"Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen."
Nem akartam közvetlenül a befejezése után írni róla,nehogy csak arról szóljon a bejegyzés,hogy - "Atya ég!!!Ez nem lehet igaz.Ilyen függővéget!! Hol van a folytatás? " stb. ,szóval megpróbálom ezeket mellőzni,de nem lesz könnyű.
Először is nagy köszönet a Cor Leonis kiadónak,hogy a szörnyű hír után,miszerint a Kelly nem folytatja a sorozatot,nem röstelltek a rajongók (mint én) segítségére sietni,hogy anyanyelvükön olvashassuk el a 4. és 5. részt,és a gyűjtemény se maradjon hiányos.
Szóval a történet ott folytatódik,ahol az előző kegyetlen módon abbamaradt,annyi különbséggel,hogy Dani veszi át a kommentárt Mac beszámíthatatlansága miatt. Ez az 1-2 fejezet meggyőzött arról,hogy én tulajdonképpen kedvelem Danit.Az tény,hogy van egy érdekes rálátása a világra (pl. hogy kinek fogja adni a szüzességét),meg helyenként roppant nagyképű tud lenni,de nem ismerjük az előéletét ezért nem is ítélkezem felette...még.Ha már Dani akkor kíváncsi vagyok,hogy a későbbiekben Ryodan-nel lesz-e közös "munkájuk".(én azért reménykedem hogy lesz :) )
Azért szeretem Moningot,mert a szereplőinek személyisége van,és ha nem lenne odaírva,hogy éppen kinek a szemszögét követjük,akkor is tudnánk hogy ki az,és éppen milyen állapotban van.Gondolok itt Mac-re amikor Prí-ya-ként nem volt szinte egy értelmes gondolata sem,és a változásra,ahogyan fokozatosan tér észhez.Az előző résznél azt mondtam,hogy Mac most már a kedvencem,mert nem olyan naiv,mint kezdetben,de ebben a 4.-ben néha már túl sötét és kemény volt(de azért szerintem valahol még mindig van benne egy kis rózsaszín).
És ami a legfontosabb: Barrons titkairól most már lassan kezd lehullani a lepel.Nagyon,nagyon lassan.De azért ez már haladás,és arra bőven elég,hogy megöljön miatta a kíváncsiság.
Nem tudom,korábban említettem-e,hogy gondjaim voltak azzal,hogy most mennyi idő is telik el pontosan két esemény között,mert ezt valahogy nem bírtam követni.Ezzel itt már nem voltak gondjaim,és mikor a könyv felénél kezdtem azt érezni,hogy lankad a figyelmem és a város pusztulása miatt teljesen nyomott hangulatom van,olyan események jöttek,hogy utána csak kapkodtam a fejemet,és maximum annyi ideig hagytam abba az olvasást, míg felnéztem,hogy ki ez az új ember a padon,aki az előbb még nem volt itt.
És az utolsó harmad! Eszméletlen! SPOILER a világok közti utazgatás mindig is bolygatta a fantáziám.És a kis "házi" szörny! Nekem is kell egy ilyen. SPOILER
Azt kell mondanom,eddig ez a rész messze túlszárnyalja a többit,de remélem az 5. ennél is jobb lesz,csak bírjam kivárni. A kiadó amúgy nagyon gyors,szeptember 17.-re tervezik a kiadást,a borítót és a fülszöveget pedig már közzé is tették.
A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak.
U.I: mondjátok,hogy nem csak én állok neki énekelni - persze magamban - a Kölyköd voltam című számot,amikor meglátom a könyvet?
5/5
Eredeti cím: Dreamfever
Fordító: Laskay Ildikó
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 400
Nem, nekem is rögtön ez jutott eszembe, mikor megláttam : D Nagy Edda-fan vagyok : D
VálaszTörlés