Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

"Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? 
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? 
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra."

Mikor megláttam,hogy a kiadó közzétette a borítóját,azt mondtam,nem érdekel miről szól,nekem ez kell!!! Aztán szerencsére a fülszöveg is érdekesnek ígérkezett,úgyhogy onnantól már nem volt megállás. Alig vártam,hogy kézhez kapjam és olvashassam,de miközben haladtam vele,rájöttem,hogy nem lesz egy könnyű dolgom mikor vélemény akarok majd írni róla.

A könyv mondhatni napló formájú,Jessie meséli el a történteket,de nem a megszokott módon,hiszen már egyből a közepébe vágunk-Jessie-t apja bezárta,és a szökésen gondolkodik- és csak utána kezdi el mesélni az előzményeket,így egy-egy fejezet a múltban,egy-egy a jelenben játszódik.
Az írónő utópisztikus jövőképe nagyon érdekes,ezzel,hogy az anyákat egy vírus támadja meg és e miatt nem tud az emberiség gyarapodni,-sőt!-most találkozom először,és bár voltak dolgok amik nem lettek tisztázva teljesen(még a végén se) mert a történet szempontjából nem fontosak-csak a kíváncsi olvasónak lenne az,na mindegy- mégis elhittem neki,és már én is elborzadtam hogy mi lesz velünk ha nem lesz több gyerek?

Az előbb írtam,hogy egy pár részlet a történet szempontjából nem fontos,de mi is igazából a történet?Mert valljuk be a 324 oldal alatt nem történnek adrenalin-dús akció jelenetek,nem ugrálnak le felhőkarcolókról,vonatokról stb. Az egész inkább Jessie lelki világával foglalkozik,ő a központja mindennek,ezért okozott csalódást,hogy egyáltalán nem lehet vele azonosulni,sőt még csak megérteni se az álláspontját.Szerintem nagy titkot nem árulok el azzal,hogy Jessie jelentkezik egy emberiségmegmentő programba amihez SPOILER fiatal önkéntes lányok kellenek,akiknek beültetnek egy embriót és azt kell mesterséges kómában kihordaniuk,közben az agyukat 'megeszi' a vírus SPOILER. DE ezzel a lépésével egyáltalán nem értek egyet,és inkább az apa pártját fogom,és a fülszövegben említett "könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét" jelző találó a lányra.
Bárki aki egy kicsit is odafigyel a jelekre,láthatja,hogy Jessie-nek nem az emberiség megmentése a célja,inkább csak a szülei figyelmét akarja felkelteni. A különböző Földmentő csoportokba való belépés igazolhatná az előbbit,de minden más amit tesz,mond vagy gondol az utóbbira mutat. Annyi idézetet gyűjtöttem ki-most nem fogom ide írni őket,mert azzal 2 oldal is betelhetne- arra vonatkozóan hogy Jessie valójában csak egy durcás kisgyerek,aki lázad a szülei ellen és bevette a fejébe a "csakazértis" stratégiát. A könyv során kiderül,hogy a szülei elég sokat veszekednek,az anyja még meg is csalta a férjét,és ezt főhősünk nem nagyon tudta feldolgozni. Többször ki is mondja magában,hogy a veszekedések miatt,akar valamit ami feltűnik a szüleinek,bizonyítani és megfelelni szeretne az apjának-aki a program egyik kitalálója- sőt a vége felé már azt is elmondja,hogy azért akar átesni a beavatkozáson,hogy meghaljon és vége legyen ennek az őrületnek és ne kellejen tovább küzdenie.Mi ez,ha nem egy öngyilkossági kísérlet?
 Azt nem is említettem,hogy erre még rátesz egy lapáttal a nagynéni esete,és a barátnő elhidegülése.

Amúgy a regény folyamán megismerhetjük a tipikus emberi viselkedést és ostobaságot.Itt főként a különböző szervezetekre gondolok,akiknek a fele teljesen értelmetlen dolgokkal akarja megmenteni a világot,de ők legalább ártalmatlanok.Aztán van a másik fél,akiknek semmi ötletük sincs,inkább mondvacsinált ideológiák ürügyén teszik tönkre azok munkáját akik ténylegesen csinálnának is valamit.Ezek közül véleményem szerint a leghülyébb -bocsánat nőtársaimtól,de ez az igazság- a FLAME. Ez egy feminista,nővédő szervezet,amivel még nem is lenne baj,de amit csinálnak! Sal még ki is mondja a lényegét az egésznek : azt ne csinálják a tudósok amit csinálnak,hagyják ki belőle a nőket,de azt ők már nem mondják meg hogy hogyan,találja ki más. Végül is,tiszta sor.Csináljon valaki valamit,de én aztán nem!
Az egészben egyedül Baz-t sajnálom,mert olyan lányba lett szerelmes,aki a saját hülyesége miatt nem veszi észre hogy fájdalmat okoz,és még a másikat tartja önzőnek. 

Az egész könyv tele van megválaszolatlan kérdésekkel,de a legnagyobb mégis a vége. SPOILER mindenki máshogy értelmezheti azt, hogy Jessie meghalt-e végül vagy sem.Kétféle lehetőséget látok: 1. Jessie írja a történetet és még ő se tudja hogy mi lesz 2. Rae (Jessie gyereke) olvassa anyja levelét -miután az meghalt a program során -mert már elég idős hozzá hogy a nagyszülei(a nagyapja nem mellesleg az apja akinek a lánya az anyja-kissé beteg) elmondják neki az igazat. 
Én valamiért utóbbit gondoltam,nem tudom miért,megérzés. De ez a jó benne,hogy mindenki úgy fejezi be ahogyan akarja. SPOILER

Vegyes érzésekkel tettem le a könyvet,hisz elsősorban az lett volna a cél,hogy érzelmileg dolgoztasson meg,ehelyett az agyamnak adott nem kis feladatot.És ezt pedig mindenképpen értékelem benne :)
Ha nem is a szereplők miatt,de azért mindenképpen megéri elolvasni,hogy az ember eldönthesse melyik oldalt választja,és hogy kicsit elgondolkozzon mit tenne ha választania kell a túlélés és az elvei között.

5/4




Eredeti cím: The Testament of Jessie Lamb
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 324

Scott Westerfeld: Behemót

Leviatán 2.

"Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland. 

A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba. 

Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel."

Miután letettem az első részt,azonnal kaptam volna a következőhöz,de arra sajnos várni kellett,és sajnos most is ez a helyzet.Amint végeztem a vizsgákkal,egyből nekiestem és pár nap alatt el is olvastam.Mondhatni még az első résznél is jobb volt a Behemót,ez főként a több akciónak köszönhető,amiket ráadásul izgalmasra sikerült megírnia Westerfeldnek.

A történet nem sokkal ott folytatódik ahol abbamaradt.Sándorék a Leviatánon dolgoznak,bár nem sikerült teljesen elfogadtatni magukat a legénység tagjaival,amiből kisebb konfliktusok is adódnak. Deryn továbbra is sziporkázik mint aeronauta,de közben a hazához való hűség és a Sándornak tett ígéretek között őrlődik. A Leviatán és legénysége folytatja útját  az Oszmán Birodalom felé,bár nehézségekbe botlanak,továbbá fény derül arra is,hogy mik lakoznak Dr. Barlow tojásaiban,és persze még több szörnyecskét ismerünk meg.
Többet nem is árulnék el a történetről,olvassátok el,mert megéri :)

Az első résznél említettem,hogy nem teljesen sikerült elhinnem a koholt állatok létét,és hogy idő kellett míg megszoktam.Most -pár apró kis kétkedést leszámítva - egyből elhittem neki mindent,és egyre kíváncsibban vártam hogy milyen újfajta állattal áll elő az író,és az milyen különös tulajdonságokkal bír.Szóval a világ még mindig magával ragadó,annak ellenére,hogy nekem az Isztambuli helyszín annyira nem volt szimpatikus.

Deryn és Sándor még mindig kedvencek,és Dr. Barlow is egyre jobban érdekel mint karakter.Tudtam hogy nagy szarkeverő ez a nő :)  Az új emberek annyira nem kerültek közel hozzám,nem úgy Bovril a maga "éleslátásával". Meg kell említeni még a címben szereplő koholmányt,hiszem bár nem sokat szerepel,de akkor eléggé hatásos és megrázó a belépője.

A regény érezhetően komolyodik,nem csak azért mert szereplőink egyre több megpróbáltatásnak vannak kitéve és fel kell nőniük,vagy az egyre több áldozat miatt,de a háború közelsége miatt is.Kíváncsi vagyok hogy a 3.rész mennyire marad 'gyerekes',vagy már átmegy egy felnőttebb regénybe,akárcsak a Harry Potter sorozat.
Szóval most már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a végkifejletre,csak az a kár,hogy karácsonyig kell várnunk rá.

5/5

Eredeti cím: Behemoth

Fordító: Kleinheincz Csilla

Kiadó: Ad Astra

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 592

Lauren Beukes: Moxyland

"Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül."

Az Ad Astra kiadó kötetei közül egyre több kelti fel az érdeklődésemet,és ez nem csak a gyönyörű borítóknak köszönhető-bár elég nagy szerepe van benne - hanem a könyvek témáival,amik mind egy szálig egyediek,és a sok "mintakönyv" után vágytam már az újdonságra.

a "tervezett"

Bevallom őszintén,a Moxylandben a tervezett borító fogott meg,mikor megláttam,tudtam,hogy ez nekem kell.Csak aztán olvastam el a fülszöveget,és gondoltam miért is ne? Aztán a borítón változtattak,aminek annyira nem örültem,de ez van,még így is szép-és a hátuljára rátették a tervezettet is :)
Mikor belekezdtem a történetben kíváncsi voltam,hogy mi fog ebből kisülni.A közepe fel már ott voltam,hogy én ezt értem,aztán a végén megint úgy voltam hogy "most mi van?" kicsit hirtelen és lezáratlanul lett vége.Aztán elkezdtem gondolkodni,hogy mi is történhetett-gondolom ez volt az írónő célja- egy bizonyos kép kialakult bennem hogy mi is lett a szereplőkkel,de végül arra jutottam,hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell majd olvasnom majd pár év múlva,kíváncsi vagyok akkor mit fogok majd gondolni róla,és nagyon remélem hogy akkor már kicsit jobban meg fogom érteni a politikáját is,amivel most még vannak gondjaim.

Négy főszereplőnk van,akiken keresztül követhetjük az eseményeket.Kezdetben nem igen van összefüggés köztük,aztán a szálak összefutnak és rendesen össze is gabalyodnak.
Hogy úgy mondjam egyik szereplőt sem szerettem meg,és egyáltalán nem azért mert nem tökéletesek és makulátlanok-sőt szeretem az 'emberi' karaktereket- de ők négyen egyáltalán nem voltak szimpatikusak nekem,talán még Toby egy kicsit.Mindegyiküket pofon tudtam volna vágni,hogy ne legyél már ennyire eltelve magaddal,vagy ilyen hülye,önző,elvakult stb.

4 "hős" /forrás Ad Astra

Bár nem került be a kedvenc könyveim közé,azért érdemes volt elolvasni,hisz ilyen komplett és kidolgozott világot nem egyszerű megtervezni.Nem azt mondom,hogy lenyűgözött-mert nem,ilyen nyomasztó világban akarna a halál élni- de elhittem neki hogy igaz.Nem kérdezősködtem.Ha világít a bőre akkor világít,nincs vita.
A stílusa... hát nem is tudom.A sok szleng és lazaság nem annyira jött be,sokszor úgy éreztem mintha egy 70 éves mama lennék akinek egy tini 'tolja a frankót ' és fogalmam sincs hogy miről zagyvál itt.De a kis utalások,és kétes értelmek elgondolkoztattak.Kíváncsi vagyok hogy az írónő másik magyarul megjelent könyvében -a Zoo City-ben- is így ír-e ,vagy teljesen másképpen.

5/3.5



Eredeti cím: Moxyland
Fordító: Körmendi Ágnes
Kiadó: Ad Astra 
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 312

Scott Westerfeld: Leviatán

"Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. 
Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. 
Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. 
Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél. 
Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború."

Kezdetnek két dolog:
1. Elnézést az elkövetkezendő ömlengések miatt,ez van ha egy könyv nagyon tetszik és még friss az élmény.
2. "Hol a fenében van már a következő rész!!!???"

A Leviatánra már korábban felfigyeltem,de hiányos angoltudásom,és az,hogy még jobb angolosoknak is nehézséget okozott a sok gépekkel  kapcsolatos szó,visszatartott attól,hogy angolul olvassam.Ezért mikor megláttam,hogy az Ad Astra kiadó megjelenteti,tudtam mi lesz a karácsonyi ajándékom ;)

Tudni való,hogy oda vagyok az ifjúsági irodalomért,pl A Szirt Krónikái az egyik kedvenc sorozatom,és leginkább ahhoz tudnám a Leviatánt is hasonlítani az egyedi világ,a fantasztikus illusztrációk és a magával ragadó történet miatt.

A történelemmel mondhatni hadilábon állok,de az alternatív múlttal már jobban kijövünk - Naomi Novik sárkányos sorozata is ilyen - ezért nagyon tetszett a világ amit Scott megálmodott.Ha a valóságban is így zajlott volna az első világháború,biztosan nagyobb kedvel tanultam volna a töri órákra.Bár az elején kis kettősség volt bennem,ugyanis szerettem volna hinni neki,hogy ilyen egyszerű különböző állatokat összekoholni és esetenként járkálni bennük,de az eszem - és eddigi biosztudásom - azt mondta,hogy ez lehetetlen,ennek semmi értelme.Szerencsére sikerült legyűrnöm ezt,és bele tudtam merülni,sőt teljesen magával ragadott!Egyszóval a világ iszonyat jó.

A történet kicsit lassan indul az elején,és közbe-közbe van egy kis "üres járat",de egyáltalán nem vett le az értékéből,inkább hozzáadott,hiszen ilyenkor ismerhetjük meg jobban a szereplőinket.Igaz,hihetetlen nagy csavarok nem voltak benne,de ezt pótolandó kalandos és végig izgulós.

A szereplők pedig,jaj,úgy megszerettem őket!Bár Sándor(az eredetiben Aleksander ) a szívemhez nőtt,mégis Derynnel tudtam leginkább azonosulni,fiús,rátermett ,bátor és sokszor előbb cselekszik,mint gondolkodik.Mintha csak magamat látnám :)
A mellékszereplők is nagyon jól sikerültek,nem csak azért vannak,hogy legyen valaki aki pl Sándort kíséri,ők is külön személyiségek akiket szintén könnyű megkedvelni. Dr. Barlow pedig egy titokzatos nőszemély,ő tuti,hogy bekavar majd valamit,szóval rajta tartom a szemem.

 Nekem az illusztrációk és a könyvek elején lévő térképek a gyengéim,úgyhogy többet nem is kell mondanom,elég csak rájuk nézni :)

Összességében: IMÁDOM ÚGY AHOGY VAN!!! És... azonnal kérem a következőt!!!

U.I.: az Ad Astránál egyre jobb könyvek jelennek meg,úgyhogy érdemes odafigyelni rájuk.

 5/5


Eredeti cím: Leviathan
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 540

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

"Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen."

Már a megjelenésekor felkeltette az érdeklődésemet az érdekes címe és borítója,de főként a tartalma.Mindig is érdekelt a "hidegebb" országok mesevilága,hiedelmei,varázslényei. Itt ebből most párat megismerhetek,igaz néha nehezemre esett kiolvasni,hogy hogy is hívják őket pontosan.
De sajnos,még annyira sem mozgok otthonosan a világukban,mint például a görögökében,ezért nagyon sok utalással nem tudtam mit kezdeni.Sőt nem is tudtam,hogy most itt utalunk-e vagy csak így van.
A másik ilyen a történelmi hivatkozások voltak. Nagy részében képben voltam,de mivel ki nem állhatom a politikát - töri órán szenvedés volt a pártokról tanulni - nem nagyon vettem le a párhuzamokat.Ha ezen a két téren nagyobb lenne a háttértudásom,biztosan sokkal jobban tetszett volna a könyv,és mélyen-szántóbb beszámolót tudnék írni róla.Így csak ennyit tudok mondani,hogy tetszett.

Na jó,akkor bővebben:
Az elején a a Prológus mondhatni megdöbbentett.A fülszöveg alapján nem ilyet várna az ember,és gondoltam,ez biztosan egy későbbi esemény a történetből,úgyhogy nem lesz ez egy leányálom.De még jobban kíváncsi lettem,vajon hogyan jutunk el eddig?
Aztán az első fejezettől olyan volt, mint egy népmese.A sok ismétlés,a mesebeli 3-as szám.Úgy éreztem,az oviban vagyok és a dada épp meséli a délutáni alvós mesét.Aztán kapunk pár hasonlóságot a klasszikusokkal is (pl. Alice csodaországban) - remélem nem csak én képzelem bele - de őszintén,megfogta gyermeki lelkemet.Aztán ahogyan haladunk előre,átkerülünk a teljes mesevilágba,majd pedig egyre inkább összefonódik a kettő.Nem tudod hol kezdődik az egyik,és hol ér véget a másik.Így édesgetik,majd cibálják Marijat- és téged is!- az események keresztül mindenen,és lesz álmodozó kislányból feleség,katona,varázslény,és a végén még maga sem tudja,hogy micsoda. A mondhatni idilli képek után,ahol Marija barátaival játszik,Baba Jaga próbáit teljesíti,aztán egyszer csak elkezd bekúszni az ezüst halál,és minden megváltozik.Minden rossz lett,nem is akartam olvasni,mert elszomorított,de azért folytattam a megszokott "minden jóra fordul,hisz ez egy mese" reményében.Az orosz tél metaforája annyira hatásos volt és megdöbbentő... Többet nem is akarok mondani,mert félek,lelövöm a "poént",de azért annyit el kell mondanom,erős érzelmeket váltott ki belőlem a könyv.

A szereplőket tekintve csillagos 5-ös az írónőnek.Annyira árnyaltak a figurái,nem lehet őket beskatulyázni.Akit szerettél,lehet hogy tesz valamit,amivel megutálod,és fordítva.(Még ez a szemét Baba Jaga is tett olyat, amiért nem szerethetjük)Egyszerre gyűlöltem és szerettem őket.Ez jellemző a köztük lévő viszonyra is (pl.: Koscsej-Marija;Marija-Iván ) A fentebb említettek miatt nem tudnék kedvencet megnevezni,bár párat azért jobb szerettem közülük pl.: Zvonok

Összességében mindenképpen ajánlom a könyvet,megéri elolvasni,még akkor is,ha nem egy könnyű olvasmány.Egy élmény volt olvasni.  :')

U.I.:az eredeti borító iszonyat ronda! A magyar első ránézésre fura lehet,de ha elolvasod a könyvet,rájössz,mennyire illik hozzá ez a furcsaság,és szépnek találod majd.

5/5


Eredeti cím: Deathless
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 376