"Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.
Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!
Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?
A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is."
Hát igen.Most egy kicsit nehezen írok róla,mert még mindig a hatása alatt vagyok,pedig már pár napja befejeztem.De akkor kezdem az elején.
Őszintén a borító volt az ami felhívta a figyelmemet.Bár ezen nem csodálkozom,mert Tomislav Torjanac kifejezőek,egyediek és gyönyörűek.(Ez a kép is a könyvből van,igaz valami kis vacak ott a szélén,az nem oda tartozik)
A történet eleje kicsit unalmas volt.Itt nem az állatkerti vagy az iskolai történetekre gondolok.Azok nagyon tetszettek :) Nekem Pi vallásossága nem volt érthető.Oké,hogy van egy kisfiú,aki nem akarja elkülöníteni a vallásokat,mert ő meglátta a lényeget: csak szeressük Istent.Ez mind rendben van,értem én az utalást is,csak azt nem tudom,hogy jön a könyv többi feléhez?Mert teljesen más volt a hangsúly a két egymást követő részben.
A második részben jobban pörögnek az események,megtörténik a hajótörés és megkezdődik a túlélésért folytatott harc.A legjobban azok a részek tetszettek,amikor azokat a dolgokat mutatja meg Martel,hogy hogyan próbál meg Pi túlélni.Az apró kis praktikák amik a túlélési könyvben vannak,a csónak pontos adatainak és kinézetének leírása(bevallom a kép nélkül nekem nehéz lett volna elképzelnem hogy nézhet ki),a rendelkezésre álló tárgyak és egyéb listára vétele,a "vízi fejőstehenek",az idomítás mind-mind annyira lekötöttek,és a maga egyszerűségével nagyon izgalmas is.(a képen a repülőhalak inváziója látható)Aztán voltak még jó kis részek,de nem akarom lelőni a poént.
Az utolsó rész tényleg egy befejezés,ami szinte csak beszélgetés,de itt annyira sikerült ledöbbenteni,és szerintem nem csak én voltam ezzel így.Itt megborzong az ember,és komolyan elgondolkozik,hogy mi is történt ezzel a fiúval.
Nekem az állatos történet sokkal jobban tetszik. :/
Pi-ről nem mondanék sok mindent.Könnyen az ember szívéhez nő a maga kis egyszerűségével és a világról való felfogásával és persze a tipikus emberi viselkedésével.Sokszor rossz volt látni,hogy mikre rá kellett szorulnia a túlélés végett.Még Richard Parkellal is szembenéz,aki valljuk be nem a legkedvesebb útitárs,de azért örülünk hogy ott van és nem hagyja el Pi-t.
Mindenkinek tudnám ajánlani,igaz vannak benne kicsit gyomorforgató részek,de annyira talán nem vészesek.Ha átjutsz a holtpontján,onnantól már nagyon hamar a végére érsz és észre sem veszed.
5/4
Eredeti cím: Life of PiForditó: Gy. Horváth László,Szász Imre
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Hossz: 320 oldal
Na végre, hogy értékeli már valaki ezt a sztorit! Azért nem azt írom, hogy könyvet, mert én nem olvastam, én néztem:) De rám is hasonló hatást tett. Azon még viszont nem gondolkodtam el, amit arról írtál, hogy hogy jön a kisfiú Pi vallásossága a könyv többi részéhez. Az a baj, hogy van már vagy két-három hónapja annak is, hogy újranéztem (kétszer láttam eddig, de megnézném harmadjára is, persze lehet, hogy ezek után már inkább elolvasom). És az a jó benne, hogy akkor, a második nézés után is hihetetlen volt, hogy több szinten, több kérdést vet föl az egész sztori. Szóval ez nagyon tetszett!
VálaszTörlés