Alma Katsu: Halhatatlan

"Amikor Dr. Luke Findley éjszakai műszakba érkezik a St. Andrew nevű kisváros kórházába, csak egy újabb apró sérülésekkel és családon belüli erőszakkal terhes éjszakára számít. Ehelyett találkozik Lanore McIlvrae-vel, aki örökre megváltoztatja az életét. Mert Lannynek múltja van…

Lanny McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, ami örökkévaló, kivéve, ha Lanny démonai végre nyugalmat találnának. A kétszáz év alatt, amit a Földön töltött, úgy tűnik, mind a dekadencia, mind pedig az erőszak megkísértette, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.

Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó könyve felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de ugyanakkor el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti, hiszen a saját megváltásunkhoz vezető út megtalálásáért kizárólag mi magunk vagyunk felelősek."

A halhatatlanság mint fogalom mindenkit érdekel,hát persze ki ne akarna örökké élni mert az tök jó meg minden,de vannak hátulütői is.Na engem ezek a hátulütők sokszor jobban érdekelnek,hiszem ha egy ember-vagy ahhoz hasonló- nagyon hosszú ideig él,azt nem egykönnyen dolgozza fel.Erre mindig kíváncsi voltam hogy lelkileg milyen változásokat él meg egy ember az 'öröklét' súlya alatt.Sajnos a vámpíros sztorik ezzel nem igen foglalkoznak,ezért nagyon megörültem mikor elolvastam a Halhatatlan fülszövegét.Végre valaki aki nem csak a rózsaszín oldalt látja :)

Már az elején magával ragadott a regény,a történettel,és a stílusával,titokzatosságával,hogy egyszerűen muszáj volt tovább és tovább haladnom vele.

Váltott néző-és időpontban vannak a fejezetek,Luke -jelen- ,és  Lanny - múlt- szemszögéből lehetünk tanúi az eseményeknek.Luke fejezetei kevésbé tudtak lekötni,ezt főként annak tudom be,hogy maga a karakter se keltett érdeklődést bennem.Olyan semmilyen,üres,lerí róla hogy azért van,hogy valaki a jelenben is navigáljon minket. Lanny fejezeteit annál inkább élveztem,főként mert abban a korban játszódik,és azt az életet mutatja be ami mostanság érdekel.Sajnos ő se lopta be magát a szívembe,számomra túl ostoba és naiv,ráadásul ő még ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve. 

Miért kapta mégis a 4 pontot? Hát nem is a szereplők miatt az már biztos.Bár a második felére kezd lassulni a történet,és ha nem lenne benne az a titok ami kiderül,még unalmadnak is lehetne mondani.De az első fele,és a téma miatt élveztem az olvasását.Valamint ami nagyon sokat dob rajta az Katsu írásmódja.annyira magával ragad,beszippant és nem ereszt még az után se mikor már régen befejezted a könyvet.

Nem egy könnyű olvasmány,de érdemes elolvasni,főleg annak akit -csakúgy mint engem - érdekel a halhatatlanság, elege van már a csöpögős szerelmi történetekből és valami másra vágyik.A könyvnek van folytatása is(The Reckoning,The Descent) bár számomra elég lezárt volt a vége,de azért lenne egy tippem,hogy mivel lehetne folytatni. ;)

A borítóért hatalmas piros pont a kiadónak,nekem sokkal jobban tetszik mint az eredeti,sokkal letisztultabb,egyszerűbb és mégis valahogy sokkal jobban visszaadja a könyv hangulatát.Részemről szerelem első látásra :)

5/4

Eredeti cím: The Taker

Fordító: Farkas Veronika

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 480

Suzanne Collins: A kiválsztott

Az éhezők viadala trilógia 3.
"Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.
De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot? Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben."

A bejegyzés spoilereket tartalmazhat erre valamint az első két kötetre nézve!!!

A sorozattal alapvetően nem volt problémám,sőt még élveztem is az első két részt,a harmadik elolvasása azonban mégis váratott magára.Egy nagyon jó csere alkalmával sikerült beszereznem a kötetet,de mégse olvastam el azonnal,és most már értem miért.

Nemsokkal azután folytatódik a történet,ahol a Futótűz befejeződött: Peeta a Kapitóliumnál,a 13. körzet mégis létezik,a 12. viszont már nem,és Katniss még labilisabb mint volt.
A könyv végig,de főként az elején annyira nyomasztó volt,Katniss depressziója pedig erősen ragadós úgyhogy nem sok kedvem volt élni se,nemhogy tovább olvasni ,de mégis megtettem mert kíváncsi voltam a végkifejletre.Ami eléggé váratott magára,sőt bármilyen nemű akció csak kb a könyv több mint 1/3 után volt csak,addig minden olyan lassan történt,hogy kicsit már untam is.
Aztán elkezdett pörögni a történet,és az írónőnek is visszajött kicsit a humora - nekem meg az életkedvem.(Pl.: egyik kedvenc jelenetem mikor ebédkor Peeta kiakadt,utána pedig Johanna nagy büszkén meséli,hogy míg balhé volt betolta Peeta kajáját :D )
A vége felé pedig mikor elkezdtek hullani a kedvenceim mint a legyek,nagyon mérges voltam Collinsra,pláne hogy ilyen egyszerűen és gyorsan képes volt kinyírni őket.A befejezés pedig annyira a sorozatra jellemzően nyomorúságos :S

A Katniss az egész sorozat alatt nem sikerült megkedvelnem,egyszerűen annyira távol állunk egymástól,és számomra kicsit hihetetlen volt hogy ilyen fiatalon ekkora befolyása legyen. Gale-lel ugyanígy voltam,és Peetat sikerült megutálnom,szóval a kedvencek a mellékszereplők közül kerültek ki,mint például Finnick és Johanna.

Egy dolgot írtam fel magamnak ami szemet szúrt -bár lehet hogy ez az én figyelmetlenségem - hogy számomra csak az utolsó előtti fejezetben derült ki hogy Coin nő.Ez akkor úgy sokkolt,mert végig azt hittem hogy férfi és úgy is képzeltem el :/

Összességében azt mondom hogy megérte elolvasni,hiszen ezzel vált kerekké a történet,aminek egy nagyon jó lezárása volt A kiválasztott,hiszen minden kérdésre választ kaphattam.

5/4



Eredeti cím: Mockingjay
Fordító: Totth Benedek
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 432

Christopher Moore: Prérifakas blues

"Samson Egyedül Vadászó éli az indián fiúk békés életét, mígnem tizenöt évesen kénytelen elszökni a varjú indiánok rezervátumából. Ma már sikeres biztosítási ügynök, van Mercedese, lakása és egy üres, kitalált élete. Nem sokkal a harmincötödik születésnapja után a végzet a szerelem veszélyes ajándékát kínálja fel neki egy Calliope nevű lány izgató alakjában… valamint egy átkot egy ősi indián isten, Prérifarkas kéretlen betoppanásával. Prérifarkas, a pajkos, csínytevő istenség azért jött, hogy a nyugalomból káoszt korbácsolva felébressze Samben a misztikus mesélőt, és közben csúnyán elcsessze az életét."

Christopher Moore már régóta bolygatja a fantáziámat a könyveivel - főként a Biff evangéliuma - de eddig sajnos valamiért mindig közbejött valami amit olvastam helyette.De mi a fenéért is vártam vele ennyit,hiszen ez nagyon jó!!!
Sokan mondták,hogy hangosan nevettek olvasás közben - nálam azért ez nem következett be hála a pókerarcnak,de magamban majd megszakadtam - ezért akartam elolvasni,hogy valami könnyed kis vicces kikapcsolódásom is legyen itt a vizsgaidőszak közepén.Hát ezt bőven teljesítette :)

Ennek a csávónak aztán van humora! És még milyen szerencse,hogy hasonló az enyémmel,talán ezért volt az,hogy a normális embereket fárasztó hülye poénokon én olyan jól szórakoztam.Nem is tudok mást mondani,hisz ami kis hibát felfedeztem a történetben - a felénél kissé lelassult,és nem tudtam ebből még mit lehet kihozni - vagy a szereplőkben,azt mind elfeledtette velem ez a piszok.És amellett,hogy szórakoztatott,még a csavaros is volt,úgyhogy muszáj volt éjjelente fennmaradnom,hogy végigolvassam,de megérte,mert így minden felmerülő kérdésem meg lett válaszolva.

Ezek után kijelenthetem,hogy minél előbb el fogom olvasni a többi könyvét is az írónak - beleértve a nemrég megjelent A neccharisnyás papnő pajzán szigetét is (hű mennyit szenvedtem mire leírtam a címét)  - bár a Prérifarkas könyvtári könyv volt,azt hiszem be kell szereznem magamnak pár saját használatú Moore könyvet is :)

U.I.: nagyon szeretem az Agave-nak ezt a stílusú borítóit,szerintem sokkal jobban illenek a történethez mint az eredeti.

5/5



Eredeti cím: Coyote Blue
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 288

Suzanne Collins : Futótűz

Vigyázat,a bejegyzés SPOILERt tartalmazhat!!!

"A Kapitólium dühös. 

A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban."

Az első rész után kiváncsi voltam,hogyan lehet folytatni a történetet,kapunk-e többet az "új világból" vagy megint csak egy kis részt láthatunk belőle.

Az eleje nagyon lassan indult,nehezen olvastam,sőt volt hogy már untam is.Többet vártam a körúttól,reménykedtem,hogy többet megismerhetünk Panemből,nem csak pár mondatban letudva,hogy itt is voltunk meg ott is.

Miután megtudtuk,hogy Katnissnek vissza kell menni az arénába,beindult a történet és egyből élvezhetőbb lett.Nagy plusz pont a régi győztesek bemutatásáért - főleg Finnick miatt - és azért,hogy végre megtudtuk,hogyan is nyert Haimich.Bár kicsit nehéz volt elképzelni az újfajta arénát,de izgalmas volt,hogy egy teljesen új helyszínen kellett küzdeniük,és nem a jól bevált terepen.(ez a rajongói térkép sokat segített)


A régi szereplők ebben a részben nem igazán hoztak semmi újat.Katnisst továbbra is jól felpofoznám,hogy hogyan lehet ennyire érzelmi fatuskó.Ez a lány tényleg nem tudja,miként kell emberek között viselkedni,és sokszor olyan egyértelmű jelek nem tűnnek fel neki,hogy ennyi erővel egy gerendával is kiszúrhatnád a szemét,nem venné észre. Peeta továbbra is megmaradt a kis hősszerelmesnek,bár az ő tetteit még megértjük,hiszen nagyon odavan Katnissért.Továbbra sem értem azokat,akik Galet olyan nagy számnak tartják,mert szerintem akkora meghatározó szerepe nincs,talán majd a 3.részben.
Aki továbbra is hozta a formáját az Haimich.Most hogy kiderült a múltja,sokkal szimpatikusabbá vált,talán még a kedvencem is lesz a végén.Erre a posztra a másik nagy esélyes Finnick,akit egyszerűen nem lehet nem szeretni :)


Összességében nem volt olyan rossz, elszórakoztatott és élveztem az olvasást.Mindenképpen beszerzem a 3.részt is,igaz lehet hogy csak a távolabbi jövőben.

5/4.5

Eredeti cim: Catching Fire

Fordító: Totth Benedek

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2010, 2012

Oldalszám: 320,404

Tim Davys: A halállista

"Medve Eriknek mindene megvan: sikeres karrier a reklámszakmában, gyönyörű feleség, pazar otthon. Tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen fiatalkorában, Galamb Miklós maffiafőnök alkalmazottjaként az élete drogokról és szerencsejátékokról szólt. Ám a múlt nincs olyan távol, mint azt Erik szeretné. Egy reggel ugyanis Galamb Miklós két gorillája társaságában becsönget hozzá, mert azt hallotta, hogy a neve szerepel a Halállistán. Erik feladata, hogy a nevét lehúzzák róla. Ha sikerrel jár, minden rendben. Ha nem, úgy imádott feleségét, Nyúl Emmát fogják széttépni. Erik összeszedi a régi csapatát – egy komplexusos varjút, egy gőgös kígyót és egy meleg antilopot –, hogy kiderítse, tényleg létezik-e a Halállista, és ha igen, hogyan lehet valaki nevét kihúzni róla…
A titokzatos svéd szerző, Tim Davys regénye alaposan felkavarta a krimi állóvizét, amikor tavalyelőtt megjelent Amerikában. Mollisan Town lakói ugyan plüssállatok, de a város Dashiell Hammett és Raymond Chandler világát idézi, a szereplők pedig a legkeményebb keményfiúk, a legvadítóbb nők és a legkegyetlenebb bűnözők ebben az üdítően friss, egyedi és feledhetetlen krimiben."

Szerintem ahogyan az emberek többségét,engem is azért érdekelt,mert ez egy krimi plüssökkel.Be kell valljam nem nagyon olvasok krimiket,mert megőrülök mire a végére érek,hogy tudjam helyesen gondoltam-e a rejtélyt.Ennek ellenére szeretem az ilyen típusú filmeket is.

Az elején olyan volt,mintha egy fekete-fehér filmet néznék,amit a főszereplő kommentál.Itt még állatként képzeltem el a szereplőket,de ahogyan haladtunk előbbre a történettel,egyre inkább emberibbek lettek,míg végül már az volt a furcsa,hogy miért vattát köp az illető vér helyett.

A történetet sikerült elég jól tekergetni,hogy rendesen oda kelljen figyelnem.Mindig kiderült valami,aztán más szemszögéből meg megtudtuk,hogy mégsem úgy van minden,ahogyan korábban gondoltuk.Itt térnék ki arra,hogy a könyvben van jó pár nézőpontváltás,ami olyan balladai homályossá teszi az eseményeket,viszont így az adott szereplő gondolatait is jobban megismerjük és könnyebben megértjük.
A "fő" gyanúsítottra jó volt a tippem,ez nem okozott nagy meglepetést,viszont más szereplők,és történések igen.Miután végeztem,át kellett gondolnom az egészet,hogy felfogjam mi is történt.

A szereplők rendelkeznek minden emberi tulajdonsággal,főként a rosszakkal.(Nekem egyből a Sin City ugrott be)Medve Eriket az elején kedveltem,de amint más szemszögéből láttam én sem szerettem már annyira.A szeméttelepes ügye nem lepett meg,mert kinézem belőle,de azért a gondolat kicsit elborzasztott.A többiek nem nagyon kerültek hozzám közel,vagy ha mégis sikerült eljátszaniuk a bizalmamat.

Összességében jó olvasmánynak bizonyult,igaz néha kicsit vontatottan haladtam vele,de ezt még elnézem neki.

5/4.5

Eredeti cím: Amberville
Fordító: Varga Bálint
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2010
Hossz: 300 oldal

Neil Gaiman: Csillagpor

"Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."

Karácsonykor láttam a filmet és kedvet kaptam az elolvasásához,de sajnos csalódnom kellett.Azt ajánlom,ha el akarja valaki olvasni,ne nézze meg előtte a filmet!
Sajnos én beleestem ebbe a hibába.Bármennyire tiszta lappal akartam nekiállni nem sikerült,mert folyton a filmhez hasonlítottam,és azt kell mondanom,hogy a film jobban tetszett.

Az elején megismerjük a főhős Tristan Thorn "előéletét",amikor az apja átmegy a Fal túloldalán tartott piacra és találkozik egy lánnyal,aki teljesen elvarázsolja.(Ennek a leírása szerintem túl hosszú lett a könyv egészéhez mérten.)9 hónap múlva egy kis kosárkában áttolják Tristant Falvába,és apja gondjaira bízzák.
Az ifjúvá Tristan 17 éves korában ígéretet tesz szeretett hölgyének,hogy elhozza neki a hullócsillagot,ezért átmegy a Falon,és elkezdődnek kalandjai.

Az eleje jól indult,elég figyelemfelkeltő ahhoz,hogy az ember nagy buzgón továbbolvassa.És utána jött a baj amikor nagyon nagy eltérést mutatott a filmtől.Sajnos én ebbe a csapdába estem bele,,hogy a film nagyon tetszett,és mivel a könyv nem olyan volt,már nem is tetszett annyira.Számomra túl összecsapottnak tűnt az egész.Olyan hogy néhol elkezdi részletezni az apró lényegtelen dolgokat,utána pedig az izgalmas részeket(amiből nekem kevés volt)pár mondattal lerendezi.

Sajnos megint előjön az összehasonlítás:a film sokkal humorosabb volt,én alig vártam hogy Shakespeare kapitányról olvassak,ehelyett kapok egy fapofát,akinek még a nevére sem emlékszem.Vagy a szellemfivérek beszólásaira is kíváncsi voltam,de belőlük se kaptam valami sokat.
A gonoszok nem voltak olyan gonoszok,számomra túl kiszámítható és egyszerű figurák voltak.Septimus halála nem volt valami érdekfeszítő,csak simán meghalt,azt hittem azért tovább bírja.A boszorkány meg csak úgy feladta!Én legalább bosszút álltam volna Tristanon,nem csak mosolygok mint a tejbetök.
A befejezés meg kicsit laposra sikeredett.

Ez az én saját véleményem,lehet,hogy másnak jobban tetszik.Szerintem ott rontottam el,hogy megnéztem a filmet olvasás előtt.

5/3.5