Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

"Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott. 
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen."

Nem akartam közvetlenül a befejezése után írni róla,nehogy csak arról szóljon a bejegyzés,hogy - "Atya ég!!!Ez nem lehet igaz.Ilyen függővéget!! Hol van a folytatás? " stb. ,szóval megpróbálom ezeket mellőzni,de nem lesz könnyű.

Először is nagy köszönet a Cor Leonis kiadónak,hogy a szörnyű hír után,miszerint a Kelly nem folytatja a sorozatot,nem röstelltek a rajongók (mint én) segítségére sietni,hogy anyanyelvükön olvashassuk el a 4. és 5. részt,és a gyűjtemény se maradjon hiányos.

Szóval a történet ott folytatódik,ahol az előző kegyetlen módon abbamaradt,annyi különbséggel,hogy Dani veszi át a kommentárt Mac beszámíthatatlansága miatt. Ez az 1-2 fejezet meggyőzött arról,hogy én tulajdonképpen kedvelem Danit.Az tény,hogy van egy érdekes rálátása a világra (pl. hogy kinek fogja adni a szüzességét),meg helyenként roppant nagyképű tud lenni,de nem ismerjük az előéletét ezért nem is ítélkezem felette...még.Ha már Dani akkor kíváncsi vagyok,hogy a későbbiekben Ryodan-nel lesz-e közös "munkájuk".(én azért reménykedem hogy lesz :)  )

Azért szeretem Moningot,mert a szereplőinek személyisége van,és ha nem lenne odaírva,hogy éppen kinek a szemszögét követjük,akkor is tudnánk hogy ki az,és éppen milyen állapotban van.Gondolok itt Mac-re amikor Prí-ya-ként nem volt szinte egy értelmes gondolata sem,és a változásra,ahogyan fokozatosan tér észhez.Az előző résznél azt mondtam,hogy Mac most már a kedvencem,mert nem olyan naiv,mint kezdetben,de ebben a 4.-ben néha már túl sötét  és kemény volt(de azért szerintem valahol még mindig van benne egy kis rózsaszín).
És ami a legfontosabb: Barrons titkairól most már lassan kezd lehullani a lepel.Nagyon,nagyon lassan.De azért ez már haladás,és arra bőven elég,hogy megöljön miatta a kíváncsiság.

Nem tudom,korábban említettem-e,hogy gondjaim voltak azzal,hogy most mennyi idő is telik el pontosan két esemény között,mert ezt valahogy nem bírtam követni.Ezzel itt már nem voltak gondjaim,és mikor a könyv felénél kezdtem azt érezni,hogy lankad a figyelmem és a város pusztulása miatt teljesen nyomott hangulatom van,olyan események jöttek,hogy utána csak kapkodtam a fejemet,és maximum annyi ideig hagytam abba az olvasást, míg felnéztem,hogy ki ez az új ember a padon,aki az előbb még nem volt itt.
És az utolsó harmad! Eszméletlen!  SPOILER a világok közti utazgatás mindig is bolygatta a fantáziám.És a kis "házi" szörny! Nekem is kell egy ilyen. SPOILER

Azt kell mondanom,eddig ez a rész messze túlszárnyalja a többit,de remélem az 5. ennél is jobb lesz,csak bírjam kivárni. A kiadó amúgy nagyon gyors,szeptember 17.-re tervezik a kiadást,a borítót és a fülszöveget pedig már közzé is tették.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak.

U.I: mondjátok,hogy nem csak én állok neki énekelni - persze magamban - a Kölyköd voltam című számot,amikor meglátom a könyvet?

5/5




Eredeti cím: Dreamfever
Fordító: Laskay Ildikó
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 400

Névnapi ajándék

A napokban elég sokszor találkoztam ezzel a kis rózsaszín nyilas-szíves körrel,és elsőre nem tudta, hogy mi is lehet ez.Mikor megnéztem,rájöttem,hogy ez egy újabb díj/játék.Örömmel olvastam pár blogger feleleteit,hiszen így egy kicsit jobban megismerhetjük őket,és jó látni,hogy nem csak nekem vannak könyves rigolyáim :)
Aztán augusztus 1.-én Diamant oldalát nézve megláttam a nevem,hogy én vagyok az egyik,akinek továbbküldi,és nagyon megörültem ennek a 'névnapi ajándéknak'.

A játék lényege a következő:

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni
5. Nincs visszaadás/visszajelölés

Válaszaim Diamant kérdésire: 

1. Ha egy könyvet vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, melyik lenne az?

Fogós kérdés,talán valamilyen "Hogyan éljünk túl egy lakatlan szigeten",vagy egy "Mivel üsd el az időd ha tök egyedül vagy" könyveket.

2. Melyik volt az első könyv amit szerettél?

Sajnos erre nem emlékszem,de biztos valamelyik laporello,vagy volt egy kis kemény lapos könyvem amiknek cicák voltak az elején,talán az.De tuti,hogy valamilyen állatos.

3. Ha nem tetszett egy regény, el szoktad cserélni?

Nagyon birtokló vagyok,úgyhogy még akkor is meg szoktam tartani,ha borzalmas volt.De ha esetleg el tudom cserélni egy olyanra, amire már nagyon vágyom,akkor meg tudok tőlük válni.

4. Hogy állsz a kölcsönadással? Vannak rossz tapasztalataid?

Ritkán adok kölcsön könyveket,és akkor sem a kedvenceim közül,és csak úgy hogy megígérik,hogy nem törik meg a gerincét.Egyszer adtam kölcsön az Alkonyatot,és gerinctöréssel érkezett haza.Azóta csínján bánok a kölcsönadással.

5. Olvasol még meséket?

Ó,hát hogyne! Persze nem az 5-6 éveseknek valót,de azok között is találni néha szórakoztatót. Chris Riddell Ottolinája nagyon jó,olvassátok :)
6.Szoktál külföldi blogokat is követni?

Nem olyan szinten,mint a magyarokat,de ha egy érdekes bejegyzésük van azt mindenképpen elolvasom.
7. Legviccesebb keresési kulcsszó, amivel a blogodra találtak?

Ilyenem még annyira nincs,többnyire normális karesőszavakkal találnak a blogomra,bár a "bobó kaján" -nal nem tudom mit akarnak keresni.
8. Ha most bárhol lehetnél, akkor...?

Londonban az Olimpián.
9.Olvasol idegen nyelvű könyveket is?

Igen,angolul.Próbálom szokássá tenni,mert gyakorolnom kell az angolt nehogy elfejtsem,meg olyan jó érzés mikor más nyelven olvasol (nem csak azért mert más nem érti,bár ez sem utolsó szempont)
10. Melyik volt az a könyv, aminek megjelenését a legjobban vártad?

Maggie Stiefvatertől a Shiver magyar megjelenését.Emlékszem,hogy vagy ötször kitolták a megjelenést,én meg minden alkalommal végigmásztam az összes könyvesboltot hátha megjelent már.
11. Mi lesz a következő példány, amire beruházol?

Talán a Sárkányok tánca George R.R. Martintól.

És a mai nap ért még egy meglepetés,mert Lenától is kaptam kérdéseket,amikre örömmel válaszolok is:

1. Vannak előítéleteid bizonyos könyvekkel kapcsolatban? (pl egy szerző könyveire irányultan vagy egy bizonyos karaktertípussal kapcsolatban)

Vannak pozitív előítéleteim szerzőkkel kapcsolatban,mert ha 1-2 könyvük tetszett,akkor a többi is biztos tetszeni fog.

2. Van olyan könyves műfaj amit még nem olvastál és soha nem is akarsz olvasni?

Nyitott vagyok minden műfajra.

3. Gyerekkorod óta szeretsz olvasni vagy a későbbiek során szerettél meg olvasni? Ha igen kinek/minek a hatására?

Mikor kisebb voltam utáltam olvasni,pláne a kötelezőket.Aztán jött a Pony Club - nagyon nagy lóbolond vagyok - és anyu azt mondta,hogy csak akkor állhatok neki rendelni,ha a könyveket is elolvasom.Utána már nem volt megállás :)

4. Sorozat vagy egyrészes könyv? Inkább a több részes sorozatokat választod vagy azokat a könyveket, amiknek nincs folytatása?
Mostanában inkább az egyrészes könyveket válaszom,mert már annyi sorozatom van félbe,hogy számolni sem tudom,és különben sem pénztárca barátok.
5. E-book vagy nyomtatott? Szoktál e-book-ban olvasni vagy inkább jobb a papír alap?
Olvastam már e-book-ot,de mivel olvasóm nincs ezért csak a számítógépen,ami elég fárasztó,és nem is valami túl jó a szemnek. A papir alapút  jobban preferálom,mert kézzelfoghatóbb,és én szeretem tapogatni a könyveimet,különben meg néhány fajta  papírnak olyan jó illata van :)
6. Van olyan karaktertípus amit nagyon utálsz? Milyen az?
Gyűlölöm az olyan karaktereket akik túl rámenősek,okoskodóak,na meg persze az olyanokat,akiknek minuszban van az IQ-juk.
7. Ha egy könyvet elkezdesz akkor is végigolvasod ha nagyon nem tetszik?
Ha mazochista hangulatban vagyok akkor végigszenvedem.
8. Van olyan könyv ami sokáig nem volt szimpatikus, nem is érdekelt de valami miatt mégis elolvastad később és utána a kedvenced lett?
A Trónok harca.Mikor még csak a boritót láttam,meg a méretét,azt hittem,hogy ez is csak egy újabb gagyi fantasy próbálkozás.
9. Ha van/lesz gyereked törekedsz/törekedni fogsz arra, hogy ő is megszeresse az olvasást?
Nekem gyerek...húha 
10. Ki az az író akivel a legszívesebben elbeszélgetnél ha lehetőséged lenne rá?
James Herriot és Maggie Stiefvater (nem tudtam dönteni) 
11. Mit csinálsz legszívesebben olyankor, amikor nem olvasol?
Filmet nézek töménytelen mennyiségben,és hogy egyik ismerősömet idézzem "próbálok értelmes hangokat kihúzni a gitárból"

És akkor a 11 dolog rólam:

1. Utálom a Romeo és Júliát.Szerintem nagyobb a felhajtás körülötte,mint amit valóban megérdemelne,és annyi dolgot belemagyaráznak,hogy az már röhej. (pár feldolgozást sokkal többre értékelek mint az eredetit)

2. Mindig futok a buszra - sokszor szó szerint - mert nem szeretek várni rá,és különben is jót tesz a testmozgás :)

3. Hajlamos vagyok csak úgy minden nélkül megbotlani,és ilyenkor kiröhögöm magam zavaromban.

4. Harmadikos koromig rövid hajam volt,és mindig fiúnak néztek miatta.

5. Ha nagyon elgondolkozom valamin,hajlamos vagyok pofákat vágni.Könnyen kiülnek az érzéseim az arcomra,és ez buszozás közben más embereknek furcsa lehet.

6. Enyhe rendmániában szenvedek. A polcon a könyveim is szép sorban vannak magasság szerint,és mindegyik pont a polc széléig ér tökéletesen egy vonalban.

7. Mikor megtetszik egy szám,azt képes vagyok egymás után tízszer is meghallgatni (most is épp ezt teszem)
8. Mániákus daruhajtogató vagyok. Sima papírból egyáltalán nem hajtogatok,de azon kivül mindenből: szórólap,számla, csokipapír stb. Mára már több száz lóg az íróasztalom felett.
9. Szeretek sokáig aludni,(eddig a rekordom talán a délután fél 2 volt),de irigylem azokat az embereket akik felkelnek 8-9 körül,és annyi mindent csinálhatnak még délelőtt.
10. Ha egyszer elkezdem,irdatlan sokat tudok beszélni,amivel már biztos az emberek agyára megyek.
11. Gyakran megtörténik mikor valakivel beszélek: "Akartam neked valamit mondani...de elfelejtettem."

Köszönöm a kérdéseket,jó szórakozás volt :) És kövezzetek meg,de már nem tudom tovább küldeni,mert már mindenki kapott legalább egyet.

Júliusi zárás

Júliussal végre nekem is elkezdődött a nyár,vége az érettségis borzalmaknak,szabadidő töménytelen mennyiségben.Utóbbi meg is látszik az olvasásaimon,hiszen az előző hónapokhoz képest jelentősen növekedett az olvasott könyvek száma.Hat azaz 6 darab könyvet végeztem ki,mindegyikükről született bejegyzés is (név szerint: A király visszatér; Stray; Hajnalra várva; Varjak lakomája; A beavatott; A suttogó)

A hörcsögüzemmódot eddig sikerült visszafognom,hiszen ebben a hónapban jócskán gyarapodott a ki magánkönyvtáram.(két hónapja nem írtam zárót ezért a Varjak lakomáját sikerült eltusolnom,de azt még  májusban vettem)
Nemrég nyilt meg a Rukkola,ahonnan sikerült beszereznem Jilly Coopertől a Lovasok-at amit már nem igazán lehetett kapni.Nagyon rendes volt az előző gazdája,azonnal válaszolt az e-mailemre és amint lehet feladta a könyvet.Innen is köszönöm neki :)  Nicholas Evans: A suttogó című könyvet anyukámtól kaptam ajándékba az érettségiért cserébe - jó üzlet volt :D
Kezdek kicsit kizökkenni az angolból,ezért befogom magam egy kis gyakorlásra Julie Kagawa: The Iron Daughter és Maggie Stiefvater: Lament segítségével.
És amiknek nagyon-nagyon örültem,az a Cor Leonis kiadó jóvoltából Karen Marie Monin : Rossz hold kelt fel; és Diana Peterfreund: Ébredj velünk.

Nicholas Evans: A suttogó

"Ősidők óta léteznek olyan csodálatos képességgel megáldott emberrek, akik belelátnak a lovak lelkébe. Hangjuk lecsillapítja a megvadult állatokat, érintésük begyógyítja lelki sebeiket. Suttogóknak nevezik őket. Egy ilyen férfi miatt teszi kockára fényes karrierjét és házasságát, s utazza át fél Amerikát a lányával egy anya. Kétségbeesett helyzetében tőle várja, hogy helyreállítsa lovuk – és az egész család – lelki békéjét. Zarándok, a ló és Grace, a kislány szörnyű balesetet szenvedett. Grace örök életére megrokkant, és fájdalmas, ellenséges hallgatásba menekült. Zarándok dühöngő vad állattá változott, orvosai az elaltatását javasolták. De Grace anyja, Annie érzi, hogy kettejük sorsa elválaszthatatlanul összefonódott, és ha a ló elpusztul, a kislányban is meghal valami. A suttogó birodalmában, a végtelen kék ég alatt es a hósipkás hegyek között mindannyiuk élete fordulóponthoz érkezik. A világhírű regényből Robert Redford és Kristin Scott Thomas főszereplésével készült nagy sikerű film."

Már azóta szemeztem vele mióta az eszemet tudom,egyszer már majdnem meg is vettem,de a Csontváros jött helyette, így még várnia kellett.Most már látom,hogy jól tettem,hogy késleltettem az olvasását,mert lehet,hogy fiatalabban nem tudtam volna értékelni amit most már igen.A cím alapján olyan könyvet vártam,ami inkább a lovakra koncentrál,és az emberek háttérbe szorulnak.Na ez mondhatni pont fordítva volt.Nem az amit vártam,de így is tetszett.


Először fura volt,hogy folyamatosan váltakoznak a szereplők akik szempontjából bemutatja a történetet,de aztán rájöttem,hogy inkább jobb így hiszen átfogóbb képet kapunk.Evans úgy ír,hogy teljesen beleéltem magam a könyvbe,és már az elején is szívem szerint felkiáltottam volna,hogy "ne  menjetek arra!",és aztán a tragédia részletes bemutatása... borzasztó volt 'átélni'.
Közel 500 oldalas,de kell is ennyi,hogy az események szépen kibontakozhassanak,és megértsük a miérteket.
A "suttogós" részek leírása eléggé hitelesre és hihetőre sikerült.Ez a módszer tényleg létezik,csak más néven,legismertebb képviselői Monty Roberts és Pat Parelli.


A szereplőket tekintve a többségükkel nem volt bajom,sőt Grace,Tom és Joe kifejezetten szimpatikusak voltak.Egyetlen ember volt aki miatt a falra tudtam volna mászni,az pedig Annie.Ilyen önző,akaratos,érzéketlen.Még akkor is csak magára tud gondolni,mikor a lánya szinte haldoklik.Egyáltalán nem érdekli hány emberen gázol keresztül,kit tesz tönkre,csak az legyen amit ő akar.Ahogy benne éreztem ezt a "tüzességet" - Evans nevezte így,én másnak mondanám - ,Tomból is sugárzott az a nyugalom,amit a lovak felé közvetített,és Grace nyomorúságát,fájdalmát is nagyon jól sikerült átadnia az írónak.


SPOILER egyedül a végén Tom döntését nem értettem,hiszen azzal,hogy feláldozta magát Grace szeme láttára - inkább öngyilkosság - még nagyobb fájdalmat okozott neki,mint azzal hogy viszonya volt az anyjával. SPOILER


Nekem a fehér borítós új kiadás van meg,ami nagyon szép kívülről,de a fordítás néha magyartalan volt,és nagyon sok elgépelést találtam benne.


Összességében azt kell mondanom,hogy nem teljesen azt kaptam,mint amit vártam,de ennek ellenére nagyon tetszett,és tényleg örülök,hogy nem korábban olvastam - nem csak a felnőtt tartalom miatt - mert így tudtam értékeltem az ifjúsági regényektől eltérő írásmódot is.


U.I.: a filmről csak annyit,hogy igen,már régebben láttam.Nem rossz feldolgozás,vannak benne eltérések,de arra jó hogy könnyebben el tudjuk képzelni a módszereket amit a lovakon alkalmaznak.És nekem őszintén a film vége kicsit jobban tetszett,sokkal nyitottabb volt.

5/5




Eredeti cím: The Horse Whisperer 
Fordító: Sóskuthy György
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 496

Veronica Roth: A beavatott

"EGYETLEN DÖNTÉS 

alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is."

Vigyázz,helyenként spoilert tartalmazhat!!!

Sokat szemeztem vele,ugyanis sok jót és ugyanannyi rosszat is hallottam már róla,ezért nagyon kíváncsi voltam rá,de végül mégsem vettem meg.Aztán múltkor megláttam a könyvtárban,és le sem mertem tenni,nehogy valaki elvigye előlem.

Egy újabb disztópikus könyv,mostanság ennek a témának nagy divatja van,de szerencsére én még nem olvastam belőlük túl sokat, így még tudnak újat mutatni.Roth elképzelése érdekes,hogy a jövőben a háborúkért és viszályokért  5 dolgot okolnak - az 5 közül mindenki mást -  és a csoportok ezek kiküszöbölésére "szakosodtak". Így jött létre a Bátrak,az Őszinték,a Barátságosak,a Műveltek és az Önfeláldozók csoportja,és a benne élő emberek megpróbálnak az adott csoport nevéhez hűen viselkedni,ha valakinek ez zsigerből nem megy,az a 16 életévét betöltve válthat csoportot,vagy maradhat a sajátjában is.A csoportváltókkal a családjuk általában nem tarja fent a kapcsolatot,ugyanis a csoport a rokonoknál előbbre való.
Valóban érdekes elgondolás,de nekem ezzel akadtak gondjaim.Miért pont ezt az öt tulajdonságot emelték ki? - oké,valamiféle magyarázatot próbál rá adni az írónő,meg tudom,hogy az öt az barátságos szám,és különben is húszat nehéz lett volna fejben tartani,de nekem ez még gyenge kifogás - nem hiszem,hogy a háborúk miatt ne hibáztattak volna még ezer meg egy dolgot,nem csak az önzést, a gyávaságot stb.Aztán ott van az,hogy a csoporttagok csak az adott csoportra jellemzően viselkednek, pl. valaki nem lehet egyszerre bátor és barátságos is,mert akkor az már Elfajzott.Én ezt sem értettem igazán,hogy pontosan milyen is egy Elfajzott,hiszen Beatrice társai közt is akadt olyan 'normális',akinek a viselkedésében láttam önzetlenséget is ,holott nem is 'oda valósi'.És ilyen alapon,aki nem Művelt annak az IQ-ja egy zöldségéhez kellene hogy közel álljon,de ez sem igaz.És amit a Bátrak csinálnak,többségében nem bátorság,hanem extrém sport,vagy csak az életük felesleges kockáztatása,és hogy a piercing meg a különböző testékszerek miként jelzik a bátorságot,fogalmam sincs.Oké azt elismerem,hogy a félelemmel való szembesítés és annak legyőzése valóban bátorság.
Szóval nekem a csoportos dolgokkal voltak problémáim rendesen.

Amúgy a történet nem olyan rossz,van benne potenciál.Nekem csak a szerelmi szállal vannak gondjaim és a főhősnőnkkel.Őt egyáltalán nem sikerült megkedvelnem,állandóan nyafog,és ahhoz képest,hogy Művelt is,néha tök egyszerű dolgok nem esnek le neki.

Összességében nem volt annyira rossz,de azért nem dobtam hanyatt magam miatta.SPOILER azt viszont egyáltalán nem értettem,hogy a végén minek kellett annyi szereplőt kinyírni SPOILER 
Nagyon nagy piros pont a borítóért,viszont egy fekete pont azért,hogy a borító hátlapján a fülszövegben ha nem is helyesírási hibát ejtettek,de kimaradt az 'm' az amelytől szóból, így AELYTŐL  lett belőle.
A folytatást azért mindenképpen el fogom olvasni,már csak a szép borítója,és a remény miatt,hogy talán jobb lesz.

5/3.5

Eredeti cím: Divergent
Fordító: Logos
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 440

George R.R. Martin: Varjak lakomája

A Tűz és Jég Dala 4.
"A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő. 

Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború, Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról…A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány."

Már a Kardok vihara olvasása óta érett a folytatás elolvasása,de valamiért mindig halogattam,bár lehet,hogy csak az új rész megjelenésére vártam. Akárhogy is volt,egy kis csalódottságot éreztem,mikor letettem a könyvet.Nem elsősorban azért,mert ez csak egy "fél rész",és nem volt benne a kedvenc szereplőim többsége,hanem mert egyszerűen nem jutunk vele sehová.Martin nyújtja mint a rétest,talán még maga sem tudja mit akar,vagy annyira beleszerelmesedett a sorozatába,hogy minden egyes percet ki akar használni.Ezt vehetjük szó szerint is,hiszen minden egyes alkalommal,mikor egy szereplő eszik,pontos leírást kapunk annak mikéntjéről.(komolyan,ha még egy fogást részletez,a falhoz vágom)Emellett volt,hogy egy nézőpontkarakter fejezetei percre pontosan ott folytatódtak,ahol abbamaradtak,ezzel csak az a gond,hogy az egész fejezetben alig történt pár órányi,vagy egy napnyi esemény.Ezzel nem oda akarok kilyukadni,hogy nem szeretem Martin stílusát,sőt kifejezetten imádom,de azért ami sok, az sok.Szeretem látni,hogy egy könyv hova tart,és akármennyire is élvezem,kell hogy lássam a fényt az alagút végén,különben eltévedek.A Tűz és Jég Dalánál már nem is látok egy kis fénycsíkot sem.
Most sokan biztos azt gondolják,ha annyira szeretem a sorozatot akkor miért nem örülök,hogy milyen hosszú.Hát csak azért mert a jó öreg George már jócskán benne van a korban,és ha nekem úgy dobja fel a bakancsát,hogy nem tudom meg mi lesz a kedvenceimmel,kiszedem a föld alól,megcsapkodom és megíratom vele az utolsó részeket!!!


Visszatérve a Varjakhoz,annyira azért mégsem lett rossz,mint sokan állítják.Előtérbe kerülnek az eddig hanyagolt emberek és helyszínek,valamint újakat is megismerhetünk. Bár itt volt egy dolog ami engem nagyon zavart. SPOILER minek hoz be Martin új szempontkarakter,ha 2-3 fejezet után úgyis megöli? Aztán azzal hogy egy-egy karaktert más néven nevez a különböző  fejezetek elején... azt sem tudtam sokszor,hogy ez most ki a fene.SPOILER 


Az új helyszínek közül nekem talán a bravosi és dornei keltette fel az érdeklődésemet.
A szereplők sok változáson mennek keresztül,igaz van aki csak visszafejlődik.Az eddigi kedvenceimet tekintve: Sansa most már szinte felnőtt,és több rálátása nyílik a hatalmasok játszmájára,amiben lassan már maga is részt vesz,és nem olyan naiv mint 1-2 résszel ezelőtt.
Arya további sorsára nagyon kíváncsi vagyok,hisz a 'tanulmányait' épp hogy csak elkezdte.
Mostanra már Jaime is beért nálam a célba,Havas Jon híján ő volt most nálam a favorit.
A sokak által rühellt Cerseit... én is rühellem.Hogy valaki ennyire ostoba,vak és önző legyen,ahhoz már tehetség kell.Remélem kap  egy kis meghurcolást a következő részekben.


Összességében tetszett a könyv,bár nem ezt mondanám a sorozat legkiemelkedőbb darabjának, de azért még megállja a helyét. És milyen jó,hogy megjelent a Sárkányok tánca, így legalább nekem nem kell éveket várnom a folytatásra.


5/4

Eredeti cím: A Feast for Crows
Fordító: Pétersz Tamás, Novák Gábor
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 896

Karen Marie Moning: A hajnalra várva

Tündérkrónikák 3.

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,
Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,
Vagy árnyad, amely este kél előtted:
Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette
gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még
mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még
közelebb.

Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért
tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz,
hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.
Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul
ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons
között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár
megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák
közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa
kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az
év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok
között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal
teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…"

Most már végérvényesen úgy fest,hogy új kedvenc sorozatot avatok.Az első két rész után egyértelmű volt,hogy nekem ezt el kell olvasnom,és milyen igazam lett.Igazából nem is tudnám megmondani,miért is tetszett annyira.Most megint leírhatnám,hogy Moning stílusa eszméletlen,a karakterei még annál is jobbak,a humor természetesen árad a könyvből,nincs túlerőltetve,belemagyarázva hogy "na most kellett ám volna nevetned".Ehhez az utóbbihoz hozzátenném,hogy többször vissza kellett fognom magam,nehogy hangosan felnevessek - ugye éjjel nem kéne másokat a röhögcsélésünkkel felzavarni -, de azért a bárgyú mosoly ott ült végig az arcomon.SPOILER a kedvencem amikor Mac az új találmányát tesztelve hadonászik minden felé.Azon nem csak Barrons nevetett.SPOILER

Ebben a részben jobban felpörögnek az események,ezért több akciót is kapunk,aminek ugye csak örülni lehet. És mint már megszoktuk,újabb kérdések merülnek fel,... és a régiekre természetesen nem kapunk választ.


Macnek jót tett az előző részes meghurcolás,mert most már reálisan látja a dolgokat,és rózsaszínt is csak néha vesz fel.
Dani egyre jobban a szívemhez nő a stílusa miatt,és hogy ilyen fiatalon is képes ennyire lazán venni a halálos veszélyeket.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy vele mi lesz,és ugyan ez a helyzet a druidákkal is.

Bár V'lane sokkal többet szerepelt,mint Barrons,és sokkal emberibben is viselkedik,nálam még mindig Barrons a favorit.

És ilyen vége meg hogy lehet?Valaki dobjon fejbe a 4. résszel!!!

5/5

Eredeti cím: Faefever

Fordító: Laskay Ildikó

Kiadó: Kelly Kiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám:  318