Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete

"A Twilight Saga az újszülött vámpír, Bree Tanner történetével egészül ki. Bree szemszögéből ismerhetjük meg azt a vérszomjas és kontrollálhatatlan újszülött létet, ami Bellára sosem volt jellemző, még vámpíréletének legelső pillanataiban sem. Stephenie Meyer a veszélyt rejtélyekkel és romanikával elegyíti, amikor Bree kétségbeejtő történetét elmeséli, melyben az újszülöttek serege végzetes és feledhetetlen találkozásra, Bella és Cullenék megtámadására készül."

Mikor megláttam,hogy ez is van,tudtam,hogy nekem ez kell.Aztán az idő múlásával rájöttem,hogy nem is biztos hogy annyira kell,inkább majd megvárom míg meglesz a könyvtárnak és majd onnan kiveszem.Szerencsémre a barátnőmnek megvan,úgyhogy elkértem tőle.(kösz Kati)

Hogy úgy mondjam nem nagyon nyerte el a tetszésemet.Többet vártam tőle a beharangozás és a dicséretek után.Oké,az is igaz, hogy már kezdem kinőni az Alkonyatot.
Nekem úgy tűnt,mintha Meyernek tetszett volna ez a karakter,és ezért gyorsan összedobott egy háttérsztorit.De szerintem ez egy kicsit kevésre sikeredett.Nem azt mondom,hogy rossz,hanem hogy túl rövid és kidolgozatlan.Egy csomó megválaszolatlan kérdésem maradt még.SPOILER az ahogyan kiderült,hogyan halt meg Diego,nálam verte a biztosítékot."Olyan részletesen mondta el a büntetést.Biztos így nyírta ki Diegot is."SPOILER Kicsit olyan összecsapottnak néz ki az egész.

A szereplőket egyáltalán nem tudtam megkedvelni.Bree-t meg aztán végképp nem.Tipikusan olyan karakter akit meghalásra találtak ki.
Jó pont viszont az,hogy nem volt benne a szokásos "Ó,XY olyan csodálatos!Nem vagyok méltó hozzá." Legalább volt egy kis mészárlás,meg kicsit láttuk a Meyer-féle normális vámpírviselkedést,és a stílusa még mindig olvasmányos,és olvastatja magát.

Összességében azért megért elolvasni,mert pár háttér info is kiderült,meg ha már az egész sorozatot elolvastam,ez miért maradna ki?

5/3

Eredeti cím: The short second life of Bree Tanner
Fordító: Bosnyák Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 150 oldal

George R. R. Martin: Trónok harca

"A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése."

Gondolom,mint a nagy többség én is úgy voltam vele,hogy fogalmam sem volt róla mi is az a Trónok harca,(max annyi hogy egy baromi vastag könyv a könyvesboltban)amíg nem csinált belőle sorozatot az HBO.Mindenhol azt láttam kiplakátolva,ezért gondoltam ránézek mi ez...és azóta is nézem,elolvastam az első részt,a 2. és 3. már itt feszít a polcon(első osztályú helyet kapott)a 4.rész pedig beszerzésre vár,egyszóval kezdek fanatikus lenni.
Mivel nekem a sorozat volt az első,ezért a szereplők is óhatatlanul úgy néznek ki a fejemben mint a színészek,akik őket alakítják.Volt olyan akit kedveltem a sorozat miatt,de a könyv után,ahol jobban megismertem már nem volt is kedveltem annyira,és ez persze fordítva is igaz.

De térjünk vissza a könyvre.Szép derék egy darab az tény,de miután az ember végigolvassa úgy érzi,hogy kevés volt.
A történetet több szereplő szemszögéből látjuk,amire valóban szükség is van,ha úgymond mindenről tudni akarunk,ha az egészet át akarjuk látni. A 8 szereplő akiket nyomon követhetünk: Eddard,Bran,Catelyn,Daenerys,Arya,Jon,Tyrion és Sansa.
Közülük volt akit nem sikerült megkedvelni,és alig vártam már hogy túljussak az ő részén és a kedvencemhez érjek,de volt olyan is aki úgymond hidegen hagyott.Előfordult az is,hogy nem tudtam most kinek is szurkoljak,mert a két szereplő éppen egymás ellen volt,és ez okozott bennem némi kettősséget.De a szereplőkről majd egy kicsit később részletesebben.

Ebben a könyvben elsősorban a világ,a szereplők és az alapszituáció megismerése zajlik és a történések csak lassan indulnak be,de ez nem azt jelenti,hogy unatkoznánk közben,erről Martin bácsi gondoskodik.
Rengeteg név és család és szövetség meg történelem van benne(ennek a csávónak mekkora fantáziája van 8O ),hogy az elején kicsit zavaros is lehet,de én úgy mint Az árnyak útjában nem nagyon foglalkoztam velük,a jelentéktelen személyek úgyse lesznek jelen sokáig,a fontosabbakat meg majd megjegyzem útközben,de aki mindenkit meg akar ismerni,annak a könyv végén van egy kis függelék,ahol le vagyon írva a fontosabb családok rövid története,tagjaik és szövetségeseik.
Az egész olyan,mintha egy törikönyvet olvasnék,csak kicsit személyesebb az egész.Amúgy nem vagyok oda a történelemért,de ezért igen.Olyan jól keveri kavarja az író a szálakat,hogy megérek kamillázni,hogy honnan szed ez az ember ilyeneket.

Nos,térjünk vissza a szereplőkhöz.Mindegyikőjük egy külön személyiség akinek céljai,okai és személyisége van.És itt nem csak azokra értem akik által látjuk a történetet,hanem a többi szereplő is jól megformált karakter,nem csak azért vannak,hogy legyen kit feláldozni.És itt jön képbe az amit Martin nagyon,de nagyon szeret.Kinyírni és megkínozni a szereplőit.És ez alól senki sem kivétel.Ez az ami nekem tetszik,ugyanúgy mint pl Brent Weeksnél.Nem fél kicsit megnyúzni a karaktereit ha a történet úgy kívánja.Nem támad fel senki hamvaiból,nem menekül meg senki csodával határos,vagy egy szuperhős által.Úgyhogy vigyázzunk azzal,hogy kit szeretünk meg,mert lehet,hogy még megsiratjuk.

Olyan jó látni,hogy a 8 közül minden szereplő mutat fejlődét.Mindegyikük bölcsebb lesz az idővel,tanulnak a maguk kárából.Közülük nagy kedvenc Havas Jon,Tyrion és még Arya is.Ők állnak a legközelebb a szívemhez.Akiket kifejezetten nem bírtam az Catelyn és Sansa.Na az utóbbi az agyamra ment.Oké,tudom,azért gyerekes mert az.De annyira naiv hogy az már fáj.De a végére azért ő is változik.Idővel talán majd felnő.
A mellékszereplők közül is vannak kedveltek(pl Robb),kevésbé kedveltek/utáltak(Joffrey)és olyan is akad,akiknek a későbbi szerepe nagyon érdekel(Véreb).És a rémfarkasokat egyenesen komálom.A többi fantasy elem még nem nyilvánult meg annyira,de majd még meglátjuk.

Összességében sikerült egy jó hosszú bejegyzést írnom,de nem tudtam rövidebbre fognom,mert ez tényleg ANNYIRA JÓ!!! Egyértelműen bekerült a kedvencek közé.A többi részt is el fogom olvasni,csak egy kis pihenőt kell tartanom két rész között,mert azért elég nagy mű és kicsit ki kell magam rángatni a valóság keserű bugyraiból,ezért a második rész elé beiktatok valami könnyebbet.
A sorozatnak nálunk 4 része jelent meg,az ötödiket még Amerikában sem adták ki.Így jönnek sorban egymás után : Trónok harca,Királyok csatája,Kardok vihara,Varjak lakomája,A Dance with Dragons



Ui.:Csak hogy én is megjegyezzem "Közeleg a tél"

5/6*

Eredeti cím: A Game of Thrones
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2003,2009
Hossz: 896 oldal

Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

"A tizenegy éves varázslóinas, Nathaniel életében minden megy a maga útján, mígnem egy gazdája által adott fogadáson fel nem tűnik Simon Lovelace. Ez a nagyhatalmú varázsló a nagy nyilvánosság előtt megszégyeníti őt, mire Nathaniel elhatározza, hogy olyan varázslatokat is elsajátít, melyeknek gyakorlása messze nem ajánlatos az ő korában. A bosszú érzésétől hajtva idézi meg az ötezer éves dzsinnt, Bartimaeust, hogy segítségére legyen terve végrehajtásában. Ám megidézni egy szellemet, majd hatalom alatt is tartani egyáltalán nem ugyanaz… S amikor Nathaniel megparancsolja a kötelékétől minden áron szabadulni akaró dzsinnek, hogy lopja el Lovelace legféltettebb kincsét, a szamarkandi amulettet, a fiú a varázslók között dúló hatalmi harc kellős közepén találja magát, oldalán a csavaroseszű és kissé pimasz szellemmel."

Fogalmam sincs,hogy akadtam rá,talán az egyik blogon láttam róla egy értékelést,ahol nagyon dicsérték.Gondoltam uccu neki.Aztán mikor nem volt más amit kivegyek a könyvtárból,elhoztam ez első részt a sorozatból(azért a másik kettőt nem mertem elhozni,mert szép derék kötetek)

Biztos egypáran azt mondják rá,hogy hasonlít a Harry Potterre.Van bent igazság,de a hasonlóságoktól eltekintve(amik nem is olyan nagyon szembetűnőek) a történet és a világ egyedi.Sosem szertettem leírni a történetet röviden,(mert tuti,hogy valami fontos részletet elárulnék)ezért most sem fogom,de azért pár dolgot vázolnék.Kb. a 20 század végén vagyunk Londonban,de ez egy kicsit másik London.Itt teljesen normális,hogy vannak varázslók akik az országot irányítják,vannak dzsinnek,koboldok és egyéb varázslények akikkel a közemberek nem nagyon foglalkoznak,ugyanis nem látják őket.A varázslóknak minden egyes kis piti "mutatványhoz" is ezekre a lényekre van szükségük,akikre különböző fenyítések útján rákényszerítik az akaratukat.

A történet ott kezdődik,hogy Nathaniel megidézi Bartimaeust,és innentől kétféle képpen követjük az eseményeket.Egyrészt E/3-ban,ahol inkább Nathaniel van a középpontban,másrészt pedig Bartimaeus magánbeszámolóját olvashatjuk,aki szívesen tesz megjegyzéseket lábjegyzetben.Ezek közül én az utóbbit kedveltem jobban,mert nagyon jó a dzsinn stílusa és humora.Szerettem,amikor kicsit földbe döngöli Nathaniel egoját.Abszolút ő a kedvenc.

Ha már itt tartunk akkor szereplők.A főszereplő fiú valahogy nagyon unszimpatikus a számomra,de lehet hogy nem csak én vagyok ezzel így.Egyszerűen olyan a személyisége,aki igényli hogy néha beégessék és megalázzák,mert ha nem így lenne még túlságosan elszállna magától.
A többiek mind a helyükön voltak.Akinek gonosznak kellett lennie az gonosz volt,akinek titokzatosnak,az az is volt és így tovább.Lehet,hogy kicsit sablonosnak tűntek,de ez nem igazán zavaró.A különböző kis koboldokat és egyéb lényeket jó ötletnek tartom,és engem meg is vettek kilóra :)

Amiért fél pontot levontam,az az hogy néhol kicsit unalmas volt,de lehet ezt annak is betudni,hogy a 3 órás buszozás közben hamar elfárad az ember.
A másik amit kicsit furcsálltam(ez sem nem pozitív sem pedig negatív dolog,csak megjegyzem) az az hogy az egész olyan gyerekeknek szóló,mind a stílus,mind pedig maga a történet és akkor egyszer csak valaki bennég a házban valakinek meg kitörik a nyakát.Na mindegy csak kicsit furcsa volt olvasni.

Én még a régebbi kiadást olvastam,de idén újra kiadták,és ennek a borítója nekem jobban tetszik a vízköpő miatt(ez Batimaeus egyik kedvenc formája),mint a régié ezért inkább ezt raktam be képnek.

Összességében tetszett a könyv, valószínű,hogy a másik két kötetet is el fogom olvasni.

5/4.5

Eredeti cím: The Amulet of Samarkand
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2004, 2011
Hossz: 470 oldal

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

"Gemma Doyle más, mint a többi lány, akinek kifogástalan a modora, csak akkor szólal meg, ha szólnak hozzá, tudja a helyét, és hanyatt veti magát, és Angliára gondol, amikor ezt kívánják tőle. A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség. A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma, aki magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínosan valóra is válnak, hűvös fogadtatásban részesül az Akadémián. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti, nehogy megnyissa a lelkét a látomások előtt. Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal. És itt vár rá a sorsa…, amennyiben hisz benne. A Nagy és rettenetes szépség igazi, hátborzongató olvasmány a suhogó szoknyák, táncoló árnyak és éjszaka utunkba vetődő dolgok világának széles palettájáról. A viktoriánus kor élénk színekkel megfestett világát tárja elénk, ahol a lányokat arra nevelik, hogy gazdag férfiakhoz menjenek feleségül, de ahol egy lány más utat keres magának."

Helyenként lehetnek benne spoilerek,úgyhogy,csak óvatosan!

Ha jól emlékszem már a megjelenés óta szemeztem vele,de annyira nem keltette fel a figyelmem,hogy meg is vegyem.Aztán csodák csodája fél év után pont aznap vitték vissza a könyvtárba,amikor én is ott voltam,így magamhoz ragadtam.

A történet alapjában véve tetszett,bár a birodalmak nekem nagyon hasonló volt Nyárvidékhez(Evermore),de már ott sem nyerte el a tetszésem igazán.
Ezen kívül még a végével volt egy kis gondom az utolsó "nagy" összecsapásnál,amikor nehezen követtem a dolgokat.

A stílusa igen élvezetes,könnyen lehet haladni vele.(Ez nálam egy fő szempont,mert hiába jó a történet és miegymás,ha a stílus olyan,hogy nem birok 2-3 oldalnál többet olvasni,akkor az már veszett ügy.)Könnyed és érzékletes.Ez a jó tulajdonsága miatt még akkor is olvastam volna a könyvet,ha nincs benne a fantasy szál.Mindig is bírtam a 19. századot bemutató történeteket.

Gemmát határozottan sikerült megkedvelnem.Bár be kell vallni voltak idegesítő dolgai és sokszor úgy viselkedett mint egy elkényeztetett kis liba,de ezt leszámítva bátor nagyszájú,és azért a fejében nem mosogatólé van.
A többi lányt majdnemhogy ki nem állhattam.A többségük eléggé önző és buta volt.Simán kihasználják Gemmát,aki ezt szó nélkül tűri.Én biztos otthagytam volna őket,vagy legalább jól kiosztom valamennyit.
És a titokzatos Kartik...majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Összességében egész jó kis könyv,csak azt sajnálom,hogy ez is sorozat,aminek még 2 része van.A másodikat majd a szökőnapon talán ki tudom kölcsönözni,a 3. meg most jelent meg nemrég a maga csekély 836 oldalával.De azért elolvassuk :)

5/4

Eredeti cím: A Great and Terrible Beauty
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 372 oldal

Victoria Clayton: Hol késel, hercegem?

"A szerelem útjai kifürkészhetetlenek…
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?"

Bevallom őszintén,hogy amikor először olvastam a fülszöveget,egyáltalán nem érdekelt.Aztán a megjelenés után a borítója volt az ami igazán megfogott,később meg jöttek a pozitív kritikák,és úgy döntöttem elolvasom.Nagy szerencsémre a könyvtár hamar beszerezte,és én voltam az első aki kivette,szóval pokoli nagy mázlim volt ezzel a könyvvel.

Amint abbahagytam a borító szépsége miatti nyálcsorgatást nekiestem.Az elején úgy láttam,hogy ez valami komoly és drámai regény lesz.Látni ahogy a táncosok koplalnak,fagyoskodnak,borzongató volt.A vonatos jelenet után megnyugodtam,hogy fogok én ezen még hangosan is röhögni.Az írónő humora megfogott,kicsit olyan volt mint egy vígjátékban.
Csak azt sajnáltam,hogy a történet kicsit ellaposodott a közepére,és itt volt az a pont,amikor nem értettem,hogy miért nem lehetett a könyv pár 100 oldallal kevesebb.
A végén behozza a lemaradást,és tele lesz csavarokkal az egész(nekem egy kicsit túl gyorsan is jöttek a végére,és olybá tűnt,mintha összecsapta volna a végét) ,de egy fatális véletlen során megtudtam a fő fordulatot,így már másként is láttam az egészet.

A szereplők közül igazából egyikük sem nőtt túlságosan a szívemhez.Nem tudtam magam egyikük helyébe sem képzelni,de külső szemlélőként is nagyon élvezetes volt az egész.
Marigoldon nagyon elcsodálkoztam.Hogy lehet az,hogy egyik pillanatban még a mindenki akaratának fejet hajtó kis nyuszit,a következőben meg már uralja a színpadot.Talán ezért nem tudtam igazán megkedvelni,én biztosan nem hagynám,hogy így irányítsanak.És ami a szerelmi életét illeti,az valami katasztrófa.

Ami a legjobban tetszett az egészben,az a hangulat és a táncos részek voltak.Mindig is bírtam,amikor egy-egy háznak vagy birtoknak saját neve van.
Nagyon jól érzékelteti a balettos részeknél,hogy mit jelent a táncosnak nem csak eltáncolni,hanem előadni a lépéseket.Ezek a részek voltak a kedvenceim.És még annyit,hogy annak kifejezetten örültem volna,ha azt a rahedli sok francia kifejezést lábjegyzetben megmagyarázták volna.De azért így is tetszett.

U.I.: a címet egyáltalán nem értem.Se az angolt,se a magyart.Valami találóbb is lehetett volna.

5/4

Eredeti cím: A Girl's Guide to Kissing Frogs
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Kiadó: Könyvmolykéző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 704 oldal

Május vége

Hát...hát...Ismét nem jött össze,hogy pont a hónap utolsó napján le is zárjam azt.Valahogy mindig átcsúszik.De így legalább van egy kis időm elmélkedni,hogy mi is történt az adott hónapban,és így könnyebb összegezni.

Sikerült kicsit lejjebb faragnom az olvasott könyvek mennyiségén,és ebben a hónapban csak két könyvet vettem!Könyvtárban is csak egyszer voltam,és csak 5 könyvet vettem ki.A 8db elolvasott könyv szinte eltörpül az anno 17-hez képest.Azok voltak ám a szép idők!Na,de mindegy ezeket olvastam a hónapban:

Alyson Noël: Blue Moon – Kék Hold
Pittacus Lore: A negyedik
Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje
Móricz Zsigmond: Rokonok
Anna Sewell: Fekete Szépség
Rafael Abalos: Grimpow – A láthatatlan út
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája
Spirit Bliss: Árnyékvilág

A Bűnös vágyakat Hamiltontól és a Bűvöletet Funkétól félbehagytam,de már fogalmam sincs miért.Majd valamikor,amikor önkínzó hangulatban leszek,folytatom őket.

Éssss...Megvan!bizony kiadták végre a Trónok harcát,már itt sasol a polcon és bent figyel már a könyvjelző is,igaz még csak a 100 valahányadik oldalon tartok,de engem már most megevett reggelire!Ezen kívül csak a Bleach 16.kötetét vettem.
Ők lennének azok:

Juuuj!A legfontosabb mozzanatát a hónapnak majdnem el is felejtettem!FFG hirdetett egy játékot ahol 10db éjvilágot osztott szét Zalaegerszegen és környékén,és hát én voltam az egyik szerencsés.Közben arra is rájöttünk,hogy mi már régebbről ismerjük egymást,csak azóta nem találkoztunk.Vele volt Lena91 és Sparow is,úgyhogy egy kisebb molyos találka lett belőle.Ez volt az első alkalom,hogy találkoztam a "többiekkel" így igen érdekes volt a számomra(ezt jó értelemben kell venni)
Szóval most már ilyenem is van

Könyvtárban jártam

Hétfőn gyorsan elmentem a könyvtárba visszavittem a kivett könyveket,és újabb gyöngyszemeket zsákmányoltam.Tartom magam ahhoz,hogy kevesebb könyvet veszek ki a könyvtárból.Az már igaz,hogy elég termetes darabok,de a létszám akkor is csak 5.
És hogy mekkora szerencsém volt megint!A Hol késel,hercegem?-et még ki sem rakták,de mivel rákérdeztem ezért a jófej könyvtárosnéni odaadta,és még beszélgettem is vele :) Aztán gyorsan még visszamentem egy könyvért,és akkor láttam,hogy éppen előtte hozták vissza a Rettentő gyönyörűséget,amire szintén fentem a fogam már egy jó ideje.Ezeken kívül még kivettem a Farkastestvért(ezt FFG ajánlása miatt),A szamarkandi amulett-et és A gésák gésáját.
Nem vagyok benne biztos,hogy mindet el tudom majd olvasni időben,mert év vége meg minden,de ezért van a hosszabbítás nem igaz? :)