Tite Kubo: Bleach 12. Flower on the Precipice

"With reports of powerful intruders defeating a number of assistant captains, the inner sanctum of the Soul Society–the Seireitei, the home of the Soul Reapers–is put on a state of high alert. Matters are further compounded by the mysterious death of a prominent captain. Is his death a cover-up to prevent a valuable secret from being exposed? Meanwhile, Ichigo confronts Kenpachi Zaraki, captain of the eleventh company, and by far the most brutal fighter in the Seireitei!"

Megjegyzés:feltűnik Kenpachi az elmebajos :DD

5/5

Forditó: Joe Yamazaki
Átdolgozta: Lance Caselman
Kiadó:Viz Comics
Kiadás éve: 2006
Hossz: 208 oldal

Diana Wynne Jones: A másik palota

"Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik azt hiszik, tudják, mi rejlik a csukott ajtók másik oldalán. És azoknak is, akik tudják, hogy az embert mindig érhetik meglepetések, ha kinyit egy ajtót! A kissé földhözragadt Charmainnek minden vágya, hogy zavartalan nyugalomban olvashassa kedvenc könyveit. Ez persze nem könnyű, ha az ember nagybátyja varázsló, aki ráadásul éppen segítségre szorul. A másik palota izgalmasabb mint a világ legjobb vidámparkjának legelvarázsoltabb kastélya. És én is szeretnék egy ilyen nagybácsit! A napokban elhunyt Diana Wayne Jones könyvében ismét remek szereplőkkel találkozhatunk, akikre számtalan kaland vár, ám a rengeteg váratlan fordulat után végül most is minden a helyére kerül."

A Palota-sorozat 3. és egyben utolsó része.Az elolvasása kötelező.Sajnos vele is úgy voltam,hogy a megjelenéskor megvettem,de csak most került rá sor.

Még mindig le tud nyűgözni Jones a stílusával,habár ez már a harmadik könyve amit olvasok.Első olvasásra semmi különös,de nem is figyel az ember és már bele is merült.Olyan könnyedén és természetesen szövi bele a történetbe a mágikus dolgokat,és el tudja velem hitetni,hogy ez tényleg megeshet velem is.

A szokásos módon egy új szereplő életének változását követhetjük nyomon,de azért a régiek is előkerülnek a legnagyobb örömömre.Az események az elején kicsit lassabban indulnak be,és csak aztán gyorsulnak,nem siet el semmit.
A tájleírás kifejezetten tetszett újfent :)

A főszereplőt Charmain-t akár rólam is mintázhatták volna.A nap nagy részét egy könyv fölött tölti,fogalma sincs mi a főzés és mosás és elég morci ha olvasás közben zavarják.Az azonosulás könnyen ment :D
Peter aki a mindennapi életben elboldogul(az jobb és bal oldal ez alól kivételt képez),de a mágiával nem nagyon,tökéletes kiegészítője Charmainnek.
Lelenc helyes ki kutya,az elején nekem is feltűnt a bökkenő a fánál,de erre is kaptam magyarázatot a végén.
A varázslények érdekesek,és jól passzolnak a könyvbe.
A régi szereplőkről meg már írtam,azóta csak jobban megkedveltem őket.

Összességében nagyon jó kis sorozat,csak egy baja van,de az nagy.Nincs folytatás,és nem is lesz.De pár évtized múlva megbeszéljük ezt Dianaval :)

U.I.:a külhoni borítóért teljesen odavagyok

5/5

Eredeti cím: House os Many Ways
Fordító: Laukó Viktória
Kiadó: Pongrác Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 302 oldal

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

"Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?"

Ha még nem olvastad az első részt(azonnal bepótolni!),akkor neked lehet,hogy pár helyen spoileres lesz!

Ez a könyv volt az,amit aminek a megjelenését a nyár elején a legjobban vártam,és a megjelenés után rögtön megvettem,de valamiért csak most került rá sor.Öreg hiba.

Az első résztől oda voltam meg vissza,csak sajnos az elolvasása után álltam neki blogot vezetni, így nem született róla bejegyzés.Ezek az általános dolgok arra is vonatkoznak.
Teljesen beleszerelmesedtem a stílusába,a szereplőkbe, a velük való kegyetlen bánásmódba - akkor még ártatlan voltam,nem ismertem Martint - amitől az egész olyan valósághű lett annak ellenére,hogy ez egy fantasy.Nem találjuk meg benne feltűnően ezeket az elemeket,inkább a mindennapi élet velejárójaként.Az emberek közül vannak szerethető figurák,vannak akiket legszívesebben megfolytanánk,és vannak akik igen kíváncsivá teszik az embert.

Mivel az első részt még valamikor decemberben olvastam,pár dologra már nem emlékeztem,ezért az elején kétségbe voltam esve,mert csomó dolgot nem tudtam hova tenni és nem nagyon értettem,hogy mit olvasok.Szerencsére pár fejezet után a dolgok nagy része visszajött,ami meg nem az meg a későbbiekben.
A történet szempontjából nézve nagyon izgalmas és fordulatos,tele meglepetésekkel,elgondolkodtató és "mindjárt a falhoz vágom hogy lehet ilyet tenni velük" pillanatokkal.Nem jellemző rá a második részek ellaposodása.Mivel itt már sokkal nagyobb teret járunk be,ezért kapunk egy kis térképet a könyv elején(mindig is szerettem a kis térképeket a könyvekben)ami nekem például elég nagy segítség volt.


Jó pár új szereplő mellett jobban megismerjük a régieket is.
Kylart,mint a fő kedvencet az elején furcsálltam.Lehet,hogy azért mert túlzottan maga mögött akarta hagyni a múltját,és átlagos akart lenni.Nem szerettem azt a szenvedő énjét.Az tény és való,hogy a "bérgyilkos civilben és kötényben" részek miatt jobban megismerhetjük Kylart magát,nem csak az érzelmeit elnyomó profit,és kiderül róla,hogy valójában nagyon vicces,és hogy ugyanúgy nem érti a nőket mint a többi férfi,és ez neki is sok gondot okoz.Ennek ellenére sokkal jobban éreztem magam amikor újra Éjangyal lett.Nagyon sok fejlődésen megy át,nem csak az erejét tekintve,hanem a személyiségét is.Sokkal emberségesebb lett,munka közben is már nem az a hideg profi aki volt - elég sok hibát is ejt közben,amiért tuti,hogy Durzotól kapna pár tockost. Abszolút kedvenc.

Vi-re már az első részben is felfigyeltem,és lám belőle is többet kapunk.A munkája miatt nagyon sok mindent fel kellett adnia,és ez meg is látszik rajta.Nem könnyű egy női bérgyilkosnak,neki minden lehetséges adottságát be kell vetnie a siker és az életben maradás érdekében.A gyerekkora nem volt egy leányálom,már fiatal korában megerőszakolták,és azóta is kihasználják,és ő maga is tárgyként tekint a testére.Az egyetlen személyes "tere" a haja(pont mint Sámson),ami talán az utolsó kapaszkodója.Ő is sokat változik a történet során,és megesik vele az,amire én számítottam,de ő nem.Sikerült megkedvelnem a hülyeségei ellenére,és kíváncsi leszek a sorsára.

A többi szereplőről csak pár szót ejtek,mert már így is hosszú lesz a post.Az Istenkirály elég beteg és kegyetlen ahhoz,hogy jó főgonosz legyen.Logan kedves a szívemnek,talán ő az egyetlen aki még erkölcsileg tiszta(vagy nem?).Elene-t most sem sikerült megszeretnem.Mea néni a perverz öreglány :D Mama K esze és eleganciája még mindig lenyűgöz. Dorian-t és a csipet csapatát nem igazán tudom hova tenni,csak az újabb káosz faktorokhoz.Kaldrosa detto.Arial még tartogat meglepetéseket,Uly szintúgy. Durzo,hiányzol :(

A borító szerencsére az eredeti maradt - ami persze a legszebb,főleg a harmadiké - de azért a spanyol verzió is jó lett.(katt,és nagyobb lesz)


Brent Weeks amúgy nekiállt egy másik sorozatnak is,az első rész címe The Black Prism.Ha jól tudom szintén ebben a világban játszódik,és elég ígéretesnek látszik.Ezek mellett megírta Durzo előéletét is - Perfect Shadow - ami szintén érdekel,és remélem,hogy majd eljut hozzánk is.
Az árnyakon túl decemberre várható a tervek szerint -megvan a tökéletes karácsonyi ajándék Bobónak.Amúgy az első is karácsonyi ajándék- de én már most nagyon várom.

5/5

Eredeti cím: Shadow's Edge
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 646 oldal

Rob Thurman: Éjvilág

"Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban és egy gyönyörű vámpír az Upper East Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó ember tökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ. Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. Ő a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa… „A varázslatos világ legmagasabb csúcsaira és legmélyebb bugyraiba visz el ez a hajtűkanyarokkal teli, fordulatos könyv. Csípős, cinikus, csibészes és titokzatos. Az igazság Odaát van, és nem valami szép…" "

Egy kicsit lemaradtam a vélemény írásokkal,ezért most valószínű,hogy pár dolgot már elfelejtettem,amit amúgy le akartam volna írni.
Szóval FFG-nek van egy kampány ezzel a könyvvel kapcsolatban(http://ffgbook.blogspot.com/2011/04/segits-hogy-az-ejvilag-egen.html igen még mindig béna vagyok és nem tudok normálisan linket beszúrni) ugyanis a kevés érdeklődés miatt nem akarják kiadni a folytatást,hacsak nem fogy el az Éjvilágból bizonyos mennyiség.Úgyhogy hajrá Éjvilágot venni,mert szerintem megéri!
Az tény és való,hogy én a sajátomat FFG-től kaptam,de erről már volt szó.

Nem tudom ki mennyire van otthon a sorozatok világában,de ha rémlik mi az az Odaát(Supernatural),az jó,mert leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a könyvet-pár eltéréssel pl Cal és Niko nem kergeti a szörnyeket,hanem fut előlük.

Mindig is szerettem az olyan könyveket,amikben a mi világunk van,de még sem.Na hát ez is olyan,pl a kobold a Central Parkban,a gazdag vámpír özvegy stb.Jó,hogy nem csak egyfajta lényre koncentrál rá - lásd vámpírok minden mennyiségben - hanem mindenfélét megtalálsz belőlük a könyv során,de nem ömlesztve kapjuk őket,hogy nesze nektek pár dög,inkább csak szép sorjában adagolja nekünk a látnivalókat és infókat.

A történet maga szerintem elég egyedi - nem csak a fent emlitett "dögök" miatt - hanem végre kapunk valami újat a sok rózsaszín ifjúsági regény mellé.És ez tényleg nem szirupos(most nem kifejezetten a káromkodásokra gondolok)Van két testvér,akik szívatják egymást ahogy csak bírják - nekem ez a megszokott és normális testvérek között - de közben meg mindent megtennének egymásért miközben szinte csak magukra számíthatnak és még pár grendel be is akar támadni,az azért szép dolog.

Minden szereplő egy egyéniség,nem nagyon vannak töltelék emberek.Jól érezhető a karakterek egyedisége a "nézőpont váltásnál" - aki olvassa az tudja mire gondolok ;) A két főszereplőben minden megvan ami kell,teljesen emberi és élethű a viselkedésük.Szimpatikusak és szerethetőek.

Nem akarok lelőni semmiféle poént,de kapunk itt mindent az önfeláldozástól elkezdve az árulásig és még egy kis lelkizést is,szóval izgalmas egy regény.Engem azért több helyen sikerült meglepni.
Ha kiadják a második részt,amiben nagyon reménykedem,mindenképpen el fogom olvasni,hogyan folytatódik a bratyók sorsa.És amint látni a sorozat 6 részes,tehát biztos fog még jó pár dolog történni.



U.I.: én rendesen meglepődtem,mikor rájöttem hogy nő írta a könyvet


5/5

Eredeti cím: Nightlife
Fordító: Takács Gergely
Kiadó: Tuan Kiadó
Kiadás éve: 2008
Hossz: 346 oldal

Nalini Singh: Látomás

"Az Elcsendesedés ridegségében élő Faith NightStar képessége még a mentálok között is különleges: a lány a jövőbe lát. De amilyen értékes a tehetsége, olyan sérülékeny az elméje. Sötét víziók gyötrik, vért és halált lát – és valami még fenyegetőbb dolgot: érzéki gyönyört. Márpedig őt a legkisebb érzelem is az őrületbe taszíthatja.
Vaughn D Angelo a DarkRiver alakváltó falka tagja. Vadabb a többi falkatársánál, jaguár énje uralkodik rajta. A benne lakó macska pedig Faith-t szemelte ki prédájának, még akkor is, ha a vonzalma megölheti a lányt. Faith képességeit sok mentál a saját céljára akarja kihasználni. Ehhez irányítaniuk kell őt, és minden áron távol kell tartaniuk Vaughntól."

Az első rész nem volt olyan rossz ezért gondoltam miért is ne folytathatnám.Megvenni azért annyira nem akartam,meg az első rész is csak e-book formában van meg,úgyhogy maradt a gépen olvasás.
Meglepő módon 2 éjszaka alatt kivégeztem,bár ez a gördülékeny stílus miatt nem volt szokatlan.Hatalmas plusz pont hogy hajnali 5-ig ezt olvastam és csak a kelő Nap első sugarai űztek az ágyba. :)

Egy picit csalódtam a könyvben,bár lehet,hogy én vártam túl sokat.A világ maga és a benne élő lények nagyon tetszenek,csak ugye ez már az első részben is kiderült,és a mostani részben nem tudtunk meg túl sok új dolgot.Ez vonatkozik arra is,hogy ismét egy mentál-alakváltó párost kaptunk,Ezt a szituációt és a kapcsolat nehézségeit ugye már ismerjük.Én az író helyében most bedobtam volna egy más párosítást.Ha ezeket és azt hogy a krimi szál most egy kissé lapos lett nem nézzük egész jó olvasmány persze csak 18 éven felülieknek és felnőtt gondolkodású 17 éveseknek(*próbálja magát mentegetni*)ugyanis az "ágyjelenetek" eléggé részletesek.

A szereplők nem igazán fogtak meg,egy kicsit olyanok voltak mint a bábuk és elég sablonosak.Itt fura volt,hogy Faith milyen könnyedén viseli az érzelmek jelenlétét,anno Sachanál ezek jobban átjöttek.Ha már itt tartunk az utóbbi lány és párja eléggé a háttérbe szorult és sokszor csak azért vannak jelen,hogy a főszereplők megtudják azt amit kell.

A következő részeket inkább csak azért várom,már kíváncsi vagyok egyrészt az emberekre,akik eddig még nem szerepeltek és a két alakváltó párosára.És remélem,hogy azért a többi rész nem a szokásos sablonra lesz ráhúzva,hanem lesz benne valmi kis csavar is.

U.I.: itt látszik a különbség a leopárd(balra) és a jaguár(jobbra) között.















Csak az érdekesség kedvéért :)


5/4

Eredeti cím: Visions of Heat
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Egmont Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 384 oldal

Yann Martel: Pi élete

"Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.

Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!

Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?

A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is."

Hát igen.Most egy kicsit nehezen írok róla,mert még mindig a hatása alatt vagyok,pedig már pár napja befejeztem.De akkor kezdem az elején.
Őszintén a borító volt az ami felhívta a figyelmemet.Bár ezen nem csodálkozom,mert Tomislav Torjanac kifejezőek,egyediek és gyönyörűek.(Ez a kép is a könyvből van,igaz valami kis vacak ott a szélén,az nem oda tartozik)

A történet eleje kicsit unalmas volt.Itt nem az állatkerti vagy az iskolai történetekre gondolok.Azok nagyon tetszettek :) Nekem Pi vallásossága nem volt érthető.Oké,hogy van egy kisfiú,aki nem akarja elkülöníteni a vallásokat,mert ő meglátta a lényeget: csak szeressük Istent.Ez mind rendben van,értem én az utalást is,csak azt nem tudom,hogy jön a könyv többi feléhez?Mert teljesen más volt a hangsúly a két egymást követő részben.

A második részben jobban pörögnek az események,megtörténik a hajótörés és megkezdődik a túlélésért folytatott harc.A legjobban azok a részek tetszettek,amikor azokat a dolgokat mutatja meg Martel,hogy hogyan próbál meg Pi túlélni.Az apró kis praktikák amik a túlélési könyvben vannak,a csónak pontos adatainak és kinézetének leírása(bevallom a kép nélkül nekem nehéz lett volna elképzelnem hogy nézhet ki),a rendelkezésre álló tárgyak és egyéb listára vétele,a "vízi fejőstehenek",az idomítás mind-mind annyira lekötöttek,és a maga egyszerűségével nagyon izgalmas is.(a képen a repülőhalak inváziója látható)Aztán voltak még jó kis részek,de nem akarom lelőni a poént.


Az utolsó rész tényleg egy befejezés,ami szinte csak beszélgetés,de itt annyira sikerült ledöbbenteni,és szerintem nem csak én voltam ezzel így.Itt megborzong az ember,és komolyan elgondolkozik,hogy mi is történt ezzel a fiúval.
Nekem az állatos történet sokkal jobban tetszik. :/

Pi-ről nem mondanék sok mindent.Könnyen az ember szívéhez nő a maga kis egyszerűségével és a világról való felfogásával és persze a tipikus emberi viselkedésével.Sokszor rossz volt látni,hogy mikre rá kellett szorulnia a túlélés végett.Még Richard Parkellal is szembenéz,aki valljuk be nem a legkedvesebb útitárs,de azért örülünk hogy ott van és nem hagyja el Pi-t.

Mindenkinek tudnám ajánlani,igaz vannak benne kicsit gyomorforgató részek,de annyira talán nem vészesek.Ha átjutsz a holtpontján,onnantól már nagyon hamar a végére érsz és észre sem veszed.




5/4

Eredeti cím: Life of Pi
Forditó: Gy. Horváth László,Szász Imre
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Hossz: 320 oldal

Andrea Cremer: Nightshade – Az őrzők

"Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány egy hozzá hasonló fiatalokból álló falka vezetője. Napközben iskolába járnak, mint bárki más, ám néha farkas alakot öltenek, hogy teljesítsék feladatukat, a hegyen lévő szent helyek védelmét a betolakodóktól. Calla vőlegényét szülei már születésekor kijelölték, egy másik falka alfahímének személyében, és hamarosan sor kerül az esküvőre. A fiatal pár együtt fogja irányítani az új falkát. Egy napon a lány megment egy kirándulót járőrözés közben, és szoros kapcsolat szövődik köztük. Új barátja révén Calla akaratlanul is szembefordul eddigi világával, a szigorú szabályok által kormányzott farkasközösséggel. Kedveli rámenős vőlegényét és büszke rá, ám a titokzatos új fiú is vonzza. Egyre többször találkoznak, kutatásba kezdenek, és kiderítik, mennyi mindent titkoltak el a farkasok elől saját uraik a küldetésükkel kapcsolatban. Calla rájön, hogy eddig biztonságosnak hitt világában minden másképp van, mint hitte. Ráadásul egyre közeleg esküvőjének időpontja, és választania kell a két fiú közül."

Talán a bookline-on láttam meg a borítót és a fülszöveg elolvasása után elhatároztam,hogy nekem ez kell.A megjelenés után egyből megvettem,de csak most jutottam el odáig,hogy el is olvassam.

A történetet mondhatnám sablonosnak is szerelmi szál miatt(kivétel hogy itt a lány a "veszélyes"),de maga a világ félépítésé nekem új volt.Ugyanis itt nem igazán vérfarkasokról van szó,hanem olyan emberekről,akik farkassá tudnak változni amikor akarnak,és semmi ruhaszakadás meg holdravonyítás.Inkább mágiára hasonlít az amit csinálnak,és itt jön be,hogy összetalálkozik a boszorkány/vigyázó és az alakváltó/őrző.Ez elég érdekes párosítás volt,meg maga a társadalmuk berendezkedése is,de ez nem feltétlenül jelenti azt hogy rossz lenne.

A történet nekem eléggé kiszámítható volt,és már sok dolgot már az első utalásnál kitaláltam,de akik még nem olvastak olyan sok mostani ifjúsági regényt,azokat pár helyen meglepheti a cselekmény.
Igaz néhol nekem túlpörögtek a dolgok(pl barlang).Én kicsit jobban húztam volna az ilyen részeket,már csak a feszültségkeltés miatt is.



Calla-t nem igazán kedveltem meg. Míg egyedül van addig oké,bátor csaj,van benne spiritusz.De amikor valamelyik fiúval van akkor kész káosz.Számomra az ő vívódása a két fiú közt már eldőlt,és nem abba az irányba amerre én szerettem volna(remélem ez változik,bár kétlem).Csak az nem világos,hogy minek hülyíti mindkét srácot?
És könyörgöm valaki mondja már el miért Lily a beceneve!(ez annyira idegesít,hogy nem mondta el az írónő)
Kövezzetek meg,de én ki nem állhatom Shay-t.Valahogy annyira irritál,hogy arra már szavak sincsenek.Folyamatosan nyomul,mindenbe beleüti az orrát és még sorolhatnám.
Rennel más a helyzet,őt bírtam.Igaz,hogy egy kicsit nagyképű,de mind tudjuk hogy ez a macsó típusú fiúknál alap követelmény.De ezt leszámítva érzékeny és gondoskodó és nem mellesleg jól vezeti a falkáját.

Ahogy elnézem eléggé lehúztam a könyvet,de el kell mondanom,hogy annak ellenére amit leírtam tetszett a könyv.Éjszakákon keresztül képes voltam fent maradni,csak hogy tovább olvassam,mert ha egyszer elkezdtem nehéz volt letenni.A második rész már megjelent,és nagy a valószínűsége hogy azt is meg fogom venni,de nem sajnos nem a közeljövőben.

U.I.: muszáj volt mindkét külföldi borítót felrakni,mert nem tudtam és nem is akrtam választani :)

5/4

Eredeti cím: Nightshade
Fordító: Barta Tamás
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2011
Hossz: 472 oldal

Tite Kubo: Bleach 11. A Star and a Stray Dog

"Ichigo successfully defeats Ikkaku of the Eleventh Company and is rewarded with a valuable piece of information–the location of where Rukia is being detained as she awaits execution. However, Ichigo's companion, the pyrotechnics-wielding Ganju, is having a much harder time with his Soul Reaper opponent. Meanwhile, Orihime and Uryû confront the younger brother of the gargantuan gatekeeper whom Ichigo defeated a little while ago. It's time for Uryû to put all his training to the test and prove to everyone (and himself) how much more powerful he has become."

Tudom még a 19.kötetnél(nem én nem sorban olvasom,de így is tudom hogy mi lesz) azt mondtam,hogy a mangákról is írni fogok,de rájöttem,hogy az fizikai képtelenség hogy mindig egy értelmes mennyiségű és minőségű bejegyzést produkáljak.Ezentúl csak bemásolom a fülszöveget,meg a borítót és ha van valami megjegyezni valóm azt majd még idekanyarítom.

Megjegyzés: még mindig nagyon szeretem a sorozatot,igaz már nem vagyok akkora fanatikus.Szeretem a vicces részeket,de a komoly lelkizés is elgondolkodtat,szóval úgy jó ahogy van.Ebben a részben többet megtudunk a halálistenek múltjáról(úgy szeretem a visszaemlékezéseket) és a városról is.
És természetesen a dolgok is kezdenek egyre bonyolultabbá válni :)


5/5

Forditó: Joe Yamazaki
Átdolgozta: Lance Caselman
Kiadó:Viz Comics
Kiadás éve: 2006
Hossz: 208 oldal

Gaál Viktor: Varázserdő

"Eljött az idő. Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat – a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra. Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van: – Sose hazudj! – Sose maradj hét napnál tovább ugyanott! – És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal! Gyere. A Varázserdő már vár…"

Ha jól emlékszem a szerző egyik másik könyve az Arche miatt figyeltem fel rá igaz még azt sem olvastam,de a könyvtárnak megvolt a Varázserdő,úgyhogy jött velem ez is haza.

Az elején kicsit untam,nem is nagyon volt szereplőleírás,meg történet sem igazán,de azért folytattam és később már jobb lett.
Nem egy szokványos regény,de azért nagyon élveztem már maga a stílus miatt is.Mint írtam az elején még nem nagyon fogott meg,de aztán azt vettem észre,hogy elkezd érdekelni hogy mi is van az erdő mélyén,és néha még borzongtam is(démonférgek).
Ahogy olvasgattam más blogokat mindenki másképpen értelmezte a sokadlagos jelentését.Én annyira nem merültem bele ennek vizsgálatába,de szerintem mindenki saját magát láthatja meg benne.Gondolok itt arra,hogy mit választunk a vad,ismeretlen de csodás természetet,vagy a pörgő,szürke és szobor Várost.De még a tetteinkben és viselkedésünkben is megvan ez a választás.

Többet nagyon nem is tudok írni,de nem is akarok.Ha elolvassátok akkor majd megtudjátok.

U.I.:a pont amit adtam rá azért ilyen alacsony,mert nem az a szokványos regény,amit szeretek,meg az ilyen lélekelemzős cuccok annyira nem jönnek be.

5/3.5

Kiadó: Tekapo Könyvkiadó
Kiadás éve: 2007
Hossz: 227 oldal

George R. R. Martin: Királyok csatája

"Hogyan veszi fel a küzdelmet a világ másik végére száműzött királynő a szétesett és megosztott birodalom felett uralkodó gonosz démonok és gyilkosok ellen? Ki is valójában a titokzatos, álruhában rejtőző kisfiú? A Jó vagy Rossz képviselői nyerik meg végül a legöldöklőbb, legkegyetlenebb csatákat? Sikerül-e a szörnyű káoszt újra békévé varázsolni?
A Királyok csatája a vad mulatságok és véres megtorlások világába repít el bennünket. Ebben a mesében fivér fivér ellen támad, éjszakánként pedig félelmetes kísértetek suhannak át a lombok közt. A káprázatos Holdhegység sziklái közt vademberek, veszedelmes boszorkányok és méregkeverők ereszkednek le, hogy feldúlják az addig békés vidéket.
Vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet – e kegyetlen világ dicsőségének ára csak a vér lehet.
A Királyok csatája merész, ötletes és bámulatos képzelőerővel megalkotott regény, kápráztató szépség és határtalan bűvölet hajtja át. Hamisítatlan és felejthetetlen izgalom – elejétől a végéig."

Azt már mondanom sem kell,hogy a Trónok harca a kedvencek közé került,így a folytatás kötelező.Most nem írom le még egyszer,hogy miért tetszik a könyv,szinte ugyanazt bemásolhatnám amit a Trónok harcánál kifejtettem.Elég annyi,hogy még mindig magával ragadó a történet,és könnyen belemerül az ember.


Ebben a részben volt Martin bácsinak pár olyan húzása,amiért sokszor meg tudtam volna fojtani.Hogy lehet már ilyen kegyetlen?A történet tényleg olyan mint egy háború,senki sincs biztonságban,mindenkit elér ilyen vagy olyan formában.

Mivel a világ bemutatása már az előző kötetben megtörtént,ezért most inkább a szereplők kerültek a középpontba.(Ezenkívül a varázslás,mágia és a különböző fantasy elemek is nagyobb hangsúlyt kapnak.)Eléggé megváltozott a véleményem pár szereplőről,és borult a kit birok kit nem lista is.A két új szempontszereplő jött be.Az egyik Davos,aki engem eléggé hidegen hagyott, a másik Theon akit viszont nagyon rühellek.Már Jon is megmondta annak idején,hogy Theon egy barom.Teljes mértékben igaza van,sőt még hozzátenném,hogy hülye és jellemtelen is,az eszét meg a nadrágjában hordja.
Ez az utóbbi dolog Tyrionra is jellemző,bár neki inkább csak néha kimegy a fejéből a vér.Na ő az a szereplő aki a kedvencek közül átkerült egy másik helyre.Számomra átminősült ellenséggé,akit tisztelek az eszéért és ravaszságáért,de ugyanakkor meg is vetem és sokszor nem értek egyet azzal amit csinál.
Sansát viszont kezdem megkedvelni,pláne amikor a Vérebbel van.Remélem az ő közös száluk nem ér véget.(*keresztbe teszi az ujjait*)
Havas Jon még mindig a number one,az ő részei a legjobbak, kíváncsi vagyok mi lesz vele(pláne hogy Martin eléggé kicseszett vele)
A többiekről: Aryát szeretjük,Stannis egy tuskó,Daenerys egyre határozottabb,Robb most nem nagyon szerepelt de azért őt még szeretjük,Joffrey egy kis taknyos aki királyt játszik,Jaime kezd érekelni,a deresi népet pedig sajnáljuk.

Ez az a sorozat,aminek hiába majd' 1000 oldalas egy-egy kötete,egy hét alatt kiolvasom mert annyira jó.De hiába ilyen jó kicsi szünetet azért kell tartanom mielőtt nekiesek a Kardok viharának,mert még nagyon sok könyv vár elolvasásra,és különben sincs még meg a negyedik rész,az ötödiket meg még csak most adták ki külhonban.





U.I.: a képek innen vannak http://marcsimonetti.artworkfolio.com , és föntről lefelé: a Stark gyerekek keresése,a Greyjoyok vára és a Fal


5/6


Eredeti cím: A Clash of Kings
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2003,2009
Hossz: 976 oldal

Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

"„Nehéz megmagyaráznom, kislányként miért határoztam el, hogy gésa legyek. Miért dönt úgy egy szüleit rajongásig szerető gyermek, hogy elhagyja őket? Erre próbálok magyarázatot adni.” Hosszú esztendők kellenek ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amire egy gésának szüksége van. Megaláztatásokkal és büntetésekkel kell szembenéznie, de mindvégig az az erő és elszántság hajtja, hogy kiváló táncos és országának leghíresebb gésája legyen. Az álom beteljesült, Mineko több, mint egy évtizeden át Japán leghíresebb gésája volt. Történetét abban a reményben írta meg, hogy az majd segít fellebbenteni a fátylat Japán kulturális történelmének misztikus és félreértelmezett világáról, mely a gésákat körüllengi.
Ez a könyv szolgált alapul Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című regényéhez, amelyből nemrég nagysikerű film is készült."

Először filmen láttam,majd könyvben olvastam a Egy gésa emlékiratait amik nagyon tetszettek,meg maga a japán kultúra is érdekes ezért olvastam el ezt is.

Megkövezem magam amiért ilyet mondok,de semmi különös nem volt a könyvben.Megtudtunk pár érdekes dolgot a gésák(a könyvben geikoknak nevezi őket,ami kicsit fura volt)életéről,és eloszlat pár tévhitet velük kapcsolatban.Az egész könyv Mineko életére épül,és én annyira nem vagyok oda a memoárokért.
Ami eléggé zavart az az átírások.Pár dolgot úgy hagy ahogy a japánt hivatalosan átírják angolra,de a többinél meg magyarosít.Miért nem tudták úgy hagyni ahogy volt.
Az viszont jó ötlet volt,hogy képeket is raktak bele(igaz,hogy csak fekete-fehérek) lehetett volna még több is.

Akit érdekel a téma az nyugodtan olvassa el,ártani nem árt.
A borítóról még annyit,hogy nekem az eredeti valahogy jobban tetszik.

5/3.5

Eredeti cím: Geisha: A Life
Fordító: Nagy Imre
Kiadó: Trivium Kiadó
Kiadás éve: 2006

Könyvtárban voltam...

...és ezeket hoztam el :
Yann Martel: Pi élete
Gaál Viktor: Varázserdő
Jonathan Stroud: A gólem szeme
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

és a Farkastestvér meg A gésák gésája még mindig nálam van,de már dolgozom az ügyön :)

Júniusi zárás

Sikeresen túléltem ezt a hónapot is.Vége az iskolának(viszonylag jól végeztem),a koránkeléseknek és a böjtölésnek is.Ezek után újfent belevethetem magam a lapokba,nem kell visszafognom magam egy-egy dolgozatra készülés miatt.Drasztikusan lecsökkent az elolvasott könyvek száma.Potom 5 darab:
Victoria Clayton: Hol késel, hercegem?
Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett
George R. R. Martin: Trónok harca
Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete

Jelenleg 4 könyvet olvasok,de nem biztos,hogy mindnek a végére is érek.Majd meglátjuk.

Ha minden igaz 4 darabbal nőtt a gyűjteményem,ebből a Félix, Net, Nika és a Láthatatlan Emberek Bandája Pongrác kívánságlistás játékán nyertem,és ezeket vettem:
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén
George R. R. Martin: Királyok csatája
George R. R. Martin: Kardok vihara



A gyűjtögető életmódom folytatva egy csomó olvasatlan könyv figyel a polcon,de nekem ez még mindig nem elég.Elkértem a nyárra Katitól a Bree Tanner rövid második életét és a Gyűrűk Urát.Úgyhogy lesz mit olvasnom még a nyáron.