Decemberi zárás

Csak egy gyors összefoglaló a hónapról mielőtt elmúlik éjfél,és talán ez lesz az első hónapzáróm,amit tényleg a hónap végén írok meg és nem hetekkel utána.
Szóval a hónapban négy könyvet sikerült elolvasnom.Ezek közül kettő könyvtári : a  Prérifarkas Blues és a Simon's Cat -utóbbi nem igazán olvasmányos :D
A Felhőatlaszt most fejeztem be,a Leviatánt pedig karácsonyra kaptam és mivel nagyon durván jó volt,a maga 500 valahány oldalával nem volt komoly ellenfél :)

 És szigorúan véve nem vettem egy könyvet sem,mégis két új könyvet szereztem. A kiválasztottat FreeBird-del cseréltem (Outlander távozott köreinkből).
A jádeköves trónt bár olvastam,mégis hiányzott a gyűjteményből. A Bíborhajúért cserébe nixitN-től kaptam.Mindkét könyv tökéletes állapotban van,szóval még egyszer köszönöm nektek :)

A "hónap könyvét" pedig Anyutól kaptam karácsonyra.Ő pedig nem más mint: a Leviatán

Scott Westerfeld: Leviatán

"Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. 
Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. 
Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. 
Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél. 
Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború."

Kezdetnek két dolog:
1. Elnézést az elkövetkezendő ömlengések miatt,ez van ha egy könyv nagyon tetszik és még friss az élmény.
2. "Hol a fenében van már a következő rész!!!???"

A Leviatánra már korábban felfigyeltem,de hiányos angoltudásom,és az,hogy még jobb angolosoknak is nehézséget okozott a sok gépekkel  kapcsolatos szó,visszatartott attól,hogy angolul olvassam.Ezért mikor megláttam,hogy az Ad Astra kiadó megjelenteti,tudtam mi lesz a karácsonyi ajándékom ;)

Tudni való,hogy oda vagyok az ifjúsági irodalomért,pl A Szirt Krónikái az egyik kedvenc sorozatom,és leginkább ahhoz tudnám a Leviatánt is hasonlítani az egyedi világ,a fantasztikus illusztrációk és a magával ragadó történet miatt.

A történelemmel mondhatni hadilábon állok,de az alternatív múlttal már jobban kijövünk - Naomi Novik sárkányos sorozata is ilyen - ezért nagyon tetszett a világ amit Scott megálmodott.Ha a valóságban is így zajlott volna az első világháború,biztosan nagyobb kedvel tanultam volna a töri órákra.Bár az elején kis kettősség volt bennem,ugyanis szerettem volna hinni neki,hogy ilyen egyszerű különböző állatokat összekoholni és esetenként járkálni bennük,de az eszem - és eddigi biosztudásom - azt mondta,hogy ez lehetetlen,ennek semmi értelme.Szerencsére sikerült legyűrnöm ezt,és bele tudtam merülni,sőt teljesen magával ragadott!Egyszóval a világ iszonyat jó.

A történet kicsit lassan indul az elején,és közbe-közbe van egy kis "üres járat",de egyáltalán nem vett le az értékéből,inkább hozzáadott,hiszen ilyenkor ismerhetjük meg jobban a szereplőinket.Igaz,hihetetlen nagy csavarok nem voltak benne,de ezt pótolandó kalandos és végig izgulós.

A szereplők pedig,jaj,úgy megszerettem őket!Bár Sándor(az eredetiben Aleksander ) a szívemhez nőtt,mégis Derynnel tudtam leginkább azonosulni,fiús,rátermett ,bátor és sokszor előbb cselekszik,mint gondolkodik.Mintha csak magamat látnám :)
A mellékszereplők is nagyon jól sikerültek,nem csak azért vannak,hogy legyen valaki aki pl Sándort kíséri,ők is külön személyiségek akiket szintén könnyű megkedvelni. Dr. Barlow pedig egy titokzatos nőszemély,ő tuti,hogy bekavar majd valamit,szóval rajta tartom a szemem.

 Nekem az illusztrációk és a könyvek elején lévő térképek a gyengéim,úgyhogy többet nem is kell mondanom,elég csak rájuk nézni :)

Összességében: IMÁDOM ÚGY AHOGY VAN!!! És... azonnal kérem a következőt!!!

U.I.: az Ad Astránál egyre jobb könyvek jelennek meg,úgyhogy érdemes odafigyelni rájuk.

 5/5


Eredeti cím: Leviathan
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 540

Christopher Moore: Prérifakas blues

"Samson Egyedül Vadászó éli az indián fiúk békés életét, mígnem tizenöt évesen kénytelen elszökni a varjú indiánok rezervátumából. Ma már sikeres biztosítási ügynök, van Mercedese, lakása és egy üres, kitalált élete. Nem sokkal a harmincötödik születésnapja után a végzet a szerelem veszélyes ajándékát kínálja fel neki egy Calliope nevű lány izgató alakjában… valamint egy átkot egy ősi indián isten, Prérifarkas kéretlen betoppanásával. Prérifarkas, a pajkos, csínytevő istenség azért jött, hogy a nyugalomból káoszt korbácsolva felébressze Samben a misztikus mesélőt, és közben csúnyán elcsessze az életét."

Christopher Moore már régóta bolygatja a fantáziámat a könyveivel - főként a Biff evangéliuma - de eddig sajnos valamiért mindig közbejött valami amit olvastam helyette.De mi a fenéért is vártam vele ennyit,hiszen ez nagyon jó!!!
Sokan mondták,hogy hangosan nevettek olvasás közben - nálam azért ez nem következett be hála a pókerarcnak,de magamban majd megszakadtam - ezért akartam elolvasni,hogy valami könnyed kis vicces kikapcsolódásom is legyen itt a vizsgaidőszak közepén.Hát ezt bőven teljesítette :)

Ennek a csávónak aztán van humora! És még milyen szerencse,hogy hasonló az enyémmel,talán ezért volt az,hogy a normális embereket fárasztó hülye poénokon én olyan jól szórakoztam.Nem is tudok mást mondani,hisz ami kis hibát felfedeztem a történetben - a felénél kissé lelassult,és nem tudtam ebből még mit lehet kihozni - vagy a szereplőkben,azt mind elfeledtette velem ez a piszok.És amellett,hogy szórakoztatott,még a csavaros is volt,úgyhogy muszáj volt éjjelente fennmaradnom,hogy végigolvassam,de megérte,mert így minden felmerülő kérdésem meg lett válaszolva.

Ezek után kijelenthetem,hogy minél előbb el fogom olvasni a többi könyvét is az írónak - beleértve a nemrég megjelent A neccharisnyás papnő pajzán szigetét is (hű mennyit szenvedtem mire leírtam a címét)  - bár a Prérifarkas könyvtári könyv volt,azt hiszem be kell szereznem magamnak pár saját használatú Moore könyvet is :)

U.I.: nagyon szeretem az Agave-nak ezt a stílusú borítóit,szerintem sokkal jobban illenek a történethez mint az eredeti.

5/5



Eredeti cím: Coyote Blue
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 288

David Mitchell: Felhőatlasz

"MINDEN ÖSSZEFÜGG

Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban.
David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat? A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet."

Mikor befejeztem a könyvet,csak egy dolog jutott az eszembe:"Úristen,hogy fogok én erről bejegyzést írni?!"
És még most is így vagyok vele,pedig azóta eltelt pár hét.
A film trailere miatt figyeltem fel rá - mint gondolom a nagy többség - és mindenáron meg akartam nézni,mikor pedig megjelent a könyv, akkor már olvasni is akartam.Ismerőseimnek mondtam is,hogy menjünk el megnézni,de mikor azt kérdezték miről szól,nem tudtam mit mondani nekik.És sajnos ez a könyv befejeztével sem változott.
A mindenhol beharangozott összefüggést,ami "mindent összeköt",nekem sajnos nem sikerült megtalálnom benne,és ez a legnagyobb negatívuma a részemről,bár lehet hogy csak én nem értettem meg a  mondanivalóját,ezért kellett csalódnom benne.Oké,oké az apróbb kapcsolatok megvoltak,de azt gondoltam,ez biztosan csak egy része,lesz majd valami átütő,világrengető tanulsága is.De sajnos ez nem jött el.Az erre való várakozás meghatározta az egész olvasás élményét számomra.
Ezt leszámítva azt kell mondanom,hogy tetszett a könyv.Ez a 6 történet egyben ötlet nem rossz(bár a fentebb említett okok miatt-nem kapcsolódtak annyira össze mint kellett volna - nem teljesen működött,inkább mintha különálló történeteket olvastam volna),érdekes volt egymás után ennyire különböző stílusú,műfajú és cselekményű történeteket olvasni,és ezt még segítette az,hogy minden részt más ember fordított.
A hat közül nem mindegyik rész fogott meg,de kettő közülük igazán tetszett,mégpedig Szonmi-451-é és Robert Frobisher-é.A többiek sem voltak rosszak,például a Luisa Rey sztori nekem műfajilag újdonság volt,nem nagyon szoktam ilyet olvasni.

Összességében bár kicsit csalódtam benne a "nagy" összefüggés hiánya miatt,de élveztem a könyvet,megérte elolvasni.Ha majd nagyobb leszek,mindenképpen el fogom olvasni még egyszer,hiszen sok dolog volt amit nem igazán tudtam megérteni a mostani tapasztalataimmal,és talán a későbbi önmagam majd rátalál a nagy összefüggésre,amit most hiányoltam :)

Most pedig pár szót ejtenék a filmről is,hiszen gondolom sokan kíváncsiak vagytok erre is. Olvasás közben néztem meg,ezért kicsit fura volt,hiszen így nagyon feltűntek az eltérések a kettő között.Bár a film se hozta azt az átütő katarzist amit vártam tőle,de szerintem nézzétek meg- arra nagyon kíváncsi lennék hogyan hat azokra akik nem olvasták - mind a képi világa,mind pedig a színészi játék(egy színész sok szerepet játszik,higgyétek el,nem könnyű őket felismerni) miatt érdemes végigülni azt a három órát -hidd el nem tűnik annyinak,csak ne igyál sokat ;)  - és ha az elején nem fog meg,nem szabad feladni,én is kb a közepénél vettem észre hogy elkezdtem izgulni és nagyon kíváncsivá válni,hogy mi lesz ebből.Egyszerűen csak nézzétek meg,és ha van kedvetek írjátok meg kommentben hogy milyen volt.


U.I.: Gondolnátok,hogy ez a csúnya kannibál itt jobbra Hugh Grant? Pedig ő az :)

5/4



Eredeti cím: Cloud Atlas
Fordító: Bajtai Zoltán, Borbás Mária, Czigányik Zsolt, Falvay Dóra, Hordós Marianna, Polyák Béla
Kiadó: Carthapilus
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 576

Boldog karácsonyt!!!

Áldott békés karácsonyt és sok könyvet kívánok a fa alá! 

Novemberi zárás

Szokásomhoz híven ismét csúszok a havi zárással.Nem is tudom volt-e olyan mikor sikerült pontosan megírnom ezt a bejegyzést.Szerintem soha.
Szóval olvasás terén nem volt egy nagy szám a hónap - ami a regényeket illeti - mert ZH hegyek voltak mindenhol.De örülök neki,mert így a molekulák csodás világáról olvashattam több száz oldalon keresztül ...  Na, persze! : /
Szerencsére azért közbe-közbe volt időm lekapni néhány regényt a polcról.
Mivel megjelent az Örökség tetralógia befejező része(barátoknak csak Eragon 4.) és már be is szereztem,újraolvasom az első 3 részt,és ebben a hónapban az Elsőszülött volt soron. Múlt hónapban vettem magamnak ajándékba Cassandra Clare másik sorozatának első részét Az angyalt,ezt is most fejeztem be.A harmadik könyv amit olvasta az egyben az egyik e havi szerzeményem,mégpedig Marija Morevna és a Halhatatlan személyében.Molyos szerzemény,nagyon büszke vagyok rá,hogy jó vételt csináltam vele :)
Továbbá 3 könyvet vettem még.Mind az Alexandra 40% -os akcióiban.A Sárkányok táncát már régebben is be akartam szerezni,csak nem bírta a tárcám,így most egyből lecsaptam rá. A Felhőatlaszt nem igazán akartam megvenni,de mivel pont beleesett az akcióba mikor megjelent,nem hagyhattam ki.Az Örökséggel is ugyan így voltam.Igaz,mindenképpen megvettem volna,de ha már ő is pont akciós lett mikor megjelent ...  :D

Ezen kívül jártam a könyvtárban is,de sajnos sok könyvet amit szívesen olvasnék nem hozhattam ki a lelkiismeretem miatt... Na jó,azért Simon Tofield: Simon's Cat-je,és Christopher Moore: Prérifarkas Blues-a jött velem.

U.I: ígérem képet is csinálok majd,de most nem igazán szuperál a fényképezőm :S

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

"Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen."

Már a megjelenésekor felkeltette az érdeklődésemet az érdekes címe és borítója,de főként a tartalma.Mindig is érdekelt a "hidegebb" országok mesevilága,hiedelmei,varázslényei. Itt ebből most párat megismerhetek,igaz néha nehezemre esett kiolvasni,hogy hogy is hívják őket pontosan.
De sajnos,még annyira sem mozgok otthonosan a világukban,mint például a görögökében,ezért nagyon sok utalással nem tudtam mit kezdeni.Sőt nem is tudtam,hogy most itt utalunk-e vagy csak így van.
A másik ilyen a történelmi hivatkozások voltak. Nagy részében képben voltam,de mivel ki nem állhatom a politikát - töri órán szenvedés volt a pártokról tanulni - nem nagyon vettem le a párhuzamokat.Ha ezen a két téren nagyobb lenne a háttértudásom,biztosan sokkal jobban tetszett volna a könyv,és mélyen-szántóbb beszámolót tudnék írni róla.Így csak ennyit tudok mondani,hogy tetszett.

Na jó,akkor bővebben:
Az elején a a Prológus mondhatni megdöbbentett.A fülszöveg alapján nem ilyet várna az ember,és gondoltam,ez biztosan egy későbbi esemény a történetből,úgyhogy nem lesz ez egy leányálom.De még jobban kíváncsi lettem,vajon hogyan jutunk el eddig?
Aztán az első fejezettől olyan volt, mint egy népmese.A sok ismétlés,a mesebeli 3-as szám.Úgy éreztem,az oviban vagyok és a dada épp meséli a délutáni alvós mesét.Aztán kapunk pár hasonlóságot a klasszikusokkal is (pl. Alice csodaországban) - remélem nem csak én képzelem bele - de őszintén,megfogta gyermeki lelkemet.Aztán ahogyan haladunk előre,átkerülünk a teljes mesevilágba,majd pedig egyre inkább összefonódik a kettő.Nem tudod hol kezdődik az egyik,és hol ér véget a másik.Így édesgetik,majd cibálják Marijat- és téged is!- az események keresztül mindenen,és lesz álmodozó kislányból feleség,katona,varázslény,és a végén még maga sem tudja,hogy micsoda. A mondhatni idilli képek után,ahol Marija barátaival játszik,Baba Jaga próbáit teljesíti,aztán egyszer csak elkezd bekúszni az ezüst halál,és minden megváltozik.Minden rossz lett,nem is akartam olvasni,mert elszomorított,de azért folytattam a megszokott "minden jóra fordul,hisz ez egy mese" reményében.Az orosz tél metaforája annyira hatásos volt és megdöbbentő... Többet nem is akarok mondani,mert félek,lelövöm a "poént",de azért annyit el kell mondanom,erős érzelmeket váltott ki belőlem a könyv.

A szereplőket tekintve csillagos 5-ös az írónőnek.Annyira árnyaltak a figurái,nem lehet őket beskatulyázni.Akit szerettél,lehet hogy tesz valamit,amivel megutálod,és fordítva.(Még ez a szemét Baba Jaga is tett olyat, amiért nem szerethetjük)Egyszerre gyűlöltem és szerettem őket.Ez jellemző a köztük lévő viszonyra is (pl.: Koscsej-Marija;Marija-Iván ) A fentebb említettek miatt nem tudnék kedvencet megnevezni,bár párat azért jobb szerettem közülük pl.: Zvonok

Összességében mindenképpen ajánlom a könyvet,megéri elolvasni,még akkor is,ha nem egy könnyű olvasmány.Egy élmény volt olvasni.  :')

U.I.:az eredeti borító iszonyat ronda! A magyar első ránézésre fura lehet,de ha elolvasod a könyvet,rájössz,mennyire illik hozzá ez a furcsaság,és szépnek találod majd.

5/5


Eredeti cím: Deathless
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 376

Cassandra Clare: Az angyal

Pokoli szerkezetek 1.
"Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül."

A Végzet ereklyéi az egyik kedvenc sorozatom,és mikor meghallottam,hogy Calre ír hozzá egy "előzményt" is Nagyon megörültem.Aztán csúszott a megjelenés,és az érdeklődésem is alábbhagyott. A születésnapomon viszont valami Viktoriánus történetre éheztem éppen, ezért megvettem. Egyéb magvas teendőim mellet nem nagyon tudtam olvasni,és őszintén szólva az eleje kicsit lassan indult.Aztán tovább olvasva rájöttem,hogy nem csak az eleje indult lassan,de maga az egész könyv nem a legpörgősebb.Vannak benne bizonyos események,amiktől begyorsul,aztán megint lelassít.Kicsit olyan mint mikor a buszon állsz,és a sofőr folyton fékezget.Egy idő után legszívesebben nyakon vágnád.A vége felé kapunk pár csavart,nem mondom,hogy számítottam rájuk,de  így se nagyon tudtak feldobni.Ha csak ezt venném figyelembe,nagyon lehúznám a könyvet.DE!

Clarenek van egy olyan stílusa,ami magához láncol és nem ereszt addig amíg be nem fejezed.Még az unalmasabb leírásoknál - nem sok volt szerencsére,ugyanis nagyon érdekel a Viktoriánus Anglia,hogyan éltek,viselkedtek,öltözködtek az emberek.

Gondolom mindenki kíváncsi, a  beharangozott "nagy"szerelmi háromszögre,de sajnálattal kell közölnöm,hogy semmi érdemleges nem történik,ne is várjátok.Talán majd a következő részben.Ne akarjatok mindig instant love-ot!
A másik dolog,ami a többségben felmerülhet,hogy "Nem koppintja le Clare a saját szereplőit a másik sorozatból? " Bizonyos szempontból ige,lekoppintotta őket,de azért kaptak pár új tulajdonságot is,ami miatt mégsem lehet azt mondani,hogy csak átemelte őket.Kivétel ez alól Magnus Bane,de rajta nem is kell változtatni semmit :) Annak külön örülök,hogy SPOILER Tessa alakváltó,ami egy kis vérfrissítés a sok vámpír után.Sajnos a könyvben nem volt most olyan sok faj,csak egy-két démon,meg egy kupac vámpír.SPOILER

Összességében megérte elolvasni,bár nem lett a kedvencem.Eléggé látszik rajta,hogy sorozat első része,nagyon bevezető szaga volt.Remélem a következőkben már többet látunk a Clare-féle " hú basszus,hol az állam?!" csavarokból,és bár nem az a nagyon függő vége lett,engem mégis nagyon idegesít,hogy mit akar kérni tőle???!!!

5/4


Eredeti cím: Clockwork Angel
Fordító: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 472

Örömóda!!! (3)

MEGJELENT!!!! A tegnapi naptól rendelhető(boltban sajnos nem jártam,de ma már biztosan kint vannak).

Ma mikor mentám átvenni,láttam,hogy még jó pár figyel a fiókban arra várva,hogy a gazdája átvegye :)

(a kép sajnos nem adja át valódi szépségét/zöldségét)

Milyen kár,hogy vizsgaidőszak lesz,és nem tudom újraolvasni a 3. részt,hogy nekiállhassak végre a befejezésnek :'(

Christopher Paolini: Elsőszülött (újraolvasás)

Örökség 2.
"Eragon és Saphira megvívta élete első nagy csatáját a törpék és vardenek oldalán a Birodalom kegyetlen ura, Galbatorix és az őt támogató urgalok ellen. Bár a csatát megnyerték, a harcnak nincs vége. 
A súlyos sérülést szenvedett Eragon és sárkánya Ellesmérába, a tündék országába utazik, hogy ott tökéletesítse tudását, és ily módon méltó legyen a Sárkánylovasok rendjéhez. Kiképzése során nemcsak testben és a harcművészet terén edződik, hanem szelleme is fejlődik. Mestere, Oromis megismerteti a mágia magasabb szintjével, s a férfivá érő Eragon jó úton halad, hogy igazi Lovassá váljon. 
Időközben azonban hírét veszi, hogy faluját, Carvahallt Galbatorix pribékjei a földdel tették egyenlővé, a falubeliek pedig, Eragon unokatestvére, Roran vezetésével, elmenekültek, hogy a vardenekhez csatlakozva ők is harcba szálljanak a zsarnok ellen. Eragon nem tehet mást, mint hogy lélektársával, Saphirával együtt részt vegyen az öldöklő háborúban, ahol egy hozzá hasonlóan ifjú Lovassal, halottnak hitt barátjával, Murtaghval kerül szembe, s a kíméletlen párbajban fény derül egy rettenetes titokra. Eragon megtudja, ki volt az apja. A véreskezű, nagy erejű mágus, Galbatorix uralmát most sem sikerült megtörni, a történet folytatódik. "

Mivel közeleg a befejező rész megjelenése(legutóbbi értesüléseim szerint december 1.-én),és most valamiért nagyon sárkányos könyvet akartam olvasni ezért újra elővettem az Elsőszülöttet.(az Eragont tavasszal olvastam másodszor)
Az olyan könyvekről sokkal nehezebben írok,amik elnyerték a tetszésemet,esteleg kedvenceim,így most is nagyon-nagy bajban vagyok.
Sokan azzal vádolják a sorozatot,hogy csak más szerzők műveiből összeollózott maszlag.Tény és való,vannak benne már régebbről ismerős elemek,de mint tudjuk,Tolkien Középföldéje is rengeteg írót vitt arra,hogy fantasyt írjanak,és óhatatlanul is átvettek pár dolgot a mestertől. Paolini is ezt csinálta.És őszintén szólva engem nem zavart,mert így is jó volt.
A stílusa - sokaknak - gyerekesnek tűnhet,mondván "nincsenek benne gyönyörű barokk körmondatok,és miért nem 5 soros egy mondat ?",de szerintem egyszerű és érthető,és ez miatt nagyon gyorsan olvasható.

Emlékszem első olvasásra nagyon nem szerettem Roran fejezeteit(ugyan is felváltva olvashatjuk Roran és Eragon 'kalandjait'),és minden egyes oldala kínszenvedés volt.Most sem szerettem,de azért már jobban értékeltem és figyeltem rájuk.
Ezek mellett már nem emlékeztem minden részletre,így voltak újdonságok,sőt most más szemmel tekintettem bizonyos dolgokra is.

A kedvenc részeim még mindig Eragon és Saphira jelenetei.Valószínű,hogy azért,mert Saphira az egyik favoritom,akit ebben a részben jobban megismerhetünk.Hiába van egyfajta "örökölt emlékezete" ami bölcsebbé teszi,mégis Eragonhoz hasonlóan gyerek még és ez a viselkedésében meg is nyilvánul.

Aminek ebben a könyvben nagyon örültem az a tündéknél tett látogatás.Eddig közülük csak Arya-val találkoztunk,de ő sem az a  bőbeszédű típus akitől sok mindent megtudhatnánk a népéről.
Ellesméra nekem iszonyatosan tetszik,szívesen sétálgatnék napokig a fái között-bár egy hét után sem unnám meg - annyira gyönyörű és kidolgozott,és egyszerűen olyan,mint amilyennek egy tünde várost elképzeltem.

Spoilerek nélkül nem lehet mesélni a történetről,ezért nem is fogok,inkább csak annyi,hogy igen pörgősre sikeredett és jó pár helyen meglepi az embert.

Összességében mindenképpen ajánlom azoknak, akik olvasták az első részt,és nem biztosak benne,hogy folytassák-e.Folytassátok,megéri.Akik szerették az első részt,azok nem fognak csalódni,akik meg nem,azok meg úgysem fogják kézbe venni a könyvet,szóval nekik meg tökmindegy mit írok.

És a nagy hír: MEGJELENT A BEFEJEZŐ RÉSZ A MAI NAPON(11.28) !!!! Nem is tudom mióta várok erre.Milyen kár,hogy pont most lesz vizsgaidőszak,és még a 3. részt is újra kell olvasnom :(  De ennek ellenére már útban van a kis zöldike hozzám :)

5/5





Eredeti cím: Eldest
Fordító:  Bihari György, Sóvágó Katalin 
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve : 2009
Oldalszám: 708

Októberi zárás(kicsit megcsúszva)

Igen valóban meg vagyok csúszva,és nem is kicsit így november közepén.De egy gyors összefogalót azért mindenképpen megérdemel az október is.
Elsőnek a beszerzések.Egyszerűen muszáj volt megvennem Maggie Stiefvater legújabb könyvét a The Raven Boys-t,már régóta fájt rá a fogam.Az angyal Cassandra Clare-től pedig születésnapi ajándék volt magamnak,és az olvasása már folyamatban van. (ha otthon leszek,lefényképezem őket,de most nincs itt az albérletben nincs mindkettő)

Olvasásaim száma is igen megcsappant,hála a töménytelen zh mennyiségnek,de azért próbálkoztam:
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Rick Riordan: Csata a labirintusban
Benina: A boszorka démona
Maggie Stiefvater: The Raven Boys

Maggie Stiefvater: The Raven Boys

Raven Cycle 1.

"Filled with mystery, romance, and the supernatural, The Raven Boys introduces readers to Richard “Dick” Campbell Gansey, III and Blue Sargent. Gansey has it all—family money, good looks, devoted friends—but he’s looking for much more than that. He is on the hunt to find Glendower, a vanished Welsh king. Legend has it that the first person to find him will be granted a wish—either by seeing him open his eyes, or by cutting out his heart.
Blue Sargent, the daughter of the town psychic in Henrietta, Virginia, has been told for as long as she can remember that if she ever kisses her true love, he will die. But she is too practical to believe in things like true love. Her policy is to stay away from the rich boys at the prestigious Aglionby Academy. The boys there—known as Raven Boys—can only mean trouble. When Gansey and his Raven Boy friends come into her life, Blue realizes how true this is. She never thought her fortune would be a problem. But she was wrong."

Nem is tudom,hol kezdjem.Elég hosszú és bonyolult a mi kapcsolatunk(ami napjainkban is tovább bonyolódik),de azért próbálok értelmes kritikát összehozni.

Maggie Stiefvater a kedvenc íróim közé tartozik,ezért mindig egy kicsit elfogult vagyok vele kapcsolatban.Az tény és való,hogy a könyveivel megosztja az olvasók táborát,hiszen az ő stílusú írásához szükséges a megfelelő hangulat,különben élvezhetetlen az egész.Ezért érdemesebb inkább lassabban haladni a Raven Boys-zal is.(néha sajnos megszegtem ezt az íratlan szabályt és meg is lett az eredménye)

Adott egy ház,és az itt lakó különös családban mindenki valamilyen látnoki képességgel rendelkezik.Kivétel Blue,aki csak mindent "hangosabbá" tesz.Ezért kell kimennie a temetőbe,ahol Blue nagynénje a temetői úton megjelenő szellemekkel-azokéi akik az elkövetkezendő 1 évben meg fognak halni- kommunikál. Bluenak nem kellene,de meglátja Gansey-t,ami arra utal,hogy ő az igaz szerelme,vagy Blue fogja megölni a fiút. A kettő nem zárja ki egymást,ugyanis a lánynak születése óta azt hajtogatják : "ha megcsókolja az igaz szerelmét,a fiú meg fog halni".
A helyi magániskolában van egy kis csoport,a Holló fiúk -név szerint Adam,Ronan,Noah és Gansey(!)-,akik egy ősi walesi király - Glendower - nyomait kutatják,ugyanis a legenda szerint aki feléleszti a királyt álmából,annak teljesül egy kívánsága.
Ám egy nap a két szál összefut...

A történet - megszokott módon- lassan bontakozik ki,sőt a könyv feléig nem is történik semmi érdemleges - vagy csak mi hisszük így-,a hangsúly a szereplőkön és az ő múltjukon,kapcsolataikon van.
Majd a második felében egyre több kérdés merül fel,bizarr dolgok történnek,és egy váratlan csavarral  majdnem lefordultam a székről!Nagyon meglepett.
Őszintén szólva már maga a témaválasztása is érdekes,hiszen nem egy újabb fantasy lény szeret bele valakibe stb. hanem az okkultizmus kerül középpontba,ami valljuk be,mindenkit foglalkoztat valamilyen szinten.És ez az a dolog ami akár még meg is történhetne velünk,ezért találom újszerűnek és díjazandónak Maggie választását.Nagyon sok lehetőséget látok benne,csak így tovább :)

A szereplőkkel kapcsolatban egy negatívumot tudnék mondani,és az az,hogy még egyikük sem ékelte be magát a szívembe - mint annak idején Sam,Cole vagy Sean- de már vannak jelöltek Gansey és Ronan személyében.(Egyébként tök fura,hogy Maggie könyveiben mindig a fiú szereplőket kedvelem,és velük tudok azonosulni inkább)Bár meg kell említenem még,hogy korábban hibaként emlegettem Stiefvaternél a szülők túlzott hiányát,most nagy piros pontot kell neki adnom,ugyanis Maura (Blue anyukája) aktívan részt vesz az eseményekben,és a lánya életében is,sőt még a velük egy házban lakó-bár nem rokon- jósnők,Persephone és Calla is fontos és egyéni karakterek,utóbbinak ráadásul nagyon szeretem a stílusát :)

Elég hangsúlyos az emberek közti kapcsolat a Raven Boysban,ez egyik a fentebb említett,a másik a négy fiú kapcsolata.Mindegyikük teljesen más,mégis összetartja őket egyvalami. Mégpedig Gansey. Utóbbi önmagában is különös személyiség,remélem a következő részben még jobban megismerhetjük majd.
A szerelmi szálnak nincs akkora jelentősége,mint a fülszöveg beharangozza,és a jelen állás szerint még nem Gansey a befutó,de remélem ez másként alakul majd,és mint látom nem egyik percről a másikra fog bekövetkezni szerencsére.

Egy hibája van a könyvnek,ami miatt nem fog a kedvenceim közé tartozni,az pedig,hogy nagyon érezni rajta,hogy egy sorozat első része.Inkább csak egy bevezető egy hosszabb történethez,amit már nagyon-nagyon várok,ugyanis sikerült felkeltenie a kíváncsiságomat,és az addig nem nyugszik,míg meg nem kapja amit akar :)

A borító nagyon gyönyörű,mint mindig,nekem a felső van meg,ami az angol puha kiadás,bár nagyon szeretném beszerezni a kemény borítósat is(alul),csak nem tudok,hogy beszerezzem így,hogy már megvan egyszer.(dilemma :S )

5/4.5
                                                                                                       

Kiadó: Scholastic
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 458

Benina: A boszorka démona

Bíborhajú 2.
"Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig…

A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete.Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős,és elszabadul a pokol!Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével:egy ellenség.Képes Claire félretenni az ellenérzéseit, hogy elfogadja a gyűlölt személy segítségét? Sikerülhet megmenteni mindenki életét?"

Vigyázzat a bejegyzés SPOILER-t tartalmaz,csak saját felelősségre!!!

Benina Bíborhajú sorozatának első részét annak idején nagyon vártam,és ha jól emlékszem nem is volt olyan rossz,de valahogy a második rész után nem érdeklődtem annyira,ezért csak most került sor az olvasására.

Az alapötletet érdekesnek találtam,bár ismerősnek is,ezért kíváncsi voltam,hogyan oldja meg az egyik főszereplő halálát és a párhuzamos dimenziót,ahol minden az ellentettje az eddig megismerteknek.
Sajnos egyikkel sem voltam teljes mértékben megelégedve.Szerintem egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni ebből az alapból.A nagyon nagy halál valahogy nem jött át.Nem volt kellan halálának akkora súlya,mint vártam volna,és utána Claire szenvedése is olyan műnek hatott,egyáltalán nem tudtam magam beleélni.

Ha jobban belegondolok,a legnagyobb bajom azzal volt,hogy minden olyan hirtelen történt,hogy nem volt mélysége a dolgoknak.Nem,nem kell 1000 sok oldalasnak lennie,de azért egy kicsit hosszabban is kifejthette volna a dolgokat. Kellan meghal.10 oldal megyünk a másik világba.2 oldal utazás,akiket keresünk mind egy kupacon vannak így nem is kell sokat mennünk- pedig kíváncsi lettem volna még a másik világra,hogy milyen különbségek vannak - jé,itt van barbár Kellan aki mindenkit fojtogat,de ez milyen jó,mert azért nem töri egyből el a nyakam biztosan szeret.És hipp-hopp tegnap még barbár volt,ma meg már hős szerelmes és milyen kis odaadó.Ezzel sikerült is leírnom a történet 3/4-ét.

Claire folyamatosan nyavalygott valami miatt.A végén már legszívesebben egy szeneslapáttal vigasztaltam volna,annyira idegesített a sajnálkozása.
Akiben némi potenciált láttam az Wentworth,és a Cat- Lucas páros.Remélem velük a későbbiekben is találkozunk majd,mert kíváncsi vagyok,velük mi lett/volt.

Mielőtt azt hinnétek,hogy annyira rossz a könyv,elmondom,hogy egész jól elszórakoztatott és kikapcsolt a fent leírtak ellenére,és ez elég nagy szó.

Azt nem mondom,hogy a nemsokára megjelenő harmadik részért rohanni fogok a könyvesboltba,de ha bent lesz a könyvtárban,akkor biztosan kiveszem elolvasni.

5/3

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 408

Madarat tolláról... (7)

Most a sokat vitatott Örökség tetralógiának az eredeti és a svéd változatát válogattam össze.De még mindig nem tudtam eldönteni melyik tetszik jobban :S

(katt és nagyobb lesz)

                                                                                                                     

Rick Riordan: Csata a labirintusban

 Percy Jackson és az olimposziak 4.

"Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponkánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak. 
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni. Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra."

Sajnos már az idejét sem tudom,mikor olvastam az előző részt,így az elején  fura volt a stílus és a történet is.Eléggé gyerekesnek hatott,egy olyan kosza gondolatom is támadt,hogy talán nem is olvasom tovább,de szerencsére nem így történt.
Egy két fejezet után visszarázódtam a sorozat ritmusába,és a régi jó ismerősök is szép sorban előbukkantak.
Újabb részleteket ismerhetünk meg a görögök furcsa szappanoperájából mai köntösbe bújtatva,és ilyenkor rájövök,hogy mennyire szeretem őket.

Maga a labirintus ötlete kiváló,főként, hogy így több helyszínt és eseményt köthet össze pofon egyszerűen.Ez jó húzás volt Riordantól :)
Mellesleg a szereplők is fejlődnek,pláne Percy,aki szerencsére már nem olyan hülye, mint amilyennek kinéz.Most kifejezetten voltak értelmes ötletei és megnyílvánulásai is.
És a vége után kíváncsi vagyok,hogyan fog befejeződni a sorozat,ezért lesni fogom,hogy mikor van bent a könyvtárban.

Összességében továbbra is csak ajánlani tudom a sorozatot,mert nagyon szórakoztató,és igaz,hogy néha gyerekes,de néha annak is kell lennie,elvégre ez egy ifjúsági könyv :)

5/4



Eredeti cím: Battle of theLabyrinth
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 344

Karen Marie Moning: Új nap virrad

"A nagy sikerű Tündérkrónikák 5. része. Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt. 
A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett. Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is! Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár. Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?"

Vártam egy kicsit,míg az olvasás után lecsillapodik a rajongói lázam,és most már talán reálisabb bejegyzést tudok írni róla.
Először is végre hozzánk is elérkezett az ideiglenes vég,(ugyanis Moning még fog írni Macről és Barronsról is,nem csak Daniről),és mondhatom a borító élőben még szebb mint  a képen,csak egy szépséghibája van,hogy így nem passzol a többihez.Ha jobban belegondolok,a harmadik rész sem illik bele a képbe ,de a sorozat hányattatott sorsát nézve örülök,hogy egyáltalán a kezemben tarthatom magyarul.

A sok kérdőjelre és bizonytalanságra ami eddig kiakasztott a sorozatban - persze jó értelemben - most válaszokat kapunk(na jó,a többségükre.De amik még maradtak,azok arra sarkallnak,hogy a további részeket is elolvassam majd) ,de nem a hagyományos "a végén minden egyszerre kiderül" módon,hanem mindig csak egy-egy kérdésre kapunk választ,ami így folyamatosan sokkban tartja az embert.És ami Mac 'kilétét' illeti! Sokszor annyira beleéltem magam,hogy már azon gondolkoztam,hogy ezt hogyan fogom feldolgozni,hogy megváltozik az identitásom/Macé(a végén már egy volt a kettő). Talán ez a rész volt az,ami érzelmileg a legjobban megmozgatott,és ez az utóbbi időben nem sok könyvnek sikerült.

Ami Barronsról kiderült,az nagyon tetszett,kicsit furcsán illeszkedett be a történetbe,de én díjaztam.Jaj,és eszem a kicsi szívét,ebben a részben szinte emberi volt-persze csak a maga tökéletességében- és jobban megismerhettük,mint  az eddigi négy részben.
Mac ... ez a lány ami mindent kibírt épp ésszel(!),le a kalappal előtte.A végére megtalálta önmagát,se túl rózsaszín,se túl sötét.  :)
A mellékszereplőkről se feledkezzünk meg,akik szintén jól felépített karakterek,és nem csak úgy odavágta őket Moning,igen is fontos szerepük van ilyen,vagy olyan téren.
Dani... sejtettem,de mégis ledöbbentem. Azért remélem a külön könyve - és talán Ryodan - visszahozza a belé vetett bizalmamat.

Összességében... Úristen!!! Ez eszméletlen jó volt! Érzelem és akció dús,tele csavarokkal és persze Barronssel! :D Aki nem olvasta az nagyon gyorsan álljon neki!

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak.

5/5(egy nagyon nagy csillaggal)



Eredeti cím: Shadowfever
Fordító: Laskay Ildikó
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 596

Szeptemberi zárás

Tudom,nem is kicsit vagyok megcsúszva a havi zárással,de ez a hülye sok zh :S
Szóval,ami a beszerzést illeti,csak egy könyvet vettem Fábián Janka: Emma szerelme személyében,aki féláron kínálta magát úgyhogy nem hagyhattam ott.
A másik polcgyarapító a Tündérkrónikák várva várt 5 (ideiglenesen)befejező kötete,amit a Cor Leonis kiadó jóvoltából  elolvashattam,és hamarosan értékelés is születik róla.
Egyéb elfoglaltságok miatt(beiratkozás stb.) kevesebb időm volt olvasni,de azért így sem szégyenkezem:
James Herriot: Ő is Isten állatkája
Takami Kósun: Battle Royale
Fábián Janka: Emma szerelme
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Amit még olvastam az Julie Kagawa: Winter's Passage című kb. 60 oldalas The Iron Fey novella,amiről talán majd egy pár szót szólok a második rész olvasása után.
Sajnos vissza kellett vinnem Szergej Lukjanyenko Őrség-sorozatának nyitókötetét olvasatlanul a könyvtárba,pedig  már kezdett tetszeni.

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

"Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül jelentené be a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén csak egyikük maradhat életben.

Ám Celia véletlenül rájön erre, s feladva a versenyt, közösen lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket onnantól fogva csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben gyanútlanul egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a meleg. 

Mestereik azonban megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, és közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen kiutat látnak, de ahhoz minden tehetségüket latba kell vetniük…"

Mióta a könyv megjelent nálunk,elég nagy népszerűségnek örvend,bár voltak olyanok is akiknek nem nyerte el a tetszését.Persze én is el akartam olvasni,köszönhetően a gyönyörű borítónak és az izgalmas fülszövegnek,de azért kicsit drágának találtam ahhoz,hogy megvegyem. Végül is könyvtárból hoztam ki,de így utólag már nem is bánom.

A történet érdekesen indult,tele volt rejtéllyel és titokzatossággal,izgatottan vártam a folytatást és a sokak által emlegetett varázslatot,ami olvasás közben kapta el őket.De sajnos engem nem kapott el.A könyvben volt varázslat,de a szobámban nem volt.Annyira akartam szeretni,egészen a végéig reménykedtem,hogy valami csak lesz,ami levesz a lábamról.Még most is várok :(  Az írónő által alkalmazott idő-és nézőpontváltással sokszor az ellenkezőjét érte el,mint amit akart.Néha annyira zavaros lett az egész,hogy többször is vissza kellett lapoznom,hogy most kinek az idejében is vagyok.
A túl sok titkolózásnak és homálynak pedig az lett az eredménye,hogy a szereplőket egyáltalán nem kedveltem meg,nem is érdekelt mi lesz velük.És ezek az instant szerelmek!
Én nem tudom,hogy Morgenstern elképzelte-e egyáltalán a cirkuszt amit teremtett,vagy csak a hasára csapott,hogy legyen minden fekete-fehér.Bizonyos helyeken/sátrakban ez még jól is néz ki,de hogy az egész olyan legyen? A cirkuszok pont arról híresek,hogy színesek,ezek hiányában egyhangúak és "szürkék" lennének.

De hogy azért valamit pozitívumot is mondjak,értékeltem a magának a cirkusznak és a versengésnek az ötletét - bár ez utóbbinak nem sok értelmét láttam- és bizonyos sátrakba én is szívesen besétálnék,és megnézném azokat a híres órákat is.
A magyar kiadás gyönyörű,bár lehet jobban örültem volna,ha belül többet kapok.Viszont nagyon sok volt a nyomtatási hiba.

Összességében számomra nagyon-nagy csalódás volt,sokkal többet vártam tőle.Az írónőben van potenciál,majd talán későbbi munkáiban jobban örömöm lelem.

5/3




Eredeti cím: The Night Circus
Fordító: Rakovszky Zsuzsa
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 400

Örömóda!!!

Avagy a napokban nyitotta meg kapuit a Cor Leonis kiadó webáruháza,ahova érdemes benézni,hiszen a nyitás alkalmából most még több kedvezménnyel lehet bezsebelni nagyon jó könyveket (pl. a most már teljessé váló Tündérkrónikák köteteit, úgyhogy csak hajrá :D  )
Bővebb információt a kiadó blogján,illetve a webáruházban találhattok.

Fábián Janka: Emma szerelme

"A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?

A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetreméltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút."

Nagyon sokszor láttam a molyon,és azt is,hogy sokan oda vannak érte,de valahogy nem volt olyan érzésem,hogy nekem most azonnal kellene ez a könyv.De amikor múltkor megláttam,hogy féláron adják,nem volt kérdés,hogy velem jön-e.

Bár nem vagyok oda a történelemért,de a történelmi romantikusokat valamiért mégis kedvelem,és az Emma szerelme ezt csak még jobban megerősítette.Az elején furcsa volt a stílusa,de aztán megszoktam,és a későbbiekben már fel sem tűnt.Érdekes,hogy annak ellenére,hogy nagy szerelmes/vitatkozós párbeszéd hegyeket vártam,alig kaptam belőlük egy keveset,sőt párbeszédek sem voltak benne igazán.Talán ez lehet az oka,hogy a szereplők igazából nem kerültek közel a szívemhez.Jó,drukkoltam nekik,utáltam őket,de nem éreztem magam a történet részeseként,inkább olyan volt,mintha egy régi történetet mesélne el a nagymamám.De hozzáteszem,hogy ez most pont előnyére vált,mert nem biztos,hogy az ember mindig bent akar lenni a könyvben,van hogy csak jó 'hallgatni' a történetet.

Talán nem spoilerezek nagyon,ha elárulom,hogy mondhatni két szálon futnak az események,egyik a jelenben,másik a múltban.Teljesen rendben volt,hogy megtudhattam a "nagy titkot",és nem csak úgy,mint egy pletyka,hanem meg is érthettem a miérteket.De nem tudtam mire vélni,mikor már a könyv felénél voltam,és Emmával még alig találkoztam,majd a végén mintegy sűrítve kaptam dolgokat,amikről én szívesebben olvastam volna részletesebben is.

Összességében sikerült Fábián Jankának elvarázsolnia,és elérnie,hogy hosszú idő után újra hajnalig olvassak egy könyvet,mert nem tudom letenni.Ezek után biztosan keresni fogom a könyveit,bár lehet,hogy az Emma sorozat folytatását kicsit szüneteltetem,mert nem akarom,hogy újra nehéz helyzetbe kerüljön a Kóthay család :)

5/5




Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 408

Takami Kósun: Battle Royale

"Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg."

Többször láttam már boltokban,de csak Az éhezők viadala kapcsán kezdtem el foglalkozni vele,ugyanis sokan azt mondták,hogy előbbi könyv koppintása Kósun művének.Így mindkettőt olvasva,igen,van realitás alapja,hiszen nem csak a történet,karakterek,de még néhány jelenet is furcsamód nagyon hasonló.

De térjünk vissza a Battle Royale-ra.Úgy gondolom,hogy nem vagyok egy kényes gyomrú ember,de az elején nekem is nehezen vette be az első gyilkosságokat.Egyszerűen annyira részletesen van bemutatva,és olyan mód valóságosnak hat,hogy sokszor körülnéztem,nincs-e egy megzabult osztálytársam a hátam mögött egy baltával a kezében.
Aztán ahogyan haladt előre a történet,azt vettem észre,hogy az ilyen részletek már nem is zavarnak,sőt sokszor már magamban mondogattam,hogy "ne hagyd,hogy megszólaljon,egyszerűen eressz golyót a fejébe stb.",és később elgondolkoztam azon is,hogy én melyik osztálytársamat ölném meg,vagy társulnék vele ha hasonló szituációban lennék.

Annak külön örültem,hogy több szereplő szemszögéből láthatjuk a dolgokat,így fény derül,hogy kinek mi a szándéka,illetve mi vitte arra,hogy beszálljon a játékba avagy sem.ezek között voltak olyanok,amit teljes mértékben megértettem,de volt olyan is,ami szerintem túl gyenge indok,és az író csak azért találta ki,hogy azért XY-nak is legyen miért küzdeni.
A szereplőket tekintve nekem akadtak problémáim velük.Lehet,hogy csak velem van a probléma,hogy nem hittem el,hogy 15 éves gyerekek közül van aki olyan számítógépes zseni,hogy képes bonyolult katonai programokat is feltörni,vagy aki tinédzser létére szinte maffiafőnöki szerepet tölt be,vagy éppenséggel prostituáltként és pornózásból él,és a mindent túlélő ironman már tényleg betette a kaput.Nem ismerem a japán fiatalokat,hogy mennyire érettek ilyen korban,de számomra eléggé hihetetlenek voltak az ilyen karakterek,pláne,hogy sokuk legnagyobb problémája az volt még a legnagyobb veszélyben/haláltusájukban,hogy kinek ki tetszik az osztályból. (SPOILER ha még egy lány mondja,hogy neki Súja tetszik,félredobom a könyvet SPOILER)
Amit még negatívumként tudnék említeni,az a japán nevek átírása.Már a Gésa emlékirataiban sem voltam oda,hogy ilyen szinten 'magyarosították' a neveket. Én a könyv végére raktam volna egy 'a nevek kiejtése' oldalt,de amúgyvégig a rendes neveket használtam volna pl. Súja helyett Shuya. Egy angol vagy amerikai könyvet sem úgy fordítanak hogy "te Csárli, gyere már ide",ha itt meghagyják a Charlie-t akkor a japán neveknél miért nem lehet?

De nagyon elkanyarodtam a tárgytól.A szereplők közül volt,akivel szimpatizáltam,bár már megtanulhattam volna Martintól,hogy soha ne szeress meg egy szereplőt sem egy öldökléssel teli könyvben.
Súja-akit mindenki szeret- nem kedveltem,túl sokat nyávogott,és értetlenkedett,sokszor olyan volt mint egy kislány,holott közben meg ő az osztály egyik 'alfa hímje'.Ellenben Kavadával és Sindzsivel szimpatizáltam,és azt nem mondanám,hogy megszerettem,de kedveltem őket.

Most nagyon úgy tűnik,hogy én utáltam a könyvet,pedig nem.Nagyon könnyen olvasható,izgalmas és amiért igazán tetszett az az,hogy elgondolkodtatja az ember.Aki bírja a vérengzést és valami érdekesre vágyik annak csak ajánlani tudom,de a gyengébbek inkább ne próbálkozzanak vele.

U.I.: a képek egészen jók lettek,a rajtuk végbemenő változás hangsúlyosabbá tette a helyzetet.A térkép pedig sokat segített,pláne egy ilyen tájékozódó analfabétának,mint én :)


5/4



Eredeti cím:  Battle Royale
Fordító: Mayer Ingrid
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2006,2010
Oldalszám: 738

Könyvtárban jártam...

Nem,most nem a zalaegerszegi József Attilában voltam,hanem Pécsen a hatttttalmas nagy Dél-Dunántúli
Regionális Könyvtárban.Élőben tényleg nagyon nagy,bár ennek ellenére nem túl sok olyan könyvet találtam bent,amit szeretnék elolvasni,mint később utána néztem és rájöttem,hogy rengetegen járnak oda,és persze azokat a könyveket veszik ki amit én is szeretnék.
Kivétel Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusza,amit mikor megláttam,alig kaptam levegőt.(el se mertem engedni,nehogy valaki elvegye előlem)
Aztán feljebb mentem két emeletet és a gyerekkönyveknél megtaláltam Benina: Bíborhajújának második részét,és a Percy Jackson 4.részét,amit már régóta ki akartam venni,csak sosem volt bent.


Még ködös a jövőnk az új könyvtárral,de én egy tartós kapcsolatot jósolok magunknak :)