2012. december 11., kedd

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

"Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen."

Már a megjelenésekor felkeltette az érdeklődésemet az érdekes címe és borítója,de főként a tartalma.Mindig is érdekelt a "hidegebb" országok mesevilága,hiedelmei,varázslényei. Itt ebből most párat megismerhetek,igaz néha nehezemre esett kiolvasni,hogy hogy is hívják őket pontosan.
De sajnos,még annyira sem mozgok otthonosan a világukban,mint például a görögökében,ezért nagyon sok utalással nem tudtam mit kezdeni.Sőt nem is tudtam,hogy most itt utalunk-e vagy csak így van.
A másik ilyen a történelmi hivatkozások voltak. Nagy részében képben voltam,de mivel ki nem állhatom a politikát - töri órán szenvedés volt a pártokról tanulni - nem nagyon vettem le a párhuzamokat.Ha ezen a két téren nagyobb lenne a háttértudásom,biztosan sokkal jobban tetszett volna a könyv,és mélyen-szántóbb beszámolót tudnék írni róla.Így csak ennyit tudok mondani,hogy tetszett.

Na jó,akkor bővebben:
Az elején a a Prológus mondhatni megdöbbentett.A fülszöveg alapján nem ilyet várna az ember,és gondoltam,ez biztosan egy későbbi esemény a történetből,úgyhogy nem lesz ez egy leányálom.De még jobban kíváncsi lettem,vajon hogyan jutunk el eddig?
Aztán az első fejezettől olyan volt, mint egy népmese.A sok ismétlés,a mesebeli 3-as szám.Úgy éreztem,az oviban vagyok és a dada épp meséli a délutáni alvós mesét.Aztán kapunk pár hasonlóságot a klasszikusokkal is (pl. Alice csodaországban) - remélem nem csak én képzelem bele - de őszintén,megfogta gyermeki lelkemet.Aztán ahogyan haladunk előre,átkerülünk a teljes mesevilágba,majd pedig egyre inkább összefonódik a kettő.Nem tudod hol kezdődik az egyik,és hol ér véget a másik.Így édesgetik,majd cibálják Marijat- és téged is!- az események keresztül mindenen,és lesz álmodozó kislányból feleség,katona,varázslény,és a végén még maga sem tudja,hogy micsoda. A mondhatni idilli képek után,ahol Marija barátaival játszik,Baba Jaga próbáit teljesíti,aztán egyszer csak elkezd bekúszni az ezüst halál,és minden megváltozik.Minden rossz lett,nem is akartam olvasni,mert elszomorított,de azért folytattam a megszokott "minden jóra fordul,hisz ez egy mese" reményében.Az orosz tél metaforája annyira hatásos volt és megdöbbentő... Többet nem is akarok mondani,mert félek,lelövöm a "poént",de azért annyit el kell mondanom,erős érzelmeket váltott ki belőlem a könyv.

A szereplőket tekintve csillagos 5-ös az írónőnek.Annyira árnyaltak a figurái,nem lehet őket beskatulyázni.Akit szerettél,lehet hogy tesz valamit,amivel megutálod,és fordítva.(Még ez a szemét Baba Jaga is tett olyat, amiért nem szerethetjük)Egyszerre gyűlöltem és szerettem őket.Ez jellemző a köztük lévő viszonyra is (pl.: Koscsej-Marija;Marija-Iván ) A fentebb említettek miatt nem tudnék kedvencet megnevezni,bár párat azért jobb szerettem közülük pl.: Zvonok

Összességében mindenképpen ajánlom a könyvet,megéri elolvasni,még akkor is,ha nem egy könnyű olvasmány.Egy élmény volt olvasni.  :')

U.I.:az eredeti borító iszonyat ronda! A magyar első ránézésre fura lehet,de ha elolvasod a könyvet,rájössz,mennyire illik hozzá ez a furcsaság,és szépnek találod majd.

5/5


Eredeti cím: Deathless
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 376

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése