A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Neil Gaiman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Neil Gaiman. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 17., szombat

Neil Gaiman: Farkasok a falban


"Lucy biztos benne, hogy farkasok élnek a házuk falában, és ahogy mindenki mondja: ha a farkasok egyszer kijönnek a falból, akkor vége. A családja azonban nem hisz neki… amíg egy nap a farkasok tényleg ki nem jönnek a falból.
De itt még nincs vége. Sőt, Lucy harca a farkasokkal csak most kezdődik. Egy kellemesen ijesztő, furcsa és féktelen történet felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, Dave McKean különleges rajzaival.
"

Már azóta kíváncsi voltam erre a könyvre,mióta megjelent.Érdekes volt a borító,és a történet is.Kicsit csalódtam benne,de lehet,hogy túl sokat vártam annak ellenére,hogy tudtam,hogy ez egy gyerekkönyv.

Először ami nem tetszett:Rövid volt.Néhol a képen nem tudtam,hogy most az nő vagy férfi-például amit beillesztettem képet ott is-szerencsére a szöveg alapján kiderült a nemi hovatartozás.Maradtak megválaszolatlan kérdéseim mint Lucy-nak pl: minek lesz vége ha kijönnek a farkasok a falból?

Ami tetszett: A képek nagyon egyediek.Nem azt mondom,hogy minden egyes darab tetszett,de nagyon érdekes technikával készültek.Félig rajzos,félig fényképes(a nő pulóvere és a lekvárok)A hangulata nagyon jó,jól lett megszerkesztve a szöveg tagolása,érezhető a feszültség,várakozás.A fejemben volt,hogy hogy olvasnám fel-vagy nekem hogy kellene felolvasni-és nagyon jó volt :)

Összességében érdekes volt olvasni és nézni.A bátrabb gyerekeknek lehet nyugodtan mutogatni a képeket,a félősebb gyerekek lehet,hogy megijednének.(bár nem vagyok egy gyerekszakértő,de én még a boszorkánytól is féltem a hófehérkében)És a borítón azok a farkasszemek!Félelmetes :-O és még annyi,hogy én kicsit sokalltam az árát,ezért igényeltem a könyvtár segítségét :D

5/3

Eredeti cím: The Wolves in the Walls
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 56 oldal

2011. január 31., hétfő

Neil Gaiman: A temető könyve


„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”

Őszintén szólva nekem ez tetszett a legjobban azok közül amit eddig Gaimantól olvastam.Bár az első pár fejezet úgy tűnt,mintha az egész történettől különáll események Sen életében,a végén értelmet nyer,hogy miért pont ezeket a történeteket ismerjük meg.Könnyű,hangulatos kis olvasmány volt ami tetszett,bár a várt katarzis elmaradt,főként a fent említett epizódossága miatt.
Sen aranyos kis kölyök,könnyen megkedvelhető,viszont a végén a számára szánt sors nekem nem tetszett.Lényegében teljesen egyedül maradt,és úgy dobták ki őt a nagyvilágba,hogy boldoguljon.Scarlet viselkedése is megrázott,igaz érthetőek az érzései,de szerintem akkor sem volt fair tőle.

Néztem a külföldi kiadásokat,és ott láttam,hogy kiadták a könyvet Chris Riddel illusztrációval is.Belenéztem,és nekem az ő képei jobban tetszettek,mint az eredeti,bár az sem rossz illik a könyv hangulatához.

5/4

2011. január 25., kedd

Neil Gaiman: Csillagpor


"Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."

Karácsonykor láttam a filmet és kedvet kaptam az elolvasásához,de sajnos csalódnom kellett.Azt ajánlom,ha el akarja valaki olvasni,ne nézze meg előtte a filmet!
Sajnos én beleestem ebbe a hibába.Bármennyire tiszta lappal akartam nekiállni nem sikerült,mert folyton a filmhez hasonlítottam,és azt kell mondanom,hogy a film jobban tetszett.

Az elején megismerjük a főhős Tristan Thorn "előéletét",amikor az apja átmegy a Fal túloldalán tartott piacra és találkozik egy lánnyal,aki teljesen elvarázsolja.(Ennek a leírása szerintem túl hosszú lett a könyv egészéhez mérten.)9 hónap múlva egy kis kosárkában áttolják Tristant Falvába,és apja gondjaira bízzák.
Az ifjúvá Tristan 17 éves korában ígéretet tesz szeretett hölgyének,hogy elhozza neki a hullócsillagot,ezért átmegy a Falon,és elkezdődnek kalandjai.

Az eleje jól indult,elég figyelemfelkeltő ahhoz,hogy az ember nagy buzgón továbbolvassa.És utána jött a baj amikor nagyon nagy eltérést mutatott a filmtől.Sajnos én ebbe a csapdába estem bele,,hogy a film nagyon tetszett,és mivel a könyv nem olyan volt,már nem is tetszett annyira.Számomra túl összecsapottnak tűnt az egész.Olyan hogy néhol elkezdi részletezni az apró lényegtelen dolgokat,utána pedig az izgalmas részeket(amiből nekem kevés volt)pár mondattal lerendezi.

Sajnos megint előjön az összehasonlítás:a film sokkal humorosabb volt,én alig vártam hogy Shakespeare kapitányról olvassak,ehelyett kapok egy fapofát,akinek még a nevére sem emlékszem.Vagy a szellemfivérek beszólásaira is kíváncsi voltam,de belőlük se kaptam valami sokat.
A gonoszok nem voltak olyan gonoszok,számomra túl kiszámítható és egyszerű figurák voltak.Septimus halála nem volt valami érdekfeszítő,csak simán meghalt,azt hittem azért tovább bírja.A boszorkány meg csak úgy feladta!Én legalább bosszút álltam volna Tristanon,nem csak mosolygok mint a tejbetök.
A befejezés meg kicsit laposra sikeredett.

Ez az én saját véleményem,lehet,hogy másnak jobban tetszik.Szerintem ott rontottam el,hogy megnéztem a filmet olvasás előtt.

5/3.5