2012. július 28., szombat

George R.R. Martin: Varjak lakomája


A Tűz és Jég Dala 4.
"A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő. 

Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború, Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról…A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány."

Már a Kardok vihara olvasása óta érett a folytatás elolvasása,de valamiért mindig halogattam,bár lehet,hogy csak az új rész megjelenésére vártam. Akárhogy is volt,egy kis csalódottságot éreztem,mikor letettem a könyvet.Nem elsősorban azért,mert ez csak egy "fél rész",és nem volt benne a kedvenc szereplőim többsége,hanem mert egyszerűen nem jutunk vele sehová.Martin nyújtja mint a rétest,talán még maga sem tudja mit akar,vagy annyira beleszerelmesedett a sorozatába,hogy minden egyes percet ki akar használni.Ezt vehetjük szó szerint is,hiszen minden egyes alkalommal,mikor egy szereplő eszik,pontos leírást kapunk annak mikéntjéről.(komolyan,ha még egy fogást részletez,a falhoz vágom)Emellett volt,hogy egy nézőpontkarakter fejezetei percre pontosan ott folytatódtak,ahol abbamaradtak,ezzel csak az a gond,hogy az egész fejezetben alig történt pár órányi,vagy egy napnyi esemény.Ezzel nem oda akarok kilyukadni,hogy nem szeretem Martin stílusát,sőt kifejezetten imádom,de azért ami sok, az sok.Szeretem látni,hogy egy könyv hova tart,és akármennyire is élvezem,kell hogy lássam a fényt az alagút végén,különben eltévedek.A Tűz és Jég Dalánál már nem is látok egy kis fénycsíkot sem.
Most sokan biztos azt gondolják,ha annyira szeretem a sorozatot akkor miért nem örülök,hogy milyen hosszú.Hát csak azért mert a jó öreg George már jócskán benne van a korban,és ha nekem úgy dobja fel a bakancsát,hogy nem tudom meg mi lesz a kedvenceimmel,kiszedem a föld alól,megcsapkodom és megíratom vele az utolsó részeket!!!


Visszatérve a Varjakhoz,annyira azért mégsem lett rossz,mint sokan állítják.Előtérbe kerülnek az eddig hanyagolt emberek és helyszínek,valamint újakat is megismerhetünk. Bár itt volt egy dolog ami engem nagyon zavart. SPOILER minek hoz be Martin új szempontkarakter,ha 2-3 fejezet után úgyis megöli? Aztán azzal hogy egy-egy karaktert más néven nevez a különböző  fejezetek elején... azt sem tudtam sokszor,hogy ez most ki a fene.SPOILER 


Az új helyszínek közül nekem talán a bravosi és dornei keltette fel az érdeklődésemet.
A szereplők sok változáson mennek keresztül,igaz van aki csak visszafejlődik.Az eddigi kedvenceimet tekintve: Sansa most már szinte felnőtt,és több rálátása nyílik a hatalmasok játszmájára,amiben lassan már maga is részt vesz,és nem olyan naiv mint 1-2 résszel ezelőtt.
Arya további sorsára nagyon kíváncsi vagyok,hisz a 'tanulmányait' épp hogy csak elkezdte.
Mostanra már Jaime is beért nálam a célba,Havas Jon híján ő volt most nálam a favorit.
A sokak által rühellt Cerseit... én is rühellem.Hogy valaki ennyire ostoba,vak és önző legyen,ahhoz már tehetség kell.Remélem kap  egy kis meghurcolást a következő részekben.


Összességében tetszett a könyv,bár nem ezt mondanám a sorozat legkiemelkedőbb darabjának, de azért még megállja a helyét. És milyen jó,hogy megjelent a Sárkányok tánca, így legalább nekem nem kell éveket várnom a folytatásra.


5/4







Eredeti cím: A Feast for Crows
Fordító: Pétersz Tamás, Novák Gábor
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 896




2012. július 25., szerda

Karen Marie Moning: A hajnalra várva


Tündérkrónikák 3.
És mutatok neked valamit, ami egészen más,
Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,
Vagy árnyad, amely este kél előtted:
Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”
MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette
gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még
mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még
közelebb.
Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért
tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz,
hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.
Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul
ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons
között.
Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár
megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák
közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa
kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az
év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok
között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal
teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…
"

Most már végérvényesen úgy fest,hogy új kedvenc sorozatot avatok.Az első két rész után egyértelmű volt,hogy nekem ezt el kell olvasnom,és milyen igazam lett.Igazából nem is tudnám megmondani,miért is tetszett annyira.Most megint leírhatnám,hogy Moning stílusa eszméletlen,a karakterei még annál is jobbak,a humor természetesen árad a könyvből,nincs túlerőltetve,belemagyarázva hogy "na most kellett ám volna nevetned".Ehhez az utóbbihoz hozzátenném,hogy többször vissza kellett fognom magam,nehogy hangosan felnevessek - ugye éjjel nem kéne másokat a röhögcsélésünkkel felzavarni -, de azért a bárgyú mosoly ott ült végig az arcomon.SPOILER a kedvencem amikor Mac az új találmányát tesztelve hadonászik minden felé.Azon nem csak Barrons nevetett.SPOILER
Ebben a részben jobban felpörögnek az események,ezért több akciót is kapunk,aminek ugye csak örülni lehet. És mint már megszoktuk,újabb kérdések merülnek fel,... és a régiekre természetesen nem kapunk választ.


Macnek jót tett az előző részes meghurcolás,mert most már reálisan látja a dolgokat,és rózsaszínt is csak néha vesz fel.
Dani egyre jobban a szívemhez nő a stílusa miatt,és hogy ilyen fiatalon is képes ennyire lazán venni a halálos veszélyeket.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy vele mi lesz,és ugyan ez a helyzet a druidákkal is.
Bár V'lane sokkal többet szerepelt,mint Barrons,és sokkal emberibben is viselkedik,nálam még mindig Barrons a favorit.

És ilyen vége meg hogy lehet?Valaki dobjon fejbe a 4. résszel!!!


5/5

Eredeti cím: Faefever
Fordító: Laskay Ildikó
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám:  318

2012. július 21., szombat

Könyvtárban voltam

Ilyen bejegyzésem is régen volt,mert időhiány miatt mindig csak hozzácsaptam a havi záráshoz,meg igazából nem is volt olyan számottevő mennyiségű könyv amit kivettem volna.Na de most!

Tegnap voltam bent,és bár azokat amikre fáj a fogam,már kikölcsönözték, így is találtam egy gyöngyszemet Veronica Roth: A beavatott  személyében. A Bartimaeus trilógia nagy rajongója vagyok, így nem volt kétséges hogy jött velem az előzménytörténet is (Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje) kíváncsi vagyok hogy felér-e a sorozat többi darabjához. James Herriottól már olvastam egy könyvet,és egyszer ki is vettem egy másikat az Ő is Isten állatkáját,de sajnos akkor nem volt időm nekiállni,ezért most majd szakítok rá. Szergej Lukjanyenko Éjszakai őrségével is szemeztem már egy ideje,nem vagyok benne biztos,hogy el fogom olvasni,de azért a biztonság kedvéért elhoztam :)
Ezek mellett kivettem még a True Blood sorozat 2. és 4. részét,a 3. sajnos nem volt bent,(valaki már 724 napja nem vitte vissza,az ilyenekre vagyok nagyon mérges) majd megpróbálom elkérni valakitől,vagy elolvasom e-bookban.
Most legalább egy ideig el vagyok látva olvasnivalóval :D


U.I.: még adós vagyok a Hajnalra várva és a Varjak lakomája bejegyzéssel,de ezek is meglesznek hamarosan
























2012. július 15., vasárnap

Madarat tolláról... (6)

Csak mert már nagyon régen volt :)






























































































Rachel Vincent: Stray


Shifters 1.
"There are only eight breeding female werecats left . . .
And I'm one of them.I look like an all-American grad student. But I am a werecat, a shape-shifter, and I live in two worlds.Despite reservations from my family and my Pride, I escaped the pressure to continue my species and carved out a normal life for myself. Until the night a Stray attacked.I'd been warned about Strays – werecats without a Pride, constantly on the lookout for someone like me: attractive, female, and fertile. I fought him off, but then learned two of my fellow tabbies had disappeared.
This brush with danger was all my Pride needed to summon me back . . . for my own protection. Yeah, right. But I'm no meek kitty. I'll take on whatever – and whoever – I have to in order to find my friends. Watch out, Strays – 'cause I got claws, and I'm not afraid to use them . . ."

Bevallom először nem nagyon érdekelt a könyv,lévén megint egy sorozat amiben tuti hogy van egy szerelmi sokszög és egy nyafogó főhős.De aztán a sok jó vélemény és a tény hogy alakváltókról szól meggyőzött, így angolul - hogy gyakoroljam a nyelvet - estem neki.Amúgy a könyv magyarul a Könyvmolyképzőnél jelent meg.
Az alakváltós téma mindig is a gyengéim közé tartozott,mert nagyon érdekel,egyes írók hogyan ábrázolják az állat-ember létet.Itt ez viszonylag jól el lett találva,azok voltak a kedvenc részeim,amikor Faythe macskabőrben volt.(bár sok helyzetben nem használta ki az alakváltást,számomra ismeretlen okból,pedig sokszor ez lett volna a leglogikusabb)
Szerintem a könyv legnagyobb hibája pont belőle fakad.Faythe annyira önző,makacs,helyenként még ostoba is,csak magával törődik,meg azzal,hogy minden úgy legyen,ahogy az neki tetszik,mert ha nem akkor egyszerűen megszökik a problémák elől.Néha úgy kedvem lett volna megcsapkodni.Szóval nekem nagyon nem sikerült megszeretnem,és ez elég nagy baj,tekintve hogy a könyv az ő szemszögében íródott. Aztán ahogy haladtunk előre a történetben és megismerhettük Faythe testvéreit - akik annyian vannak,hogy nekem nagy gondot okozott hogy most ki kicsoda- és ex barátját,a velük való viselkedésével nálam mondhatni végleg elásta magát. 
A másik dolog ami nem tetszett a könyvben az az,hogy az elején szinte rugdosnom kellett magam,hogy folytasd már,biztosan jobb lesz.És a megváltás kb a könyv felénél el is kezdődött (SPOILER Marc és Faythe estéje után SPOILER) ahonnan már nehéz volt abbahagynom,volt hogy még hajnalban is ezt olvastam,annak ellenére,hogy gépen olvastam és ráadásul angolul,ami dupla nehézséget okoz.
A szereplők közül annyira nem sikerült kedvencet "avatnom",bár Faythe bátyjai közül valamelyik - sajnálom,de nagyon keverem őket- és Marc nagy eséllyel pályázik erre az elkövetkezendőkben.Az utóbbinak a jeleneteit kifejezetten élveztem,pláne mikor kiosztotta Faythet.


Ha nem is lett a kedvenc könyvem,a folytatásokat(6 részes a sorozat) szerintem azért el fogom olvasni.

5/4

Kiadó: MIRA Books
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 618 







2012. július 8., vasárnap

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura - A Király Visszatér

"A Középföldéért vívott harc végső összecsapásához közeledik. Frodó és Samu folytatja veszélyes küldetését Gollam vezetésével, hogy a Végzet Hegyéhez jutva megsemmisítsék az Egy Gyűrűt. Aragorn szembenéz sorsával, és szembeszáll Szauron, a Sötét Úr egyre növekvő hatalmával, hogy a Gyűrűhordozó teljesíthesse küldetését. Eljött a végső összecsapás napja, eldől a régi világ sorsa…"

Hát ennek is a végére értem.Sokáig tartott,de azt hiszem megérte.
Mint már az előző két résznél írtam,én a filmet láttam előbb,és azt is részesítem előnyben. Az igazat megvallva csalódás ért,mert a film alapján,és a hírneve miatt egy komoly és ütős fantasyre számítottam,amit csak félig kaptam meg.


Kezdjük a negatívumokkal. Ebben a részben tűnt ki a leginkább a "gyerekessége". Eléggé zavart,hogy egy nagyon jól kidolgozott világban és történetben olyan elemek jöttek elő,mint anno az oviban: "ők azért teszik ezt meg azt mert alapból gonoszak" -semmi egyéb magyarázat,vagy indok ; "én vagyok a bátor és nemes jófiú,úgyhogy ha a rosszfiúk rám néznek egyből futásnak erednek".Ha kisebb koromban esti meseként mondják el nekem nagyon élvezetes és hangulatos lett volna,bár lehet hogy egy kicsit durva is.A másik ami nem igazán nyerte el a tetszésemet,az az volt,hogy egy-egy helynek a 300 éves történetét elmeséli oldalakon keresztül, míg egy csatát lezavar pár bekezdésben,és ott is csak a leglényegesebb dolgokat említi meg.
   Mindemellett most jött el az a pillanat,amikor bele tudtam feledkezni a könyvbe,és nem csak azért olvastam,hogy a végére érjek.


  A szereplők közül a kedvencem Legolas alig volt jelen,de Faramirt sokkal jobban megismerhettem,és azt hiszem új kedvencet avattam.
Ha már szereplők. Aragornt szerintem csak azért nem kedveltem,mert Tolkien azt akarta hogy szeressük őt.Minden róla szóló leírásban benne volt,hogy őt mennyire szeretik mert bátor,mert szépen csillog a szeme stb. de nekem egy kicsit több kellett volna,és semmi "rábeszélés". Eovynt és Frodót meg legszívesebben hátba vágtam volna egy szeneslapáttal.Mindketten csak nyavalyognak,hogy "jaj de rossz nekünk,világfájdalom" de a körülöttük lévőkre egyáltalán nem gondolnak.Mint például szegény Samura,akinek a könyv második felét kellett vinnie - és persze Frodót is - mert a kedves útitárs végig csak magával törődött,és SPOILER(azok kedvéért akik még nem látták/olvasták volna) a végső pillanatban sem Frodón múlott,hogy megsemmisült a gyűrű,hanem Gollam bénasága miatt- itt is előjön amiről korábban írtam : azért esik bele a lávába,mert megbotlik...most ez komoly? 


A kötet végén van egy több mint 200 oldalas függelék amit érdemes elolvasni,hiszen megtudhatunk információkat a szereplők happy end utáni életéről,és még sok más dolgot Középfölde időszámításáról,a nyelvek kialakulásáról és a kiejtésükről (ez utóbbit én nem igazán élveztem,de akit érdekelnek a nyelvek,azoknak mindenképpen ajánlom).


Összességében érdekes olvasmány volt,és ha nem is nyerte el a tetszésem maradék nélkül,mindenképpen egy élményben volt részem,és minden tiszteletem Tolkien úré,hiszen mekkora fantázia kell ahhoz,hogy megalkossunk egy világot,annak történelmét és lakóinak mindennapi életükhöz szükséges elemeit( kicsit körülményesen fogalmaztam,de itt az időszámításra és a nyelvekre gondolok).
   Az utolsó részeknél mindig kicsit szomorú vagyok,mert nehéz az elválás,akármilyen kapcsolatunk volt is,és ez most rám nagyobb erővel hatott - nem csak a könyv szomorkás vége miatt - mert én is most végeztem a gimnáziumban és el kell válnom az eddig megszokott  életemtől,a mindennapi rutintól és ami még rosszabb az osztálytársaimtól,ami mondhatni nem kellemes dolog :S 


   Tolkien egyik másik művéből a Hobbitból készül egy film is ,amit mindenképpen megnézek majd,de lehet,hogy előtte még el is olvasom,ki tudja ? :)


5/4



Eredeti cím: The Lord of the Rings - Th Return of the King
Fordító: Göncz Árpád, Réz Ádám, Tandori Dezső
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2002
Oldalszám: 534

2012. július 5., csütörtök

Karen Marie Moning: Álom és valóság


Tündérkrónikák 2.
"Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfi gurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni.
Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd.
És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is.
A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?"

A jó könyvekkel mindig bajban vagyok,mert nehéz megfogalmazni a gondolataimat velük kapcsolatban.Csakúgy mint az előző rész ez is megnyert magának, elsősorban a stílusával és Barrons-sal.Na jó,nem csak miatta szeretem a sorozatot,de nyomós szerepe van benne.
A történetét tekintve most meglepett,hisz az előzőekhez képest sokkal több volt benne az akció,és több meglepetés is ért,mindamellett megőrizte a humorát és a titokzatosságát. 
A szálak egyre bonyolódnak,és én egyre kíváncsibb és türelmetlenebb vagyok,hogy megtudjam a válaszokat a már milliomodik kérdésre ami felvetődik,hiszen az újabb szereplőkkel együtt újabb rejtélyekbe bonyolódik Mac.
Apropó Mac. Sokkal jobban kedvelem ezt a csajt,pláne,hogy most már talán elhagyja a cicababa viselkedést,és csinál is valamit.Az ahogyan V'lane-nel és Barrons-sal  bánik,nagyon szórakoztató.(az egyik kedvenc jelenetem a barlangban verekedős :D  ) 
Barrons...inkább ne is ragozzuk,talán csak annyi,hogy jó volt,hogy ha csak egy villanásra is, de betekinthettünk  a múltjába.
Az új szereplőkkel úgy vagyok mint Mac.Egyenlőre még a sakktábla szélén vannak,de van egy olyan érzésem,hogy hamarosan nekik is nagyobb szerep jut.
Ami miatt a fél pontot levontam az azért volt,mert én borzasztó türelmetlen vagyok,és nem szeretem,ha titkolóznak előttem!!! Magyarra lefordítva,a második kötetnél sem kapunk választ eddigi kérdésinkre,sőt inkább meghatványozódtak :S
Mint már korábban írtam,a lenti boritószéria nagyon,de nagyon tetszik,ennek egyszer még csinálok egy külön posztot :)


U.I.: egy jó tanács : ne olvassátok a könyvet egyedül a sötétben! Higgyétek el tapasztalatból beszélek.olvasás után alig mertem elmenni a szobámig,és addig is csak egy elemlámpával  :)


5/4.5




Eredeti cím: Bloodfever
Fordító: Laskay Ildikó
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 302 






2012. július 2., hétfő

Suzanne Collins : Futótűz


Vigyázat,a bejegyzés SPOILERt tartalmazhat!!!

"A Kapitólium dühös. 
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.
"

Az első rész után kiváncsi voltam,hogyan lehet folytatni a történetet,kapunk-e többet az "új világból" vagy megint csak egy kis részt láthatunk belőle.
Az eleje nagyon lassan indult,nehezen olvastam,sőt volt hogy már untam is.Többet vártam a körúttól,reménykedtem,hogy többet megismerhetünk Panemből,nem csak pár mondatban letudva,hogy itt is voltunk meg ott is.
Miután megtudtuk,hogy Katnissnek vissza kell menni az arénába,beindult a történet és egyből élvezhetőbb lett.Nagy plusz pont a régi győztesek bemutatásáért - főleg Finnick miatt - és azért,hogy végre megtudtuk,hogyan is nyert Haimich.Bár kicsit nehéz volt elképzelni az újfajta arénát,de izgalmas volt,hogy egy teljesen új helyszínen kellett küzdeniük,és nem a jól bevált terepen.(ez a rajongói térkép sokat segített)


A régi szereplők ebben a részben nem igazán hoztak semmi újat.Katnisst továbbra is jól felpofoznám,hogy hogyan lehet ennyire érzelmi fatuskó.Ez a lány tényleg nem tudja,miként kell emberek között viselkedni,és sokszor olyan egyértelmű jelek nem tűnnek fel neki,hogy ennyi erővel egy gerendával is kiszúrhatnád a szemét,nem venné észre. Peeta továbbra is megmaradt a kis hősszerelmesnek,bár az ő tetteit még megértjük,hiszen nagyon odavan Katnissért.Továbbra sem értem azokat,akik Galet olyan nagy számnak tartják,mert szerintem akkora meghatározó szerepe nincs,talán majd a 3.részben.
Aki továbbra is hozta a formáját az Haimich.Most hogy kiderült a múltja,sokkal szimpatikusabbá vált,talán még a kedvencem is lesz a végén.Erre a posztra a másik nagy esélyes Finnick,akit egyszerűen nem lehet nem szeretni :)


Összességében nem volt olyan rossz, elszórakoztatott és élveztem az olvasást.Mindenképpen beszerzem a 3.részt is,igaz lehet hogy csak a távolabbi jövőben.

5/4.5

Eredeti cim: Catching Fire
Fordító: Totth Benedek
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2010, 2012
Oldalszám: 320,404

Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim

"Scott Pilgrim élete nem is lehetne kerekebb. 23 évesen egy szobakonyhás lyukat bérel meleg lakótársával, miközben folyamatosan munkát keres – kevés kitartással és még kevesebb sikerrel. Egy zenekar, a videojátékok és gimnazista csaja társaságában számolgatja a ka­nadai hét­köznapokat, egészen addig, amíg a veszélyesen kúl Ramona meg nem jelenik a városban. A hirtelen támadó érzések viharában Scott gonosz exekel, misztikus képességekkel és kemény küzdelmekkel kényszerül szebenézni, így újra kiderülhet: a szerelem fáj és lépet repeszt."

Igazából én ezt nem is terveztem elolvasni,de mikor sok időm volt és elmentem az osztálytársamhoz,nála megláttam és nekiálltam.Mire haza kellett mennem,már majdnem be is fejeztem. Utána már kölcsön kellett kérnem a többi részt is,mert egyszerűen muszáj volt végigolvasnom.
Lényegében nehéz meghatározni,hogy mi is olyan jó bent.Az elején még egy teljesen normális történettel indít,aztán belekever számítógépes játékokhoz hasonló jelenteket - ahol én csak kacsintgattam nagyokat,mert nem nagyon tudtam mire vélni - amik a végére megszaporodnak,de addigra már megszerettem őket.
A sorozatnak 2 hatalmas előnye van ami miatt érdemes olvasnia mindenkinek.Az egyik a humor,ami főként a helyzetkomikumból,másrészt az egymás mellett elbeszélésből és hülye beszólásokból adódik.A másik pedig hogy olyan érzést kelt,hogy nem tudod letenni,bár története nem túl sok van,és az is igen "érdekes" .
Igaz láttam már szebb rajzokat is,de így megvolt az egyszerűsége,és különben sem a képeken van itt a hangsúly,hanem a beszólásokon.
Összességében egy élmény volt olvasni,és akit érdekel az megnézheti a filmet is amit ebből csináltak,a feléig hűen követi a történetet,de onnantól nagyon eltér,és az sokat levett az élvezhetőségből.


1. Scott Pilgrim kivételes átlagélete(165 o.,2010)
2. Scott Pilgrim a világ ellen(200 o.,2010)
3.Scott Pilgrim végtelen bánata(192 o.,2010)
4.Scott Pilgrim bekeményít(216 o.,2010) 
5.Scott Pilgrim az univerzum ellen(185 o.,2011)
6.Scott Pilgrim feltámadása(270 o.,2011)


Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Fordírtó: Somogyi Péter