"Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg."
Többször láttam már boltokban,de csak Az éhezők viadala kapcsán kezdtem el foglalkozni vele,ugyanis sokan azt mondták,hogy előbbi könyv koppintása Kósun művének.Így mindkettőt olvasva,igen,van realitás alapja,hiszen nem csak a történet,karakterek,de még néhány jelenet is furcsamód nagyon hasonló.
De térjünk vissza a Battle Royale-ra.Úgy gondolom,hogy nem vagyok egy kényes gyomrú ember,de az elején nekem is nehezen vette be az első gyilkosságokat.Egyszerűen annyira részletesen van bemutatva,és olyan mód valóságosnak hat,hogy sokszor körülnéztem,nincs-e egy megzabult osztálytársam a hátam mögött egy baltával a kezében.
Aztán ahogyan haladt előre a történet,azt vettem észre,hogy az ilyen részletek már nem is zavarnak,sőt sokszor már magamban mondogattam,hogy "ne hagyd,hogy megszólaljon,egyszerűen eressz golyót a fejébe stb.",és később elgondolkoztam azon is,hogy én melyik osztálytársamat ölném meg,vagy társulnék vele ha hasonló szituációban lennék.
Annak külön örültem,hogy több szereplő szemszögéből láthatjuk a dolgokat,így fény derül,hogy kinek mi a szándéka,illetve mi vitte arra,hogy beszálljon a játékba avagy sem.ezek között voltak olyanok,amit teljes mértékben megértettem,de volt olyan is,ami szerintem túl gyenge indok,és az író csak azért találta ki,hogy azért XY-nak is legyen miért küzdeni.
A szereplőket tekintve nekem akadtak problémáim velük.Lehet,hogy csak velem van a probléma,hogy nem hittem el,hogy 15 éves gyerekek közül van aki olyan számítógépes zseni,hogy képes bonyolult katonai programokat is feltörni,vagy aki tinédzser létére szinte maffiafőnöki szerepet tölt be,vagy éppenséggel prostituáltként és pornózásból él,és a mindent túlélő ironman már tényleg betette a kaput.Nem ismerem a japán fiatalokat,hogy mennyire érettek ilyen korban,de számomra eléggé hihetetlenek voltak az ilyen karakterek,pláne,hogy sokuk legnagyobb problémája az volt még a legnagyobb veszélyben/haláltusájukban,hogy kinek ki tetszik az osztályból. (SPOILER ha még egy lány mondja,hogy neki Súja tetszik,félredobom a könyvet SPOILER)
Amit még negatívumként tudnék említeni,az a japán nevek átírása.Már a Gésa emlékirataiban sem voltam oda,hogy ilyen szinten 'magyarosították' a neveket. Én a könyv végére raktam volna egy 'a nevek kiejtése' oldalt,de amúgyvégig a rendes neveket használtam volna pl. Súja helyett Shuya. Egy angol vagy amerikai könyvet sem úgy fordítanak hogy "te Csárli, gyere már ide",ha itt meghagyják a Charlie-t akkor a japán neveknél miért nem lehet?
De nagyon elkanyarodtam a tárgytól.A szereplők közül volt,akivel szimpatizáltam,bár már megtanulhattam volna Martintól,hogy soha ne szeress meg egy szereplőt sem egy öldökléssel teli könyvben.
Súja-akit mindenki szeret- nem kedveltem,túl sokat nyávogott,és értetlenkedett,sokszor olyan volt mint egy kislány,holott közben meg ő az osztály egyik 'alfa hímje'.Ellenben Kavadával és Sindzsivel szimpatizáltam,és azt nem mondanám,hogy megszerettem,de kedveltem őket.
Most nagyon úgy tűnik,hogy én utáltam a könyvet,pedig nem.Nagyon könnyen olvasható,izgalmas és amiért igazán tetszett az az,hogy elgondolkodtatja az ember.Aki bírja a vérengzést és valami érdekesre vágyik annak csak ajánlani tudom,de a gyengébbek inkább ne próbálkozzanak vele.
U.I.: a képek egészen jók lettek,a rajtuk végbemenő változás hangsúlyosabbá tette a helyzetet.A térkép pedig sokat segített,pláne egy ilyen tájékozódó analfabétának,mint én :)
5/4
Eredeti cím:
Battle Royale
Fordító: Mayer Ingrid
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2006,2010
Oldalszám: 738
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése