George R. R. Martin: Kardok vihara

"Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet a könyörtelen hatalomvágy taszított hanyatlásba. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik... "

Hosszas kényszerpihenőm után újra itt vagyok egy rakás elmaradással a nyakamon :S Az első a sok közül a Kardok vihara,amit már nem is tudom,hogy mikor fejeztem be,azt meg végképp nem,hogy mikor kezdtem.
Az előző rész után,ami folytatásért kiáltott,egyértelmű volt hogy belevetem magam a több ezernyi lap közé.Igen,mint lentebb is látható a könyv kicsivel több mint 1200 oldal,amit külföldön ketté is vettek,de nálunk az alexandra úgy gondolta,hogy olvasás közben gyúrjunk egy kicsit tricepszre is, így egybe van az egész,és hatalmas a könyv vastagsága.Ez volt az egyik okozója annak,hogy eléggé lassan haladtam vele.A másik pedig az,hogy nem látom a fényt az alagút végén(szerintem már Martin sem).Tudom,én is nagyon élvezem az olvasást,csak az van,hogy azért szeretem tudni,hogy valaminek mikor lesz vége,ha lesz-e egyáltalán,mert ugye már a jó öreg Martin sem lesz fiatalabb.És kicsit olyan,mintha minden napot le akarna írni.Ez az egyik dolog,amit kifogásoltam a könyvben.

A másik az volt,hogy most már akkora kavarások mennek,annyi embertelenség,hogy lassan elmegy a kedvem az élettől.Ned,hiányzol :(
Aztán közölje valaki Martin bácsival,hogy ha legközelebb főszereplőgyilkolhatnékja támad,inkább szedjen hangyát bokszkesztyűvel.

Most úgy tűnik,hogy nem tetszett a könyv,de erről szó sincs.Még mindig a szívem csücske.Pláne,hogy egyre jobban előjönnek a fantasy elemek,amiket én nagyon de nagyon szeretek.Daenerys sárkányai egyre több szerepet kapnak,alig várom,hogy felnőjenek végre.A Falon túli világ nekem nagyon tetszik,a kis fagyos hangulatával és vadságával.

Ismét kaptunk pár új szempontkaraktert,úgy mint Samwell és Jaime.Az utóbbi bekerült a "komálom őket" csapatba.
A többi kedvenc még mindig megmaradt.Jont még mindig imádom,a Vérebet szintúgy.És most már Sansa is csapattag lett végérvényesen.Örülök neki,hogy már nem olyan naiv.Arya "kis kalandjai" Joné után a leginkább vártak számomra.Catelynnel történtek nem zavarnak,sose kedveltem.De Robb és Szürke Szél :S Martin,te szadista állat!
Daenerys is kezd kikupálódni,bár nagyon sok hülyeséget csinál,egyedül a rabszolgás makulátlanos húzása volt az,amit én is pont így csináltam volna.
Sok kritikában láttam leírva,hogy mennyire jó az a rész amikor Sansa hóból megépíti Derest.Azt gondoltam "Úgyanmár, ne legyetek ilyen érzelgősek!" Aztán mikor elkezdtem olvasni a fejezetet,teljesen átéltem a helyzetet.Annyi,de annyi megpróbáltatás,árulás után,már semmi sem lesz a régi.Komolyan,majdnem elsírtam magam.Még most is elszomorodok,ha rágondolok : ( Ez szép volt Martin.

Ja, és vissza kell vonnom egy megjegyzésem,amit az első rész kapcsán tettem.Aki olvassa az epilógust,az megérti :D

5/5

Eredeti cím: A Storm of Swords
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 1214 oldal