George R. R. Martin: Kardok vihara

"Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet a könyörtelen hatalomvágy taszított hanyatlásba. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik... "

Hosszas kényszerpihenőm után újra itt vagyok egy rakás elmaradással a nyakamon :S Az első a sok közül a Kardok vihara,amit már nem is tudom,hogy mikor fejeztem be,azt meg végképp nem,hogy mikor kezdtem.
Az előző rész után,ami folytatásért kiáltott,egyértelmű volt hogy belevetem magam a több ezernyi lap közé.Igen,mint lentebb is látható a könyv kicsivel több mint 1200 oldal,amit külföldön ketté is vettek,de nálunk az alexandra úgy gondolta,hogy olvasás közben gyúrjunk egy kicsit tricepszre is, így egybe van az egész,és hatalmas a könyv vastagsága.Ez volt az egyik okozója annak,hogy eléggé lassan haladtam vele.A másik pedig az,hogy nem látom a fényt az alagút végén(szerintem már Martin sem).Tudom,én is nagyon élvezem az olvasást,csak az van,hogy azért szeretem tudni,hogy valaminek mikor lesz vége,ha lesz-e egyáltalán,mert ugye már a jó öreg Martin sem lesz fiatalabb.És kicsit olyan,mintha minden napot le akarna írni.Ez az egyik dolog,amit kifogásoltam a könyvben.

A másik az volt,hogy most már akkora kavarások mennek,annyi embertelenség,hogy lassan elmegy a kedvem az élettől.Ned,hiányzol :(
Aztán közölje valaki Martin bácsival,hogy ha legközelebb főszereplőgyilkolhatnékja támad,inkább szedjen hangyát bokszkesztyűvel.

Most úgy tűnik,hogy nem tetszett a könyv,de erről szó sincs.Még mindig a szívem csücske.Pláne,hogy egyre jobban előjönnek a fantasy elemek,amiket én nagyon de nagyon szeretek.Daenerys sárkányai egyre több szerepet kapnak,alig várom,hogy felnőjenek végre.A Falon túli világ nekem nagyon tetszik,a kis fagyos hangulatával és vadságával.

Ismét kaptunk pár új szempontkaraktert,úgy mint Samwell és Jaime.Az utóbbi bekerült a "komálom őket" csapatba.
A többi kedvenc még mindig megmaradt.Jont még mindig imádom,a Vérebet szintúgy.És most már Sansa is csapattag lett végérvényesen.Örülök neki,hogy már nem olyan naiv.Arya "kis kalandjai" Joné után a leginkább vártak számomra.Catelynnel történtek nem zavarnak,sose kedveltem.De Robb és Szürke Szél :S Martin,te szadista állat!
Daenerys is kezd kikupálódni,bár nagyon sok hülyeséget csinál,egyedül a rabszolgás makulátlanos húzása volt az,amit én is pont így csináltam volna.
Sok kritikában láttam leírva,hogy mennyire jó az a rész amikor Sansa hóból megépíti Derest.Azt gondoltam "Úgyanmár, ne legyetek ilyen érzelgősek!" Aztán mikor elkezdtem olvasni a fejezetet,teljesen átéltem a helyzetet.Annyi,de annyi megpróbáltatás,árulás után,már semmi sem lesz a régi.Komolyan,majdnem elsírtam magam.Még most is elszomorodok,ha rágondolok : ( Ez szép volt Martin.

Ja, és vissza kell vonnom egy megjegyzésem,amit az első rész kapcsán tettem.Aki olvassa az epilógust,az megérti :D

5/5

Eredeti cím: A Storm of Swords
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 1214 oldal

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás (újraolvasás)

"A hideg – Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas – az ő farkasa – visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság – Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t… Egészen mostanáig.
A borzongás – Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon – és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút – még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is…"

Emlékszem annak idején mennyire vártam,hogy megjelenjen,mert ugye a megjelenést nem is tudom,hogy hányszor tolták el,de megérte várni rá.Már majdnem tél volt mikor olvastam,és nagyon jó volt az egész hangulata,csak ahogy múlt az idő ez elhalványult bennem,de amikor egy hete kinyitottam a könyvet,és megéreztem az illatát-még mindig olyan,mintha új lenne-újra visszajött a hangulat,és nagyon sok mindenre emlékeztem a 2 évvel ezelőtti gondolataimra.
Most valahogy olyan hangulatom volt,hogy valami romantikus,igaz szerelmes történet kell nekem.Tudtam,hogy mit kell választani :)

Annyi mindent tudnék róla írni-és nagy a valószínűsége,hogy a felét elfelejtem majd megemlíteni-de azért próbálok tömör és érthető lenni.

Ha valaki egy nagyon eseménydús,pörgős könyvre vágyik,az ne álljon neki a Shivernek."Az a lényeg,ahogyan hangzik.Nem csak az,mit jelent." Számomra a stílus pótolja az akció hiányát.Annyira szépen ír le hétköznapi dolgokat,a nehezen megfogható és érthető dolgokat oly módon nevez meg,hogy könnyebben megérthessük pl.: télízű .Nekem ez annyira tetszett,és arra emlékeztettet,mikor nem tudom leírni azt az illatot,ami az eső előtt van,egyszerűen esőszagú.Nem csak az érzéki benyomásokat fejezi ki ilyen módon,de egy-egy helyszínt,tájat is,ezáltal jobban átérezhetőek az általuk keltett érzések.

Sokan biztos azt mondják ez is a szokásos "különleges fiú-hétköznapi lány" szituációs könyv,ami csak minimálisan igaz,mert itt egyáltalán nem ezen van a hangsúly.Számomra itt ésszerűbb volt az,hogy a főszereplők egymásba szerettek,nem csak "jön az új diák,és hú de szerelmes lettem belé",hanem a kezdeti vonzalom után megismerkednek egymással,és ez azért egy kis időbe telik.

A szereplőkről: sokan kifogásolják Grace szüleinek viselkedését,ami érthető is,mert ez engem is kicsit zavart,hogy nem veszik észre,hogy eggyel többen vannak a házban,de a tény az,hogy vannak ilyen szülők-"Olyanok voltak,mint a szorgos,kis agyatlan madarak,akik ki-be röpdösnek a fészkükből a nap vagy az éjszaka minden órájában,annyira elfoglalva a fészeképítés örömével,hogy nem veszik észre,hogy már évek óta üresen áll." -és e nélkül egy csomó jelenet nem jöhetett volna létre :)
A mellékszereplőknek is van jellemük,kinek erősebb,kinek gyengébb.Közülük talán Isabelt kedveltem meg a legjobban a bunkó modora ellenére.Még jó,hogy a következő részben ő is szempontkarakter lesz.
Grace maga a megtestesült gyakorlatiasság.Mindennek értelmet keres,és nehezen engedi el magát,az érzéseinek nem nagyon akar engedni.Semmi bajom,nincs vele,csak egyszerűen nem került olyan közel a szívemhez.
Vele szinte tökéletes ellentétben áll Sam.Az érzései vezérlik,gyengéd típus,és tipikus művészlélek,aki az általa alkotott dalokon,verseken tudja magát legjobban kifejezni és megértetni.(Valahogy mindig az írónő jutott róla eszembe,aki szintén művészlélek.)Számomra ő a kedvenc karakter,vele tudtam legjobban azonosulni.

Végül pedig a borító.Ideraktam le az angol verziót,de nekem az valahogy nem nagyon jön be.Az amerikai változat-amit szerencsére megtartott a kiadó- egyszerűen gyönyörű!Egész nap csak nézegetném,és annyira illik a könyv hangulatához.

Összességében nem véletlenül lett ez az egyik kedvenc könyvem,mert ha másodszori olvasásra is ugyanúgy le tud kötni,mint először, akkor Maggie tényleg tud valamit.Ez a könyvsorozat hivatalos oldala,ahol megtaláljuk a külföldi kiadások borítóit-van egy két gyöngyszem köztük :) - vagy a dallistát,amit Maggie ajánl a könyvhöz.http://maggiestiefvater.com/shiver/

U.I.:találtam egy képet amin Maggie 2 rajzolt farkasa van,csak amíg nem jó a számítógép addig nem tudom feltölteni :S

5/5*

Eredeti cím: Shiver
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 326 oldal

Megkésve bár... de lezártam a szeptembert is

Ez a hónap már nem igen kedvezett a könyvolvasásnak,ugyanis itt van újra az én örök ellenségem... az iskola!Semmire sincs nagyon időm,mindent csak félbehagyok,és egy újba kezdek egy kis izgalom reményében :( De remélem hogy ez majd változni fog,vagy ha nem,akkor teszek róla :D

Szóval 8 könyvet sikerült elolvasnom,voltam könyvtárban is,igaz csak egyszer.A kölcsönzött könyvekkel is leég jól állok, 5-ből 3-at kiolvastam,és valószínű,hogy a Forrest Gumpot félbehagyom,mert nagyon nem az amire számítottam :S Előjegyeztem Az időutazó feleségét,de még mindig nem vitték vissza,és én már kezdek mérges lenni,mert ezért nem vettem meg(meg mert most szűk a "gatyó szíj" )

És amiért vállon veregetés jár az az,hogy csak egy könyvet vette,és az is képregény.

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott - Állatorvosi pályám kezdetén

"J. Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója."

Molyon láttam,hogy az egyik kihívásban Herriot könyveket olvasnak(azóta én is részt veszek a kihíváson)és gondoltam utána nézek.Nagy öröm volt látni,hogy nem más ő mint az egyik leghíresebb állatorvos(én is az szeretnék lenni :D , így egyből kihoztam a könyvtárból az egyik könyvét.

A történet maga ott indul,hogy James-t felveszik segédorvosnak,és innentől a főbb eseményeket több apró történettel körülszőve ismerhetjük meg.Ezekből a tapasztalatokból sok mindent megtudtam az akkori állatorvosi szakma szépségeiről és nehézségeiről.
Volt bent egy kis "szerelmi szál",tanulság,gyönyörű tájleírások és nagyon sok humor.Ez utóbbi nekem nagyon tetszett,főleg a fura helyzetekből adódóak.

A könyveben szereplő emberek roppant szerethetőek.Siegfried a maga hulla-nyugodt,"egyszer ezt mondom de aztán az ellenkezőjét", "sármos vagyok de nem tudom" módján nagyon rendes ember,de sokszor agyon tudtam volna ütni.
Tristan ha nem lenne ki kellene találni.Murphy az összes törvényét róla írta,mert amit el lehet rontani,azt el is rontja.És ha kilátástalan helyzetbe kerül,csinál magának még nagyobb bajt (pl.: kocsis eset;az állattenyésztés rejtelmei),de ezek ellenére mindig valahogy kimászik a bajból,vagy kidumálja magát(valahogy magamra ismerek XD ) Maga James is egy fazon,ezt nem tagadhatjuk.És ne feledkezzünk el völgységi emberekről sem (a pofátlan nem fizet,de a kolbásznak megkéri az árát)

Összességében nagyon tetszett a könyv,a szerző további írásait is keresni fogom majd.

U.I.: a képet(jobbra fent) a netről szedtem,és ha minden igaz,akkor a Herriot múzeumot ábrázolja,ami a rendelő volt régen.

5/5

Eredeti cím: All Creatures Great and Small
Fordító: Szász Imre
Kiadó: Aqua kiadó
Kiadás éve: 1996
Hossz: oldal

Paul Stewart - Chris Riddell: Wyrmeweald - Returner's Wealth

"Ez volt az akadály.A terméketlen földek.A wyrmeweald.Ahol kincs volt, és kell lennie.A visszatérők kincse.Meg fogja szerezni,vagy belehal abba hogy megpróbálja.

Fent magasan egy óriás tojás virít...
Egy gyönyörű lovas és az ő fehér-wyrmeje figyelnek.
Egy csapat vadász vár.
És egy új fióka születik.
Egyet elrabolnak.
Egyet megsebeznek.
És egy meg fog halni.
Ki lesz az?"

Szóval nagyon béna és gyér fordításomban így hangzik a fülszövege.Ez az a könyv,amire nagyon sokáig vártam,és nagyon sokat vaciláltam,hogy megvegyem-e.A szerzőpáros munkáit szeretem,és ez a könyvük is felkeltette a figyelmem - ha tőlük van valami az nálam nyert ügy+sárkányos -,de mivel magyarul nincs lefordítva,angoltudásomban pedig igen kételkedem tényleg nehéz volt a döntés. Győzött a mohóságom,de nem bántam meg.Nem nagyon szoktam ilyet csinálni,de leírom röviden,hogy hogy indul a történet.

Van nekünk egy furcsa világunk,ahol mindenütt wyrm-ek(sárkányok) vannak.Ezt a területet hívjak wyrmeweald-nek.Ez egy igen kihalt,kopár és igen veszélyes vidék,kb mint a sivatag.Ide kerül a mi kis főszereplőnk Micah a szomszédos vidékről,ahol nagyon sok a megművelt föld,és ő is egy ilyenen dolgozott, amíg rá nem jöttek,hogy beleszeretett a földesúr lányába,és ki nem dobták a birtokról.Ezek után elindul wyrmewealdba,mert pénzhez akar jutni,hogy hazatérve elvehesse a földesúr lányát.(azt hivják returnel's wealth-nek -hazatérők vagyona/kincse- amikor valaki valamilyen nagy értékű zsákmánnyal tér haza)Miután majdnem leesett a szikláról és majdnem szomjan halt,elér a pettyes sziklához,ahol valaki megsebesíti.Majdnem meghal,de mégsem mert Eli Halfwinter (egy afféle kereskedő/vándor,aki a wyrmekből készített dolgokkal kereskedik) megmenti az életét.Ezek után együtt folytatják útjukat, mígnem találnak egy sérült lányt,akinek fehér haja van,és sárkánybőrt visel...
A történet több szálon fut,ezért nehéz róla röviden írni,meg ha többet írok,akkor félek,hogy nem tudnám spoiler nélkül folytatni.

Szóval a történet érdekes volt,igaz helyenként voltak benne kicsit unalmasabb részek pl. mikor vándorolnak egyik helyről a másikra,de aztán megint jött valami,ami miatt izgulhattam.Nekem tetszett a megalkotott világ,ahol a sárkányok részesei a emberek mindennapi életének.Szerintem nem árulok el nagy titkot,ha azt mondom,hogy vannak olyanok,akik megülik a sárkányokat.Ez a kapcsolat tetszett ember és sárkány közt,ezekért mindig is oda voltam.
Voltak benne olyan részek,amit nem értettem,hogy hogy kerül ide,de aztán a végére minden szépen összeáll.Nem hiányzik belőle a szerelmi szál sem,tehát aki erre vágyik,azt is megkaphatja.

A szereplők szerethetőek,és annak ellenére,hogy a többségük szokásosnak mondható,van akinek a lelki világa sokat változik a történet során,és olyan témát feszeget,ami engem is érdekel.Legjobban Thrace-t kedveltem meg,főleg a végén.

Chris gyönyörű rajzaiból sajnos most nem láthattam annyit,mert csak egy-egy új fejezet elején van egy rajz a lap szélén,ami tök jól mutat,de el tudtam volna viselni többet is.(igaz hogy a végén van pár nagy kép,de én többet akarok :/ )

Mivel ez volt az első könyv amit angolul olvastam(most az easy readereket meg a Bleach mangát nem számoltam)az elején majdnem minden szót kiszótárazhattam volna -még szerencse,hogy itt van nekem a google fordító - főleg a tájleírásoknál,de később ez is könnyebb lett,és rájöttem,hogy nem kell minden egyes szót értenem.

Összességében élveztem az olvasást,mind a történet,mind az angolul való olvasás miatt.Igaz az utóbbi volt az oka,hogy ilyen lassacskán haladtam vele :(

Ui.: a borító nagyon tetszik,bár eredetileg a másik(lent)jobban tetszett,de már nem.A második rész(jobbra) februárban fog megjelenni,és én tuti,hogy azt is elolvasom :D

5/5

Kiadó: Corgi Childrens
Kiadás éve: 2011
Hossz: 432 oldal

Lauren Kate: Fallen

"Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik.
Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…
A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet."

Már 1-2 hete végeztem vele nagy nehézségek árán,csak lusta disznó voltam írni róla :)
Az igazat megvallva kb egy éve láttam valamelyik blogon,hogy az illető angolul olvasta,és nagyon tetszett neki,meg ezek alapján az én érdeklődésemet is felkeltette.Na azért annyira nem,hogy a megjelenés után meg is vegyem - most már tudom,jobban jártam- így e-könyvként olvastam.
Hát mit ne mondjak,hatalmasat csalódtam benne.Megeshet,ha nem ez lett volna az n+1. ilyen regény amit olvasok,akkor talán még tetszett is volna.Talán.

Kezdem a történettel.Értem én,hogy valami változásnak kell lennie a főszereplő életében,de már megint egy másik iskola?!A szokásos "megláttam és beleszerettem" találkozás.Ezeken kívül van benne jó pár logikai baki pl.:arról beszélnek,hogy Luce-t anno keresztényként nevelték,a suliban is a keresztények történeteit tanulják,erre bedobja nekünk,hogy újjászületett!Ha jól tudom - de javítson ki valaki ha nem -az újjászületés a hinduizmusban van,és nem tudom,hogy náluk mennyire vannak jelen az angyalok,de szerintem ritka példányok.
További nekem a történet teljesen kiszámítható volt,nagyon újat nem hozott.Talán a végén az a bizonyos szereplő halála,de olyan könnyedén siklott át e tragédia felett,hogy nem volt igazán súlya.

Mielőtt még tovább folytatnám a szapulást,elmondom,hogy néhány jó dolgot is találtam azért a könyvben.Ezek pedig: a prológus és az epilógus nagyon jó lett,(csak sajnos a bélés nem volt igazán jó) és a borító nagyon szépre sikerült.

A sorozatnak van még 2 része,ami kétséges,hogy elolvasom-e.

5/3

Eredeti cím: Fallen
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 336 oldal

Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska

"Ismerd meg Ottoline Brown és legjobb barátja, Mr. Munroe történetét. Nincs oly trükkös talány, mely kifog e kettő furfangos agyán… Vakmerő és rafinált tolvaj garázdálkodik Nagy Város falai között, miközben értékes ölebek válnak köddé és cserélnek gazdát városszerte. Valamit tenni kell… Gyönyörű kivitelű, letehetetlenül sodró történet"

Azt ugye tudni illik rólam,hogy nagy rajongója vagyok a Paul Stewart-Chris Riddell párosnak,ezért amikor megláttam a Könyvmolyképzőnél,hogy meg fog jelenni az Ottolina,tudtam,hogy ez nekem kell.Aztán rájöttem,hogy ennyiért mégsem,inkább kivárom, míg meglesz a könyvtárnak.Sajnos valaki elhappolta előlem,de nem csüggedtem,szépen fogtam és előjegyeztem,és a múlt héten pár óra alatt ki is olvastam.

Igaz ilyen kicsi kis gyerekkönyvet nem nehéz gyorsan olvasni,de ezt még nagyon is élveztem közben.Mindig is csodáltam Chris rajzait, hihetetlen fantázia van a fejében képileg,de most kiderült,hogy írni is tud(persze a maga műfajára értem),nem csak rajzolni.

Kapunk egy aranyos kis történetet Ottolináról - aki szeret rejtélyeket és trükkös talányokat megoldani - és a barátjáról Mr. Munroe-ról - aki nem szereti az esőt és ha fésülgetik.Bár a tolvaj kiléte már akkor kiderül,ha ránézünk a könyvre,ettől függetlenül én igenis izgultam egy kicsit,hogy hogy alakulnak majd a dolgok.
A képi világot egyszerűen nem tudom leírni,olyan jó.És ahogy ezt kombinálja a szöveggel eléri a tökéletes hatást,ami nem csak egy kisgyereknél,hanem nálam is tarolt.Például ezeknél jól látjuk,hogy milyen kicsik is a szereplők a valójában;vagy az esős résznél az idő változását.(a képeket én csináltam ne tessék szidni őket,sajnos csak így tudom ezt megmutatni rendesen; kattintásra nagyobb lesz,úgy az igazi :D )


Ez csak az egyik dolog volt,ami nagyon tetszett.Aztán ott volt az,hogy olyan érzésem volt,hogy ha ezt olvasnám fel egy kisgyereknek,biztosan lekötné,és nagyon tetszene neki.Sokszor hallani véltem a fejemben,hogy valaki nekem is úgy meséli.

A szereplők nagyon aranyosak,és szerethetők,még a gonoszok is.A sok-sok eredeti dolog pl a medve a ruhák közt;az anyuka,aki mindig tudja mit csinál a kislánya holott földrészek választják el őket egymástól,és az újságpapírok szélén lévő hónaljszőr :D.Azért van benne tanulságos dolog is,vagy inkább olyan ami kicsit lelkizős: Ottolina elsírja magát mikor a képeslapokat nézegeti,és a szüleit hiányolja,erre Mr. Munroe odaviszi a hajkepét hogy a kislány fésülje ki a szőrét,mert attól mindig megnyugszik(igaz hogy Mr. Munroe nagyon utálja,de feláldozza magát).

Most annyi mindent tudnék még írni róla,hogy mi tetszett benne,de szerintem nem férne ki.Még csak annyit,hogy a fordítás nagyon jól sikerült,szépen játszik a többjelentésű szavakkal -"Párnarázó és Függönyigazgatóság" ők azok akik megigazítják a függönyt-,érdekesség még az hogy a könyvben minden fekete fehér,kivétel a piros dolgok.
Az egyetlen hibája a könyvnek,hogy elég drága,bár ha azt nézzük,hogy keménykötéses,és hogy milyen szép kivitelezés,akkor ezt elnézzük neki.Ha valahol megtalálom olcsóbban,biztos beszerzek egy példányt magamnak is,mert ezt fájó szívvel,de vissza kell vinnem a könyvtárba :(


5/5

Eredeti cím: Ottoline and the Yellow Cat
Fordító: Ludman Anita
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 172 oldal