Cassandra Clare: Üvegváros

"Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron? "

Mindenki nagy örömére megjelent végre!!! A rajongóknak nem fog csalódást okozni,mert méltó befejezés lett az első szakasznak,ugyanis az írónő folytatni fogja a sorozatot még 3 résszel,amit már nem tudom milyen "lógiának" hívnak.

A második részt 2010 júniusában olvastam,úgyhogy majd megütött a guta a sok csúsztatás miatt.A közel egy év alatt pedig ki is ment a fejemből,hogy milyen jó is a sorozat.Amikor megvettem,kicsit halogattam,de rájöttem,hogy felesleges.Nem is tudom mikor olvastam utoljára olyan könyvet,ami ennyire tetszett volna.
Ahogy az Clare-től már megszoktuk,fordulatos történettel áll elő,igaz néhol kicsit kiszámítható volt,de ez nem érdekelt,legalább azt gondolhattam "Na ugye!Én megmondtam.Tudtam,hogy nekem lesz igazam!"

Jace még mindig nagy favorit.Ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.A szarkazmusa még mindig közel áll hozzám(biztos,mert én is ilyen kis bunkózó vagyok :D )A korához képest éretten gondolkodik,és folyton pörög,mindig csinál valamit és szerez pár sérülést,de azért valahol mélyen az ő kicsi lelke nagyon érzékeny.
Clary és Luke továbbra is a szimpatikus kategóriába tartoznak,Simon most már közelebb van a 0-hoz mint a -10-hez a tetszési skálán,Valentine most is megszállott,ő hozta a várt eredményt(SPOILER bár a végén elég egyszerűen meghal SPOILER)
Sebastiant pedig utáltam.Én nem tudom,hogy lehet őt szeretni,pedig már hallottam,hogy van TeamSebastian is.Nekem akkor is a kis szöszi a kedvenc :)

A borító szép lett,akárhányszor ránézek a polcomra,mindig egyből kiszúrom,pedig van nála rikítóbb színű is.A 4. rész: City of Fallen Angels magyar kiadása novemberre van tervezve,csak nehogy úgy járjon ez is,hogy tologatják.
Clarenek van egy másik sorozata is ami szintén árnyvadászokról szól,csak a múltban játszódik(Clockwork Angel),ezt októberre tervezik kiadni és természetesen már rajt figyel az elolvasandó listán.

5/6

Eredeti cím: The Mortal Instruments - City of Glass
Fordító: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Hossz: 498 oldal

Elizabeth Goudge: Holdhercegnő

"Egy röpke pillanatig Maria úgy gondolta, egy kis fehér lovat látott, lobogó sörénnyel és farokkal, büszkén magasra emelt fejjel, amely mintha megtorpant volna röptében, mikor meglátta őt.”
Maria Merryweather idegenként kerül Holdföldére, ám a Holdhercegnő és csodálatos fehér lova legendája hamar elvarázsolja. Elhatározza, hogy visszaállítja a völgy békéjét és boldogságát. Márpedig ha ő valamit elhatároz…"

A Csupó Gábor által készített film nagyon tetszett a maga kis világával,de leginkább a képi világ ragadott meg.Amikor megláttam a könyvet a könyvtárban,mondom miért is ne?,úgyhogy kivettem.

Bájos,tündéri,aranyos vagy ezekhez hasonló szavakkal tudnám jellemezni a leginkább.Holdfölde nagyon jó kis hely,szívesen élnék ott,pláne,ha az emberhez ennyi állat szegődik mint Mariahoz,aki szinte családtagként kezeli őket.A leírások nagyon szépek,könnyen odaképzelhetjük magunkat a virágokkal teli kertbe,vagy a Paradicsom-dombra.

A folyamatosan elénk tárt titkok,és azok megfejtése teszi igazán izgalmassá az amúgy egyszerű kis mesét,ahol a szereplők hiteles emberi tulajdonságokkal rendelkeznek (kíváncsiság,büszkeség stb),de mindenki jó.

Én már eléggé kinőttem belőle,de azért a kisebbeknek biztosan nagyon tetszene.

5/4.5

Eredeti cím: The Little White Horse
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2009
Hossz: 248 oldal

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket,a lányoknak locsolót,a fiúknak piros tojást,a kicsiknek meg nyulat(csoki vagy igazi)kivánok!

Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen

"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."

Nagyon sokat gondolkoztam azon,hogy mit is írhatnék róla.Mivel egy csomóan már kifejtették,hogy milyen a fordítás,milyen a történelmi hitelessége(amit én ha akarnék se tudnék ellenőrizni,mert rém béna vagyok töriből) úgyhogy csak szimplán azt írom,amit olvasás közben gondoltam,éreztem.

Annyit tudtam mielőtt megvettem,hogy egy csak visszamegy valahogy az időben,és találkozik ott egy helybelivel és nagy romantika lesz a vége.Mondom,miért is ne,és már itt is feszített a polcon a maga kb 900 oldalával és hatszáz kilójával.Meg valóban hatalmas egy jószág azt meg kell hagyni!Nekem is csak úgy sikerült megúsznom az ínhüvelygyulladást,hogy egyik oldalt egy 10-es csomag zsepivel,a másikon meg a telefonommal kitámasztottam.

És nekem lényegében ez volt vele a legnagyobb problémám,hogy nagyon hosszú.Ahhoz képest,hogy már elején márciusban megvettem,csak most végeztem vele.Szerintem nyugodtan lehetett volna valamivel rövidebb is.Már szinte olyan volt,mint egy brazil szappanopera,aminek soha sincs vége.

Amikor sikerült 1-nél több fejezetet egyszerre elolvasni,akkor nagyon jól lekötött,főleg azok a részek,amikor Claire éppen valakit gyógyítgat.(tudom,kicsit beteg vagyok,hogy pont a sebvarrós részek tetszettek,de én már csak ilyen vagyok)Úgy gondolom,hogy Claire akkor adta igazán a bátor és sokszor vakmerő énjét,mikor egyedül volt.Amint valaki ott termett,hogy megmentse,mindjárt alábbhagyott az ezekkel.Szimpatikus szereplő lett számomra,amint átkerült a körön,mert előtte szinte csak unta magát és alig tevékenykedett valamit.
Jamie nagyon rendes gyerek,tényleg szerethető,annak ellenére,hogy sokszor ösztönlényként viselkedik és olyankor tudjuk,hogy nem a fejében van az esze.És ha nem minden második mondatát kezdené úgy hogy "ó,igen" akkor még jobb lenne.

A történet adóbeszedős és egyéb hasonló részei nem voltak túl érdekfeszítőek,de a boszorkányégetéses annál inkább.Engem a kínzásos dolgok sem zavartak annyira(na jó néha egy kicsit),de a túl sok ágyjelenet párszor már felhúzott.Az ifjú pár a mézeshetei nagy részét az ágyban töltötték és mást nagyon nem is csináltak.(látszik,hogy akkor még nem volt tv)

Nem mondom azt,hogy katartikus élmény volt,de amiért elszórakoztatott közel egy hónapig,ezért kap egy ötös alát,és a folytatásnak is megnyerte a bizalmat,ami elvileg ősszel jelenik meg Dragonfly in Amber címmel.Amúgy kb a 7.résznél tartanak külföldön.

5/5,

Eredeti cím: Outlander
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 908 oldal

Robin Maxwell: Ó, Júlia!

"Júlia előtt két út áll: szerelem nélküli, elrendezett házasság vagy lázadás. Az éles eszű lány, aki nemcsak rajongója Dante romantikus költészetének, de maga is verseket ír, nem hajlandó fejet hajtani a hagyományok előtt, és beletörődni a szülők akaratába, mint imádott barátnője, Lucrezia. Júlia sorsa örökre megpecsételődik, amikor egy álarcosbálon megismeri a családjával viszálykodó Monticecco család fiát, Rómeót. Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött."

Lehet,hogy ezért egyesek meg fognak kövezni,de be kell valljam,nem igazán voltam oda a Rómeó és Júlia-ért.Mindenhol akkora felhajtást csaptak körülötte,nézzük csak meg a különböző filmfeldolgozásokat,musicaleket stb. mindenhol azt mondják,hogy ez a világ legromantikusabb története és egyéb csöpögős dolgok.Ezért aztán amikor kötelező olvasmányként el kellett olvasnom nagyon nagyot csalódtam benne.Lehet,hogy csak én nem éreztem benne azt a hatalmas nagy romantikát.Szerintem a Shakespeare által irt műben nincs benne az,amit a feldolgozásokban annyira kihangsúlyoznak.Nem értettem,hogy most ők miért is szerelmesek annyira egymásba,mikor csak párszor találkoztak.Lehet,hogy én vagyok ennyire fatuskó,de nekem ez tényleg nem jött át.
Ezekből az okokból kifolyólag kíváncsian vettem kézbe Robin Maxwell átdolgozását,és szerencsére kellemesen meglepetés volt.

A történetben csak pár dolog van megmásítva,de így legalább volt egy kis újszerűség benne,és érdekesebb is lett.Mindenesetre sikerült megtalálnom benne,amit az eredetiből hiányoltam.Láttam azt,hogy nem csak egyik pillanatról a másikra lettek annyira szerelmesek egymásba,hogy tudjuk mi lett a vége.Adott az egésznek egy kis mélységet,hogy jobban beleláttunk a szereplők fejébe,hogy türelmetlenül várják a viszontlátást,vagy hogy milyen jól érzik magukat egymás társaságában.

E/1-ben van megírva úgy,hogy a történet nagy részét Júlia meséli el,de ahol ő nem lehet jelen áttérünk Rómeóra.Ez egyáltalán nem volt zavaró,sőt így legalább teljesebb képet kaptunk a történtekről.A szereplők között volt,akivel szimpatizáltam,volt akit utáltam és akadtak olyanok is akik teljesen közömbös maradtam.A "főgonoszunkat" nagyon rühelltem,elég egy jellemtelen alak,akit a sokadik x után is az anyja irányít.A főszereplőket sikerült némiképp megkedvelnem.Szerintem jót tett Júliának,hogy költői hajlammal,ésszel és bátorsággal lett felruházva,nem csak fekszik az ágyban és várja,hogy valaki megmentse.A barátnője Lucrezia tipikus jó barát,aki nem csak bólogat mindenre,hanem azt is megmondja ha valami szerinte helytelen.

Ezek után már én is jobban szeretem Rómeó és Júlia történetét.Kicsit érdekesnek találtam a vég(én) bemutatását.Ami nem igazán tetszett a könyvben,az a Szerelemistenes dolog,azt nem nagyon értettem,a másik pedig a sok olasz kifejezés,aminek a nagy részéből semmit sem értettem.Lábjegyzetben megmagyarázhatták volna őket.Ha ezek felett eltekintünk egy egész jó kis romantikus történetet olvashatunk.

5/4.5

Eredeti cím: O,Juliet
Fordító: Dobory Dóra
Kiadó: Tercium
Kiadás éve: 2010
Hossz: 284 oldal

Rick Riordan: A titán átka

"Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabeth-re ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától. A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden. A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak. A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…"

Akkora mázlim volt,mert még épp beiktatás alatt volt amikor mentem,úgyhogy én vagyok az első aki kivehette a könyvtárból.Ez a rész sokkal jobban elnyerte a tetszésem,mint az előző.Azzal sem volt bajom,de ez valahogy izgalmasabbra sikerült és jobban el tudtam merülni benne.

A történet most is a szokásos barangolós,szörnyölős szisztéma szerint megy,de mi(én és jómagam)pont ezt szeretjük benne!Olyan mint a régi görög mítoszok,amikben a hősre valamilyen feladatot bíznak,megküzd a szörnyekkel és közben isteni segítséget vagy éppen átkot kap.

Azért annak örülök,hogy nagyjából sikerült megfejtenem a próféciát,és jól olvastam a jelekből,ami Percy barátunknak még mindig nem megy.De valljuk be azért már fejlődik.Egy kicsit :) Mint azt már megszoktuk,újabb mitológiai "állatkák" és személyek jelennek meg.Az előző részből hiányoltam az isteneket,de ebben a részben azért megismerünk közelebbről párat.Mindig is az ő leírásuk, és sokszor kifigurázásuk tetszik a legjobban.A görög istenségek közül mindig is Artemisz volt a favoritom,és láss csodát ki van ebben a részben!Azért az ikertestvére Apollón is nagyon tetszett a maga lazaságával:) Mivel én nem tudtam mi az a mantikór ezért megkerestem,és így fest:

Percyke már tapasztaltabb a kalandok terén,most már talán nem ront neki mindennek,amit meglát,de az érzéseiről még van mit tanulnia.Ha Aphroditénak kell utalni rá,hogy mi a helyzet,ott már tényleg gondok vannak :)
Örömmel vettem,hogy Mr D. is kezdi "megemberelni" magát.Fekete Péter pedig visz mindent,mint a piros hetes.

U.I.:A borító még mindig nagyon jó :D

5/5

Eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Titan's Curse
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 286 oldal

Tim Davys: A halállista

"Medve Eriknek mindene megvan: sikeres karrier a reklámszakmában, gyönyörű feleség, pazar otthon. Tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen fiatalkorában, Galamb Miklós maffiafőnök alkalmazottjaként az élete drogokról és szerencsejátékokról szólt. Ám a múlt nincs olyan távol, mint azt Erik szeretné. Egy reggel ugyanis Galamb Miklós két gorillája társaságában becsönget hozzá, mert azt hallotta, hogy a neve szerepel a Halállistán. Erik feladata, hogy a nevét lehúzzák róla. Ha sikerrel jár, minden rendben. Ha nem, úgy imádott feleségét, Nyúl Emmát fogják széttépni. Erik összeszedi a régi csapatát – egy komplexusos varjút, egy gőgös kígyót és egy meleg antilopot –, hogy kiderítse, tényleg létezik-e a Halállista, és ha igen, hogyan lehet valaki nevét kihúzni róla…
A titokzatos svéd szerző, Tim Davys regénye alaposan felkavarta a krimi állóvizét, amikor tavalyelőtt megjelent Amerikában. Mollisan Town lakói ugyan plüssállatok, de a város Dashiell Hammett és Raymond Chandler világát idézi, a szereplők pedig a legkeményebb keményfiúk, a legvadítóbb nők és a legkegyetlenebb bűnözők ebben az üdítően friss, egyedi és feledhetetlen krimiben."

Szerintem ahogyan az emberek többségét,engem is azért érdekelt,mert ez egy krimi plüssökkel.Be kell valljam nem nagyon olvasok krimiket,mert megőrülök mire a végére érek,hogy tudjam helyesen gondoltam-e a rejtélyt.Ennek ellenére szeretem az ilyen típusú filmeket is.

Az elején olyan volt,mintha egy fekete-fehér filmet néznék,amit a főszereplő kommentál.Itt még állatként képzeltem el a szereplőket,de ahogyan haladtunk előbbre a történettel,egyre inkább emberibbek lettek,míg végül már az volt a furcsa,hogy miért vattát köp az illető vér helyett.

A történetet sikerült elég jól tekergetni,hogy rendesen oda kelljen figyelnem.Mindig kiderült valami,aztán más szemszögéből meg megtudtuk,hogy mégsem úgy van minden,ahogyan korábban gondoltuk.Itt térnék ki arra,hogy a könyvben van jó pár nézőpontváltás,ami olyan balladai homályossá teszi az eseményeket,viszont így az adott szereplő gondolatait is jobban megismerjük és könnyebben megértjük.
A "fő" gyanúsítottra jó volt a tippem,ez nem okozott nagy meglepetést,viszont más szereplők,és történések igen.Miután végeztem,át kellett gondolnom az egészet,hogy felfogjam mi is történt.

A szereplők rendelkeznek minden emberi tulajdonsággal,főként a rosszakkal.(Nekem egyből a Sin City ugrott be)Medve Eriket az elején kedveltem,de amint más szemszögéből láttam én sem szerettem már annyira.A szeméttelepes ügye nem lepett meg,mert kinézem belőle,de azért a gondolat kicsit elborzasztott.A többiek nem nagyon kerültek hozzám közel,vagy ha mégis sikerült eljátszaniuk a bizalmamat.

Összességében jó olvasmánynak bizonyult,igaz néha kicsit vontatottan haladtam vele,de ezt még elnézem neki.

5/4.5

Eredeti cím: Amberville
Fordító: Varga Bálint
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2010
Hossz: 300 oldal