak az eleje indult lassan,de maga az egész könyv nem a legpörgősebb.Vannak benne bizonyos események,amiktől begyorsul,aztán megint lelassít.Kicsit olyan mint mikor a buszon állsz,és a sofőr folyton fékezget.Egy idő után legszívesebben nyakon vágnád.A vége felé kapunk pár csavart,nem mondom,hogy számítottam rájuk,de  így se nagyon tudtak feldobni.Ha csak ezt venném figyelembe,nagyon lehúznám a könyvet.DE!

Clarenek van egy olyan stílusa,ami magához láncol és nem ereszt addig amíg be nem fejezed.Még az unalmasabb leírásoknál - nem sok volt szerencsére,ugyanis nagyon érdekel a Viktoriánus Anglia,hogyan éltek,viselkedtek,öltözködtek az emberek.

Gondolom mindenki kíváncsi, a  beharangozott "nagy"szerelmi háromszögre,de sajnálattal kell közölnöm,hogy semmi érdemleges nem történik,ne is várjátok.Talán majd a következő részben.Ne akarjatok mindig instant love-ot!
A másik dolog,ami a többségben felmerülhet,hogy "Nem koppintja le Clare a saját szereplőit a másik sorozatból? " Bizonyos szempontból ige,lekoppintotta őket,de azért kaptak pár új tulajdonságot is,ami miatt mégsem lehet azt mondani,hogy csak átemelte őket.Kivétel ez alól Magnus Bane,de rajta nem is kell változtatni semmit :) Annak külön örülök,hogy SPOILER Tessa alakváltó,ami egy kis vérfrissítés a sok vámpír után.Sajnos a könyvben nem volt most olyan sok faj,csak egy-két démon,meg egy kupac vámpír.SPOILER

Összességében megérte elolvasni,bár nem lett a kedvencem.Eléggé látszik rajta,hogy sorozat első része,nagyon bevezető szaga volt.Remélem a következőkben már többet látunk a Clare-féle " hú basszus,hol az állam?!" csavarokból,és bár nem az a nagyon függő vége lett,engem mégis nagyon idegesít,hogy mit akar kérni tőle???!!!

5/4


Eredeti cím: Clockwork Angel
Fordító: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 472

Kerstin Gier: Rubinvörös

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…"

Olyan sok jót hallottam róla,hogy kíváncsivá tett.Kerestem is,és mikor megláttam a könyvtárban,nem tudtam otthagyni.Sajnálattal vettem észre,hogy a pletykák igaznak bizonyultak.Annak ellenére,hogy voltak hiányosságai nagyon tetszett.Mint amikor tudod,hogy valakire haragudnod kellene,de egyszerűen nem megy.

A történet ötletes,és ha nem olvastam volna Az időutazó feleségét,akkor még új is lenne nekem,de így sem volt rossz,de azért látszik,hogy itt az időutazás pozitívabb oldalát láthatjuk.

A szereplők szerethetőek,és karakteresek,nem nagyon van sablonfigura közöttük,aki mégis arra hajaz,az azért kapott valami egyéni tulajdonságot.Gwenen látszik,hogy hány éves,ez jó,mert nem öregíti feleslegesen,de ha majd kicsit megkomolyodik,akkor én is jobban megszeretem majd.Gideonnak még bizonyítania kell én nem estem még hanyatt előtte,szóval teperj csak :)
Az öreglányok... a szereplők csúcsai.Nagyon bírom őket.

Ami nem tetszett,az az volt,hogy nagyon sorozatkezdő szaga van.Elég sok minden kidolgozatlan,és nekem így rövidnek is tűnt.
DE a stílusa,humora elfeledtette velem ezt a kis hibát,és még inkább kíváncsivá tett,hogyan fog folytatódni a történet.

A borítóért meg nagy piros pont a tervezőnek,bár nem szeretem a rózsaszínt ez mégis tetszik,és ez a betűszín...jó,hogy a magyar kiadó megtartotta,nagyon örültem neki.

5/5

Eredeti cím: Rubinrot
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 334 oldal

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás (újraolvasás)

"A hideg – Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas – az ő farkasa – visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság – Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t… Egészen mostanáig.
A borzongás – Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon – és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút – még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is…"

Emlékszem annak idején mennyire vártam,hogy megjelenjen,mert ugye a megjelenést nem is tudom,hogy hányszor tolták el,de megérte várni rá.Már majdnem tél volt mikor olvastam,és nagyon jó volt az egész hangulata,csak ahogy múlt az idő ez elhalványult bennem,de amikor egy hete kinyitottam a könyvet,és megéreztem az illatát-még mindig olyan,mintha új lenne-újra visszajött a hangulat,és nagyon sok mindenre emlékeztem a 2 évvel ezelőtti gondolataimra.
Most valahogy olyan hangulatom volt,hogy valami romantikus,igaz szerelmes történet kell nekem.Tudtam,hogy mit kell választani :)

Annyi mindent tudnék róla írni-és nagy a valószínűsége,hogy a felét elfelejtem majd megemlíteni-de azért próbálok tömör és érthető lenni.

Ha valaki egy nagyon eseménydús,pörgős könyvre vágyik,az ne álljon neki a Shivernek."Az a lényeg,ahogyan hangzik.Nem csak az,mit jelent." Számomra a stílus pótolja az akció hiányát.Annyira szépen ír le hétköznapi dolgokat,a nehezen megfogható és érthető dolgokat oly módon nevez meg,hogy könnyebben megérthessük pl.: télízű .Nekem ez annyira tetszett,és arra emlékeztettet,mikor nem tudom leírni azt az illatot,ami az eső előtt van,egyszerűen esőszagú.Nem csak az érzéki benyomásokat fejezi ki ilyen módon,de egy-egy helyszínt,tájat is,ezáltal jobban átérezhetőek az általuk keltett érzések.

Sokan biztos azt mondják ez is a szokásos "különleges fiú-hétköznapi lány" szituációs könyv,ami csak minimálisan igaz,mert itt egyáltalán nem ezen van a hangsúly.Számomra itt ésszerűbb volt az,hogy a főszereplők egymásba szerettek,nem csak "jön az új diák,és hú de szerelmes lettem belé",hanem a kezdeti vonzalom után megismerkednek egymással,és ez azért egy kis időbe telik.

A szereplőkről: sokan kifogásolják Grace szüleinek viselkedését,ami érthető is,mert ez engem is kicsit zavart,hogy nem veszik észre,hogy eggyel többen vannak a házban,de a tény az,hogy vannak ilyen szülők-"Olyanok voltak,mint a szorgos,kis agyatlan madarak,akik ki-be röpdösnek a fészkükből a nap vagy az éjszaka minden órájában,annyira elfoglalva a fészeképítés örömével,hogy nem veszik észre,hogy már évek óta üresen áll." -és e nélkül egy csomó jelenet nem jöhetett volna létre :)
A mellékszereplőknek is van jellemük,kinek erősebb,kinek gyengébb.Közülük talán Isabelt kedveltem meg a legjobban a bunkó modora ellenére.Még jó,hogy a következő részben ő is szempontkarakter lesz.
Grace maga a megtestesült gyakorlatiasság.Mindennek értelmet keres,és nehezen engedi el magát,az érzéseinek nem nagyon akar engedni.Semmi bajom,nincs vele,csak egyszerűen nem került olyan közel a szívemhez.
Vele szinte tökéletes ellentétben áll Sam.Az érzései vezérlik,gyengéd típus,és tipikus művészlélek,aki az általa alkotott dalokon,verseken tudja magát legjobban kifejezni és megértetni.(Valahogy mindig az írónő jutott róla eszembe,aki szintén művészlélek.)Számomra ő a kedvenc karakter,vele tudtam legjobban azonosulni.

Végül pedig a borító.Ideraktam le az angol verziót,de nekem az valahogy nem nagyon jön be.Az amerikai változat-amit szerencsére megtartott a kiadó- egyszerűen gyönyörű!Egész nap csak nézegetném,és annyira illik a könyv hangulatához.

Összességében nem véletlenül lett ez az egyik kedvenc könyvem,mert ha másodszori olvasásra is ugyanúgy le tud kötni,mint először, akkor Maggie tényleg tud valamit.Ez a könyvsorozat hivatalos oldala,ahol megtaláljuk a külföldi kiadások borítóit-van egy két gyöngyszem köztük :) - vagy a dallistát,amit Maggie ajánl a könyvhöz.http://maggiestiefvater.com/shiver/

U.I.:találtam egy képet amin Maggie 2 rajzolt farkasa van,csak amíg nem jó a számítógép addig nem tudom feltölteni :S

5/5*

Eredeti cím: Shiver
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 326 oldal

Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete

"A Twilight Saga az újszülött vámpír, Bree Tanner történetével egészül ki. Bree szemszögéből ismerhetjük meg azt a vérszomjas és kontrollálhatatlan újszülött létet, ami Bellára sosem volt jellemző, még vámpíréletének legelső pillanataiban sem. Stephenie Meyer a veszélyt rejtélyekkel és romanikával elegyíti, amikor Bree kétségbeejtő történetét elmeséli, melyben az újszülöttek serege végzetes és feledhetetlen találkozásra, Bella és Cullenék megtámadására készül."

Mikor megláttam,hogy ez is van,tudtam,hogy nekem ez kell.Aztán az idő múlásával rájöttem,hogy nem is biztos hogy annyira kell,inkább majd megvárom míg meglesz a könyvtárnak és majd onnan kiveszem.Szerencsémre a barátnőmnek megvan,úgyhogy elkértem tőle.(kösz Kati)

Hogy úgy mondjam nem nagyon nyerte el a tetszésemet.Többet vártam tőle a beharangozás és a dicséretek után.Oké,az is igaz, hogy már kezdem kinőni az Alkonyatot.
Nekem úgy tűnt,mintha Meyernek tetszett volna ez a karakter,és ezért gyorsan összedobott egy háttérsztorit.De szerintem ez egy kicsit kevésre sikeredett.Nem azt mondom,hogy rossz,hanem hogy túl rövid és kidolgozatlan.Egy csomó megválaszolatlan kérdésem maradt még.SPOILER az ahogyan kiderült,hogyan halt meg Diego,nálam verte a biztosítékot."Olyan részletesen mondta el a büntetést.Biztos így nyírta ki Diegot is."SPOILER Kicsit olyan összecsapottnak néz ki az egész.

A szereplőket egyáltalán nem tudtam megkedvelni.Bree-t meg aztán végképp nem.Tipikusan olyan karakter akit meghalásra találtak ki.
Jó pont viszont az,hogy nem volt benne a szokásos "Ó,XY olyan csodálatos!Nem vagyok méltó hozzá." Legalább volt egy kis mészárlás,meg kicsit láttuk a Meyer-féle normális vámpírviselkedést,és a stílusa még mindig olvasmányos,és olvastatja magát.

Összességében azért megért elolvasni,mert pár háttér info is kiderült,meg ha már az egész sorozatot elolvastam,ez miért maradna ki?

5/3

Eredeti cím: The short second life of Bree Tanner
Fordító: Bosnyák Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 150 oldal

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

"Gemma Doyle más, mint a többi lány, akinek kifogástalan a modora, csak akkor szólal meg, ha szólnak hozzá, tudja a helyét, és hanyatt veti magát, és Angliára gondol, amikor ezt kívánják tőle. A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség. A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma, aki magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínosan valóra is válnak, hűvös fogadtatásban részesül az Akadémián. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti, nehogy megnyissa a lelkét a látomások előtt. Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal. És itt vár rá a sorsa…, amennyiben hisz benne. A Nagy és rettenetes szépség igazi, hátborzongató olvasmány a suhogó szoknyák, táncoló árnyak és éjszaka utunkba vetődő dolgok világának széles palettájáról. A viktoriánus kor élénk színekkel megfestett világát tárja elénk, ahol a lányokat arra nevelik, hogy gazdag férfiakhoz menjenek feleségül, de ahol egy lány más utat keres magának."

Helyenként lehetnek benne spoilerek,úgyhogy,csak óvatosan!

Ha jól emlékszem már a megjelenés óta szemeztem vele,de annyira nem keltette fel a figyelmem,hogy meg is vegyem.Aztán csodák csodája fél év után pont aznap vitték vissza a könyvtárba,amikor én is ott voltam,így magamhoz ragadtam.

A történet alapjában véve tetszett,bár a birodalmak nekem nagyon hasonló volt Nyárvidékhez(Evermore),de már ott sem nyerte el a tetszésem igazán.
Ezen kívül még a végével volt egy kis gondom az utolsó "nagy" összecsapásnál,amikor nehezen követtem a dolgokat.

A stílusa igen élvezetes,könnyen lehet haladni vele.(Ez nálam egy fő szempont,mert hiába jó a történet és miegymás,ha a stílus olyan,hogy nem birok 2-3 oldalnál többet olvasni,akkor az már veszett ügy.)Könnyed és érzékletes.Ez a jó tulajdonsága miatt még akkor is olvastam volna a könyvet,ha nincs benne a fantasy szál.Mindig is bírtam a 19. századot bemutató történeteket.

Gemmát határozottan sikerült megkedvelnem.Bár be kell vallni voltak idegesítő dolgai és sokszor úgy viselkedett mint egy elkényeztetett kis liba,de ezt leszámítva bátor nagyszájú,és azért a fejében nem mosogatólé van.
A többi lányt majdnemhogy ki nem állhattam.A többségük eléggé önző és buta volt.Simán kihasználják Gemmát,aki ezt szó nélkül tűri.Én biztos otthagytam volna őket,vagy legalább jól kiosztom valamennyit.
És a titokzatos Kartik...majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Összességében egész jó kis könyv,csak azt sajnálom,hogy ez is sorozat,aminek még 2 része van.A másodikat majd a szökőnapon talán ki tudom kölcsönözni,a 3. meg most jelent meg nemrég a maga csekély 836 oldalával.De azért elolvassuk :)

5/4

Eredeti cím: A Great and Terrible Beauty
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 372 oldal

Spirit Bliss: Árnyékvilág

"A regény egy pszichológiai krimiszálakkal átszőtt romantikus történet, de van benne humor, szenvedély, feszültség, akció és erotika is. A történet egy olyan világot próbál bemutatni, amely kívülről csillogónak, izgalmasnak, boldognak tűnik, de valójában árnyék fedi.
A fiatal színész, Adam Swanson egész életében az árnyék közelében élt, de az egyik pillanatról a másikra kebelezte be őt. Az újságok, a rajongói, de még a környezetében élők nagy része sem ismeri igazán. Adam a paparazzik és a rajongók zaklatását is elég nehezen viseli, de ezt még tetézi az is, hogy elkezd furcsa üzeneteket, ajándékokat és telefonhívásokat kapni.
A zűrzavar közepén feltűnik egy lány az életében, Camilla Jones, akinek semmi köze az Árnyékvilághoz, mégis bezárkózva, napfény nélkül éli az életét egy múltbeli sérelem miatt.
Egymást segítik ki a világosságra hosszú és nehéz küzdelmek árán, melyek során önmaguk kétségeivel, bizonytalanságával és a külvilág emberi „démonjaival” kell megküzdeniük."

Na,hát nem is tudom,mit mondjak.Annyi sok rossz kritikát olvastam róla,úgyhogy gondoltam,ezt nekem is "látnom" kell.És most már én is tudom miért írták azt amit.

Lényegében nagyon klisés az egész.Van egy meg nem értett színész,aki szinte tökéletes,csak nagyon magányos.A másik vonalon ott a hallgatag magába húzódó lány,aki természetesen nem rajongója ennek a színésznek.Ereszd őket össze,és már kész is a tökéletes love story.
Néhány részénél gyorsan haladtam és talán még sikerült belemélyedni is,de helyenként szinte kínszenvedés volt.Alapjában véve nekem túl szirupos volt,és eléggé kiszámítható is.Aztán voltak dolgok,amik bökték a csőröm.Az egyik az,hogy miért úgy kellett írni,hogy "mellbe rúgott egy mustang".Tudtommal ezt a magyarok musztángnak mondják.A másik ilyen szembetűnő az az volt,amikor Adam és Camilla az ágyban fekszik,és Cam hátat fordít,Adam meg is jegyzi,hogy így nem látja a reakcióját.Egy sorral lejjebb meg már azt mondja,hogy látja az arcát,holott nem változtatott helyzetet.Kicsit furcsa.

Aztán a szereplők.A két főszereplő nem igazán nyerte el a tetszésemet.Az ő karakterét ha jól tudom Robert Pattinson ihlette.Hát meg is látszik,mert hallottam valami olyat,hogy Pattinson fél a tömegben,erre a mi kis Adam-ünk tömegfóbiás.Ezek mellett szerintem nagyon lányos lett a gondolkozásmódja és a jelleme is.Ezt az író azzal próbálta meg ellensúlyozni,hogy hősünk folyton azon agyal,milyen lehet Camilla ruha nélkül,és intim helyzetekben.
Camilla meg egyáltalán nem volt szimpatikus.Nekem túl nyafkának tűnt,és a művészi hajlamait sem értetem igazán.
Akik kicsit is felkeltették az érdeklődésemet,az Peter és Julie.Róluk szívesebben olvastam volna.


SPOILER: Az "egész napos szex a ház körül" ötletét valahogy nem díjaztam.Aztán a vége nagyon levitte az egészet.Túlságosan gyorsan rendezte le a beteges emberrablást,és ami utána jött,az meg már folyt ki a könyvből,annyira szirupos lett.mindenki boldog,már gyerek is van,a jó barátok összeházasodnak,csak szegény Robert Pattinson szenved még mindig a paparazziktól.(ez nálam verte a biztosítékot)SPOILER

Azért adtam rá 2 pontot,mert néha azért sikerült lekötnie,és Spiritnek nagyon gördülékeny stílusa van,amit(ha a tartalomtól eltekintünk) jó olvasni.


5/2


Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 366 oldal

Alyson Noël: Blue Moon – Kék Hold

"Blue Moon
Kék Hold
Ritka tünemény!
E bűvös teliholdas estén megnyílik az idő kapuja és feltárja titkát…
Ever egyre otthonosabban mozog Damen világában, és önmagát, újonnan felfedezett képességeit is egyre jobban megismeri. Szerelmük Damennel beteljesedni látszik, de ekkor valami rettenetes történik és a lány kegyetlen választás elé kerül.

Ketyeg az óra.
Három… kettő… egy… szerelem?
Visszaszámlálás
Három… kettő… egy… Kit szeretsz jobban?

Kék Hold – a végzetes éjszaka
Nyiss kaput és lépj be! Bátorság!"

Helyenként lehetnek benne spoilerek,úgyhogy,csak óvatosan!

Megfogadtam,hogy mindig csak nagyon finoman írok,mert lehet,hogy éppen rosszkor olvastam az adott könyvet,vagy miegymás,de most ez megszegem.
Erre a sorozatra azért voltam kíváncsi,mert mondom,ha már ennyire lehúzzák,akkor azt nekem is látnom kell,hogy mi ilyen rossz bent.Az Evermore-ral még akkora nagy problémám nem volt.Újszerű ötlet a halhatatlanok,meg médiumok stb.,csak a kivitelezéssel voltak problémák.Ezért kapott egy esélyt a második rész,bár nem tudtam,hogy mit lehet ebből még kihozni.Semmit!
Teljesen feleslegesnek tartottam,hogy folytatást írtak hozzá.Az egész másról sem szól,minthogy Ever lefeküdjön-e Damennel avagy sem, és a végén is az lesz a főgonosz csapása,hogy nem fekhetnek le egymással és nem érintkezhet semmilyen testnedvük.Micsoda kifundált gonoszság!Azta!

Komolyan már az első pár fejeznél gondolkoztam rajta,hogy abbahagyom,de amilyen is mazochista vagyok, végigszenvedtem az egészet.
Egy dolog volt bent ami tetszett,és az az alkímia.Nem tehetek róla az Elric-fivérek(Fullmetal Alchemist) megszeretették velem.
A borítótól meg már tényleg frászt kaptam.A Könyvmolykéző olyan szépeket tud alkotni,de ez!Talán csak annyi jó van benne,hogy a virág úgy néz ki rajt,mint egy réti boglárka (*egoista vigyor*)
Ezek után nem tudom,hogy nekiugorjak-e a harmadik résznek.Bár lehet,hogy ha valamiért büntetni akarom magam,akkor nekiállok elolvasni.

5/2

Eredeti cím: Blue Moon
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Hossz: 292 oldal

Cassandra Clare: Üvegváros

"Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron? "

Mindenki nagy örömére megjelent végre!!! A rajongóknak nem fog csalódást okozni,mert méltó befejezés lett az első szakasznak,ugyanis az írónő folytatni fogja a sorozatot még 3 résszel,amit már nem tudom milyen "lógiának" hívnak.

A második részt 2010 júniusában olvastam,úgyhogy majd megütött a guta a sok csúsztatás miatt.A közel egy év alatt pedig ki is ment a fejemből,hogy milyen jó is a sorozat.Amikor megvettem,kicsit halogattam,de rájöttem,hogy felesleges.Nem is tudom mikor olvastam utoljára olyan könyvet,ami ennyire tetszett volna.
Ahogy az Clare-től már megszoktuk,fordulatos történettel áll elő,igaz néhol kicsit kiszámítható volt,de ez nem érdekelt,legalább azt gondolhattam "Na ugye!Én megmondtam.Tudtam,hogy nekem lesz igazam!"

Jace még mindig nagy favorit.Ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.A szarkazmusa még mindig közel áll hozzám(biztos,mert én is ilyen kis bunkózó vagyok :D )A korához képest éretten gondolkodik,és folyton pörög,mindig csinál valamit és szerez pár sérülést,de azért valahol mélyen az ő kicsi lelke nagyon érzékeny.
Clary és Luke továbbra is a szimpatikus kategóriába tartoznak,Simon most már közelebb van a 0-hoz mint a -10-hez a tetszési skálán,Valentine most is megszállott,ő hozta a várt eredményt(SPOILER bár a végén elég egyszerűen meghal SPOILER)
Sebastiant pedig utáltam.Én nem tudom,hogy lehet őt szeretni,pedig már hallottam,hogy van TeamSebastian is.Nekem akkor is a kis szöszi a kedvenc :)

A borító szép lett,akárhányszor ránézek a polcomra,mindig egyből kiszúrom,pedig van nála rikítóbb színű is.A 4. rész: City of Fallen Angels magyar kiadása novemberre van tervezve,csak nehogy úgy járjon ez is,hogy tologatják.
Clarenek van egy másik sorozata is ami szintén árnyvadászokról szól,csak a múltban játszódik(Clockwork Angel),ezt októberre tervezik kiadni és természetesen már rajt figyel az elolvasandó listán.

5/6

Eredeti cím: The Mortal Instruments - City of Glass
Fordító: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Hossz: 498 oldal

Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat (újraolvasás)

"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…"

Gondolom a történetet nem kell bemutatnom,bizonyára már mindenki elolvasta aki akarta.Most nem is ez a lényeg,hanem hogy miért olvastam el megint és milyen érzéseket váltott ki belőlem másodszorra.Tesómmal néztük a Vampires Suck(Vámpíros film)című paródiát és eszembe jutott,hogy már nem is emlékszem,hogy is volt az eredeti,ezért nekiálltam újra.

Még halványan dereng,hogy mit gondoltam mikor 1,5-2 éve először olvastam.Itt is előbb volt meg a filmes élmény,mint az olvasás.(Akkoriban még nem nagyon olvasgattam ilyen típusú könyveket,de évfolyamtársam ajánlotta,úgyhogy megvettem az első 2 részt)Emlékszem,hogy nagyon tetszett,teljesen odáig voltam és azt mondtam hogy ez a kedvencek-kedvence.
Most mire lement az Alkonyat-hőemelkedésem (nem,én nem voltam lázas,annyira nem vagyok rajongó típus) és már jó sok más történeten túl vagyok már másként látom a dolgokat.

A eleje jól indul azzal nincs különösebb gond,szépen vezeti be az egészet.Aztán megjelenik Edward,és az egész másról sem szól csak Edward szépségét,tökéletességét,fél-istenségét leíró ámuldozásról.Itt abba is hagytam egy ideig az olvasást,inkább mást kezdtem el.Aztán újra nekiálltam és akkor már kicsit kezdtek felpörögni az események és akkor már élvezhető volt.(Ez a pont talány az volt,mikor Bellát bemutatják Cullenéknak,eddig a pontig valahogy untam az egészet.)Ezek után már könnyű volt falni a sorokat,de aztán ott volt a vége,amit megint untam kicsit.

Kevesebb pozitívumot találtam mint negatívumot.Lehet,hogy azért mert másodszor olvastam,vagy kezdek kiöregedni ebből a műfajból,vagy már annyi ilyet olvastam,hogy már unom.

Kezdem a rosszal.A szerelmesek nagy része szerintem nem ilyen,mert ha így viselkednének,akkor tuti hogy száműznék őket a barátaik.(én valószínű hogy ezt tenném)Nem értettem,hogy Bella miért hanyagolja ilyen mértékben a "barátait" és Charliet Edward miatt.Kereshetett volna valami középutat,mert a könyv harmadától már csak vámpírunkkal enyeleg,a többiek meg vegetálnak.
A másik dolog ami már tényleg az idegeimre ment az nem más mint az,hogy mi a fenéért írja le minden 2.mondatban,hogy Edward milyen jól néz ki.Már az első alkalommal is megértettem,hogy ő egy félisten,gyönyörű,tökéletes,isteni,hibátlan és mindent jól csinál.Ja,és hogy Bella nem érti miért van vele.Bár ez a kérdés bennem is felmerült.Ha jobban belegondolok,Edward figyelmét Bella csak azért keltette fel mert finom falatnak tűnik, és mert nem látni bele a fejébe.Lehet,hogy ha az ő gondolatai is hallhatóak lennének már nem érdekelné Edwardot,mert már nem okozna akkora kihívást.Ezen a kérdésen unalmas óráimban majd még gondolkodom.

A jó dolgok azok,hogy Meyer tud úgy is írni,hogy az elfeledtessen velem minden mást az olvasáson kívül.Meg még talán az,hogy a megmásított vámpírok barátságosabbak a számomra(pl. Alice),igaz sosem bírtam őket én valószínű,hogy nem is fogom.
De azért szerintem kicsit már túlságosan fel van fújva ez az egész,és már csak a pénzről szól minden,a film,a tolltartó,a táska meg a zokni.
Kicsit hosszúra sikeredett a post,úgyhogy be is fejezném.A pontozás pedig átlegot képez az első is a mostani olvasásom között.

5/4.5

Eredeti cím: Twilight
Fordító: Rakovszky Zsuzsa
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Hossz: 502 oldal

Benina: A boszorka fénye

"Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat."

Elég vegyes érzelmek kavarogtak bennem amikor letettem a könyvet.Ha jobban belegondolok az egész könyv egy kliséhalmaz,de annak kiváló.Beninának nagyon jó az írásmódja.Ez,és a kíváncsiságom volt az ami miatt végigolvastam.
Az eleje nekem eléggé vontatott volt.Szerencsére mire kezdtem volna feladni,beindult a történet,és onnantól már könnyen haladtam vele.Tetszett,hogy merte előhozni a boszorkányokat a most divatos lények mellett.(Az újdonságot mindig díjazom.)

A végére már úgy voltam,hogy én ezt már olvastam,csak más volt a körítés.Az utolsó nagy csata nekem nem igazán volt ínyemre,és pár dolgot máig sem értek.SPOILER például valahogy nem bírtam felfogni,hogy míg Clair szívszerelme ott küzd egy tucat zsoldossal,ő lazán sétálgat a másik két Utolsóval,és az ereje nagyságán csodálkozik,és mikor közelebb ér akkor sem rohan segíteni,pedig szerintem ez lenne a normális.SPOILER
Mindezek ellenére mikor az utolsó sort olvastam,úgy éreztem,hogy hasznos volt az olvasásával töltött idő.
DE mivel én olyan ember vagyok aki az utolsó lapig olvassa a könyvet,így a végére jutó ajnározást sem hagytam ki,bár lehet,hogy azt kellett volna tennem.Az oké,hogy tesznek a végére pár magasztaló véleményt,(lehet,hogy így könnyebb eladni szerintük) de könyörgöm 9 oldalnyit!Komolyan már úgy éreztem,hogy ezek miatt már nem is tetszik a könyv,mert én úgy vagyok vele,hogy amit az egekig magasztalnak vagy nagyon nagy felhajtást csapnak köré(ld. Alkonyat)az már nem is tetszik annyira.(9 oldalnyi ajánlásban egy rossz szó nem volt.Én azért szeretem,ha negatívumokat is írnak,persze nyomdaszöveget tűrő formában.)Úgy gondolom,hogy ezekkel azért vigyázni kellene,mert lehet,hogy nem csak én vagyok ezzel így.
Lehet,hogy most úgy tűnik,hogy most nekem ennyire nem tetszett A boszorka fénye,de nem erről van szó.Csak szerettem volna kifejteni ezt a kis problémámat.

5/4

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 486 oldal

Loredana Frescura – Marco Tomatis: A világ a te szemeddel

"Egy szerelem két története

Egy kis város kis állomása. Egyik nap olyan, mint a másik, a rád váró iskola, az élet állandó mókuskereke. De aztán egy fiú és egy lány meglátja, majd megszólítja, és lassacskán megismeri egymást, ám lábujjhegyen rögtön elcsattan az első csók. Ilyen hirtelen tör rá a szerelem Costanzára és Angelóra: érzelemmel, szenvedéllyel, boldogsággal. Az idő megkettőződik a tekintetükben, megoszlik a gondolataikban, és két hangban kel életre, amelyek épp olyan párhuzamosak, mint a vonatsínek, amelyek hazakísérik őket iskola után, a gyengédségben próbálnak életük ezen oly édes és lenyűgöző időszakának értelmet keresni. Egyszerre felejthetetlen és nehéz pillanat lesz ez számukra, olyan próbatétel, amely talán örökre megváltoztatja őket, kínálkozó alkalom, hogy belevesszenek a végeérhetetlen szerelembe.
Szenvedélyes és édes könyv a világegyetem leggyakrabban megénekelt, ám soha meg nem magyarázott érzelméről: a szerelemről."

Annyira nem voltam kíváncsi rá,de ha már bent volt a könyvtárban hát kivettem,mondván egy próbát megér.Ez is azok közé a könyvek közé tartozik,amik a jelennel kezdődnek,aztán hogy megértsük a történteket elmesélik a múltat amíg a jelenbe nem érünk.
Egy vasúti állomáson találjuk magunkat az elején,ahol Costanza éppen Angelot lesi,amint az készül felszállni a vonatra.

Visszaugorva 2 hónapot meglátjuk,hogy találkoznak,hogy szeretnek egymásba,mi lesz a gond satöbbi,satöbbi.

Nekem valahogy nem tetszett ez az egész úgy,ahogy van.Angelo szemszöge még viszonylag érthető volt,de Costanzáé!Tele volt olyan hasonlattal,amit nem is értettem(lehet,hogy ez az én hibám,de ez van).Annyira zavaros volt az egész,mintha egy csomó mindent beleraknánk a turmixba,aztán jól összekeverjük,és elmondjuk,hogy mit látunk végeredményként.Kb így éreztem magam olvasás közben.Aztán ott voltak a nézőpontváltások.Nem találtam benne rendszert,az meg kellemetlen mikor elképzeled,hogy a lány ezt meg ezt csinálja,aztán egyszer csak hoppá,ez Angelo.
A másik ami kifejezetten zavart az maga a szerelmük volt.Meglátják egymást,számcsere.Első randi balul sül el.Második randi már javában csókolóznak meg miegymás.Valahogy nem értettem,miért harangozták be hatalmas szerelemnek.Szerintem csak két tini,aki éppen szerelmes egymásba,fél év múlva meg majd másba.

Annyi jó azért volt bent,hogy végigolvassam viszonylag rövid idő alatt.Amikor nem a zavaros víz alatti eseményeket láttam,hanem valóban történt is valami,akkor még érdekelt is a történet,és ez az amiért ennyi pontot adok neki.

5/3

Alex Flinn: Beastly

„Ínycsiklandó szerelmi történet…az örök romantikusok a világ minden részén élvezni fogják” – Anette Curtis Klause, a Vér és csokoládé szerzője.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszik, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám.
Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen…szörnyeteggé."

Szerintem a Szépség és a szörnyeteget mindenki ismeri,ha máshonnan nem legalább a disney rajzfilm által.Ezt a történetet írta át a mai korra Alex Flinn. Újításnak számít,hogy ezúttal a szörnyeteg szemszögéből látjuk a dolgokat.

Adott egy jóképű,gazdag srác,akinek első ránézésre mindene megvan,de ha jobban megnézzük,anya elhagyja és nem tartja vele a kapcsolatot,apja a munkájának és a külsőségeknek él.Ezt a mintát látva maga előtt válik Kyle olyanná amilyen.Lenéz és bánt másokat,akik nem gazdagok és szépek.Ily módon kerül összetűzésbe egy boszorkánnyal,aki elátkozza. Elveszíti szépségét,és addig kell szörnyként élnie amíg valaki aki viszont szereti meg nem csókolja.

Engem egyszerűen magával ragadott a történet.Elkezdtem,és nem bírtam letenni még éjszaka sem.A történetet már ismertem, de ez egy csöppet sem zavart.Nem az érdekelt,hogy meg történik-e aminek kell,hanem az,hogy hogyan.Kifejezetten tetszett az,hogy Kyle szemszögéből látjuk a dolgokat.ő az aki hatalmas változáson megy keresztül és itt nem csak a külsőségekre gondolok.
Kedvenc részeim közé tartoztak a chat beszélgetések,ahol a békakirály gépelésén muszáj volt mosolyognom akárhányszor csak megláttam.

Mindent összevetve jó kis könyv volt a negatívumokat is beleértve,amikből az én kritikus szemem nem sokat talált.Végigolvasva az ember elgondolkodik,hogy helyesen éli-e az életét. Mint például:lehet hogy annak a gyereknek nem kellett volna beszólni,ki tudja hátha valami gondja van ne tegyek rá még én is egy lapáttal.Szóval engem nagyon megfogott,és ajánlom azoknak is akik csak azért nem akarják elolvasni,mert a storyt már ismerik.

5/5

Kristin Cashore: Graceling – A garabonc

"Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül…
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal."

Szerintem a fülszöveg egész jól felvázolja a történetet, és én amúgy sem tudnám spoilerezés nélkül összefoglalni, úgyhogy én nem is fogom.
Nagyon vártam már erre a könyvre, de kicsit csalódtam. Lehet, hogy túl sokat vártam tőle,vagy eleve máshogy képzeltem el, nem tudom. Ez senkinek ne vegye el a kedvét az elolvasásától, mert alapjában véve nem rossz.

Kezdjük a rosszal.Az eleje egész jól indul, izgulunk, kicsit pörgünk,aztán meg semmi.Aztán megint pörgünk egy kicsit, aztán megint semmi.És ez így meg egészen a végéig, ahol a megoldás szerintem túl egyszerű és rövid volt.
Amikor letettem, nehéz volt újra kézbe venni.Ránéztem, és valahogy nem akaródzott.A szerelmi szál, és a végkifejlete már ismerős,a kérdés számomra csak a hogyan volt.Örültem volna annak, ha az írónő kicsit többet bemutat a világról, de remélem majd a folytatásban ez be fog következni.

Ezek után azt lehetne hinni,hogy nem tetszett,de ez nem igaz.Nagyon örültem, hogy az írónő mert valami új dologgal kiállni, nem a lerágott csontot ásta elő a pincéből.Az, hogy valakinek két színű a szeme, már alapból kíváncsivá teszi az embert,(legalábbis az engem igen)hát még ha ehhez valamilyen különleges tulajdonság is társul. Úgyhogy a garabonc, mint új faj nekem bejött.A sztoriba nem nagyon lehet belekavarodni,ez nekem kifejezetten jó volt, mert így mindig tudtam, hogy most hányadán állunk.
Katsa karaktere érdekes volt.Eléggé fiús lány, aki mindent az öklével akar megoldani,de aztán rátalált magában a nőre.A végére kedveltem meg igazán őt, mikor megtartotta a bátorságát,erejét és ügyességét, de már más eszközökkel is eléri amit akar.

Összességében nem bántam meg,hogy megvettem,és szerintem a következő rész is fog majd figyelni a polcomon.

5/4.5 pont