"A szerelem útjai kifürkészhetetlenek…
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?"
Bevallom őszintén,hogy amikor először olvastam a fülszöveget,egyáltalán nem érdekelt.Aztán a megjelenés után a borítója volt az ami igazán megfogott,később meg jöttek a pozitív kritikák,és úgy döntöttem elolvasom.Nagy szerencsémre a könyvtár hamar beszerezte,és én voltam az első aki kivette,szóval pokoli nagy mázlim volt ezzel a könyvvel.
Amint abbahagytam a borító szépsége miatti nyálcsorgatást nekiestem.Az elején úgy láttam,hogy ez valami komoly és drámai regény lesz.Látni ahogy a táncosok koplalnak,fagyoskodnak,borzongató volt.A vonatos jelenet után megnyugodtam,hogy fogok én ezen még hangosan is röhögni.Az írónő humora megfogott,kicsit olyan volt mint egy vígjátékban.
Csak azt sajnáltam,hogy a történet kicsit ellaposodott a közepére,és itt volt az a pont,amikor nem értettem,hogy miért nem lehetett a könyv pár 100 oldallal kevesebb.
A végén behozza a lemaradást,és tele lesz csavarokkal az egész(nekem egy kicsit túl gyorsan is jöttek a végére,és olybá tűnt,mintha összecsapta volna a végét) ,de egy fatális véletlen során megtudtam a fő fordulatot,így már másként is láttam az egészet.
A szereplők közül igazából egyikük sem nőtt túlságosan a szívemhez.Nem tudtam magam egyikük helyébe sem képzelni,de külső szemlélőként is nagyon élvezetes volt az egész.
Marigoldon nagyon elcsodálkoztam.Hogy lehet az,hogy egyik pillanatban még a mindenki akaratának fejet hajtó kis nyuszit,a következőben meg már uralja a színpadot.Talán ezért nem tudtam igazán megkedvelni,én biztosan nem hagynám,hogy így irányítsanak.És ami a szerelmi életét illeti,az valami katasztrófa.
Ami a legjobban tetszett az egészben,az a hangulat és a táncos részek voltak.Mindig is bírtam,amikor egy-egy háznak vagy birtoknak saját neve van.
Nagyon jól érzékelteti a balettos részeknél,hogy mit jelent a táncosnak nem csak eltáncolni,hanem előadni a lépéseket.Ezek a részek voltak a kedvenceim.És még annyit,hogy annak kifejezetten örültem volna,ha azt a rahedli sok francia kifejezést lábjegyzetben megmagyarázták volna.De azért így is tetszett.
U.I.: a címet egyáltalán nem értem.Se az angolt,se a magyart.Valami találóbb is lehetett volna.
5/4
Eredeti cím: A Girl's Guide to Kissing FrogsFordító: Szűr-Szabó Katalin
Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 704 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése