Fábián Janka: Emma szerelme

"A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?

A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetreméltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút."

Nagyon sokszor láttam a molyon,és azt is,hogy sokan oda vannak érte,de valahogy nem volt olyan érzésem,hogy nekem most azonnal kellene ez a könyv.De amikor múltkor megláttam,hogy féláron adják,nem volt kérdés,hogy velem jön-e.

Bár nem vagyok oda a történelemért,de a történelmi romantikusokat valamiért mégis kedvelem,és az Emma szerelme ezt csak még jobban megerősítette.Az elején furcsa volt a stílusa,de aztán megszoktam,és a későbbiekben már fel sem tűnt.Érdekes,hogy annak ellenére,hogy nagy szerelmes/vitatkozós párbeszéd hegyeket vártam,alig kaptam belőlük egy keveset,sőt párbeszédek sem voltak benne igazán.Talán ez lehet az oka,hogy a szereplők igazából nem kerültek közel a szívemhez.Jó,drukkoltam nekik,utáltam őket,de nem éreztem magam a történet részeseként,inkább olyan volt,mintha egy régi történetet mesélne el a nagymamám.De hozzáteszem,hogy ez most pont előnyére vált,mert nem biztos,hogy az ember mindig bent akar lenni a könyvben,van hogy csak jó 'hallgatni' a történetet.

Talán nem spoilerezek nagyon,ha elárulom,hogy mondhatni két szálon futnak az események,egyik a jelenben,másik a múltban.Teljesen rendben volt,hogy megtudhattam a "nagy titkot",és nem csak úgy,mint egy pletyka,hanem meg is érthettem a miérteket.De nem tudtam mire vélni,mikor már a könyv felénél voltam,és Emmával még alig találkoztam,majd a végén mintegy sűrítve kaptam dolgokat,amikről én szívesebben olvastam volna részletesebben is.

Összességében sikerült Fábián Jankának elvarázsolnia,és elérnie,hogy hosszú idő után újra hajnalig olvassak egy könyvet,mert nem tudom letenni.Ezek után biztosan keresni fogom a könyveit,bár lehet,hogy az Emma sorozat folytatását kicsit szüneteltetem,mert nem akarom,hogy újra nehéz helyzetbe kerüljön a Kóthay család :)

5/5




Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 408

Lezsák Levente: Emerson & Tsa., avagy a titokzatos mordiai bűneset

"Van egy ország, Mordia, ahol sohasem süt ki a nap, ahol mindig borongós az idő, és ahol az embereknek soha sincsen jókedvük. De még egy árva huncut pillanatra sem. És így megy ez már emberemlékezet óra. Egészen addig, amíg valami szörnyű dolog nem történik: IV. Burgum, Mordia királya egy reggel JOBB LÁBBAL kel fel!"

Már több helyen is láttam ezt a vékonyka kis könyvet-aminek a borítója bolygatja az ember fantáziáját-és mivel csak jót hallottam róla,úgy gondoltam ezt nem hagyhatom ki.És milyen jó,hogy nem tettem!
Gyengéim közé tartoznak a jól megírt gyerekkönyvek,még akkor is ha már elvileg jócskán "kinőttem" belőlük.
A stílusa pont olyan,amit én nagyon szeretek az ilyen típusú könyvekben(pl. Diana Wynne Jones és Paul Stewart-Chriss Riddel művei).Megfelelő arányban ötvözi a krimit,romantikát,mesevilágot.Mind e mellett még a humora is jó,és nem erőltet bele felesleges poénokat.Itt még az sem zavart,hogy közbe-közbe kiszólt az olvasóhoz,mert ettől csak még jobban sikerült belevonnia a történetbe,holott más könyveknél ez inkább kizökkent engem.
A történet eredeti,és csavaros.Bevallom,nem míg meg nem mondta,hogy ki a tettes,fogalmam sem volt.
A szereplők roppant szerethetőek,és persze mindegyiküknek van egy kis rejtegetnivalója.
Amiket még feltételemül meg kell említeni,azok a rajzok.Nagyon szépek és igényesek,jól passzolnak a történethez,csak egy baj van velük,lehetne több is.És ez vonatkozik a könyv terjedelmére is. Szívesen elolvasgattam volna ég egy kicsit. :)

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak.

5/5

Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2008
Hossz: 144 oldal

Gaál Viktor: Varázserdő

"Eljött az idő. Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat – a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra. Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van: – Sose hazudj! – Sose maradj hét napnál tovább ugyanott! – És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal! Gyere. A Varázserdő már vár…"

Ha jól emlékszem a szerző egyik másik könyve az Arche miatt figyeltem fel rá igaz még azt sem olvastam,de a könyvtárnak megvolt a Varázserdő,úgyhogy jött velem ez is haza.

Az elején kicsit untam,nem is nagyon volt szereplőleírás,meg történet sem igazán,de azért folytattam és később már jobb lett.
Nem egy szokványos regény,de azért nagyon élveztem már maga a stílus miatt is.Mint írtam az elején még nem nagyon fogott meg,de aztán azt vettem észre,hogy elkezd érdekelni hogy mi is van az erdő mélyén,és néha még borzongtam is(démonférgek).
Ahogy olvasgattam más blogokat mindenki másképpen értelmezte a sokadlagos jelentését.Én annyira nem merültem bele ennek vizsgálatába,de szerintem mindenki saját magát láthatja meg benne.Gondolok itt arra,hogy mit választunk a vad,ismeretlen de csodás természetet,vagy a pörgő,szürke és szobor Várost.De még a tetteinkben és viselkedésünkben is megvan ez a választás.

Többet nagyon nem is tudok írni,de nem is akarok.Ha elolvassátok akkor majd megtudjátok.

U.I.:a pont amit adtam rá azért ilyen alacsony,mert nem az a szokványos regény,amit szeretek,meg az ilyen lélekelemzős cuccok annyira nem jönnek be.

5/3.5

Kiadó: Tekapo Könyvkiadó
Kiadás éve: 2007
Hossz: 227 oldal

Spirit Bliss: Árnyékvilág

"A regény egy pszichológiai krimiszálakkal átszőtt romantikus történet, de van benne humor, szenvedély, feszültség, akció és erotika is. A történet egy olyan világot próbál bemutatni, amely kívülről csillogónak, izgalmasnak, boldognak tűnik, de valójában árnyék fedi.
A fiatal színész, Adam Swanson egész életében az árnyék közelében élt, de az egyik pillanatról a másikra kebelezte be őt. Az újságok, a rajongói, de még a környezetében élők nagy része sem ismeri igazán. Adam a paparazzik és a rajongók zaklatását is elég nehezen viseli, de ezt még tetézi az is, hogy elkezd furcsa üzeneteket, ajándékokat és telefonhívásokat kapni.
A zűrzavar közepén feltűnik egy lány az életében, Camilla Jones, akinek semmi köze az Árnyékvilághoz, mégis bezárkózva, napfény nélkül éli az életét egy múltbeli sérelem miatt.
Egymást segítik ki a világosságra hosszú és nehéz küzdelmek árán, melyek során önmaguk kétségeivel, bizonytalanságával és a külvilág emberi „démonjaival” kell megküzdeniük."

Na,hát nem is tudom,mit mondjak.Annyi sok rossz kritikát olvastam róla,úgyhogy gondoltam,ezt nekem is "látnom" kell.És most már én is tudom miért írták azt amit.

Lényegében nagyon klisés az egész.Van egy meg nem értett színész,aki szinte tökéletes,csak nagyon magányos.A másik vonalon ott a hallgatag magába húzódó lány,aki természetesen nem rajongója ennek a színésznek.Ereszd őket össze,és már kész is a tökéletes love story.
Néhány részénél gyorsan haladtam és talán még sikerült belemélyedni is,de helyenként szinte kínszenvedés volt.Alapjában véve nekem túl szirupos volt,és eléggé kiszámítható is.Aztán voltak dolgok,amik bökték a csőröm.Az egyik az,hogy miért úgy kellett írni,hogy "mellbe rúgott egy mustang".Tudtommal ezt a magyarok musztángnak mondják.A másik ilyen szembetűnő az az volt,amikor Adam és Camilla az ágyban fekszik,és Cam hátat fordít,Adam meg is jegyzi,hogy így nem látja a reakcióját.Egy sorral lejjebb meg már azt mondja,hogy látja az arcát,holott nem változtatott helyzetet.Kicsit furcsa.

Aztán a szereplők.A két főszereplő nem igazán nyerte el a tetszésemet.Az ő karakterét ha jól tudom Robert Pattinson ihlette.Hát meg is látszik,mert hallottam valami olyat,hogy Pattinson fél a tömegben,erre a mi kis Adam-ünk tömegfóbiás.Ezek mellett szerintem nagyon lányos lett a gondolkozásmódja és a jelleme is.Ezt az író azzal próbálta meg ellensúlyozni,hogy hősünk folyton azon agyal,milyen lehet Camilla ruha nélkül,és intim helyzetekben.
Camilla meg egyáltalán nem volt szimpatikus.Nekem túl nyafkának tűnt,és a művészi hajlamait sem értetem igazán.
Akik kicsit is felkeltették az érdeklődésemet,az Peter és Julie.Róluk szívesebben olvastam volna.


SPOILER: Az "egész napos szex a ház körül" ötletét valahogy nem díjaztam.Aztán a vége nagyon levitte az egészet.Túlságosan gyorsan rendezte le a beteges emberrablást,és ami utána jött,az meg már folyt ki a könyvből,annyira szirupos lett.mindenki boldog,már gyerek is van,a jó barátok összeházasodnak,csak szegény Robert Pattinson szenved még mindig a paparazziktól.(ez nálam verte a biztosítékot)SPOILER

Azért adtam rá 2 pontot,mert néha azért sikerült lekötnie,és Spiritnek nagyon gördülékeny stílusa van,amit(ha a tartalomtól eltekintünk) jó olvasni.


5/2


Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 366 oldal

Móricz Zsigmond: Rokonok

"Kopjáss István egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. Kultúrtanácsnokként – más szóval utolsó senkiként – dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióbajuttatta, minden szebbnek tetszik körülötte: egyszeriben a felesége is vonzó szépasszonnyá válik, a városban mindenki előre köszön és gratulál neki, s kínban született frázisát – hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon – mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan. Kopjáss, ez a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista gondolkodású ember nagy reményekkel vág neki új munkájának: a törvényesség őre lesz a városban, s kitartó munkával – ha a polgároknak mindig elmondják, mire költik a pénzüket – talán még azt is el lehet érni, hogy a magyar ember szívesen fizesse az adót, s önzetlen örömmel szemlélje a köz boldogulását. A hatalom édességét azonban hamarosan megkeserítik az innen-onnan előbukkanó rokonok, akik most mind Kopjáss pénzét s befolyását lesik, s még inkább az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a kéz-kezet-mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke. Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örökérvényűen mutatja be a hatalom mámorát s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember vergődését. Bár a Rokonok csak egy pillanatkép az 1920-as évek végének Magyarországáról, a kórképet ma is hátborzongatóan pontosnak érezhetjük. Kötetünkben a regény mellett a belőle készült színpadi művet is közöljük: a komor hangulatot Móricz itt derűs elemek sokaságával oldja fel, s a regényben sodró realizmussal ábrázolt gondolatot itt pörgő, komikus jelenetekkel, lenyűgöző dramaturgiai profizmussal közvetíti, bizonyítva, hogy a színpadi műfajnak is újító, nagy mestere volt."

Hát igen,a kötelező olvasmányok.Általánosban mindig hadilábon álltam velük(ugyanis akkor még oly tudatlan voltam,hogy nem tudtam milyen jó olvasni),de gimiben eddig a Vörös és feketén és A párizsi Notre Dame-on kívül mindent elolvastam.
És itt jött a Rokonok,ami hát nem igazán jött be nekem.

Ha jól emlékszem ez az első könyvem Móricztól és ezért kicsit nehéz volt megszoknom a stílusát,igaz,hogy novellát már olvastam tőle,de az teljesen más.
Ami engem a legjobban zavart az írásmódban,az az volt hogy néha fogalmam sem volt,hogy most ezt ki csinálja vagy ki gondolja.Kb ilyenek voltak a zavaró részek: Lina beszélgetett az xy-nal aztán ivott.Rágyújtott egy szivarra,és nézte ahogy a felesége iszik.
De nekem senki nem mondta,hogy most már Kopjássról van szó!Szóval ez volt az egyik ami számomra megnehezítette az olvasást.A másik a téma.Valahogy engem teljesen hidegen hagy a politika és a pénzügy,az meg pláne,hogy ki milyen befektetést csinált,vagy hogy mi van a "sertéstenyésztővel".Sőt mondhatni egyáltalán nem bírom ezeket a témát.Ha valaki burkoltan és érdekesen tud róla írni akkor oké,de nekem ez kicsit mát sok volt belőle.Ez tisztán az én hibám.Lehet,hogy valaki meg pont ezt szereti.,erre mondják,hogy ízlések és pofonok.

Az viszont tetszett,ahogy a rokonok a puszta véletlen folytán erre járnak,és ha már itt vannak.Ezeken jókat mosolyogtam,mert ez nagyon jól tükrözi a valóságot.Na mindegy,furcsa egy humora van az biztos.

És itt szeretném még kifejteni,hogy nem értem miért erőszakolják rá a fiatalokra a kötelező olvasmányokat.Én nem vagyok ellenük,van amelyik kifejezetten tetszik is,meg értem én,hogy igy tudják jól megmutatni az adott stílust és egyebet.Én ezt megértem.Csak az nem világos,hogy mondjuk miért nem lehet mondjuk egy adott témából 2-3 könyv közül is választani.Így pl én tuti nem a politikai témásat választottam volna,és nem szenvedtem volna vele.Most senki ne gondolja,hogy én ellene vagyok a kötelezőknek.Én csak azt mondom,hogy lehet,hogy sokan ezért utálják meg az olvasást,mert olyan könyvvel kezdenek,ami nem biztos,hogy érdekli őket.Ez egy olyan téma,amiről oldalakat lehetne írni,lehet,hogy majd ha nagyon ráérek akkor filozofálgatok erről egy kicsit,de nem most.



5/2

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 1962
Hossz: 355 oldal

Pálfi Norbert: Noé bandája

"Vajon milyen emberek az állatok? Tudnak gondolkodni? Vannak érzelmeik? Hallgatnak zenét? Szeretik a forralt bort? Boldogan élnek, vagy senyvednek a teremtés kontraszelektív hulladékgyűjtőjében? Hisznek Istennek? Hisznek Darwinnak? Szeretik a szépet? Szeretik a csúnyát? Szeretik a pénzt? Hazudnak maguknak, vagy kíméletlen őszinteséggel üldözik démonaikat a genetikailag örökölt depresszió sötét labirintusában? Jók vagy gonoszak? Értik a tréfát, vagy csak értékelik? Egymást kínozzák vagy csak önmagukat?
PÁLFI NORBERT biológiájában semmi sem hasonlatos a tudomány álságos romantikájához.
Pálfi lepkegyűjteménye nem múzeumi anyag. Aesopus agyondajkált hagyományaitól indulva eljut az állatvilág igazi valóságáig, ahogy mezőgazdasági thrillerének felvillannak félelmetes, fehér lapjai.
Pálfi betekintést enged az állatok hétköznapjaiba, megmutatja valós, igazi énjüket, tudatlan, kegyetlen, gonosz, türelmetlen, irigy életük hétköznapjait. Ebben az állatkertben bizony veszélyes a rács mögötti történetek etetése, simogatása. Hiszen a rács csak elválaszt, meg nem különböztet. És ha bárkinek nevetni támadna kedve, az bizony szégyellje magát.
Mert ez egyáltalán nem vicces!"

Hogy milyen felindulásból vettem ki,már nem tudnám megmondani,de érdekes egy olvasmány volt az biztos.
Az egész félépítése ismert fabulákra alapoz,csak kicsit átköltötte. Emberesítette az állatokat,és annak is a negatív részét.Mindennek a piszkos oldalát látja,ami sokszor nagyon vicces volt,de valljuk be ugyanakkor szomorú is,mert ráismerünk a mai világunkra.

A legtöbb történet tetszett,de az már kevésbé,hogy egy történetet többször is leírt,igaz másképpen.Szerintem,ha egyféle-képpen mutatja be a mesét,az is bőven jó lenne,nem kellett volna még 2-szer megismételni az oldalnövelés céljából.És ott vannak még a nagyon nagy bölcsességeket tartalmazó "tanulság"-ok,aminek többségében van értelme,de néha olyan szintű volt,hogy nem tudtam,most sírjak-e vagy nevessek :D
Mellesleg a rajzok is hasonló hatással voltak rám.

Utólag csak annyit,hogy Noénak furcsa bandája van,és az a bizonyos kerítés is elég alacsony XD

5/3

Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2008
Hossz: 182 oldal

Domonyi Rita – Nagy Dóra: Süteménység – A sütemények édes élete

„A Süteménység színes és vicces illusztrációit Nagy Dóra készítette, szoros együttműködésben a szerzővel és a sütikkel.”

"A Süteménység nem más, mint tizennégy cukros-habos mese képzeletbeli sütisorsokról, melyek az emberekéhez hasonló helyzetekkel és bonyodalmakkal vannak tele. A mesékben keveredik a cukrászat szókincse az embermesék fordulataival – ez adja a könyv humorának legfőbb forrását. A Börtöntöltelék egy eltévelyedett süti története, a Tudós egy vargabéles felemelkedéséről szól, míg a Költő rímekbe szedett történetéből Csokoládé Feri utolsó vajdalát ismerheti meg az olvasó. A Süteménység színes és vicces illusztrációit Nagy Dóra készítette, szoros együttműködésben a szerzővel és a sütikkel."

Amadea blogján olvastam róla és ha már megvan a könyvtárnak akkor miért ne olvasnám el.
Mint a fülszöveg is írja 14 történet, 14 sütiről akik akár emberek is lehetnének hisz sorsuk vajmi kevésben tér el a miénktől,csak kicsit habosabb és édesebb minden.Vicces volt ahogy átírta a egyszerű mondatokat mézes-mázosra "Pite bűnözőként kzdte, kamasz fejjel vizespiskótákkal haverkodott össze hátul a raktárban, akikkel kókuszt reszetek a málnalekvárba, hájas tésztákat pofoztak, diókat rugdostak a grundon, csokoládéfelfujtakat eresztettek le." Két dolog nem tetszett.Néhány illusztrációk nem nyerte el igazán a tetszésemet,a másik pedig az,hogy túl rövidek.Szívesen olvastam volna még egy kicsit. :D

5/3.5

Kiadó: Atheneum
Kiadás éve: 2008
Hossz: 40 oldal