2011. december 31., szombat

Üdv 2012

Most így hajnali 4-kor elmondhatom,hogy boldog új évet mindenkinek.



És ha már új év akkor pár gondolat az előzőről.Nem sokkal több mint 2 hét múlva lesz egy éve,hogy elkezdtem írni a blogom.Sajnos nem mindig volt rá annyi időm amennyit szerettem volna,vagy volt hogy csak lusta voltam írni.
Mivel szeressük a számadatokat ezért itt van pár: 114 könyvet olvastam (na jó 6-ba beletörött a bicskám,őket csak elkezdtem); 30 db könyvet vettem,és 8-at kaptam.
Felbátorodván a molyon jelentkeztem pár kihívásra(17 db) amiből 9-et már teljesítettem.
Ami újdonság volt az életemben,hogy elkezdtem angolul regényeket olvasni.Még van mit fejlődnöm ilyen téren,de jelentem szorgalmas vagyok.
Ami szintén új dolog,kaptam egy recenziós könyvet.Ez akkora nagy szám nekem,hogy csak na! :D Most más nem igazán jut eszembe,amit megemlíthetnék.

Az új évre vonatkozóan,nem szoktam fogadalmakat tenni,mert úgysem tartom meg őket.Olvasás terén igyekszem továbbra is buzgó maradni,és kerülni a hörcsögeffektust.

Decemberi zárás

Ebben a hónapban elég szétszórt voltam,de így is sikerült 4db könyvet elolvasnom (hol volt már a 12 egy hónapban * sóhajt* )
Dicséretemre váljék,hogy a 3 új könyvemből csak a Forevert vettem,a 13 1/2 recikönyv volt (ez volt nekem az első ilyen),a Túl az árnyakon pedig karácsonyi ajándék.


Sajnos vagy nem,nagyon sok új könyv jelent meg ebben a hónapban,amiknek a többsége az általam olvasott sorozatok egy-egy darabja,vagy egy érdekes új darab.(most jön a sajnos)még mindig nem nyertem a lottón,úgyhogy eléggé korlátozott a könyvbeszerzési keretem :S

2011. december 30., péntek

Maggie Stiefvater: Forever – Örökké


"akkor…
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott.
most…
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.
örökké…
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.
"

A bejegyzés spoileres,nem csak erre,de az előző részre is vonatkozóan!!!

Hol is kezdhetném... az egyik szemem nevet,a másik pedig sír.Örülök,hogy végre a kezemben tarthatom,és elolvashattam a befejezést.És meg kell mondjam nekem tetszett.
Másrészről sajnálom,hogy vége van,mert az egyik kedvenc sorozatomról van szó,még maradt pár kérdés,amire nem kaptam választ,és még vannak dolgok,amikről szívesen olvasnék.
De először a könyvről,aztán sopánkodom :)

Szerintem méltó befejezése lett ez a könyv a sorozatnak.A stílus még mindig nagyon jó és elvarázsol,de ez már megvitattuk.A történet is a Maggie-től megszokott.Nem pörögnek annyira az események,inkább csak csordogálnak,és kapunk időt az emésztésre - bár egyesek szerint csak le lett darálva a vége.Nekem így könnyebb volt elhinnem az egészet,valóságosabb volt.
Bármennyire is tetszett a könyv,úgy a felénél azt éreztem,hogy oké,hogy Cole itt kísérletezget magában/val, de hol van belőle a farkas.És mihelyt ez kipattant a kis kobakomból,jött egy rész,ahol Cole átváltozik farkassá,és még egy jó kis farkasbunyót is kaptam,amit már vártam is :) Ha minden óhajom-sóhajom így teljesülne...
Aztán ott volt a végén a tömegfarkasos rész.Húú azt nagyon imádtam!Olyan élénken jelentek meg a fejemben a képek olvasás közben,mintha filmet néztem volna.
Én úgy gondolom,hogy nem kellett volna bele több izgalom.Ez a sorozat nem arról híres.Nekem ez így pont jó volt.

Szereplők.Kezdjük a rosszal.Grace szüleit ki nem állhatom.Az anya még menthetőnek,fejlődőképesnek tűnik.De az apa! Legszívesebben leütöttem volna,vagy inkább adtam volna neki egy ásót,hogy temesse el magát,mert amit csinál az szégyen!És igen,nem nehéz elképzelni,hogy vannak ilyen szülők,akik ugyanezt csinálják a gyerekükkel.Tom Culpeper szintén ásós kategória.Shelby meg szimplán egy kis szuka.
Grace még mindig nem került közel hozzám,talán azért mert eléggé távol áll a személyisége tőlem.Ilyen téren inkább Sammel vagyok.Még mindig ő a kedvenc - bár majdnem holtverseny alakult ki hála másik zenés pajtásnak - bár tudom,sokszor nyafog,de azért fejlődött is valamit.Még mindig évekbe telik míg eldönt valamit,de lelkiekben sokat erősödött.Nagyon szeretem a kapcsolatát a zenével,és azt a kis melankolikus hangulatot ami őt körüllengi.
A legkiismerhetetlenebb(de szép hosszú szó) ember Cole.Mintha több személyt gyúrtunk volna egybe:őrült tudós,tinisztár,komoly zenész,humorherold,szemétláda stb. De őt ezért szeretjük.A legnagyobb fejlődést talán ő mutatta a történet során.És annak ellenére,hogy sok mindent feláldoz,megmarad önmaga.És ne felejtsük el,hogy humora is van,még ha néha kicsit beteges is :)
Isabelt már előzőleg megkedveltem,és örültem neki,hogy kezd felengedni a jégszobor állapotból.
És még valaki,akiről jobb lett volna többet megtudni: Beck.
Sőt az egész "falkáról" szeretnék többet megtudni.Sokszor voltam úgy hogy "Sam mesélj egy kicsit a többiekről is,ne csak Beckről" Egyébként egy szivesen olvasnék egy könyvet abból az időből,amikor Sam még gyerek volt,és a "falka" még teljes volt.


A megválaszolatlan kérdésekről,igen nekem is van egypár:akkor most meggyógyultak vagy sem? mi lesz Cole és Isabel kapcsolatával? stb. De szerintem ezek direkt maradtak megválaszolatlanok,hogy mi,olvasók kapjunk egy kis szabadságot,és törhessük a kicsi buksinkat ezeken a dolgokon.
Összességében a sorozat nagy kedvenc,és várom Maggie további munkáit is:)



A könyv végén Maggie elmondja,hogy mely részek valóságosak a könyvből pl.Mercy Falls nem létezik,de a Boundary tó igen és az izzadékony boltos is.
A magyar borítóval nem vagyok megbékélve.Szép,szép,de pirosan sokkal jobban illene a többihez,hisz elvégre ez egy sorozat.Ha már a kiadásról van szó,a lábjegyzetek hiányoznak!!!
Húú...látom jó hosszú lett,de így legalább több farkasos képet tudtam berakni :) /katt, és szépek lesznek/
Maggie hivatalos oldalán pedig sok jó dolgot lehet találni pl. megzenésítették a Nyári lányt,zenelistát a könyvekhez,külföldi kiadások borítóit és ilyesmi videókat.

5/5

Eredeti cím: Forever
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 378 oldal

2011. december 25., vasárnap

2011. december 23., péntek

Nevada Barr: 13 1/2


"Mit tennél, ha egy nap kiderülne, hogy minden, amit az eddigi életedről tudtál, hazugság? Hogy élnéd túl ép lélekkel, ha szörnyű gyilkosságok emléke és egy javítóintézet komor valósága jutna osztályrészedül a boldog és gondtalan gyermekévek helyett?

Dylan élete 11 éves korában borzalmas rémálommá változik. Egy tragédia és a múlt árnyai felnőtt koráig kísértenek, mígnem találkozik a szintén hányatott sorsú Pollyval és csodálatos kislányaival, és az élete új értelmet nyer. Pollyt azonban saját múltjának démonai és a titkolózások egyre bizalmatlanabbá teszik. Vajon képes ennyi szörnyűséget, titkot és félelmet túlélni egy kapcsolat? És vajon képes túlélni az igazságot?
"

Bevallom őszintén,nem valószínű,hogy magamtól nekiálltam volna ennek,mert nem ilyen típusú könyveket szoktam olvasni,de így utólag megérte a kis "kitérő".

Már a cím maga érdekes,igazából nem sokat sejtet.De szerencsére magyarázatot kapunk erre is a történet vége felé,és ugyanúgy megtudhatjuk majd annak a bizonyos éjszakának a részleteit is.Úgyhogy nem kell aggódni,végül minden kiderül :)
Már maga az a tény,hogy egy gyilkosról szól megbolygatja az ember fantáziáját,mert ki ne akarna belelátni annak az embernek a fejébe,aki kioltja egy társa életét? Engem mindenképpen megfogott ez az ötlet.

Kezdetben nagyon jól indult a történet - aki nem bírja a kegyetlen valóságot,erőszakosságot,az inkább ne is álljon neki- aztán kicsit kezdett ellaposodni,de ez szerencsére nem tartott sokáig,és a fele után újra izgalmas lett,és onnan már nehéz volt letenni.
Az stílusa engem egy krimifilm szóban való elmesélésére emlékeztetett(nem még nem éltem át ilyet,de biztos jó lehet,pláne sötétben)
Minden rész elején van egy rövid történet egy gyilkosról.Ezt értékeltem,csak a dátumozással volt bajom,mert azt nem tudtam hogyan értelmezzem,a fő szálra vonatkoznak-e,vagy csak a rövidekre.

A szereplők bár hozzám nem kerültek közel,azért jól fel vannak építve.A senkiben sem bízó nő,aki csak a gyerekinek akar jó. A lecsúszott és alkoholista jósnő,akinek az élete romokban,de azért még próbálja meggyőzni magát ennek az ellenkezőjéről.És végül,de nem utolsó sorban a gyilkos,aki nem emlékszik semmire,de retteg,hogy előbukkan újra a "szörnyeteg". Szerintem mindnyájan nagyon élethűre sikeredtek,bár remélem nem valaki után mintázták őket.
A fő "csavart" egész jól sikerült kitalálnom -hátba is veregettem magam érte- pedig jól meg volt kavarva.
A borító egész jó,bár azt a gyereket lehet,hogy lehagytam volna,mert elég fura,hogy a háttér 3D-be van a gyerek meg csak 2-ben.
Összességében mindenképpen megérte elolvasni,élmény volt.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak.

5/4

Eredeti cím: 13 1/2
Fordító:
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 324 oldal

2011. december 14., szerda

Maggie Stiefvater: Linger – Várunk (újraolvasás)


"Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.
Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.
Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?
"

A bejegyzés spoileres,nem csak erre,de az előző részre is vonatkozóan!!!

Nem is tudom,már mióta halogatom ennek a postnak a megírását,de egyszerűen a jó könyvekről nehezebb írnom.

Az hogy mennyire jó Maggie stílusa,és hogy miért szeretem,ezt nem mondom el még egyszer,mégis olyan jól tudja,hogy a lényeg a részletekben van.A szeplői attól igazán élethűek,hogy hétköznapi dolgokat tesznek -itt most nézzük el a farkassá válást- és úgy is viselkednek pl. a lábköröm vágás (tudom,furán hangzik)
Az egész olyan volt mint egy film a The End felirat után.Mi lett a kedvenc hőseinkkel? Élik napjaikat,csakhogy bekavar valami,mint általában mindenkinek.Minden szereplő elvan a saját kis gondjával,mindenkinek meg kell birkóznia a saját "démonaival".Ezek mellett még végig érezhető a feszültség,és ahogy a cím is mutatja a várakozás.De mindenki más valamire vár.


A két új mesélő karakter behozása jó ötlet volt,sokat dobott rajta.Isabelt jobban megismerhetjük-én személy szerint meg is kedveltem- és Cole-t hiába akarjuk,nem tudjuk nem szeretni :)
Most hirtelen nem jut eszembe más,ami ne magasztalás lenne.

Hiába olvastam már másodszor,ez semmit nem változtatott azon,hogy tetszik-e.( Nálam az Alkonyat másodszorra már elbukott)Azt tudom,hogy az első olvasás után álltam neki darvakat hajtogatni :)
És egy érdekesség: ez a sorozat egyetlen darabja,ami a megígért időben került a boltokba.

U.I.: a kicsi képen jobbra Maggie rajzolt farkasai.Ilyeneket szokott a könyveibe rajzolni dedikáláskor.Bár nekem is lenne benne :(

5/5*

Eredeti cím: Linger
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 360 oldal

2011. december 13., kedd

Könyvet kaptam...

... a Cor Leonis kiadótól,és mégpedig Nevada Barr 13 1/2 című könyvét. Szilvamag kérdezte 1-2 hete,hogy lenne-e kedvem recikönyvet olvasni... és miért is ne? :D



2011. december 5., hétfő

Madarat tolláról... (2)

Tudom,tudom,hogy csak nem olyan régen volt az előző,de sajnos nincs időm olvasni,és ezeket a szépségeket csak ezért nem rejthetjük el.Meg amúgy is türelmetlen vagyok :)















































Jeff Kinney: Egy ropi naplója


"„Egy napon híres leszek, de egyelőre itt dekkolok a felső tagozatban egy csapat idióta társaságában.”

Gyereknek lenni tényleg gáz. Senki nem tudhatja ezt jobban Greg Heffleynél, hiszen a felső tagozatban rohad, ahol méreten aluli nebáncsvirágok teremnek az olyan izompacsirták között, akik már rég borotválkoznak.
"

Hát igen,erre nagyon sokat vártam :)
Mint általában,itt is a filmet láttam először,és csak utána volt a könyv.Sőt már a 2. részt is láttam,nagyon jó!

Szóval a könyv.Napló formájú,mindig írja,hogy éppen milyen nap van,és a "fejezetek" is ehhez mérten rövidek,de annál ütősebbek.Jó humora van az írónak,és tetszik az,hogy Greg egy egyéniség lett.Értékeltem,hogy ő nem olyan szereplő,aki teljesen megbánja bűneit,hanem azért még a legjobb haverjára is féltékeny kicsit.
Roderickban mintha az én bátyáimat látnám :)
A rajzok jól kiegészítik a szöveget,és sokat dobnak rajta.
Egy dolgot sajnáltam,az pedig az,hogy kevés volt.Nem csak azért mert potom 224 oldal,és 1-2 óra alatt végeztem,hanem én több és részletesebb leírásokat is szívesen vettem volna.De ez én vagyok.Ha nem lenének ilyen igényeim,és úgy 4-5 évvel fiatalabb lennék,tökéletes lenne.Ajánlani tudom annak aki nem igazán szeret még olvasni,de kedveli a humor.
A boritó pedig nagyon igényes,olyan,mintha tényleg bőrkötése lenne.

A filmről annyit,hogy mindenkinek látni kell!Nagyon nagy :D Bár van benne pár plusz dolog,pl. a kiscsaj a lelátó alatt meg ilyenek.

5/4

Eredeti cím: Diary of a Wimpy Kid
Fordító: Szabados Tamás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 224 oldal

2011. december 3., szombat

November

Újfent egy kis késéssel,de megírom a novemberi zárást is.
Könyvtárazás szempontjából gyér a felhozatal,semmi nem volt bent,meg amúgy sincs most időm nekem sem olvasni, így csak kettő hoztam el mikor ott jártam.James Herriot Minden élő az ég alatt,és Naomi Novik Jádeköves trónja volt a két zsákmány.Ezeken kivül előjegyzésem volt az Egy ropi naplójára,és azt már el is olvastam,nemsokára bejegyzés is lesz.

Amúgy ebben a hónapban 2 db könyvet olvastam ki,plusz még 3 kötelező kisregényt.Gyatra :(