Gail Carriger: Soulless-Lélektelen

Napernyő Protektorátus 1.
"Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. 
Elsősorban azért, mert nincs lelke. 
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. 
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. 
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?"

Mikor jó pár éve a Könyvmolyképző bejelentette hogy megjelenteti a regényt,már akkor mondtam,hogy ez nekem kell,aztán mikor megjelent valamiért mégsem vettem meg.Vagy volt mindig valami más ami jobban kellett,vagy csak nem volt kedvem hozzá.Hogy én mekkorát tévedtem!
Mostanában nem leálltam a paranormális regények olvasásával,asszem kicsit besokalltam tőlük,és inkább a komolyabb témájúakat részesítettem előnyben.Aztán a napokban úgy voltam,hogy kellene már valami könnyed vicces olvasmány,és a Soulless erre tökéletesen megfelelt.

Ami az embernek elsőre feltűnik,az Carriger stílusa,ami meg kell hagyni elsőre igen furcsa,aztán pár oldal után már nagyon élveztem,és azt furcsálltam,hogy körülöttem miért nem így beszélnek az emberek,és miért nem kérnek elnézést mindenért.
A regény fő különlegességét is ez adja,na meg persze a vicces szituációk és Alexia Tarabotti. Olyan karakter,akivel könnyen azonosul az ember lánya,mert bár vénylány létére tapasztalatlan sok dologban,mégsem hátrál meg a kihívás elől,és bár sokszor túlzásba viszi a nyakasságot,azt hiszem az ő helyzetében és világában ez nem is árt néha.
Igen,a világa.Hiszen a 18.századi Londonban  vagyunk azzal a különbséggel,hogy a vámpírok,vérfarkasok és szellemek-na meg persze a lélektelenek- az emberek között élnek,félig meddig már be is illeszkedtek,bár nem mindenki ért ezzel egyet.Tetszett,hogy bár kicsit megszelídítette az írónő ezeket  a lényeket,de nem esett túlzásba,csak egy példa,hogy a farkasemberek teliholdkor őrjöngő vadállattá változnak,aki minden útjába kerülőt prédának tekint.
Itt csak két problémám volt,az egyik az,hogy a szellemeket hiányoltam,a másik pedig hogy nem pontosan értem Alexia lélektelenségét,hiszen azt leszámítva,hogy hatástalanítja a természet felettit,teljesen normálisan viselkedik,és egyáltalán nem úgy ahogyan az ember egy lélektelent elképzel.

A történet bár sokszor belassul és átmegy a Büszkeség és balítélet 'fogjunk már a lánynak egy férjet' vitáiba,többségében izgalmas,és a nyomozós rész is egész jól sikerült,csak néhány helyen volt kiszámítható.

Senki ne várjon tőle világmegváltást,de nem is ez a regény célja,hanem hogy szórakoztasson és kikapcsoljon.Az igaz,hogy a sok furcsa ruhanév között már én se tudtam hogy melyiket hova is húzzák,de meg lehet szokni :)  Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a regény,aki ki akar szakadni pár órára a mindennapokból és ellátogatni a 18.századi London utcáira.

5/4


Eredeti cím: Soulless
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 374

Fábián Janka: Lotti öröksége

"Fordulatos, felkavaró családtörténet a XVIII-XIX. század fordulójáról.

A Zemplén vármegyei dúsgazdag Ághfay báró nyughatatlan, lázadó természetű fia – apja akarata ellenére – egy nála idősebb és elvált színésznőt vesz feleségül. Bálintot a francia forradalom eszméi is vonzzák; belekeveredik a Martinovics-féle összeesküvésbe, és ezért az életével fizet.

Elárvult kislányát, Lottit apja egykori házitanítója, Lőrinc mester veszi magához. A lány – akinek sejtelme sincs előkelő származásáról – kiváló oktatásban részesül. Nevelőapja, a nagy tudású kirurgus mellett még komoly orvosi ismereteket is szerez, de nő lévén, és kisebb testi fogyatékossága miatt nem gyakorolhatja a gyógyító hivatást. A talpraesett lány azonban megtalálja a kibúvókat, és Lőrinc mester oldalán még a győri csatába is eljut.

Közben nem is sejti, hogy élete nagy szerelmének beteljesülését nemcsak a fiú elérhetetlen társadalmi helyzete, de múltjának és családjának sötét titkai is akadályozzák. Sok hányattatás után Lotti végre ráeszmél, hogy a boldogság mindvégig karnyújtásra volt tőle."

Fábián Jankától eddig az Emma szerelmét olvastam,ami elnyerte a tetszésemet,ezért mikor romantikus könyvet akartam olvasni,egyből az írónő ugrott be.A gond már csak az volt,hogy melyiket olvassam a művei közül,hiszen mindegyikre sort szeretnék majd keríteni,mégis a Lottira esett a választásom,lévén az 'orvosi' vonatkozás miatt,másrészt mert sok jót hallottam már róla.

Mint az Emmánál már megfigyeltem,itt is van egy előszó,ami a címszereplőről szól,aztán visszaugrunk az időben a szülők fiatalkorára,az ő történetükre. A fülszöveg is említi,hogy a fő történelmi esemény a Martinovics-féle összeesküvéshez fog kapcsolódni,e köré épül majd a történet is valamilyen úton módon. Bár sose voltam jó történelemből,és a politika sem az én asztalom,valamiért mégis olvasok ilyen jellegű könyveket,még akkor is ha nem mindig értem meg a miérteket 100%-osan. Most kicsit sok volt nekem a politika és ármánykodás,meg a sok hazafi,a végén már nem  is figyeltem annyira hogy mi is van,csak jussak túl rajta,mert a felétől szokott jönni Jankánál a kevesebb törti-több romantika rész.És ez most is beigazolódott.
Sajnos ezúttal csalódnom kellett benne.Számomra olyan hamar történt minden,mintha csak gyorsan le akarta volna tudni az egészet,hogy legyen már vége,ezért tűnt úgy,mintha nem lenne rendesen felépítve Lotti és szerelme egymásra találása,majd kiteljesedése.Sajnálom,hogy ilyen gyorsan vége lett.Ha pár oldallal több lenne,akkor kibontakozhatott volna jobban ez az egész,vagy ha az elején kevesebb töris részt kapunk,elég lett volna az oldalszám. Azt olvastam valahol,hogy az írónő sokat foglalkozott a háttérkutatással,ez látszik is és nagyon dicséretes is,csak nem kellett volna mindent amit talált,felfedezett rázúdítani az olvasóra,és akkor talán több idő jutott volna magára a címszereplőre is.

Ezt a hibáját leszámítva tetszett a könyv,és még a kirurgus munkájának leírása is- bár lehetett volna ebből még egy kicsit több is. Amit vártam tőle-egy könnyű olvasmányt a meleg nyári délutánokra/estékre- azt majdnem  teljesítette is,szóval ha ilyenre vágysz akkor nyugodtan olvasd el.És arról is meggyőzött,hogy érdemes sort kerítenem Janka többi könyvére is.

5/4

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 466

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

"Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen."

Nem most végeztem vele,de csak most jutott rá egy kis időm,hogy írjak róla.A könyv megszerzése sem volt egy sétagalopp,de azért megérte.
Erről a könyvről elég nehéz nem spoileresen irni,nekem sem fog sikerülni,annyira hatással volt rám,tehát vigyázz SPOILER!!!

Kezdjük ott,hogy én a filmet láttam először,ami nagyon tetszett a maga kis egyszerűségével,a jó színészi játékkal és a zenével.És a végén,mikor Henry tudta,hogy meg fog halni,akkor magamban mondogattam,hogy "Nem ez nem lehet,valaki mentse már meg!" De aztán sajnos bekövetkezett az elkerülhetetlen,és én majdnem sírtam.

A film egyébként eléggé hű a könyvhöz,talán csak pár kisebb dolog tér el benne.
Amit nagyon sok helyen láttam,és nagyon sok embernek szálka a szemében,az a "hétköznapi" szóhasználat.Én nem nevezném ezt vulgárisnak.Szerintem nincs az ember,aki ne mondana néha egy-egy rondább szót.És én még senkit nem hallottam embert,aki a női nemi szervre azt mondta volna,hogy "a női gyönyör forrása,vagy olyant,hogy eddig ismeretlen helyeket fedezett fel XY a tesén" Ebből akár arra is következtethetnénk,hogy megtalálta a Langerhans-szigeteket.Na most ezzel arra akarok,kilyukadni,hogy olyan szavakat használ,mint a p*na.Igen,néha én is felkaptam a fejem,egy-egy költőire sikeredett mondat közepén egy ilyen szónál,de a végére már megszoktam.

Amúgy a történet nagyon jó és egyedi,igaz néha vissza kellett lapoznom,hogy most ki hány éves,és mikor is vagyunk.Azok a szálakat,amiknek nem látjuk értelmét az elején,a végére értelmet nyernek.Ebben azért tényleg sok meló lehet!

A szereplőkről többet megtudunk,ugyanis a két főszereplő Henry és Clare felváltva meséli, így teljes képet kapunk a történtekről.Kettejük közül Henryt kedveltem jobban.Sőt őt kedveltem mindenki közül leginkább,bár voltak hülye dolgai.Calre nekem valahogy szinte végig unszimpatikus volt (kivétel a művészi részeknél).Henry halála után a kis akciója Gomezzal,a tinédzserkori kis bosszújais elég kiábrándító volt.
A mellékszereplők is jól ki voltak dolgozva,Kimy beszólásait nagyon bírtam.

A végén nagyon sajnáltam Claret.A filmmel ellentétben itt nem volt happy end.Szerintem.Sajnáltam őt.

Ami idegesítő volt,az az,hogy nagyon sok francia szöveg volt bent,amit azért az ilyen kis "franciatudás 0" embereknek lábjegyzetben lefordíthatták volna :S

3 jelenet van a filmben,ami a könyvben nincs bent eredetileg,és én nekem hiányoztak.Az egyik amikor Henry beszél az anyjával a vonaton.A másik amikor a jövőbe utazik,és kintről látja magát a padlón,és a kéznyoma ott marad az ablakon.A legszomorúbb pedig az,mikor Albával énekelnek az itt maradás reményében.

Szerintem megéri elolvasni a könyvet és megnézni a filmet is.A sorrendet nem merném megmondani,de nekem jobb volt a film előbb,mert így nagyobbat ütött,és a könyv pedig kibővítette azt.

5/5

Eredeti cím: The Time Traveller's Wife
Fordító: Gálvögyi Judit
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 564 oldal

Christina Dodd: A sötétség illata

"Ezer évvel ezelőtt egy brutális harcos járta az orosz sztyeppéket, és veszedelmes üzletet kötött. Cserébe a képességért, hogy átalakulhasson kegyetlen, vérengző fenevaddá, amikor csak kedve tartja. Konsztantin eladta a lelkét – és leszármazottai lelkét – az ördögnek.
Aztán egy nap egy veszélyes prófécia felfedi az igazságot: egy család arra rendeltetett, hogy megküzdjön a sötétséggel – vagy szembenézzen a kárhozattal.
Ann Smith szerelmes főnökébe, Jasha Wilderbe, azonban a férfi elcsábítására irányuló merész terve füstbe megy, amikor szembesül egy erős farkassal, amely a szeme láttára változik át azzá a férfivá, akit imád. Hamarosan rájön, hogy nem menekülhet el a sorsa elől, ugyanis Jasha Konsztantin leszármazottja, és Ann feladata megtörni a férfi lelkét gúzsba kötő átkot."

Fogalmam sincs,miért akartam elolvasni,talán érdekesnek hangzott a átkozott családról szóló fülszöveg.E-könyvként már korábban megvolt,de ott csak beleolvastam,mert nem szeretek gépen olvasni,aztán múltkor a könyvtárban megláttam,és elhoztam gyors kiolvasásra.

A történet valóban érdekesnek indul,csak hát a könyv ugye nem nagyon arról a bizonyos átokról szól.Vagyis hát nem ez a lényege az egésznek,hanem a két főszereplő közötti szexuális kapcsolat.Szerencsére nem olyan mértékben jelenik meg,mint Nalini Singh könyveinél(Vonzódás,Látomás)Itt azért a köztes eseményekre is koncentrál,és itt azért érdekfeszítőbbre sikerült.Na jó,azért annyira nem,de azért tényleg segítség,hogy nem csak "ágyjelenet" van.Amúgy egyáltalán nincs csavar az izgibb részekben.A végén azt gondoltam,hogy na most bedob egy jó kis "hoppá,ezt nem gondoltam volna"-t a végére,ezért a macskára gyanakodtam,mint beépített ügynök,de sajnos ennél klisésebb a helyzet.

A szereplők nem nagyon nőttek a szívemhez,egyedül talán Jasha a kis beszólásaival,és a hülye humorával(kicsit hasonló az én hülye humoromhoz),de Ann elég irritáló volt.A könyv 3/4-ig olvadozik Jashától,teljesen behódol,aztán gondol kettőt,hogy "most eljátszom a független nő szerepét,de úgyse fog sikerülni,csak kiverem a hisztit egy kicsit"Szóval irritált a nő.
Az egészet mentette,hogy volt humora,és én ezt nagyra értékelem.Maradtak megválaszolatlan kérdéseim(pl. Jasha tetkója minek?,az átokkal kapcsolatos dolgok stb.)
A célját elérte,sikerült elszórakoztatnia.DE két dolog böki a csőröm.
1. A szerkesztés.Miért nem lehetett egy-egy új gondolat-vagy időváltásnál kihagyni pár sorközt?,mert így elég idegesítő volt,és nehéz volt követni sokszor.
2.HOGY LEHET ÍGY ELCSESZNI EGY BORÍTÓT? Azt nem tudom,hogy a külföldi milyen,de a magyar egy katasztrófa.Örülnénk neki,ha olyan lenne,mint ez itt fent amit beszúrtam,de nem ilyen ám.A sok hülye fényezés miatt semmit nem látni a képből,kb ennyit(na jó kicsit világosabb piros,de akkor is iszonyúan fénylik.

A folytatással kapcsolatban még nem tudom,hogy elolvasom-e,majd a kedvem eldönti.

5/3.5

Eredeti cím: Scent of Darkness
Fordító: Csengeriné Erdő Orsolya
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 304 oldal

Nalini Singh: Látomás

"Az Elcsendesedés ridegségében élő Faith NightStar képessége még a mentálok között is különleges: a lány a jövőbe lát. De amilyen értékes a tehetsége, olyan sérülékeny az elméje. Sötét víziók gyötrik, vért és halált lát – és valami még fenyegetőbb dolgot: érzéki gyönyört. Márpedig őt a legkisebb érzelem is az őrületbe taszíthatja.
Vaughn D Angelo a DarkRiver alakváltó falka tagja. Vadabb a többi falkatársánál, jaguár énje uralkodik rajta. A benne lakó macska pedig Faith-t szemelte ki prédájának, még akkor is, ha a vonzalma megölheti a lányt. Faith képességeit sok mentál a saját céljára akarja kihasználni. Ehhez irányítaniuk kell őt, és minden áron távol kell tartaniuk Vaughntól."

Az első rész nem volt olyan rossz ezért gondoltam miért is ne folytathatnám.Megvenni azért annyira nem akartam,meg az első rész is csak e-book formában van meg,úgyhogy maradt a gépen olvasás.
Meglepő módon 2 éjszaka alatt kivégeztem,bár ez a gördülékeny stílus miatt nem volt szokatlan.Hatalmas plusz pont hogy hajnali 5-ig ezt olvastam és csak a kelő Nap első sugarai űztek az ágyba. :)

Egy picit csalódtam a könyvben,bár lehet,hogy én vártam túl sokat.A világ maga és a benne élő lények nagyon tetszenek,csak ugye ez már az első részben is kiderült,és a mostani részben nem tudtunk meg túl sok új dolgot.Ez vonatkozik arra is,hogy ismét egy mentál-alakváltó párost kaptunk,Ezt a szituációt és a kapcsolat nehézségeit ugye már ismerjük.Én az író helyében most bedobtam volna egy más párosítást.Ha ezeket és azt hogy a krimi szál most egy kissé lapos lett nem nézzük egész jó olvasmány persze csak 18 éven felülieknek és felnőtt gondolkodású 17 éveseknek(*próbálja magát mentegetni*)ugyanis az "ágyjelenetek" eléggé részletesek.

A szereplők nem igazán fogtak meg,egy kicsit olyanok voltak mint a bábuk és elég sablonosak.Itt fura volt,hogy Faith milyen könnyedén viseli az érzelmek jelenlétét,anno Sachanál ezek jobban átjöttek.Ha már itt tartunk az utóbbi lány és párja eléggé a háttérbe szorult és sokszor csak azért vannak jelen,hogy a főszereplők megtudják azt amit kell.

A következő részeket inkább csak azért várom,már kíváncsi vagyok egyrészt az emberekre,akik eddig még nem szerepeltek és a két alakváltó párosára.És remélem,hogy azért a többi rész nem a szokásos sablonra lesz ráhúzva,hanem lesz benne valmi kis csavar is.

U.I.: itt látszik a különbség a leopárd(balra) és a jaguár(jobbra) között.















Csak az érdekesség kedvéért :)


5/4

Eredeti cím: Visions of Heat
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Egmont Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 384 oldal

Victoria Clayton: Hol késel, hercegem?

"A szerelem útjai kifürkészhetetlenek…
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?"

Bevallom őszintén,hogy amikor először olvastam a fülszöveget,egyáltalán nem érdekelt.Aztán a megjelenés után a borítója volt az ami igazán megfogott,később meg jöttek a pozitív kritikák,és úgy döntöttem elolvasom.Nagy szerencsémre a könyvtár hamar beszerezte,és én voltam az első aki kivette,szóval pokoli nagy mázlim volt ezzel a könyvvel.

Amint abbahagytam a borító szépsége miatti nyálcsorgatást nekiestem.Az elején úgy láttam,hogy ez valami komoly és drámai regény lesz.Látni ahogy a táncosok koplalnak,fagyoskodnak,borzongató volt.A vonatos jelenet után megnyugodtam,hogy fogok én ezen még hangosan is röhögni.Az írónő humora megfogott,kicsit olyan volt mint egy vígjátékban.
Csak azt sajnáltam,hogy a történet kicsit ellaposodott a közepére,és itt volt az a pont,amikor nem értettem,hogy miért nem lehetett a könyv pár 100 oldallal kevesebb.
A végén behozza a lemaradást,és tele lesz csavarokkal az egész(nekem egy kicsit túl gyorsan is jöttek a végére,és olybá tűnt,mintha összecsapta volna a végét) ,de egy fatális véletlen során megtudtam a fő fordulatot,így már másként is láttam az egészet.

A szereplők közül igazából egyikük sem nőtt túlságosan a szívemhez.Nem tudtam magam egyikük helyébe sem képzelni,de külső szemlélőként is nagyon élvezetes volt az egész.
Marigoldon nagyon elcsodálkoztam.Hogy lehet az,hogy egyik pillanatban még a mindenki akaratának fejet hajtó kis nyuszit,a következőben meg már uralja a színpadot.Talán ezért nem tudtam igazán megkedvelni,én biztosan nem hagynám,hogy így irányítsanak.És ami a szerelmi életét illeti,az valami katasztrófa.

Ami a legjobban tetszett az egészben,az a hangulat és a táncos részek voltak.Mindig is bírtam,amikor egy-egy háznak vagy birtoknak saját neve van.
Nagyon jól érzékelteti a balettos részeknél,hogy mit jelent a táncosnak nem csak eltáncolni,hanem előadni a lépéseket.Ezek a részek voltak a kedvenceim.És még annyit,hogy annak kifejezetten örültem volna,ha azt a rahedli sok francia kifejezést lábjegyzetben megmagyarázták volna.De azért így is tetszett.

U.I.: a címet egyáltalán nem értem.Se az angolt,se a magyart.Valami találóbb is lehetett volna.

5/4

Eredeti cím: A Girl's Guide to Kissing Frogs
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 704 oldal

Spirit Bliss: Árnyékvilág

"A regény egy pszichológiai krimiszálakkal átszőtt romantikus történet, de van benne humor, szenvedély, feszültség, akció és erotika is. A történet egy olyan világot próbál bemutatni, amely kívülről csillogónak, izgalmasnak, boldognak tűnik, de valójában árnyék fedi.
A fiatal színész, Adam Swanson egész életében az árnyék közelében élt, de az egyik pillanatról a másikra kebelezte be őt. Az újságok, a rajongói, de még a környezetében élők nagy része sem ismeri igazán. Adam a paparazzik és a rajongók zaklatását is elég nehezen viseli, de ezt még tetézi az is, hogy elkezd furcsa üzeneteket, ajándékokat és telefonhívásokat kapni.
A zűrzavar közepén feltűnik egy lány az életében, Camilla Jones, akinek semmi köze az Árnyékvilághoz, mégis bezárkózva, napfény nélkül éli az életét egy múltbeli sérelem miatt.
Egymást segítik ki a világosságra hosszú és nehéz küzdelmek árán, melyek során önmaguk kétségeivel, bizonytalanságával és a külvilág emberi „démonjaival” kell megküzdeniük."

Na,hát nem is tudom,mit mondjak.Annyi sok rossz kritikát olvastam róla,úgyhogy gondoltam,ezt nekem is "látnom" kell.És most már én is tudom miért írták azt amit.

Lényegében nagyon klisés az egész.Van egy meg nem értett színész,aki szinte tökéletes,csak nagyon magányos.A másik vonalon ott a hallgatag magába húzódó lány,aki természetesen nem rajongója ennek a színésznek.Ereszd őket össze,és már kész is a tökéletes love story.
Néhány részénél gyorsan haladtam és talán még sikerült belemélyedni is,de helyenként szinte kínszenvedés volt.Alapjában véve nekem túl szirupos volt,és eléggé kiszámítható is.Aztán voltak dolgok,amik bökték a csőröm.Az egyik az,hogy miért úgy kellett írni,hogy "mellbe rúgott egy mustang".Tudtommal ezt a magyarok musztángnak mondják.A másik ilyen szembetűnő az az volt,amikor Adam és Camilla az ágyban fekszik,és Cam hátat fordít,Adam meg is jegyzi,hogy így nem látja a reakcióját.Egy sorral lejjebb meg már azt mondja,hogy látja az arcát,holott nem változtatott helyzetet.Kicsit furcsa.

Aztán a szereplők.A két főszereplő nem igazán nyerte el a tetszésemet.Az ő karakterét ha jól tudom Robert Pattinson ihlette.Hát meg is látszik,mert hallottam valami olyat,hogy Pattinson fél a tömegben,erre a mi kis Adam-ünk tömegfóbiás.Ezek mellett szerintem nagyon lányos lett a gondolkozásmódja és a jelleme is.Ezt az író azzal próbálta meg ellensúlyozni,hogy hősünk folyton azon agyal,milyen lehet Camilla ruha nélkül,és intim helyzetekben.
Camilla meg egyáltalán nem volt szimpatikus.Nekem túl nyafkának tűnt,és a művészi hajlamait sem értetem igazán.
Akik kicsit is felkeltették az érdeklődésemet,az Peter és Julie.Róluk szívesebben olvastam volna.


SPOILER: Az "egész napos szex a ház körül" ötletét valahogy nem díjaztam.Aztán a vége nagyon levitte az egészet.Túlságosan gyorsan rendezte le a beteges emberrablást,és ami utána jött,az meg már folyt ki a könyvből,annyira szirupos lett.mindenki boldog,már gyerek is van,a jó barátok összeházasodnak,csak szegény Robert Pattinson szenved még mindig a paparazziktól.(ez nálam verte a biztosítékot)SPOILER

Azért adtam rá 2 pontot,mert néha azért sikerült lekötnie,és Spiritnek nagyon gördülékeny stílusa van,amit(ha a tartalomtól eltekintünk) jó olvasni.


5/2


Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 366 oldal

Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen

"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."

Nagyon sokat gondolkoztam azon,hogy mit is írhatnék róla.Mivel egy csomóan már kifejtették,hogy milyen a fordítás,milyen a történelmi hitelessége(amit én ha akarnék se tudnék ellenőrizni,mert rém béna vagyok töriből) úgyhogy csak szimplán azt írom,amit olvasás közben gondoltam,éreztem.

Annyit tudtam mielőtt megvettem,hogy egy csak visszamegy valahogy az időben,és találkozik ott egy helybelivel és nagy romantika lesz a vége.Mondom,miért is ne,és már itt is feszített a polcon a maga kb 900 oldalával és hatszáz kilójával.Meg valóban hatalmas egy jószág azt meg kell hagyni!Nekem is csak úgy sikerült megúsznom az ínhüvelygyulladást,hogy egyik oldalt egy 10-es csomag zsepivel,a másikon meg a telefonommal kitámasztottam.

És nekem lényegében ez volt vele a legnagyobb problémám,hogy nagyon hosszú.Ahhoz képest,hogy már elején márciusban megvettem,csak most végeztem vele.Szerintem nyugodtan lehetett volna valamivel rövidebb is.Már szinte olyan volt,mint egy brazil szappanopera,aminek soha sincs vége.

Amikor sikerült 1-nél több fejezetet egyszerre elolvasni,akkor nagyon jól lekötött,főleg azok a részek,amikor Claire éppen valakit gyógyítgat.(tudom,kicsit beteg vagyok,hogy pont a sebvarrós részek tetszettek,de én már csak ilyen vagyok)Úgy gondolom,hogy Claire akkor adta igazán a bátor és sokszor vakmerő énjét,mikor egyedül volt.Amint valaki ott termett,hogy megmentse,mindjárt alábbhagyott az ezekkel.Szimpatikus szereplő lett számomra,amint átkerült a körön,mert előtte szinte csak unta magát és alig tevékenykedett valamit.
Jamie nagyon rendes gyerek,tényleg szerethető,annak ellenére,hogy sokszor ösztönlényként viselkedik és olyankor tudjuk,hogy nem a fejében van az esze.És ha nem minden második mondatát kezdené úgy hogy "ó,igen" akkor még jobb lenne.

A történet adóbeszedős és egyéb hasonló részei nem voltak túl érdekfeszítőek,de a boszorkányégetéses annál inkább.Engem a kínzásos dolgok sem zavartak annyira(na jó néha egy kicsit),de a túl sok ágyjelenet párszor már felhúzott.Az ifjú pár a mézeshetei nagy részét az ágyban töltötték és mást nagyon nem is csináltak.(látszik,hogy akkor még nem volt tv)

Nem mondom azt,hogy katartikus élmény volt,de amiért elszórakoztatott közel egy hónapig,ezért kap egy ötös alát,és a folytatásnak is megnyerte a bizalmat,ami elvileg ősszel jelenik meg Dragonfly in Amber címmel.Amúgy kb a 7.résznél tartanak külföldön.

5/5,

Eredeti cím: Outlander
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 908 oldal

Robin Maxwell: Ó, Júlia!

"Júlia előtt két út áll: szerelem nélküli, elrendezett házasság vagy lázadás. Az éles eszű lány, aki nemcsak rajongója Dante romantikus költészetének, de maga is verseket ír, nem hajlandó fejet hajtani a hagyományok előtt, és beletörődni a szülők akaratába, mint imádott barátnője, Lucrezia. Júlia sorsa örökre megpecsételődik, amikor egy álarcosbálon megismeri a családjával viszálykodó Monticecco család fiát, Rómeót. Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött."

Lehet,hogy ezért egyesek meg fognak kövezni,de be kell valljam,nem igazán voltam oda a Rómeó és Júlia-ért.Mindenhol akkora felhajtást csaptak körülötte,nézzük csak meg a különböző filmfeldolgozásokat,musicaleket stb. mindenhol azt mondják,hogy ez a világ legromantikusabb története és egyéb csöpögős dolgok.Ezért aztán amikor kötelező olvasmányként el kellett olvasnom nagyon nagyot csalódtam benne.Lehet,hogy csak én nem éreztem benne azt a hatalmas nagy romantikát.Szerintem a Shakespeare által irt műben nincs benne az,amit a feldolgozásokban annyira kihangsúlyoznak.Nem értettem,hogy most ők miért is szerelmesek annyira egymásba,mikor csak párszor találkoztak.Lehet,hogy én vagyok ennyire fatuskó,de nekem ez tényleg nem jött át.
Ezekből az okokból kifolyólag kíváncsian vettem kézbe Robin Maxwell átdolgozását,és szerencsére kellemesen meglepetés volt.

A történetben csak pár dolog van megmásítva,de így legalább volt egy kis újszerűség benne,és érdekesebb is lett.Mindenesetre sikerült megtalálnom benne,amit az eredetiből hiányoltam.Láttam azt,hogy nem csak egyik pillanatról a másikra lettek annyira szerelmesek egymásba,hogy tudjuk mi lett a vége.Adott az egésznek egy kis mélységet,hogy jobban beleláttunk a szereplők fejébe,hogy türelmetlenül várják a viszontlátást,vagy hogy milyen jól érzik magukat egymás társaságában.

E/1-ben van megírva úgy,hogy a történet nagy részét Júlia meséli el,de ahol ő nem lehet jelen áttérünk Rómeóra.Ez egyáltalán nem volt zavaró,sőt így legalább teljesebb képet kaptunk a történtekről.A szereplők között volt,akivel szimpatizáltam,volt akit utáltam és akadtak olyanok is akik teljesen közömbös maradtam.A "főgonoszunkat" nagyon rühelltem,elég egy jellemtelen alak,akit a sokadik x után is az anyja irányít.A főszereplőket sikerült némiképp megkedvelnem.Szerintem jót tett Júliának,hogy költői hajlammal,ésszel és bátorsággal lett felruházva,nem csak fekszik az ágyban és várja,hogy valaki megmentse.A barátnője Lucrezia tipikus jó barát,aki nem csak bólogat mindenre,hanem azt is megmondja ha valami szerinte helytelen.

Ezek után már én is jobban szeretem Rómeó és Júlia történetét.Kicsit érdekesnek találtam a vég(én) bemutatását.Ami nem igazán tetszett a könyvben,az a Szerelemistenes dolog,azt nem nagyon értettem,a másik pedig a sok olasz kifejezés,aminek a nagy részéből semmit sem értettem.Lábjegyzetben megmagyarázhatták volna őket.Ha ezek felett eltekintünk egy egész jó kis romantikus történetet olvashatunk.

5/4.5

Eredeti cím: O,Juliet
Fordító: Dobory Dóra
Kiadó: Tercium
Kiadás éve: 2010
Hossz: 284 oldal

Nalini Singh: Vonzódás

"Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti."

Nem is tudom,hogy hol kezdjem.Ha jól emlékszem a bookline-on láttam meg,és a fülszövege nagyon tettszett,úgyhogy nem hagyhattam ki.
Talán ez az első ilyen típusú könyv amit elolvastam.(mivel az Anita Blake még folyamatban van)
Nem volt rossz,egyszerű könnyed szórakozást nyújtott,de nem is vártam tőle eget rengető nagy dolgokat.A mondatok és a megfogalmazás egyszerű,nekem sokszor túlságosan is.Picit hiányoltam a művészibb írásformát,de lehet,hogy jobb is így ahogy van.Néhol kiszámítható volt,és ahol én valami csavart vártam ott nem volt.A gyilkos kilétét már sejtettem a vége előtt,és a vele való leszámolás nekem túl egyszerű volt.

Jó volt,hogy az írónő nem húzta sokáig a bevezetést,és nem részletezte a jövőbeli dolgokat.Miattam a jelenben is játszódhatott volna,akkor sem tetszett volna kevésbé.
Ami a szerelmi szálat illeti egész jól eltalálta az arany közép utat.Nem kerülgették egymást 600 oldalon át,de nem is estek neki egyből egymásnak.Az ágyjeleneteket sem túlozta el,talán ha 3-4 volt benne.

A mentálok mint lények nem igazán fogtak meg,de az alakváltók annál inkább!mindig is szerettem az ilyenfajta lényeket,akiket az emberi ész mellett az állati ösztönök és megérzések is irányítanak.Ezen okból a történetből Lucast kedveltem meg a leginkább.Nem azt mondom,hogy ő álmaim netovábbja,de mint karakter érdekes volt.(nagyon bírtam ahogy mondja hogy "kiscica")

Külföldön már úgy a 6. résznél tartanak,és minden kötetben egy-egy különös pár bemutatására kerül sor.némelyikükre nagyon kíváncsi vagyok már.
Annak ellenére,hogy nem egy világmegváltó regény,azért a folytatást is biztosan el fogom olvasni,de addig is lehet,hogy megpróbálkozom az írónő másik sorozatával is.

5/4.5

Eredeti cím: Slave to sensation
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Egmont Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 384 oldal