George R. R. Martin: Sárkányok Tánca

A Tűz és Jég Dala V.

"Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?"

Aki korábban is olvasta A Tűz és Jég Dala kritikáimat,az tudja,hogy mennyire szeretem a sorozatot,de azt is,hogy megvannak a magam gondjai vele-főként Martinnal- és hogy a 4.kötettel nem voltam maradéktalanul elégedett.
A vizsgaidőszak miatt nem volt időm írni a könyvről,és mióta befejeztem,sok minden kiment a fejemből amit írni akartam,ezért csak inkább általánosságban beszélnék a könyvről.

A megjelenés után elég sokáig nem szereztem be,aztán miután megvettem ,akkor is sokat vártam vele mire elolvastam.Ennek több oka is van: egyrészt még nincs folytatás és nem akarom hogy vége legyen; másrészt a könyv olyan hosszú,hogyha nincs elég időd rá,nem tudsz vele folyamatosan haladni,és akkor a fonalat is elveszted.Néha ha hosszabb szünetet tartottam benne,volt hogy nem mindenre emlékeztem,hogy mi történt,ki kivel van,ez itt most kicsoda-ezt az sem segítette,hogy martin bácsi most is 1-1 szempontkaraktert máshogy nevezett a fejezeteikben.Ez volt ez egyik problémám vele,a másik pedig,hogy ollllllyan lassan halad a történet,hogy sokszor azt hiszem visszafelé megyünk.És erre még Martin felesleges dolgokra tér ki,nehogy véletlen a kedvenc szereplőnkről olvashassunk többet.

Ezt leszámítva nagyon szeretem az egész sorozatot,a kiszámíthatatlan csavarokat,azt hogy senki sem fekete vagy fehér,mindenki olyan emberi (bár az kicsit kiábrándító hogy Ned óta egyetlen 'pozitív' szereplő sincs),és a világ is iszonyat jó.Szerettem volna a végére érni,mert hallottam hogy érdekes fordulatok következnek-bizony be is következtek- de mikor letettem mégis furcsán éreztem magam,hiszen -ha csak egy időre is- de el kell búcsúzni ettől az egésztől.Amint időm engedte elkezdtem a TV  sorozatot újranézni,és valószínűnek tartom,hogy a könyveket is újraolvasom majd a jövőben.

A kedvenc szereplőim továbbra is megmaradtak(Jon,Arya stb.),de ami nagyon meglepett,hogy pár rühellt szereplővel valamiért elkezdtem szimpatizálni. Cersei-t a Varjakban egy kiskanálban meg tudtam volna fojtani,most azonban érdekesnek találtam a furfangosságát,és sokat mosolyogtam a ki nem mondott beszólásain. Danyt a kezdetekben nagyon szerettem, aztán borzasztóan idegesített,de az utolsó fejezeteiben,hogy "visszafelé ment" újra elkezdett érdekelni,erre naná hogy nincs több belőle! Úgyhogy Martin bácsi tessék írni azt a könyvet,mielőtt a Kaszás megneszeli hogy a nevében ítélkezel,vagy hogy esetleg kinyírtad a kedvenc szereplőjét  és még a végén kedve szottyan bosszút állni.

Bár már nem nyújt olyan katartikus élményt, mint az első rész, és még mindig vannak hibái,én maradok nagy rajongója a sorozatnak ,legyen az akár a polcomon,vagy
a tévében.

Eredeti cím: A Dance with Dragons

Fordító: Novák Gábor

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 1152

George R.R. Martin: Varjak lakomája

A Tűz és Jég Dala 4.
"A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő. 

Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború, Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról…A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány."

Már a Kardok vihara olvasása óta érett a folytatás elolvasása,de valamiért mindig halogattam,bár lehet,hogy csak az új rész megjelenésére vártam. Akárhogy is volt,egy kis csalódottságot éreztem,mikor letettem a könyvet.Nem elsősorban azért,mert ez csak egy "fél rész",és nem volt benne a kedvenc szereplőim többsége,hanem mert egyszerűen nem jutunk vele sehová.Martin nyújtja mint a rétest,talán még maga sem tudja mit akar,vagy annyira beleszerelmesedett a sorozatába,hogy minden egyes percet ki akar használni.Ezt vehetjük szó szerint is,hiszen minden egyes alkalommal,mikor egy szereplő eszik,pontos leírást kapunk annak mikéntjéről.(komolyan,ha még egy fogást részletez,a falhoz vágom)Emellett volt,hogy egy nézőpontkarakter fejezetei percre pontosan ott folytatódtak,ahol abbamaradtak,ezzel csak az a gond,hogy az egész fejezetben alig történt pár órányi,vagy egy napnyi esemény.Ezzel nem oda akarok kilyukadni,hogy nem szeretem Martin stílusát,sőt kifejezetten imádom,de azért ami sok, az sok.Szeretem látni,hogy egy könyv hova tart,és akármennyire is élvezem,kell hogy lássam a fényt az alagút végén,különben eltévedek.A Tűz és Jég Dalánál már nem is látok egy kis fénycsíkot sem.
Most sokan biztos azt gondolják,ha annyira szeretem a sorozatot akkor miért nem örülök,hogy milyen hosszú.Hát csak azért mert a jó öreg George már jócskán benne van a korban,és ha nekem úgy dobja fel a bakancsát,hogy nem tudom meg mi lesz a kedvenceimmel,kiszedem a föld alól,megcsapkodom és megíratom vele az utolsó részeket!!!


Visszatérve a Varjakhoz,annyira azért mégsem lett rossz,mint sokan állítják.Előtérbe kerülnek az eddig hanyagolt emberek és helyszínek,valamint újakat is megismerhetünk. Bár itt volt egy dolog ami engem nagyon zavart. SPOILER minek hoz be Martin új szempontkarakter,ha 2-3 fejezet után úgyis megöli? Aztán azzal hogy egy-egy karaktert más néven nevez a különböző  fejezetek elején... azt sem tudtam sokszor,hogy ez most ki a fene.SPOILER 


Az új helyszínek közül nekem talán a bravosi és dornei keltette fel az érdeklődésemet.
A szereplők sok változáson mennek keresztül,igaz van aki csak visszafejlődik.Az eddigi kedvenceimet tekintve: Sansa most már szinte felnőtt,és több rálátása nyílik a hatalmasok játszmájára,amiben lassan már maga is részt vesz,és nem olyan naiv mint 1-2 résszel ezelőtt.
Arya további sorsára nagyon kíváncsi vagyok,hisz a 'tanulmányait' épp hogy csak elkezdte.
Mostanra már Jaime is beért nálam a célba,Havas Jon híján ő volt most nálam a favorit.
A sokak által rühellt Cerseit... én is rühellem.Hogy valaki ennyire ostoba,vak és önző legyen,ahhoz már tehetség kell.Remélem kap  egy kis meghurcolást a következő részekben.


Összességében tetszett a könyv,bár nem ezt mondanám a sorozat legkiemelkedőbb darabjának, de azért még megállja a helyét. És milyen jó,hogy megjelent a Sárkányok tánca, így legalább nekem nem kell éveket várnom a folytatásra.


5/4

Eredeti cím: A Feast for Crows
Fordító: Pétersz Tamás, Novák Gábor
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 896

George R. R. Martin: Kardok vihara

"Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet a könyörtelen hatalomvágy taszított hanyatlásba. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik... "

Hosszas kényszerpihenőm után újra itt vagyok egy rakás elmaradással a nyakamon :S Az első a sok közül a Kardok vihara,amit már nem is tudom,hogy mikor fejeztem be,azt meg végképp nem,hogy mikor kezdtem.
Az előző rész után,ami folytatásért kiáltott,egyértelmű volt hogy belevetem magam a több ezernyi lap közé.Igen,mint lentebb is látható a könyv kicsivel több mint 1200 oldal,amit külföldön ketté is vettek,de nálunk az alexandra úgy gondolta,hogy olvasás közben gyúrjunk egy kicsit tricepszre is, így egybe van az egész,és hatalmas a könyv vastagsága.Ez volt az egyik okozója annak,hogy eléggé lassan haladtam vele.A másik pedig az,hogy nem látom a fényt az alagút végén(szerintem már Martin sem).Tudom,én is nagyon élvezem az olvasást,csak az van,hogy azért szeretem tudni,hogy valaminek mikor lesz vége,ha lesz-e egyáltalán,mert ugye már a jó öreg Martin sem lesz fiatalabb.És kicsit olyan,mintha minden napot le akarna írni.Ez az egyik dolog,amit kifogásoltam a könyvben.

A másik az volt,hogy most már akkora kavarások mennek,annyi embertelenség,hogy lassan elmegy a kedvem az élettől.Ned,hiányzol :(
Aztán közölje valaki Martin bácsival,hogy ha legközelebb főszereplőgyilkolhatnékja támad,inkább szedjen hangyát bokszkesztyűvel.

Most úgy tűnik,hogy nem tetszett a könyv,de erről szó sincs.Még mindig a szívem csücske.Pláne,hogy egyre jobban előjönnek a fantasy elemek,amiket én nagyon de nagyon szeretek.Daenerys sárkányai egyre több szerepet kapnak,alig várom,hogy felnőjenek végre.A Falon túli világ nekem nagyon tetszik,a kis fagyos hangulatával és vadságával.

Ismét kaptunk pár új szempontkaraktert,úgy mint Samwell és Jaime.Az utóbbi bekerült a "komálom őket" csapatba.
A többi kedvenc még mindig megmaradt.Jont még mindig imádom,a Vérebet szintúgy.És most már Sansa is csapattag lett végérvényesen.Örülök neki,hogy már nem olyan naiv.Arya "kis kalandjai" Joné után a leginkább vártak számomra.Catelynnel történtek nem zavarnak,sose kedveltem.De Robb és Szürke Szél :S Martin,te szadista állat!
Daenerys is kezd kikupálódni,bár nagyon sok hülyeséget csinál,egyedül a rabszolgás makulátlanos húzása volt az,amit én is pont így csináltam volna.
Sok kritikában láttam leírva,hogy mennyire jó az a rész amikor Sansa hóból megépíti Derest.Azt gondoltam "Úgyanmár, ne legyetek ilyen érzelgősek!" Aztán mikor elkezdtem olvasni a fejezetet,teljesen átéltem a helyzetet.Annyi,de annyi megpróbáltatás,árulás után,már semmi sem lesz a régi.Komolyan,majdnem elsírtam magam.Még most is elszomorodok,ha rágondolok : ( Ez szép volt Martin.

Ja, és vissza kell vonnom egy megjegyzésem,amit az első rész kapcsán tettem.Aki olvassa az epilógust,az megérti :D

5/5

Eredeti cím: A Storm of Swords
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 1214 oldal

George R. R. Martin: Királyok csatája

"Hogyan veszi fel a küzdelmet a világ másik végére száműzött királynő a szétesett és megosztott birodalom felett uralkodó gonosz démonok és gyilkosok ellen? Ki is valójában a titokzatos, álruhában rejtőző kisfiú? A Jó vagy Rossz képviselői nyerik meg végül a legöldöklőbb, legkegyetlenebb csatákat? Sikerül-e a szörnyű káoszt újra békévé varázsolni?
A Királyok csatája a vad mulatságok és véres megtorlások világába repít el bennünket. Ebben a mesében fivér fivér ellen támad, éjszakánként pedig félelmetes kísértetek suhannak át a lombok közt. A káprázatos Holdhegység sziklái közt vademberek, veszedelmes boszorkányok és méregkeverők ereszkednek le, hogy feldúlják az addig békés vidéket.
Vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet – e kegyetlen világ dicsőségének ára csak a vér lehet.
A Királyok csatája merész, ötletes és bámulatos képzelőerővel megalkotott regény, kápráztató szépség és határtalan bűvölet hajtja át. Hamisítatlan és felejthetetlen izgalom – elejétől a végéig."

Azt már mondanom sem kell,hogy a Trónok harca a kedvencek közé került,így a folytatás kötelező.Most nem írom le még egyszer,hogy miért tetszik a könyv,szinte ugyanazt bemásolhatnám amit a Trónok harcánál kifejtettem.Elég annyi,hogy még mindig magával ragadó a történet,és könnyen belemerül az ember.


Ebben a részben volt Martin bácsinak pár olyan húzása,amiért sokszor meg tudtam volna fojtani.Hogy lehet már ilyen kegyetlen?A történet tényleg olyan mint egy háború,senki sincs biztonságban,mindenkit elér ilyen vagy olyan formában.

Mivel a világ bemutatása már az előző kötetben megtörtént,ezért most inkább a szereplők kerültek a középpontba.(Ezenkívül a varázslás,mágia és a különböző fantasy elemek is nagyobb hangsúlyt kapnak.)Eléggé megváltozott a véleményem pár szereplőről,és borult a kit birok kit nem lista is.A két új szempontszereplő jött be.Az egyik Davos,aki engem eléggé hidegen hagyott, a másik Theon akit viszont nagyon rühellek.Már Jon is megmondta annak idején,hogy Theon egy barom.Teljes mértékben igaza van,sőt még hozzátenném,hogy hülye és jellemtelen is,az eszét meg a nadrágjában hordja.
Ez az utóbbi dolog Tyrionra is jellemző,bár neki inkább csak néha kimegy a fejéből a vér.Na ő az a szereplő aki a kedvencek közül átkerült egy másik helyre.Számomra átminősült ellenséggé,akit tisztelek az eszéért és ravaszságáért,de ugyanakkor meg is vetem és sokszor nem értek egyet azzal amit csinál.
Sansát viszont kezdem megkedvelni,pláne amikor a Vérebbel van.Remélem az ő közös száluk nem ér véget.(*keresztbe teszi az ujjait*)
Havas Jon még mindig a number one,az ő részei a legjobbak, kíváncsi vagyok mi lesz vele(pláne hogy Martin eléggé kicseszett vele)
A többiekről: Aryát szeretjük,Stannis egy tuskó,Daenerys egyre határozottabb,Robb most nem nagyon szerepelt de azért őt még szeretjük,Joffrey egy kis taknyos aki királyt játszik,Jaime kezd érekelni,a deresi népet pedig sajnáljuk.

Ez az a sorozat,aminek hiába majd' 1000 oldalas egy-egy kötete,egy hét alatt kiolvasom mert annyira jó.De hiába ilyen jó kicsi szünetet azért kell tartanom mielőtt nekiesek a Kardok viharának,mert még nagyon sok könyv vár elolvasásra,és különben sincs még meg a negyedik rész,az ötödiket meg még csak most adták ki külhonban.





U.I.: a képek innen vannak http://marcsimonetti.artworkfolio.com , és föntről lefelé: a Stark gyerekek keresése,a Greyjoyok vára és a Fal


5/6


Eredeti cím: A Clash of Kings
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2003,2009
Hossz: 976 oldal

George R. R. Martin: Trónok harca

"A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése."

Gondolom,mint a nagy többség én is úgy voltam vele,hogy fogalmam sem volt róla mi is az a Trónok harca,(max annyi hogy egy baromi vastag könyv a könyvesboltban)amíg nem csinált belőle sorozatot az HBO.Mindenhol azt láttam kiplakátolva,ezért gondoltam ránézek mi ez...és azóta is nézem,elolvastam az első részt,a 2. és 3. már itt feszít a polcon(első osztályú helyet kapott)a 4.rész pedig beszerzésre vár,egyszóval kezdek fanatikus lenni.
Mivel nekem a sorozat volt az első,ezért a szereplők is óhatatlanul úgy néznek ki a fejemben mint a színészek,akik őket alakítják.Volt olyan akit kedveltem a sorozat miatt,de a könyv után,ahol jobban megismertem már nem volt is kedveltem annyira,és ez persze fordítva is igaz.

De térjünk vissza a könyvre.Szép derék egy darab az tény,de miután az ember végigolvassa úgy érzi,hogy kevés volt.
A történetet több szereplő szemszögéből látjuk,amire valóban szükség is van,ha úgymond mindenről tudni akarunk,ha az egészet át akarjuk látni. A 8 szereplő akiket nyomon követhetünk: Eddard,Bran,Catelyn,Daenerys,Arya,Jon,Tyrion és Sansa.
Közülük volt akit nem sikerült megkedvelni,és alig vártam már hogy túljussak az ő részén és a kedvencemhez érjek,de volt olyan is aki úgymond hidegen hagyott.Előfordult az is,hogy nem tudtam most kinek is szurkoljak,mert a két szereplő éppen egymás ellen volt,és ez okozott bennem némi kettősséget.De a szereplőkről majd egy kicsit később részletesebben.

Ebben a könyvben elsősorban a világ,a szereplők és az alapszituáció megismerése zajlik és a történések csak lassan indulnak be,de ez nem azt jelenti,hogy unatkoznánk közben,erről Martin bácsi gondoskodik.
Rengeteg név és család és szövetség meg történelem van benne(ennek a csávónak mekkora fantáziája van 8O ),hogy az elején kicsit zavaros is lehet,de én úgy mint Az árnyak útjában nem nagyon foglalkoztam velük,a jelentéktelen személyek úgyse lesznek jelen sokáig,a fontosabbakat meg majd megjegyzem útközben,de aki mindenkit meg akar ismerni,annak a könyv végén van egy kis függelék,ahol le vagyon írva a fontosabb családok rövid története,tagjaik és szövetségeseik.
Az egész olyan,mintha egy törikönyvet olvasnék,csak kicsit személyesebb az egész.Amúgy nem vagyok oda a történelemért,de ezért igen.Olyan jól keveri kavarja az író a szálakat,hogy megérek kamillázni,hogy honnan szed ez az ember ilyeneket.

Nos,térjünk vissza a szereplőkhöz.Mindegyikőjük egy külön személyiség akinek céljai,okai és személyisége van.És itt nem csak azokra értem akik által látjuk a történetet,hanem a többi szereplő is jól megformált karakter,nem csak azért vannak,hogy legyen kit feláldozni.És itt jön képbe az amit Martin nagyon,de nagyon szeret.Kinyírni és megkínozni a szereplőit.És ez alól senki sem kivétel.Ez az ami nekem tetszik,ugyanúgy mint pl Brent Weeksnél.Nem fél kicsit megnyúzni a karaktereit ha a történet úgy kívánja.Nem támad fel senki hamvaiból,nem menekül meg senki csodával határos,vagy egy szuperhős által.Úgyhogy vigyázzunk azzal,hogy kit szeretünk meg,mert lehet,hogy még megsiratjuk.

Olyan jó látni,hogy a 8 közül minden szereplő mutat fejlődét.Mindegyikük bölcsebb lesz az idővel,tanulnak a maguk kárából.Közülük nagy kedvenc Havas Jon,Tyrion és még Arya is.Ők állnak a legközelebb a szívemhez.Akiket kifejezetten nem bírtam az Catelyn és Sansa.Na az utóbbi az agyamra ment.Oké,tudom,azért gyerekes mert az.De annyira naiv hogy az már fáj.De a végére azért ő is változik.Idővel talán majd felnő.
A mellékszereplők közül is vannak kedveltek(pl Robb),kevésbé kedveltek/utáltak(Joffrey)és olyan is akad,akiknek a későbbi szerepe nagyon érdekel(Véreb).És a rémfarkasokat egyenesen komálom.A többi fantasy elem még nem nyilvánult meg annyira,de majd még meglátjuk.

Összességében sikerült egy jó hosszú bejegyzést írnom,de nem tudtam rövidebbre fognom,mert ez tényleg ANNYIRA JÓ!!! Egyértelműen bekerült a kedvencek közé.A többi részt is el fogom olvasni,csak egy kis pihenőt kell tartanom két rész között,mert azért elég nagy mű és kicsit ki kell magam rángatni a valóság keserű bugyraiból,ezért a második rész elé beiktatok valami könnyebbet.
A sorozatnak nálunk 4 része jelent meg,az ötödiket még Amerikában sem adták ki.Így jönnek sorban egymás után : Trónok harca,Királyok csatája,Kardok vihara,Varjak lakomája,A Dance with Dragons



Ui.:Csak hogy én is megjegyezzem "Közeleg a tél"

5/6*

Eredeti cím: A Game of Thrones
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2003,2009
Hossz: 896 oldal