Karen Marie Moning: Álom és valóság

Tündérkrónikák 2.
"Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfi gurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni.

Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd.
És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is.A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?"

A jó könyvekkel mindig bajban vagyok,mert nehéz megfogalmazni a gondolataimat velük kapcsolatban.Csakúgy mint az előző rész ez is megnyert magának, elsősorban a stílusával és Barrons-sal.Na jó,nem csak miatta szeretem a sorozatot,de nyomós szerepe van benne.
A történetét tekintve most meglepett,hisz az előzőekhez képest sokkal több volt benne az akció,és több meglepetés is ért,mindamellett megőrizte a humorát és a titokzatosságát. 
A szálak egyre bonyolódnak,és én egyre kíváncsibb és türelmetlenebb vagyok,hogy megtudjam a válaszokat a már milliomodik kérdésre ami felvetődik,hiszen az újabb szereplőkkel együtt újabb rejtélyekbe bonyolódik Mac.
Apropó Mac. Sokkal jobban kedvelem ezt a csajt,pláne,hogy most már talán elhagyja a cicababa viselkedést,és csinál is valamit.Az ahogyan V'lane-nel és Barrons-sal  bánik,nagyon szórakoztató.(az egyik kedvenc jelenetem a barlangban verekedős :D  ) 
Barrons...inkább ne is ragozzuk,talán csak annyi,hogy jó volt,hogy ha csak egy villanásra is, de betekinthettünk  a múltjába.
Az új szereplőkkel úgy vagyok mint Mac.Egyenlőre még a sakktábla szélén vannak,de van egy olyan érzésem,hogy hamarosan nekik is nagyobb szerep jut.
Ami miatt a fél pontot levontam az azért volt,mert én borzasztó türelmetlen vagyok,és nem szeretem,ha titkolóznak előttem!!! Magyarra lefordítva,a második kötetnél sem kapunk választ eddigi kérdésinkre,sőt inkább meghatványozódtak :S
Mint már korábban írtam,a lenti boritószéria nagyon,de nagyon tetszik,ennek egyszer még csinálok egy külön posztot :)


U.I.: egy jó tanács : ne olvassátok a könyvet egyedül a sötétben! Higgyétek el tapasztalatból beszélek.olvasás után alig mertem elmenni a szobámig,és addig is csak egy elemlámpával  :)


5/4.5

Eredeti cím: Bloodfever

Fordító: Laskay Ildikó

Kiadó: Kelly Kiadó

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 302 

Suzanne Collins : Futótűz

Vigyázat,a bejegyzés SPOILERt tartalmazhat!!!

"A Kapitólium dühös. 

A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban."

Az első rész után kiváncsi voltam,hogyan lehet folytatni a történetet,kapunk-e többet az "új világból" vagy megint csak egy kis részt láthatunk belőle.

Az eleje nagyon lassan indult,nehezen olvastam,sőt volt hogy már untam is.Többet vártam a körúttól,reménykedtem,hogy többet megismerhetünk Panemből,nem csak pár mondatban letudva,hogy itt is voltunk meg ott is.

Miután megtudtuk,hogy Katnissnek vissza kell menni az arénába,beindult a történet és egyből élvezhetőbb lett.Nagy plusz pont a régi győztesek bemutatásáért - főleg Finnick miatt - és azért,hogy végre megtudtuk,hogyan is nyert Haimich.Bár kicsit nehéz volt elképzelni az újfajta arénát,de izgalmas volt,hogy egy teljesen új helyszínen kellett küzdeniük,és nem a jól bevált terepen.(ez a rajongói térkép sokat segített)


A régi szereplők ebben a részben nem igazán hoztak semmi újat.Katnisst továbbra is jól felpofoznám,hogy hogyan lehet ennyire érzelmi fatuskó.Ez a lány tényleg nem tudja,miként kell emberek között viselkedni,és sokszor olyan egyértelmű jelek nem tűnnek fel neki,hogy ennyi erővel egy gerendával is kiszúrhatnád a szemét,nem venné észre. Peeta továbbra is megmaradt a kis hősszerelmesnek,bár az ő tetteit még megértjük,hiszen nagyon odavan Katnissért.Továbbra sem értem azokat,akik Galet olyan nagy számnak tartják,mert szerintem akkora meghatározó szerepe nincs,talán majd a 3.részben.
Aki továbbra is hozta a formáját az Haimich.Most hogy kiderült a múltja,sokkal szimpatikusabbá vált,talán még a kedvencem is lesz a végén.Erre a posztra a másik nagy esélyes Finnick,akit egyszerűen nem lehet nem szeretni :)


Összességében nem volt olyan rossz, elszórakoztatott és élveztem az olvasást.Mindenképpen beszerzem a 3.részt is,igaz lehet hogy csak a távolabbi jövőben.

5/4.5

Eredeti cim: Catching Fire

Fordító: Totth Benedek

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2010, 2012

Oldalszám: 320,404

Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim

"Scott Pilgrim élete nem is lehetne kerekebb. 23 évesen egy szobakonyhás lyukat bérel meleg lakótársával, miközben folyamatosan munkát keres – kevés kitartással és még kevesebb sikerrel. Egy zenekar, a videojátékok és gimnazista csaja társaságában számolgatja a ka­nadai hét­köznapokat, egészen addig, amíg a veszélyesen kúl Ramona meg nem jelenik a városban. A hirtelen támadó érzések viharában Scott gonosz exekel, misztikus képességekkel és kemény küzdelmekkel kényszerül szebenézni, így újra kiderülhet: a szerelem fáj és lépet repeszt."

Igazából én ezt nem is terveztem elolvasni,de mikor sok időm volt és elmentem az osztálytársamhoz,nála megláttam és nekiálltam.Mire haza kellett mennem,már majdnem be is fejeztem. Utána már kölcsön kellett kérnem a többi részt is,mert egyszerűen muszáj volt végigolvasnom.
Lényegében nehéz meghatározni,hogy mi is olyan jó bent.Az elején még egy teljesen normális történettel indít,aztán belekever számítógépes játékokhoz hasonló jelenteket - ahol én csak kacsintgattam nagyokat,mert nem nagyon tudtam mire vélni - amik a végére megszaporodnak,de addigra már megszerettem őket.
A sorozatnak 2 hatalmas előnye van ami miatt érdemes olvasnia mindenkinek.Az egyik a humor,ami főként a helyzetkomikumból,másrészt az egymás mellett elbeszélésből és hülye beszólásokból adódik.A másik pedig hogy olyan érzést kelt,hogy nem tudod letenni,bár története nem túl sok van,és az is igen "érdekes" .
Igaz láttam már szebb rajzokat is,de így megvolt az egyszerűsége,és különben sem a képeken van itt a hangsúly,hanem a beszólásokon.
Összességében egy élmény volt olvasni,és akit érdekel az megnézheti a filmet is amit ebből csináltak,a feléig hűen követi a történetet,de onnantól nagyon eltér,és az sokat levett az élvezhetőségből.


1. Scott Pilgrim kivételes átlagélete(165 o.,2010)
2. Scott Pilgrim a világ ellen(200 o.,2010)
3.Scott Pilgrim végtelen bánata(192 o.,2010)
4.Scott Pilgrim bekeményít(216 o.,2010) 
5.Scott Pilgrim az univerzum ellen(185 o.,2011)
6.Scott Pilgrim feltámadása(270 o.,2011)


Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Fordírtó: Somogyi Péter

Maggie Stiefvater: The Scorpio Races

"It happens at the start of every November: the Scorpio Races. Riders attempt to keep hold of their water horses long enough to make it to the finish line.

Some riders live.

Others die.

At age nineteen, Sean Kendrick is the returning champion. He is a young man of few words, and if he has any fears, he keeps them buried deep, where no one else can see them.

Puck Connolly is different. She never meant to ride in the Scorpio Races. But fate hasn't given her much of a chance. So she enters the competition — the first girl ever to do so. She is in no way prepared for what is going to happen."


Sajnos közbejött egy érettségi,ezért tudok csak most írni róla,holott már május közepén végeztem vele.Nem is tudom, hol kezdjem,hiszen az én példányomnak és nekem hosszú történetünk van,úgyhogy csak vázlatosan.Nagyon szeretem Maggie farkasos sorozatát,és mikor megtudtam,hogy a következő könyve lovakról fog szólni (igen nagy lóbolond vagyok,de ez szerintem majd fel fog tűnni) egyből elkezdtem csorgatni a nyálam utána.Sajnos még nem vagyok gyakorlott angolul olvasó,és a könyv sem volt elérhető ebben a formában (itt balra).Aztán mit ad Isten egyik nap megláttam ,hogy rendelhető a bookline-on.Dilemma:megvegyem,vagy ne - okok 1.a már korábban említett angol gyakorlatlanság 2. kicsit drága volt.Aztán jött a nyelvvizsga és megígértem magamnak,ha sikerül akkor megveszem,ha nem akkor tárgytalan a dolog.Szerencsére meglett,és ezt égi jelnek vettem, azóta itt csücsül a polcomon  : )
(bocsi a hosszú bevezetésért,de ezt muszáj volt megosztanom) 




Maggie könyveiről tudjuk,hogy nem a hatalmas nagy akciókért olvassuk,hanem mert fantasztikus ahogyan ír,az ember beleéli magát a jelenetekbe,érzed a szagokat, ízeket,a szelet,látod a tájat magad előtt és egyszerűen csak bekerülsz a könyvbe,és utána onnan nem akarsz kijönni.Ezek hangulatkönyvek,ezért nem lehet őket csak úgy akármikor olvasni,és nem lehet velük rohanni sem. És a Scorpio Races pont ilyen könyv.


Thisby nevű szigeten vagyunk - valahol az Egyesült Királyságban- ahol a lakosság nagy része halászatból él,és mindenki éli a megszokott kis életét egészen az ősz beköszöntéig. Ekkor ugyanis a tengerből előjönnek a capaill uisce-nak nevezett vízi lények (első ránézésre olyanok mint a lovak,de ragadozók és a tengerben a testük sokkal képlékenyebb,elvesztik a formájukat) és mindenki aki elég kemények érzi magát,megpróbál befogni egyet,hogy indulhasson a Skorpió futamon,ami a sziget fő turistacsalogatója. 
Itt él Kate Connolly-barátoknak csak Puck- két bátyjával,ugyanis a szülei pont ezek miatt a lovak miatt haltak meg. Mivel csak a legidősebb fiú Gabe dolgozik,elég rossz körülmények uralkodnak náluk,az asztalra is csak babkonzerv kerül.Egy nap Puck megtudja,hogy Gabe el akar menni a szigetről,és még a házukat is el akarják adni tartozások miatt.Puck pénzszerzés reményében,és hogy a bátyját a szigeten tartsa benevez Dove-val a lovával- nem, nem póni, hanem kisló - a versenyre.


Mint a Shiverben itt is van még egy szereplőnk,akinek a szemén keresztül látjuk a történteket.Sean Kendrick a sokszoros bajnok, apját egy versenyen veszítette el, így egyedül él Benjamin Malvern-a helyi versenylótenyésztő,és nem mellesleg a fél sziget tulaja- istállójában,ahol ő felel a lovakért. Egyetlen célja,hogy hivatalosan is övé legyen Corr,az a  capaill amelyikkel sorra nyerte a versenyeket és szinte vele élte le az életét.Ám ehhez pénzre van szüksége,amit a versenyen meg is  szerezhet.


Hát röviden ennyi,innen már nem nehéz kitalálni,hogy ők ketten találkoznak és kialakul közöttük valami.Ha már itt tartunk,felüdülés volt,hogy nem a szokásos "meglátni és megszeretni",hanem egy lassan és fokozatosan felépülő kapcsolat az övék,ami nem megy át az egymás utáni nyálcsorgatásba és a "nem érdemellek meg te túl jó vagy nekem,de meghalok ha nem vagy velem" undormányba.  


Szóval,a történet nem volt tele akcióval és hatalmas nagy meglepetésekkel,de én mégis élveztem.Egyrészt a gyönyörű táj miatt,amit Maggie úgy elém varázsolt,hogy szinte éreztem  a sós levegőt,és láttam a tengert ahogy a szikláknak csapódik.Másrészt azért,mert annyira jól megragadta a lényegét a ló-lovas kapcsolatnak,és azt a maga egyszerűségében és szépségében adta át.(gondolok itt az egyik kedvenc jelenetemre,mikor Sean és Corr este lemennek a tengerhez,vagy mikor vágtatnak a szikla tetején) 


A főszereplők közül-csakúgy mint a Shivernél- újfent a fiú lett a kedvencem.Puck valahogy nem nőtt a szívemhez. Ő is értékelhető karakter,egy egyéniség,értjük az indokait,érzéseit,de ő akkor is távol áll tőlem. A mellékszereplőkben is bár felismerjük a szokásos figurákat,de azért mindegyikükben van valami ami valóssá teszi őket.Például Kate öccse Finn,aki a kellemetlen beszélgetések előtt,kényszeresen mossa a kezét,mintha az alatt megoldódnának a gondok.Aztán ott vannak a nővérek Dory,Elizabeth és Annie akiknek a folyamatos szurkálódásain és beszólásian mindig nevettem.
De a fő kedvenc Sean és Corr lett.Az ő kapcsolatuk az ami igazán megfogott.Sean bízik a lóban,és tiszteli,de nem felejti el,hogy mégis csak egy vadállatról van szó.Ez a bizalom kölcsönös,ez már a könyv elejétől  a végéig jelen van.Az ő részeiket minidig nagyon vártam és élveztem velük lenni.



De azért amiért mégis ajánlom a könyvet, az a hangulat.Az hogy ott vagy a ló hátán,vagy remegsz a sötétben attól rettegve hogy észrevesz-e a capaill ( na,ennél a résznél tojtam be rendesen,és azt gondoltam,hogy csak a macskát ne...),ezekhez az élményekhez mindenképpen el kell olvasni a könyvet.Bár azt meg kell jegyezni,durvább,mint a Mercy Falls sorozat,több bent a véres jelenet.A vége pedig tipikus Maggie-s,egy kicsit keserédes,nem teljesen lezárt,de én azért örültem,hogy így lett.

Hogy mennyire nehéz a nyelvezete,az változó.Volt hogy minden szót értettem,de volt hogy egy pár mondatba beletört a bicskám,hiába segített a a Google fordító,de összességében nem olyan  vészes.Bár nem értettem minden egyes szót,öröm volt Maggie-t eredetiben olvasni,és a hatás azért így is átjött.
Ezen felbuzdulva,lehet hogy nekiállok a tündéres sorozatának is angolul,bár a Könyvmolyképző lassan kiadja az első részt-természetesen egy kis csúszással.


u.i.: a könyv élőben gyönyörű,csak ezt már nem akarom ragozni,mert így is elég hosszúra sikeredett a bejegyzés - mind tudjuk,hogy ha valami tetszik arról könnyű áradozni,de nehéz jó szavakat találni rá. 
(A festmény innen van,itt találsz egy nagyon jó trailert is a könyvhöz,amit szinte teljes egészében Maggie csinált-rajzolás,zene stb.)



5/5
Kiadó: Scholastic
Kiadás éve: 2011
Hossz: 402 oldal

Kényszerszünet

Mostanság nem nagyon tudtok a bloggal foglalkozni,ugyanis éppen érettségizek :S természetesen olvasni olvasok,csak 10x olyan lassan,és nem tudok mindig írni róla. Ezeket azonnal pótlom, mihelyt vége a szóbeli vizsgáknak,addig is szünetel a blog.

Ezekkel térek majd vissza: The Scorpio Races

                                         Scott Pilgrim sorozat
                                          Futótűz 

                                         Álom és valóság

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. 
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel."


 Ha jól emlékszem ár elég régen kinéztem magamnak,talán még a kezdetekkor,még az ősi ezkellnekem listámon is fel van írva,de aztán valamiért mindig halogattam a beszerzését,de már tudom,hogy így jobban jártam,mert nem kell várnom a folytatás megjelenéséig  : )  Most mégis azért vettem a kezembe... igen kitaláltátok a film miatt.Mint írtam, már hallottam a könyvről régebben is,ezért kíváncsian megnéztem a filmet is,és nagyon tetszett(szerencsére elég hűek maradtak a könyvhöz),szóval muszáj volt beszereznem.


Elsőként a történetet említeném meg,ami számomra egyedi,mert a Csúfok sorozaton kívül még nem olvastam disztópikus regényt,és nem olvastam a Battle Royal-t sem.(a két regény állítólag nagyon hajaz egymásra,és mivel a Royal volt előbb, így Suzanne a ludas,bár állítja hogy nem.Engem meg nem igazán érdekel honnan szedte az ötletet.)
Bárhogy tagadjuk,mindenkit érdekel az,hogy mi lesz a világgal,hova fog vezetni mindez.BÁr a regényből eddig még csak az derült ki,hogy volt egy nagy háború,ami után az USA helyén létrehozták Panemet,ahol 13 körzet volt addig , míg a 13.fel nem lázadt,és meg nem semmisítették őket.És hogy okuljon a nép megrendezik minden évben az éhezők viadalát,de ezt már a fülszöveg is elmondja.


Katnisst,mint főszereplőt még nem nagyon zártam a szívembe-ha egy mellékszereplő lenne akkor talán- mert aki a főszereplő az dolgozzon is meg érte.Annyira furcsa számomra.Akkor kedveltem,amikor vadászott,vagy  mikor már a viadalon volt,de ezeken kívül annyira távol áll tőlem.Olyan,mint egy robot.Rideg,érzéketlen,mint aki azt tanulja hogyan viselkedjen emberek között.Azzal semmi gond nem volna,ha csak bunkó lenne-rám is mondták már párszor...túléltem : ) -  egyébként is volt már,hogy a gonosz szereplő volt nálam a kedvenc.De Katniss... talán majd a következő részekben.
Galenek még nem sok szerep jutott,ezért nálam eddig még Peeta a befutó.Ő az akinek maximum a néhai túlzott mulyaságát lehet felróni,amúgy Collins benne teremtette meg a szerethető,kedves fiút.Majd meglátjuk,ez meddig lesz elég.
Két szereplő van akikben még látok potenciált,az pedig Cinna és Haymitch.Ők hozzák rendbe amit Katniss elront,sőt megkockáztatom,hogy nélkülük nem is élne.


Collins stílusa igen érdekes.A jelen idő használata furcsa és sokszor zavaró,de ezt leszámítva olvastatja magát.És vannak olyan jelenetek amiktől... húú, valami különös érzés fog el( SPOILER pl. Ruta halála után a "háromujjas" elköszönés.Bár ez a filmben jobban átjött egy kicsit.SPOILER) 
Összességében nagyon tetszett,a folytatásban pedig már benne vagyok,bár ötletem sincs mit fog belőle kihozni Collins.







5/5

Eredeti cím: The Hunger Games 
Fordító: Totth Benedek
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2009
Oldalszám:  400 oldal

Ennyit rólad április ...

Így május közepén végre sikerül megírom az áprilisi hónapzárásomat.Tudom,de a mumus engem is utolért,nekem is le kell tennem az érettségit : (  Ezen okból kifolyólag ebben a hónapban egy könyvet sem sikerült elolvasnom,de könyvvásárlás terén kísértésbe estem Az éhezők viadalával. Tudom,de nem lehetett otthagyni.Azóta már végeztem vele,csak még bejegyzésre vár szegénykém.