Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Bartimaeus 4.
"Újra akcióban a pimasz és találékony dzsinn, Bartimaeus, aki már három kötetnyi zajos eseményen át engedelmeskedett fogcsikorgatva gazdájának, s közben próbált minél több borsot törni a varázslók orra alá. Ám most nem a varázslók uralta Londonban, hanem az évezredekkel korábbi Jeruzsálemben látjuk őt viszont, ahol épp a bölcs és hatalmas Salamon király uralkodik. Hozzá indul Sába büszke királynőjének megbízásából egy eszes, talpraesett lány, Asmira. A feladat amit kapott életveszélyes, és nem csak az ő számára… Azt azonban álmában sem gondolná, miféle hajmeresztő kalandokban lesz része a szemfüles és hetvenkedő Bartimaeus dzsinnel az oldalán."

Mint nagy fanatikusa a sorozatnak örültem amikor bejelentették a folytatást.Igaz kicsit féltettem is,hogy sorozat sokadik részeként ellaposodik a történet,de ez csak egy kissé volt érezhető rajta.

Míg az előző részben Barti mellett ott volt Nathaniel egy nagyon erős és kidolgozott karakternek,itt mondhatni Bartimaeusnak kellett a hátán vinnie a könyvet,hiszen sem Salamonban,sem Asmiraban nem volt olyan ami megfogott volna.Ők kicsit sablonosak voltak.Sőt még a főgonosz is.  
A történet a fordulatosságával hozza a megszokott színvonalat,és szerencsére pár "régi" ismerős is feltűnik.

Összességében nagyon jó volt újra belemerülni Stroud világába és újra Barti megnyerő modorát csodálni(bár kicsit vesztett pimaszságából) és régen volt már,hogy egy könyvbe ennyire bele tudjak feledkezni.

5/4



Eredeti cím: The Ring of Solomon
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 416

Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

"Kétezer éve Bartimaeus még ereje teljében volt; csatákban legyőzhetetlen, és barátja a nagy mágusnak, Ptolemaiosznak.
Most azonban, földi csapdajában vergődve, s kitéve gazdaja, Nathaniel kénye-kedvének, az egykor oly félelmetes dzsin energiái elapadóban vannak. Időközben az álnéven bujkáló Kitty Jones titkon a varázslásról, a démonokról folytat tanulmányokat. Célja, hogy valamiképp vége szakadjon az emberek és a démonok közti örökös háborúskodásnak.
A Bartimaeus trilógia harmadik kötetében a történet évezredeken repíti át az olvasót. Bartimaeus, Nathaniel és Kitty sorsa beteljesedik. Kérlelhetetlenül kegyetlen mágusokkal, a mágia történetének legsötétebb összeesküvésével kell megküzdeniük, s ami a legrosszabb: egymással szemben is van elszámolnivalójuk."

A második rész után nem sokat vártam vele,és neki is estem.
Nem kellett benne csalódnom,talán még jobb is lett mint a 2.rész,bár volt vele pár gondom,amit később említek,de ezek inkább a szereplőkre vonatkoznak majd.

Most nem fogom megint leírni,hogy miért szeretem a sorozatot,csak azokat a dolgokat,amik most eszembe jutnak,mert sajnos nagyon lusta vagyok,és már hetekkel ezelőtt végeztem a könyvvel,csak még nem sikerült írnom róla.
A történet hozta a megszokott izgalmakat és fordulatokat.plusz pont jár arra,hogy megismerhetjük Ptolemaioszt Bartimaeus emlékein keresztül,betekinthetünk a kapcsolatukba és megismerhetjük a varázslók akkori életét.(igaz akkor még nem nagyon voltak varázslók,és inkább másnak hívták őket)

A lényeg szerintem a szereplőkön,döntéseiken és a jellemük változásán van.Vagyis nekem ez volt a fontos.
Bartimaeus kicsit leadott a szokott frissességéből és szókimondásából,de ezt betudtam a hosszú és fárasztó "szolgálati időnek".Egyre jobban kijött nála az előző részben említett beletörődés.Már nem ellenkezett annyira,és alig-alig szólogatott be.Ennek ellenére még mindig nagy kedvenc.
Kittynek ebben a részben sikerült kétes érzéseket keltenie bennem.Az elején még drukkoltam neki hogy a terve sikerüljön,de a későbbiekben már kezdett kicsit irritálni,de nem tudom hogy miért.
A végére hagytam azt,akiben a legnagyobbat csalódtam először negatívan,majd pozitívan.Ennek a résznek a kezdetén rühelltem Nathanielt azért ami lett belőle,és ahogyan másokkal bánik.Ez a leépülés már a 2.részben észrevehető volt nála,de nem ilyen mértékben.Sokszor megfojtottam volna,és egyéb durva dolgokat tettem volna azzal a tenyérbemászó képével.Ahogy haladtunk előre,és kicsit beleláthattam az érzéseibe,elkezdtem sajnálni őt,és megérteni pár hülyeségét.A végére sikerült nálam rendbe hoznia mindent,és az utolsó oldalakon majdnem meg is ríkatott.
A vége... igen,erre tényleg nem számítottam.Még most is hatni tud rám,de nem lövöm le a poént,aki olvassa az tudja,hogy miről beszélek.(én örültem volna,ha kicsit többet megtudhatunk a szereplők további sorsáról,de így is jó lett)

A sorozatot csak ajánlani tudom,és nagyon kíváncsi vagyok a 4.részre,igaz az csak Bartimaeus személyében kötődik a sorozathoz.Sajnos időpontot nem találtam arra,hogy magyarul mikor adják ki,de a kiadónál mer fent van az "előkészületben" lévő könyveknél Salamon király gyűrűje címen.
UPDATE: az Alexandra honlapján már előrendelhető,szept. 12.-re van kiírva.


5/5

Eredeti cím: Ptolemy's Gate
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2005, 2011
Hossz: 494 oldal

Jonathan Stroud: A gólem szeme

"A varázslók uralta Londonban egyre szaporodnak a rejtélyes bűnesetek, páratlan erejű mágikus eszközök tűnnek el. Puccskísérlet húzódik a háttérben, vagy a mágusokkal szembeni Ellenállás a felelős? Bartimaeusnak, a pimasz és találékony dzsinnek és immár magas állami hivatalt betöltő megidézőjének, aki azonban még mindig kamasz éveiben jár, olyan ügyeket kell felgöngyölítenie, amelyek nem csupán átláthatatlanul bonyolultak, de roppant veszélyesek is."

Mivel az első rész tetszett,ezért a folytatás elolvasása egyértelmű volt.Kíváncsi voltam mit tud még kihozni az író a történetből,mert szerintem az első résznek rendes lezárása volt.Szerencsére kellemesen csalódtam,ugyanis ez a rész is épp olyan jó mint az első,ha nem jobb egy kicsivel.

Bevezetésnek egy múltbeli eseménnyel nyitunk - Prága ostroma - ami nálam jó pont,szeretek többet megtudni a sokat emlegetett múltbeli dolgokról,és kicsit betekintést nyerünk Bartimaeus korábbi életébe.Ezen kívül jó ötlet volt a plusz nézőpont - Kitty az Ellenállás egyik tagja(ja és Primpek aki csak egy fejezetet kapott) - így legalább látjuk az "ellenség" indokait is, és jobban megismerjük őket és még sok bonyodalmat okoznak majd.
A történet a szokotthoz hűen pörög,kapunk rejtélyeket,összeesküvést,újfajta "állatkákat" és még egy bolond titkos ügynököt is.Nem akarok semmi konkrétat mondani,csak annyi,hogy nagyon izgalmas.

Bartimaeus még mindig az abszolút kedvenc mind közül.Ismét kapunk a jó öreg humorából,- ami sokat dob a hangulaton -,csak mintha kezdene kicsit belefáradni.Már nem csipkelődik annyit,inkább beletörődik a rabszolgaságba és teszi a parancsokat.
Nathaniel...ó,bocsánat John Mandrake nagyon idegesített.Érzelmileg sokszor egy tuskó szintjén áll,és csak az érdekli,hogy a magamutogató,beképzelt mágustársainak megfeleljen.Igaz,hogy közben elveszíti a régi Nathanielt - azt a kisfiút,aki bosszút állt a nevelőanyjáért,és hazudott,hogy őket jobb színben tüntesse fel stb -,és a másik névvel teljesen más ember is lesz.Vagyis rohamléptekkel halad a tuskóvá válás útján.Bartimaeus lát még benne minimális remény,hogy nem így lesz,de nálam már elásta magát.
Kitty mint új karakter nagyon jól működött,miatta legalább van egy szimpatikus ember - Bartimaeus ugye dzsinn - a bandában.Bátor,okos,kitart a barátai mellett és segítőkész is.Totális ellentéte Mandrakenek.

Összességében tetszett ez a rész is.A sorozat kezd egyre érdekes lenni. Kíváncsi vagyok a 3.részre,amit már el is kezdtem olvasni amikor ezt írom.Akinek az első rész is tetszett ez is fog.Aki meg még nem olvasta el azt,az álljon neki : )

U.I.: gondolom a nagy sikernek köszönhetően lesz 4.rész is,pont tegnap adták ki(aug. 04.)külföldön a puha borítójú változatot,és a The Ring of Solomon(Salamon gyűrűje) címet viseli.A történet Kre. 950-ben játszódik,ahol is sztárdzsinnünknek egy bérgyilkoslánynak kell segiteni ellopni Salamon gyűrűjét.Az egyik borítón egy nagy piros madár van - talán főnix -,de nekem a vízköpős változat még mindig jobban tetszik.Imigyen fest a borítója(jobbra)

5/4.5

Eredeti cím: The Golem's Eye
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2005, 2011
Hossz: 528 oldal

Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

"A tizenegy éves varázslóinas, Nathaniel életében minden megy a maga útján, mígnem egy gazdája által adott fogadáson fel nem tűnik Simon Lovelace. Ez a nagyhatalmú varázsló a nagy nyilvánosság előtt megszégyeníti őt, mire Nathaniel elhatározza, hogy olyan varázslatokat is elsajátít, melyeknek gyakorlása messze nem ajánlatos az ő korában. A bosszú érzésétől hajtva idézi meg az ötezer éves dzsinnt, Bartimaeust, hogy segítségére legyen terve végrehajtásában. Ám megidézni egy szellemet, majd hatalom alatt is tartani egyáltalán nem ugyanaz… S amikor Nathaniel megparancsolja a kötelékétől minden áron szabadulni akaró dzsinnek, hogy lopja el Lovelace legféltettebb kincsét, a szamarkandi amulettet, a fiú a varázslók között dúló hatalmi harc kellős közepén találja magát, oldalán a csavaroseszű és kissé pimasz szellemmel."

Fogalmam sincs,hogy akadtam rá,talán az egyik blogon láttam róla egy értékelést,ahol nagyon dicsérték.Gondoltam uccu neki.Aztán mikor nem volt más amit kivegyek a könyvtárból,elhoztam ez első részt a sorozatból(azért a másik kettőt nem mertem elhozni,mert szép derék kötetek)

Biztos egypáran azt mondják rá,hogy hasonlít a Harry Potterre.Van bent igazság,de a hasonlóságoktól eltekintve(amik nem is olyan nagyon szembetűnőek) a történet és a világ egyedi.Sosem szertettem leírni a történetet röviden,(mert tuti,hogy valami fontos részletet elárulnék)ezért most sem fogom,de azért pár dolgot vázolnék.Kb. a 20 század végén vagyunk Londonban,de ez egy kicsit másik London.Itt teljesen normális,hogy vannak varázslók akik az országot irányítják,vannak dzsinnek,koboldok és egyéb varázslények akikkel a közemberek nem nagyon foglalkoznak,ugyanis nem látják őket.A varázslóknak minden egyes kis piti "mutatványhoz" is ezekre a lényekre van szükségük,akikre különböző fenyítések útján rákényszerítik az akaratukat.

A történet ott kezdődik,hogy Nathaniel megidézi Bartimaeust,és innentől kétféle képpen követjük az eseményeket.Egyrészt E/3-ban,ahol inkább Nathaniel van a középpontban,másrészt pedig Bartimaeus magánbeszámolóját olvashatjuk,aki szívesen tesz megjegyzéseket lábjegyzetben.Ezek közül én az utóbbit kedveltem jobban,mert nagyon jó a dzsinn stílusa és humora.Szerettem,amikor kicsit földbe döngöli Nathaniel egoját.Abszolút ő a kedvenc.

Ha már itt tartunk akkor szereplők.A főszereplő fiú valahogy nagyon unszimpatikus a számomra,de lehet hogy nem csak én vagyok ezzel így.Egyszerűen olyan a személyisége,aki igényli hogy néha beégessék és megalázzák,mert ha nem így lenne még túlságosan elszállna magától.
A többiek mind a helyükön voltak.Akinek gonosznak kellett lennie az gonosz volt,akinek titokzatosnak,az az is volt és így tovább.Lehet,hogy kicsit sablonosnak tűntek,de ez nem igazán zavaró.A különböző kis koboldokat és egyéb lényeket jó ötletnek tartom,és engem meg is vettek kilóra :)

Amiért fél pontot levontam,az az hogy néhol kicsit unalmas volt,de lehet ezt annak is betudni,hogy a 3 órás buszozás közben hamar elfárad az ember.
A másik amit kicsit furcsálltam(ez sem nem pozitív sem pedig negatív dolog,csak megjegyzem) az az hogy az egész olyan gyerekeknek szóló,mind a stílus,mind pedig maga a történet és akkor egyszer csak valaki bennég a házban valakinek meg kitörik a nyakát.Na mindegy csak kicsit furcsa volt olvasni.

Én még a régebbi kiadást olvastam,de idén újra kiadták,és ennek a borítója nekem jobban tetszik a vízköpő miatt(ez Batimaeus egyik kedvenc formája),mint a régié ezért inkább ezt raktam be képnek.

Összességében tetszett a könyv, valószínű,hogy a másik két kötetet is el fogom olvasni.

5/4.5

Eredeti cím: The Amulet of Samarkand
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2004, 2011
Hossz: 470 oldal