Christopher Paolini: Örökség

Örökség 4.
"Kezdetben volt Eragon… 

És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen? 

Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…"

Vigyázat a bejegyzés SPOILERt tartalmazhat!!!

Nem is emlékszem már mennyit kellett várnunk erre a kötetre,arra meg még többet hogy magyarul is olvashassuk végre a tetralógiává bővült sorozatot.
A kedvenc könyvekről,sorozatokról mindig nehezebben írok,ugyanis nem csak hajlandó vagyok átsiklani olyan hibák felett,ami más könyvnél zavarna,hanem a bejegyzéseim rendszerint kislányos rajongói ömlengésbe mennek át.Ha ez most is megtörténne elnézést kérek. 

A történet nem sokkal az után folytatódik,ahol a Brisingr befejeződött,seregünk nyomul előre,csatázgatunk és nagyon-nagyon sok Rorant kapunk.Utóbbinak annyira nem örültem,annak ellenére,hogy az előző résznél azt írtam,hogy kezdem megkedvelni a Roranos fejezeteket. De azért nem annyira hogy ennyit akarjak róla olvasni ! Az ő részei így kicsit untattak,mert míg Saphira és Eragon utazós-kicsit lassabb - részeit is tudom élvezni a párbeszédeik miatt,ez Rorannál nincs meg,így ezeket a részeket nem nagyon szerettem a könyvben.Persze,persze csomó mindent megtudunk,meg fontos dolgokat bíznak rá,de azért tényleg nem kellett volna ennyire részletezni.
A kedvenceim még mindig Saphira és Eragon,annak ellenére,hogy utóbbi még mindig olyan hülye tud lenni mint az elején mikor még  semmit sem tanult.És most még Saphirával is volt egy kis gondom a végén,de erről majd később.
Angelatés a váltott macskákat is jobban megismerjük -nagy piros pont Paolini - de persze minden titra nem derül fény,hiszen mégiscsak Angelaról beszélünk,bár sejtéseink lehetnek a kilétét illetően. Mondtam már hogy Glaedrt is közel került hozzám?Nem?Akkor most mondom :) Annak ellenére hogy mekkora fájdalmat kellett átélnie a lovasa elvesztése miatt,mégse bolondult meg,és mindenben segít főhőseinknek.
Murtagh és Nasuada... külön könyvet kérünk!!! 

Bár néhol igencsak belassul a történet,felesleges részleteket kapunk,mások pedig válasz nélkül maradnak,pár szorult helyzetből Paolini hihetetlenül vágja ki hőseinket,sokszor tényleg nem hisszük,hogy ilyen gagyi megoldást hogy lehet alkalmazni a 4. kötetben,pláne a végén.Jaj,a vége :S Hát ez nekem nagyon furcsára sikeredett,egyrészt Galbatorix legyőzése.Ugyan kérlek Christopher,ez nem a hippi korszak(Brent Weeksre ugyanezért haragudtam sokáig) hogy a szeretet és megértés legyőz mindent!!! Másrészt,hogy tudtad Saphirát (akit mindig is azért szerettem,mert kora és hiúsága ellenére megpróbált bölcs lenni ) átváltoztatni egy tüzelő szukává??!!!  Ahogy meglátja Fírnent,mint akinek kiesik az agya a helyéről,és már alig halljuk a hangját az utolsó fejezetekben.Azért nagyon,de nagyon haragudtam.
Sokakkal ellentétben a legeslegvégén Eragon döntésétől nem vagyok csalódott vagy mérges.Igazából számítottam is rá,mert másként nem is tudom hogyan lehetett volna ezt az egész helyzetet megoldani.Így nem maradt bennem más csak kíváncsiság,de az nagyon nagy,hogy mit találnak,hogyan képezik az újabb sárkányokat és lovasokat stb. Szerintem sokan kíváncsiak lennénk erre szóval kedves Christopher remélem vetted a célzást.

A fent említett hibái ellenére összességében élveztem a könyvet,hiszen ez az egyik olyan fiktív világ,ahol szívesen élnék mondjuk sárkánylovasként :) És külön örült a kicsi szívem,hogy elég sok sárkányos csatát leírt,így teljesült a titkos kívánságom is. 
  
Furcsa mikor az ember befejez egy sorozatot,egyrészt szomorú hogy nincs tovább,de mégis örül - arra még nem jöttem rá hogy pontosan miért is.Hát most én is így vagyok ezzel,de bárki kérdezi,én azt mondom nyugodtan vágjon bele a sorozatba,nem mondom hogy mindenkinek tetszeni fog,de akinek igen annak egy élmény lesz ez a 4 kötet.

U.I.: nagyon jól mutat a 4 könyv így egyben,a polcomon is kiemelt helyen van,majd egyszer csinálok róla képet és akkor megmutatom.

5/5 (csak mert miért ne)



Eredeti cím: Inheritance
Fordító: Urbán Erika
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 940

Christopher Paolini: Brisingr (újraolvasás)

Örökség 3.
"Csak alig néhány hónapja, hogy Eragon kiejtette a „brisingr” szót, amely az ősi nyelven azt jelenti, tűz. Azóta nemcsak azt tanulta meg, hogy szavak segítségével varázslatot alkosson, hanem számtalan próbával is szembe kellett néznie. A Birodalom ellen vívott ádáz és véres csatában az Égő Mezőkön, ahol Murtaghgal és Tövissel is meg kellett küzdenie, sárkányával, Saphirával együtt kis híján odavesztek. Ám a kalandoknak koránt sincs vége – és Eragont számtalan ígéret köti, amelyeknek talán nem is tud eleget tenni. 
Eragon megígérte unokatestvérének, Rorannak, hogy segít kiszabadítani Katrinát Galbatorix fogságából. Roran, aki elmenekítette a falubelieket Carvahallból a Birodalom pribékjei elől, időközben rettenthetetlen harcossá vált, kiérdemelve a Vastörő melléknevet a vardenek között, akik szintén Eragonban bíznak – szükségük van erejére és tehetségére, hisz ő az utolsó szabad Sárkánylovas, akinek esélye lehet a félelmetes, velejéig gonosz, hihetetlen mágikus erővel bíró Galbatorix ellen. Eragont szorítja az idő és a rengeteg feladat: még annyi mindent kell megtanulnia a mágiából, meg kell győznie a törpéket, hogy álljanak Nasuada királynő és a vardenek mellé, el kell látogatnia Ellesmérába a tündékhez… 
Vajon képes lesz-e ez az egyszerű parasztfiú arra, hogy egyesítse a lázadó erőket, és megdöntse a zsarnok király uralmát? Hogy hogyan végződik a Birodalom és alattvalói, valamint a törpék, tündék, sárkányok, mágusok sorsa, azt Az örökség tetralógia készülő, negyedik kötetéből tudja majd meg a Kedves Olvasó."

Mint az előző két résznél már említettem a 4 rész előtt - ami már a polcon figyel -  mindenképpen újra akartam olvasni az előzményeket,hiszen  négy év alatt sokat felejt az ember,és így most sokkal jobban képben vagyok az apró dolgokat tekintve,amik már rég kimentek a fejemből.

Azt kell mondjam,hogy a regény második olvasásra is ugyanolyan lebilincselő és szórakoztató,és a csavarokat tekintve is volt meglepetés köszönhetően a "jó" memóriámnak :)
Sokan mondják,hogy Paolini szeret koppintani, - igen,az alapokat tekintve lehet hogy vannak benne más művekre hajazó dolgok - de ezekkel ne is foglalkozzunk,hiszen ebből már szerintem rég kinőtte magát az egész sorozat Alagaesia világa egyaránt.A fő ok amiért szeretem,mégsem a világ - bár odavagyok a sárkányokért,pláne ha még értelmesek is,nem csak hercegnőket rabolnak meg kleptomán módon gyűjtögetnek - hanem az,hogy annyira bele tudom élni magam a szereplők helyzetébe,hogy érzelmileg is megérint.És nem csak szomorú leszek ha valamelyikük az,de el is gondolkozom,hogy ebben  a helyzetben mit is kellene tennem,mit csinálnék ha ott lennék,merre indulnék stb. A legjobban Eragonnal sikerült azonosulnom,ami őszintén szólva még engem is meglepett,hiszen nem sok hasonlóságot tudok felfedezni kettőnk között,de mégis ő került hozzám a legközelebb és persze Saphira. Utóbbi nagy kedvencem,és nagyon jóra sikerültek az ő szemszögéből megírt fejezetek,és így jobban sikerült elhinnem,hogy ő akármilyen okos és kedves,mégis egy vadállat.Az elején kicsit fura is volt,hogy máskor magvas gondolati vannak amikor az emberekkel beszél,de mikor magában van teljesen másként jár az agya,de ez teszi őt olyan különlegessé.Ehhez tenném még hozzá,hogy ötletes volt ahogyan a dolgokat több tulajdonságot összekapcsolva nevez meg pl. lelkének-szívének-társa Eragon, vagy csontot-törő-föld ezekből látszik,Saphira hogyan fogja fel maga körül a dolgokat.

És akkor még nem is beszéltem a többiekről pl. Nasuadaról,akit bár sokszor nem mindig szívleltem a döntései miatt,ő mindig a vardenek helyzetét tartja szem előtt,de mégis sikerül igazságosnak maradnia.
Roran részeit még most se szeretem annyira,de azért már voltak olyan pillanatok,amikor élveztem azokat is.
Most nem akarok minden számomra kedves szereplőt külön részletezni,de akiket érdemes megemlíteni azok: Angela,Solembum(bár most nem sokat szerepelt),Oromis és Glaedr.

Sok jó és érdekes  esemény volt ebben a kötetben - egyik kedvencem a kardkovácsolás,és persze a légi csatáknak is mindig örülök -de így is sok kérdés marad megválaszolatlanul,amire reményeim szerint választ fogok kapni az Örökségben,és nagyon szeretnék egy Murtagh/Tövis szemszöget,valamint Shruikanra is kíváncsi vagyok.

Összességében azt mondhatom,hogy ez - eddig - a kedvenc kötetem,szóval csak ajánlani tudom az olvasását,főleg azoknak akik haboznak,mert esetleg az első vagy második rész nem győzte meg őket.Akik meg még el se kezdték a sorozatot azok húzzanak bele :)

U.I.: a borítót már meg sem említem :)
A középső képek az Eragon's Guide to Alagaesia-ból vannak


5/5

Eredeti cím: Brisingr
Fordító: Bihari György, Sóvágó Katalin 
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 750

Christopher Paolini: Elsőszülött (újraolvasás)

Örökség 2.
"Eragon és Saphira megvívta élete első nagy csatáját a törpék és vardenek oldalán a Birodalom kegyetlen ura, Galbatorix és az őt támogató urgalok ellen. Bár a csatát megnyerték, a harcnak nincs vége. 
A súlyos sérülést szenvedett Eragon és sárkánya Ellesmérába, a tündék országába utazik, hogy ott tökéletesítse tudását, és ily módon méltó legyen a Sárkánylovasok rendjéhez. Kiképzése során nemcsak testben és a harcművészet terén edződik, hanem szelleme is fejlődik. Mestere, Oromis megismerteti a mágia magasabb szintjével, s a férfivá érő Eragon jó úton halad, hogy igazi Lovassá váljon. 
Időközben azonban hírét veszi, hogy faluját, Carvahallt Galbatorix pribékjei a földdel tették egyenlővé, a falubeliek pedig, Eragon unokatestvére, Roran vezetésével, elmenekültek, hogy a vardenekhez csatlakozva ők is harcba szálljanak a zsarnok ellen. Eragon nem tehet mást, mint hogy lélektársával, Saphirával együtt részt vegyen az öldöklő háborúban, ahol egy hozzá hasonlóan ifjú Lovassal, halottnak hitt barátjával, Murtaghval kerül szembe, s a kíméletlen párbajban fény derül egy rettenetes titokra. Eragon megtudja, ki volt az apja. A véreskezű, nagy erejű mágus, Galbatorix uralmát most sem sikerült megtörni, a történet folytatódik. "

Mivel közeleg a befejező rész megjelenése(legutóbbi értesüléseim szerint december 1.-én),és most valamiért nagyon sárkányos könyvet akartam olvasni ezért újra elővettem az Elsőszülöttet.(az Eragont tavasszal olvastam másodszor)
Az olyan könyvekről sokkal nehezebben írok,amik elnyerték a tetszésemet,esteleg kedvenceim,így most is nagyon-nagy bajban vagyok.
Sokan azzal vádolják a sorozatot,hogy csak más szerzők műveiből összeollózott maszlag.Tény és való,vannak benne már régebbről ismerős elemek,de mint tudjuk,Tolkien Középföldéje is rengeteg írót vitt arra,hogy fantasyt írjanak,és óhatatlanul is átvettek pár dolgot a mestertől. Paolini is ezt csinálta.És őszintén szólva engem nem zavart,mert így is jó volt.
A stílusa - sokaknak - gyerekesnek tűnhet,mondván "nincsenek benne gyönyörű barokk körmondatok,és miért nem 5 soros egy mondat ?",de szerintem egyszerű és érthető,és ez miatt nagyon gyorsan olvasható.

Emlékszem első olvasásra nagyon nem szerettem Roran fejezeteit(ugyan is felváltva olvashatjuk Roran és Eragon 'kalandjait'),és minden egyes oldala kínszenvedés volt.Most sem szerettem,de azért már jobban értékeltem és figyeltem rájuk.
Ezek mellett már nem emlékeztem minden részletre,így voltak újdonságok,sőt most más szemmel tekintettem bizonyos dolgokra is.

A kedvenc részeim még mindig Eragon és Saphira jelenetei.Valószínű,hogy azért,mert Saphira az egyik favoritom,akit ebben a részben jobban megismerhetünk.Hiába van egyfajta "örökölt emlékezete" ami bölcsebbé teszi,mégis Eragonhoz hasonlóan gyerek még és ez a viselkedésében meg is nyilvánul.

Aminek ebben a könyvben nagyon örültem az a tündéknél tett látogatás.Eddig közülük csak Arya-val találkoztunk,de ő sem az a  bőbeszédű típus akitől sok mindent megtudhatnánk a népéről.
Ellesméra nekem iszonyatosan tetszik,szívesen sétálgatnék napokig a fái között-bár egy hét után sem unnám meg - annyira gyönyörű és kidolgozott,és egyszerűen olyan,mint amilyennek egy tünde várost elképzeltem.

Spoilerek nélkül nem lehet mesélni a történetről,ezért nem is fogok,inkább csak annyi,hogy igen pörgősre sikeredett és jó pár helyen meglepi az embert.

Összességében mindenképpen ajánlom azoknak, akik olvasták az első részt,és nem biztosak benne,hogy folytassák-e.Folytassátok,megéri.Akik szerették az első részt,azok nem fognak csalódni,akik meg nem,azok meg úgysem fogják kézbe venni a könyvet,szóval nekik meg tökmindegy mit írok.

És a nagy hír: MEGJELENT A BEFEJEZŐ RÉSZ A MAI NAPON(11.28) !!!! Nem is tudom mióta várok erre.Milyen kár,hogy pont most lesz vizsgaidőszak,és még a 3. részt is újra kell olvasnom :(  De ennek ellenére már útban van a kis zöldike hozzám :)

5/5





Eredeti cím: Eldest
Fordító:  Bihari György, Sóvágó Katalin 
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve : 2009
Oldalszám: 708

Christopher Paolini: Eragon (újraolvasás)

Az örökség 1.

 "Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka, vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel – egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, de amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretni való fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Christopher Paolini könyvében."

Kb 4 éve olvastam először,és akkor is azért,mert a film után kíváncsi voltam a folytatására,és gondoltam legyen már meg az első is.De rá kellett jönnöm,hogy köze nincs a filmhez.Arról csak annyit,hogy nem olyan rossz film önmagában,de tényleg nagyon sok az eltérés a könyvhöz képest.
Mostanság nagyon vágytam valami sárkányos fantasyre, így biztosra mentem és elővettem ezt a régi nagy kedvencemet.

Paolini tizenpár évesen írta ezt a részt ami látszik is az íráson,de még így is mérföldekkel jobb,mint egy-két felkapott szerző "műve". Ennek ellenére nagyon élvezhető,mert egyszerűen,de mégis rendkívül kifejezően és izgalmasan ír.Voltak olyan részek,ahol nem sok minden történt,csak éppen A-ból B-be mentek a szereplők,de még akkor sem untam az olvasást.Sőt lehet,hogy ezek nélkül túlzsúfolt lett volna a történet, így viszont kaptunk rendesen felépített történetet és karaktereket. A világa egyedi volt,és kifejezetten tetszettek,hogy többféle lény feltűnik benne,és a tájak is nagyon jók amiket bejárhattunk.

Még mindig szeretem azokat a szereplőket,akiket az első olvasáskor a szívembe zártam - Saphira, Eragon, Brom - de vannak,akik eddig nem voltak rám nagy hatással,de most valami mégis megfogott bennük pl.: Solembum
Ezért érdemes egy jó könyvet többször olvasni,mert mindig tud mutatni valami újat.


 Feltétlenül szót kell ejteni a borítóról,ami valami gyönyörű lett - még én is rászántam egy nyaram,hogy lerajzoljam - jó hogy a magyar kiadó megtartotta az eredetit (balra lent egy későbbi angol kiadás borítója) Nemrég találtam meg a svéd verziót amit szintén elég jól sikerült,és most már legalább el tudom képzelni,hogy mekkora lehet Saphira Eragonhoz képest,mert ezzel mindig is gondjaim akadtak.

Összességében csak ajánlani tudom a sorozatot,mindenképpen érdemes elolvasni legalább egyszer.
A negyedik részt nem tudni,hogy nálunk mikor adják ki,de én szerintem előtte elolvasom a másik két részt is,mert jót tenne egy kis memóriafrissítés   : ) 

5/5

Eredeti cím: Eragon

Fordító: Bihari György

Kiadó: Európa Könyvkiadó 

Kiadás éve: 2006

Oldalszám: 526