2011. július 9., szombat

George R. R. Martin: Királyok csatája


"Hogyan veszi fel a küzdelmet a világ másik végére száműzött királynő a szétesett és megosztott birodalom felett uralkodó gonosz démonok és gyilkosok ellen? Ki is valójában a titokzatos, álruhában rejtőző kisfiú? A Jó vagy Rossz képviselői nyerik meg végül a legöldöklőbb, legkegyetlenebb csatákat? Sikerül-e a szörnyű káoszt újra békévé varázsolni?
A Királyok csatája a vad mulatságok és véres megtorlások világába repít el bennünket. Ebben a mesében fivér fivér ellen támad, éjszakánként pedig félelmetes kísértetek suhannak át a lombok közt. A káprázatos Holdhegység sziklái közt vademberek, veszedelmes boszorkányok és méregkeverők ereszkednek le, hogy feldúlják az addig békés vidéket.
Vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet – e kegyetlen világ dicsőségének ára csak a vér lehet.
A Királyok csatája merész, ötletes és bámulatos képzelőerővel megalkotott regény, kápráztató szépség és határtalan bűvölet hajtja át. Hamisítatlan és felejthetetlen izgalom – elejétől a végéig.
"

Azt már mondanom sem kell,hogy a Trónok harca a kedvencek közé került,így a folytatás kötelező.Most nem írom le még egyszer,hogy miért tetszik a könyv,szinte ugyanazt bemásolhatnám amit a Trónok harcánál kifejtettem.Elég annyi,hogy még mindig magával ragadó a történet,és könnyen belemerül az ember.


Ebben a részben volt Martin bácsinak pár olyan húzása,amiért sokszor meg tudtam volna fojtani.Hogy lehet már ilyen kegyetlen?A történet tényleg olyan mint egy háború,senki sincs biztonságban,mindenkit elér ilyen vagy olyan formában.

Mivel a világ bemutatása már az előző kötetben megtörtént,ezért most inkább a szereplők kerültek a középpontba.(Ezenkívül a varázslás,mágia és a különböző fantasy elemek is nagyobb hangsúlyt kapnak.)Eléggé megváltozott a véleményem pár szereplőről,és borult a kit birok kit nem lista is.A két új szempontszereplő jött be.Az egyik Davos,aki engem eléggé hidegen hagyott, a másik Theon akit viszont nagyon rühellek.Már Jon is megmondta annak idején,hogy Theon egy barom.Teljes mértékben igaza van,sőt még hozzátenném,hogy hülye és jellemtelen is,az eszét meg a nadrágjában hordja.
Ez az utóbbi dolog Tyrionra is jellemző,bár neki inkább csak néha kimegy a fejéből a vér.Na ő az a szereplő aki a kedvencek közül átkerült egy másik helyre.Számomra átminősült ellenséggé,akit tisztelek az eszéért és ravaszságáért,de ugyanakkor meg is vetem és sokszor nem értek egyet azzal amit csinál.
Sansát viszont kezdem megkedvelni,pláne amikor a Vérebbel van.Remélem az ő közös száluk nem ér véget.(*keresztbe teszi az ujjait*)
Havas Jon még mindig a number one,az ő részei a legjobbak, kíváncsi vagyok mi lesz vele(pláne hogy Martin eléggé kicseszett vele)
A többiekről: Aryát szeretjük,Stannis egy tuskó,Daenerys egyre határozottabb,Robb most nem nagyon szerepelt de azért őt még szeretjük,Joffrey egy kis taknyos aki királyt játszik,Jaime kezd érekelni,a deresi népet pedig sajnáljuk.

Ez az a sorozat,aminek hiába majd' 1000 oldalas egy-egy kötete,egy hét alatt kiolvasom mert annyira jó.De hiába ilyen jó kicsi szünetet azért kell tartanom mielőtt nekiesek a Kardok viharának,mert még nagyon sok könyv vár elolvasásra,és különben sincs még meg a negyedik rész,az ötödiket meg még csak most adták ki külhonban.





U.I.: a képek innen vannak http://marcsimonetti.artworkfolio.com , és föntről lefelé: a Stark gyerekek keresése,a Greyjoyok vára és a Fal


5/6


Eredeti cím: A Clash of Kings
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2003,2009
Hossz: 976 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése