"A tizenegy éves varázslóinas, Nathaniel életében minden megy a maga útján, mígnem egy gazdája által adott fogadáson fel nem tűnik Simon Lovelace. Ez a nagyhatalmú varázsló a nagy nyilvánosság előtt megszégyeníti őt, mire Nathaniel elhatározza, hogy olyan varázslatokat is elsajátít, melyeknek gyakorlása messze nem ajánlatos az ő korában. A bosszú érzésétől hajtva idézi meg az ötezer éves dzsinnt, Bartimaeust, hogy segítségére legyen terve végrehajtásában. Ám megidézni egy szellemet, majd hatalom alatt is tartani egyáltalán nem ugyanaz… S amikor Nathaniel megparancsolja a kötelékétől minden áron szabadulni akaró dzsinnek, hogy lopja el Lovelace legféltettebb kincsét, a szamarkandi amulettet, a fiú a varázslók között dúló hatalmi harc kellős közepén találja magát, oldalán a csavaroseszű és kissé pimasz szellemmel."
Fogalmam sincs,hogy akadtam rá,talán az egyik blogon láttam róla egy értékelést,ahol nagyon dicsérték.Gondoltam uccu neki.Aztán mikor nem volt más amit kivegyek a könyvtárból,elhoztam ez első részt a sorozatból(azért a másik kettőt nem mertem elhozni,mert szép derék kötetek)
Biztos egypáran azt mondják rá,hogy hasonlít a Harry Potterre.Van bent igazság,de a hasonlóságoktól eltekintve(amik nem is olyan nagyon szembetűnőek) a történet és a világ egyedi.Sosem szertettem leírni a történetet röviden,(mert tuti,hogy valami fontos részletet elárulnék)ezért most sem fogom,de azért pár dolgot vázolnék.Kb. a 20 század végén vagyunk Londonban,de ez egy kicsit másik London.Itt teljesen normális,hogy vannak varázslók akik az országot irányítják,vannak dzsinnek,koboldok és egyéb varázslények akikkel a közemberek nem nagyon foglalkoznak,ugyanis nem látják őket.A varázslóknak minden egyes kis piti "mutatványhoz" is ezekre a lényekre van szükségük,akikre különböző fenyítések útján rákényszerítik az akaratukat.
A történet ott kezdődik,hogy Nathaniel megidézi Bartimaeust,és innentől kétféle
képpen követjük az eseményeket.Egyrészt E/3-ban,ahol inkább Nathaniel van a középpontban,másrészt pedig Bartimaeus magánbeszámolóját olvashatjuk,aki szívesen tesz megjegyzéseket lábjegyzetben.Ezek közül én az utóbbit kedveltem jobban,mert nagyon jó a dzsinn stílusa és humora.Szerettem,amikor kicsit földbe döngöli Nathaniel egoját.Abszolút ő a kedvenc. Ha már itt tartunk akkor szereplők.A főszereplő fiú valahogy nagyon unszimpatikus a számomra,de lehet hogy nem csak én vagyok ezzel így.Egyszerűen olyan a személyisége,aki igényli hogy néha beégessék és megalázzák,mert ha nem így lenne még túlságosan elszállna magától.
A többiek mind a helyükön voltak.Akinek gonosznak kellett lennie az gonosz volt,akinek titokzatosnak,az az is volt és így tovább.Lehet,hogy kicsit sablonosnak tűntek,de ez nem igazán zavaró.A különböző kis koboldokat és egyéb lényeket jó ötletnek tartom,és engem meg is vettek kilóra :)
Amiért fél pontot levontam,az az hogy néhol kicsit unalmas volt,de lehet ezt annak is betudni,hogy a 3 órás buszozás közben hamar elfárad az ember.
A másik amit kicsit furcsálltam(ez sem nem pozitív sem pedig negatív dolog,csak megjegyzem) az az hogy az egész olyan gyerekeknek szóló,mind a stílus,mind pedig maga a történet és akkor egyszer csak valaki bennég a házban valakinek meg kitörik a nyakát.Na mindegy csak kicsit furcsa volt olvasni.
Én még a régebbi kiadást olvastam,de idén újra kiadták,és ennek a borítója nekem jobban tetszik a vízköpő miatt(ez Batimaeus egyik kedvenc formája),mint a régié ezért inkább ezt raktam be képnek.
Összességében tetszett a könyv, valószínű,hogy a másik két kötetet is el fogom olvasni.
5/4.5
Eredeti cím: The Amulet of SamarkandFordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2004, 2011
Hossz: 470 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése