
Többször láttam már boltokban,de csak Az éhezők viadala kapcsán kezdtem el foglalkozni vele,ugyanis sokan azt mondták,hogy előbbi könyv koppintása Kósun művének.Így mindkettőt olvasva,igen,van realitás alapja,hiszen nem csak a történet,karakterek,de még néhány jelenet is furcsamód nagyon hasonló.
De térjünk vissza a Battle Royale-ra.Úgy gondolom,hogy nem vagyok egy kényes gyomrú ember,de az elején nekem is nehezen vette be az első gyilkosságokat.Egyszerűen annyira részletesen van bemutatva,és olyan mód valóságosnak hat,hogy sokszor körülnéztem,nincs-e egy megzabult osztálytársam a hátam mögött egy baltával a kezében.
Aztán ahogyan haladt előre a történet,azt vettem észre,hogy az ilyen részletek már nem is zavarnak,sőt sokszor már magamban mondogattam,hogy "ne hagyd,hogy megszólaljon,egyszerűen eressz golyót a fejébe stb.",és később elgondolkoztam azon is,hogy én melyik osztálytársamat ölném meg,vagy társulnék vele ha hasonló szituációban lennék.
Annak külön örültem,hogy több szereplő szemszögéből láthatjuk a dolgokat,így fény derül,hogy kinek mi a szándéka,illetve mi vitte arra,hogy beszálljon a játékba avagy sem.ezek között voltak olyanok,amit teljes mértékben megértettem,de volt olyan is,ami szerintem túl gyenge indok,és az író csak azért találta ki,hogy azért XY-nak is legyen miért küzdeni.

Amit még negatívumként tudnék említeni,az a japán nevek átírása.Már a Gésa emlékirataiban sem voltam oda,hogy ilyen szinten 'magyarosították' a neveket. Én a könyv végére raktam volna egy 'a nevek kiejtése' oldalt,de amúgyvégig a rendes neveket használtam volna pl. Súja helyett Shuya. Egy angol vagy amerikai könyvet sem úgy fordítanak hogy "te Csárli, gyere már ide",ha itt meghagyják a Charlie-t akkor a japán neveknél miért nem lehet?
De nagyon elkanyarodtam a tárgytól.A szereplők közül volt,akivel szimpatizáltam,bár már megtanulhattam volna Martintól,hogy soha ne szeress meg egy szereplőt sem egy öldökléssel teli könyvben.
Súja-akit mindenki szeret- nem kedveltem,túl sokat nyávogott,és értetlenkedett,sokszor olyan volt mint egy kislány,holott közben meg ő az osztály egyik 'alfa hímje'.Ellenben Kavadával és Sindzsivel szimpatizáltam,és azt nem mondanám,hogy megszerettem,de kedveltem őket.
Most nagyon úgy tűnik,hogy én utáltam a könyvet,pedig nem.Nagyon könnyen olvasható,izgalmas és amiért igazán tetszett az az,hogy elgondolkodtatja az ember.Aki bírja a vérengzést és valami érdekesre vágyik annak csak ajánlani tudom,de a gyengébbek inkább ne próbálkozzanak vele.
U.I.: a képek egészen jók lettek,a rajtuk végbemenő változás hangsúlyosabbá tette a helyzetet.A térkép pedig sokat segített,pláne egy ilyen tájékozódó analfabétának,mint én :)
5/4

Eredeti cím: Battle Royale
Fordító: Mayer Ingrid
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2006,2010
Oldalszám: 738
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése