Rick Riordan: A szörnyek tengere

Percy Jackson és az olimposziak 2.

"Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…"

Újabb Percy Jackson.Az első rész után egyből folytattam,mert nagyon kíváncsi voltam a folytatásra.Be kell vallanom,hogy az első rész egy kicsivel jobban tetszett.Talán az pörgősebb volt,mint a második és ebben kevesebben voltak a szörnyek is.Itt ezt a humorral próbálja kompenzálni,ami legtöbbször sikerült is.Az istenek itt kicsit háttérbe szorulnak,de helyettük új dolgokkal találkozunk pl:taxis banyák.Itt emliteném meg,hogy az előző könyv végén található ki-kicsoda nagyon hasznos volt feleleveníteni az ismereteket,és itt ezt hiányoltam.

A történet egy ismert görög "valóságshow"-ból,mégpedig Odüsszeusz kalandjaiból merít.A lényeget szerintem mindenki ismeri,csak itt Odüsszeusz felesége helyett Szatír haverunk kötöget és bontogat :) A poénok ismételten ütősek ahogy a kedvenceim,a hasonlatok is:
"-Együtt támadjuk meg!-kiáltotta Clarisse,akárcsak Obi Wan Kenobi a Klónok támadásában Anakinnak,amikor a film végén összetalálkoztak az egyik főgonosszal."

Vannak új arcok,és megvannak a jól ismert régi cimborák is.A hármasunk annyiban változott,hogy Percy ha okosabb nem is,de valamivel bölcsebb lett és jobban vonzódik a csapat női tagjához(még semmi konkrét,csak enyhe célzások persze csak a gondolataiban); Annabeth már nem okoskodik annyit; és Grovert lecseréltük Tysonra,de ő valahogy nem lett a szívem csücske.Az újak közül a legemlékezetesebbek a taxisok,a szépségszalonos C.C. és persze a folyton kaját kergető Tantalosz.

Bár nekem az előző jobban tetszett,lényegében kiváló folytatás jó kis bonyodalommal a végén.A Titán átkát is mindenképpen listára teszem.

Ui.:a boritó még mindig nagyon király :)

5/5

Eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Sea of Monsters
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Hossz: 254 oldal

Rick Riordan: A villámtolvaj

Percy Jackson és az olimposziak 1.

"A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon."

Na, ez az a könyv amire hónapokig kellett várnom,míg visszavitték a könyvtárba,de megérte a várakozást.
A filmből csak részleteket láttam,de az elég volt,hogy felkeltse a figyelmem,ugyanis a görög mitológia a sokszögű szívem egyik csücske.

A történet nálam a fentebbi bekezdésben leírtak miatt már előnnyel indult,de a későbbiekben fölényes győzelemmel nyert.
Fogalmam sincs,hogy Riordannak honnan jött ez az ötlete,és hogyan tudja úgy megírni az egészet,hogy éjszakába nyúlóan olvassam és ennyire lekössön,de sikerült neki.Annak ellenére,hogy a fogalmazásmód egyszerű és érthető,látszik,hogy elsősorban a fiatalabb korosztálynak szól.(hát igen,a magam 17 évével pont nekem :D )Nagyon tetszik a humora és a hasonlataitól kész vagyok, az istenek és különböző mitológiai alakok ábrázolása nálam feltette az i-re a pontot.Például Mr.D alias Dionüszosz,aki rövidnadrágban és hawaii ingben flangál,kártyázik és közben kólát iszogat(büntetésből nem ihat bort a bor és mámor istene XD )Mindezek mellett a történet pörög,sorra kapjuk az izgalmakat,szörnyeket és persze a poénokat.Az ellopott villám rejtélye is érdekes,annak ellenére,hogy a filmből már tudtam ki tette.De aki teljes tudatlanságban olvassa,azt biztosan meglepi majd a tolvaj kiléte.

Sokan azt írták a szereplőkről,hogy 12 éves létükre túlságosan felnőttesen viselkednek néha,máskor pedig mint a koruk béliek.Ezt nem találtam furcsának,mert tapasztalatból tudom,hogy a 12 évesek is sokszor viselkednek már felnőtt módjára.
Percy helyén van a szíve és a bátorsága is,bár azt be kell vallani,hogy nem egy nagy gondolkodó.De erre a szerepre itt van nekünk Annabeth,aki az eszével sokszor kisegíti a csapatot a bajból,de az okoskodása néha idegesítő tud lenni.Kecskepajtás Grover nélkül pedig nem lenne trió a trió.

Végezetül csak annyit,hogy a könyv szuper,mindenkinek ajánlom.A folytatás elolvasása nálam tuti biztos.(sőt mire ezt bepötyögöm,már végeztem is a 2.résszel)A sorozat 5 részes magyarul a 2. és 3.jelent már meg,a 4. elméletileg ősszel fog megjelenni.Ilyen sorrendben vannak:A villámtolvaj;A szörnyek tengere;A titán átka;The Battle of the Labyrinth;The Last Olympian

Ui.:Nem tudom,ki tervezte a borítót,de én *-os hatost adok neki :)

5/5

Eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Lightning Thief
Fordító: Bozai Ágota
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2008
Hossz: 374 oldal

Darren Shan: Démonmester

Démonvilág 1.

"Darren Shan, a rendkívül népszerű Vámpír könyvek szerzője új sorozatában a Démonvilág borzalmait ecseteli nagy átéléssel. Az első kötet tizenhárom éves főhősének arra a kérdésre kell megtalálnia a választ: mi a jobb – farkasemberré válni, vagy szembeszállni a nagy hatalmú démonmesterrel. Amikor Grubbs Grady először áll szemtől szemben Vész herceggel és förtelmes csatlósaival, három dolgot tanul meg: a világ gonosz, a varázslat lehetséges, és démonok léteznek… úgy gondolja, soha többé nem lesz részese ilyen iszonytató eseményeknek, mint ezen a koromsötét, halálszagú éjszakán."

Ez az első könyv amit Darren Shantól olvasok.Tulajdonképpen nem is ezt akartam kivenni a könyvtárból,hanem A holtak vonulását,de mivel az nem volt bent,így ez jött velem.
Tényleg fogalmam sem volt,hogy mire számítsak.A végén van egy figyelmeztetés,hogy "nagyon ijesztő",de nekem az első fejezetnél inkább az jutott eszembe hogy nagyon undorító.Itt a patkánybeles incidensre célzok,és itt megfordult a fejemben,hogy félbehagyom az olvasást,de erőt vettem magamon és nem tettem.
A későbbiekben pozitívumnak tekintettem azt,hogy Grubbs az átélt borzalmak után tényleg úgy viselkedik,mint egy 13 éves gyerek aki látta meghalni a családját,nem pedig mint egy rendíthetetlen hős,aki akárhány hulla után is vidáman megy tovább.

Aztán valahogy pár dolgot nem tudtam hova tenni a történetben.Először voltak a démonok.Oké.Majd jött a farkasemberes rész(démonok sehol).Rendben.És a végén megint a démonok,ja meg egy kis varázslat is.Ez is rendben van,de hogy hol függtek ezek össze,arra nem jöttem rá.Mintha több külön kis történetet olvasnék.Ez volt a legnagyobb bajom az egész könyvvel.

Az tény és való,hogy a farkasos résznél,mikor Grubbs nyomoz,erőteljesen pislogtam a hátam mögé a sötétbe(*most is hátranéz*).És mikor becsuktam a könyvet egy pillanatra,és ez a ronda golyószemű dög nézett rám,inkább lefordítottam,hogy ne is lássam.

Az "egyszer el lehet olvasni" könyvek közé tartozik.Nem volt olyan rossz,de se a történet,se a szereplők nem fogtak meg igazán.A sorozatnak még van 9 része ezen kívül,de hogy azokat elolvasom-e,az még a jövő zenéje.

5/3.5

Eredeti cím: Lord Loss
Fordító: F. Nagy Piroska
Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Kiadás éve: 2007
Hossz: 250 oldal

Domonyi Rita – Nagy Dóra: Süteménység – A sütemények édes élete

„A Süteménység színes és vicces illusztrációit Nagy Dóra készítette, szoros együttműködésben a szerzővel és a sütikkel.”

"A Süteménység nem más, mint tizennégy cukros-habos mese képzeletbeli sütisorsokról, melyek az emberekéhez hasonló helyzetekkel és bonyodalmakkal vannak tele. A mesékben keveredik a cukrászat szókincse az embermesék fordulataival – ez adja a könyv humorának legfőbb forrását. A Börtöntöltelék egy eltévelyedett süti története, a Tudós egy vargabéles felemelkedéséről szól, míg a Költő rímekbe szedett történetéből Csokoládé Feri utolsó vajdalát ismerheti meg az olvasó. A Süteménység színes és vicces illusztrációit Nagy Dóra készítette, szoros együttműködésben a szerzővel és a sütikkel."

Amadea blogján olvastam róla és ha már megvan a könyvtárnak akkor miért ne olvasnám el.
Mint a fülszöveg is írja 14 történet, 14 sütiről akik akár emberek is lehetnének hisz sorsuk vajmi kevésben tér el a miénktől,csak kicsit habosabb és édesebb minden.Vicces volt ahogy átírta a egyszerű mondatokat mézes-mázosra "Pite bűnözőként kzdte, kamasz fejjel vizespiskótákkal haverkodott össze hátul a raktárban, akikkel kókuszt reszetek a málnalekvárba, hájas tésztákat pofoztak, diókat rugdostak a grundon, csokoládéfelfujtakat eresztettek le." Két dolog nem tetszett.Néhány illusztrációk nem nyerte el igazán a tetszésemet,a másik pedig az,hogy túl rövidek.Szívesen olvastam volna még egy kicsit. :D

5/3.5

Kiadó: Atheneum
Kiadás éve: 2008
Hossz: 40 oldal

Könyvtárlátogatás

Ma megint sikerül elmennem a könyvtárba,és ismét nem hazudtoltam meg önmagam.Sajnos ez van,ha egyszer beszabadulok az "ingyenkönyvek" közé.Majdnem az összes új ifjúsági könyvet lenyúltam,akik elől elhappoltam,azoktól elnézést,de ezeket nem lehetett otthagyni.(szegény Outlander-re meg nem jut időm)

Zsákmányok:Domonyi Rita – Nagy Dóra: Süteménység – A sütemények édes élete
Darren Shan: Démonvilág 1.-Démonmester
Pat Walsh: Crowfield átka
Rick Riordan: A villámtolvaj
A szörnyek tengere
Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: A csodálatos kutyadoki
Diana Wynne Jones: Az égi palota
Tonya Hurley: Szellemlány

Gail Carson Levine: Elátkozott Ella

"Ha egy mesebeli bárókisasszony szép, okos és ráadásul gazdag – mi híja lehet a boldogságának? Óh, nagyon is sok, mert Ella minden adományok tetejébe születésekor varázslatos ajándékot kap Lucindától, a jóindulatú, de roppant meggondolatlan tündértől – az örök engedelmességet! Ha valaki azt parancsolná, hogy három napig ugráljon fél lábon, meg kellene tennie, de még azt is, ha történetesen azt a parancsot kapná, hogy vágja le a tulajdon fejét! Hogyan védekezik a talpraesett és szerencsés adottságai mellett még jó humorral is megáldott leányzó az átoknak bizonyuló ajándék ellen, hogyan igyekszik megszabadulni tőle, és hogyan jut el a manók, tündérek, hús-vér, jó és rossz emberek, derék óriások és gonosz orgok között.. Ugyan hová? A boldogtalansághoz? A boldogsághoz? Megtudjátok az amerikai írónő minden oldalon újabb meglepetéssel szolgáló, élvezetesen modern meseregényéből – a mesebeli hősnővel szinte egyidős iskoláslány fordításában."

A film változatból csak részleteket láttam,ami annyira nem fogott meg,hogy meg is akarjam nézni,de mikor megtudtam,hogy könyvadaptáció kedvet kaptam a sztorihoz,elvégre nem mindennap olvas az ember egy olyan csajról,akinek mindent meg kell csinálnia amit mondanak neki.

A könyv jól indul,(igaz E/1-ben van,de ez itt tökéletesen jó)egy fantáziavilág,ahol sokféle szerzet megfordul,tipikusan tündérmesés.(bár azt rossz szemmel néztem,hogy a kentaurokat üresfejűeknek tekintik,nekem ők mindig bölcs és okos,de titokzatos teremtmények voltak)Teljesen magával ragadott.Mikor olvastam,kizártam mindent,beszélhettek nekem miközben olvastam,meg sem halottam,csak úgy szaladtak az oldalak.

Ella nagyon a szívemhez nőtt.Okos,bátor,ne hagyja hogy irányítsák,ha kell makacs és szúrós,és még persze a humora is jó.Igaz,miután nekiállt Charral levelezni,már kicsit laposabb lett a karakter,olyan tipikus "mentsen meg a hercegem".(És nekem itt kifejezetten nem tetszett a Hamupipőke beütés.Az egész könyv tök jó volt,nem tudom miért kellett pont a végére berakni ezt.Ezért nem lesz a kedvenc könyvem.)Char kicsit üresfejű,de azért szeretjük.Mandy pedig aranyos és mindig ott van ha kell,persze csak kis varázslattal.Sir Petert és a mostohákat meg tudtam volna fojtani!Hogy lehet így kihasználni valakit?A barátságos parancsnál már füstölt a fejem mérgemben.

Összességében a könyv kiváló a fent említett pici hibán kívül.Ajánlom mindenkinek,aki ki akar kapcsolódni és gyerek lenni egy kis ideig.

5/4.5

Eredeti cím: Ella Enchanted
Fordító: Varsányi Anna
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás éve: 2001
Hossz: 270 oldal

Dave Eggers: Ahol a vadak várnak

"A nyolcéves Max izgő-mozgó, nyughatatlan gyerek. Úgy érzi, senki sem törődik vele, ezért egyre meredekebb csínyekkel hívja fel magára a figyelmet. Egyik este, büntetésből, vacsora nélkül a szobájába küldik. Max elkeseredésében magára ölti hófehér farkasjelmezét, és kirohan az éjszakába. A közeli tó partján elköt egy csónakot, amellyel egy különös szigetre jut, ahol gigászi méretű állatok élnek. Maxot a királyukká választják, és közösen elhatározzák: olyan világot építenek, ahol minden úgy történik, ahogyan ők akarják. De még maguk sem sejtik, hogy ez milyen borzalmakhoz vezet… Dave Eggers különös világú fantasy regénye Spike Jonze (A John Malkovich menet) azonos című filmjében elevenedik meg."

Hatalmas nagy lendülettel álltam neki olvasni a könyvet,ami ki is tartott kb a feléig.A történet addig nagyon tetszett,amíg Max otthon van.Nevettem rajt,mert vicces volt,búsultam rajt, mert néhol szomorú volt látni a kisfiút a csonka családban,amint próbálja felhívni magára a figyelmet,hogy ő még gyerek és ne kezeljék felnőttként.Megvolt addig a lendület,amíg Max el nem jut a szigetre.Ami addig történt,azt tudtam hova tenni,de utána már nem igazán.Képtelen voltam eldönteni,hogy a vadak mi célt szolgálnak:1.talán csak furcsa fantázia lények,2.Max lelki világának megtestesítői,3.fogalmam sincs.Szerintem valahol az 1 és 2 közül valamelyik.

A szereplők nem kerültek igazán közel a szívemhez.Amikor állatokkal kezdtek dobálózni,vagy egymást gyepálják,rágják vagy mikor száz számra falta valamelyikük a minicicákat(szegény cicák)nem nagyon tudtam szimpatizálni velük.Egyedül talán a Bika,aki végig csöndben kuksolt.

Az alapötlet nem lenne rossz.Értem,hogy Max komolyabbá,felnőtté válásának folyamata az egész(az én értelmezésemben),csak kicsit furcsán van összehozva.A vége nekem túl összecsapott volt.
Film is van ezzel a történettel,csak pár változtatással,majd erre is sort kerítek egyszer.

5/3.5

Eredeti cím: Where the Wild Things Are
Fordító: Lukács Laura
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 202 oldal

Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

"Valamikor az emberiség hajnalán egy aprócska kislány és egy kicsiny törzs küzd az életben maradásért. Útjaik összetalálkoznak, sorsuk összefonódik, jóllehet a szőke, sudár termetű, nyúlánk Ayla minden tekintetben elüt a Barlangi Medve népének görbe lábú, kiugró homlokereszű, szőrös testű tagjaitól… Egy távoli elődünk és letűnt Neander-völgyi rokonaink mindennapi élete elevenedik meg ebben a nem mindennapi történetben, mely – csakúgy, mint valamennyi ember története az azóta eltelt 30 ezer évben – a szeretet és a gyűlölet, az egymásrautaltság és a széthúzás a boldogság és a tragédia, a múlt és a jövendő folyamatosságának és összeütközésének hőskölteménye. Mindenekelőtt pedig Ayláé, aki akaratával, kitartásával, ügyességével minden különbözősége ellenére is elfogadtatja magát a törzzsel, miközben érzékeny, okos, önálló,a saját útját járó nővé cseperedik."

Mint sok mást ezt is a bookline-on láttam meg,megtetszett a borítója,és rájöttem,hogy ezt régebben kiadták már,úgyhogy kivettem a könyvtárból.
Mostanában elkezdtem történelmi regényeket is olvasni,de ez az első ami az őskorban játszódik.Nagyon kíváncsi voltam rá,milyen lehetett a jó öreg ősmanus mindennapi élet.

A történet ötletes,eredeti és hiteles.Megismerhetjük a Neander-völgyiek mindennapjait,hitvilágukat és közben persze az idegen lány Ayla beilleszkedési problémáit.
Úgy álltam neki,hogy biztosan lesznek benne számomra "furcsa" dolgok,amik a mai felfogású embert kicsit elborzaszthatnak,de ennek ellenére sok dolog még így is meglepett és volt,hogy nem értettem,hogy lehet ilyet tenni.Ilyenkor jött elő az,hogy akkoriban ez biztos teljesen normálisnak számított.Például az,ahogy a nőkkel bántak,vagy hogy milyen fiatalon lett valaki anya,a "csináljuk ezt,mert a szellemek akarják" ,túrjunk bele más agyába stb.És még egy valami amit kicsit nehezen képzeltem el,az pedig az emberek kora volt.Akit mondjuk nagyon öregnek képzeltem,arról kiderült,hogy még fiatal(pl Iza 26 évesen már vénnek néz ki,Ayla pedig kb 12 évesen már anya),de lehet,hogy ez azért van,mert gyorsabb és rövidebb volt az életük.Mindezek ellenére nagyon tetszett,lekötötte a figyelmemet,és jó volt olvasni.

Ayla-t az elején nagyon kedveltem a maga kis különcségével és bátorságával,de a háromnegyedénél már nem éreztem ennyi szimpátiát.Nem tudom megmondani,hogy miért,de én így éreztem.Talán Izá,Crebe és Brud volt az akiket végig tiszteltem,mert (majdnem)mindig tudták,hogy mit kell tenniük,és többségben igazságosan és ésszerűen cselekedtek.Broudot nagyon utáltam,bár nem tudom lehet-e őt nem utálni.

A könyv A Föld gyermekei ciklus része,mostanság adják ki az utolsó(6.)részt.A második rész címe A lovak völgye,ennek is van egy régebbi változata,de majd kiadják szép borítósan is(szerintem a Magyar Könyvklubos nagyon nem lett jó,az első részé még okés,de a második az ritka rossz lett)Sajnos valaki kivette előttem a könyvtárból,úgyhogy azt majd csak egy hónap múlva tudom elolvasni.
Az írónő oldalán találtam egy térképet Ayla vándorlásáról,és ha a a vaktérképes tudásom nem csal áthalad majd a mai Magyarországon is,és ha jól nézem ez a 4.könyvben lesz majd.
http://www.jeanauel.com/map.php

5/4.5

Eredeti cím: The Clan of the Cave Bear
Fordító: Rindó Klára és Szabados Tamás
Kiadó: Magyar Könyvklub,Ulpius-Ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 1998,2011
Hossz: 460,590 oldal

Nalini Singh: Vonzódás

"Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti."

Nem is tudom,hogy hol kezdjem.Ha jól emlékszem a bookline-on láttam meg,és a fülszövege nagyon tettszett,úgyhogy nem hagyhattam ki.
Talán ez az első ilyen típusú könyv amit elolvastam.(mivel az Anita Blake még folyamatban van)
Nem volt rossz,egyszerű könnyed szórakozást nyújtott,de nem is vártam tőle eget rengető nagy dolgokat.A mondatok és a megfogalmazás egyszerű,nekem sokszor túlságosan is.Picit hiányoltam a művészibb írásformát,de lehet,hogy jobb is így ahogy van.Néhol kiszámítható volt,és ahol én valami csavart vártam ott nem volt.A gyilkos kilétét már sejtettem a vége előtt,és a vele való leszámolás nekem túl egyszerű volt.

Jó volt,hogy az írónő nem húzta sokáig a bevezetést,és nem részletezte a jövőbeli dolgokat.Miattam a jelenben is játszódhatott volna,akkor sem tetszett volna kevésbé.
Ami a szerelmi szálat illeti egész jól eltalálta az arany közép utat.Nem kerülgették egymást 600 oldalon át,de nem is estek neki egyből egymásnak.Az ágyjeleneteket sem túlozta el,talán ha 3-4 volt benne.

A mentálok mint lények nem igazán fogtak meg,de az alakváltók annál inkább!mindig is szerettem az ilyenfajta lényeket,akiket az emberi ész mellett az állati ösztönök és megérzések is irányítanak.Ezen okból a történetből Lucast kedveltem meg a leginkább.Nem azt mondom,hogy ő álmaim netovábbja,de mint karakter érdekes volt.(nagyon bírtam ahogy mondja hogy "kiscica")

Külföldön már úgy a 6. résznél tartanak,és minden kötetben egy-egy különös pár bemutatására kerül sor.némelyikükre nagyon kíváncsi vagyok már.
Annak ellenére,hogy nem egy világmegváltó regény,azért a folytatást is biztosan el fogom olvasni,de addig is lehet,hogy megpróbálkozom az írónő másik sorozatával is.

5/4.5

Eredeti cím: Slave to sensation
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Egmont Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 384 oldal

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

"Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében."

Már elég régen érdekelt,mert sok jót hallottam róla,és már csak arra kellett várnom,hogy bent legyen a könyvtárban.
Volt pár dolog az elején,ami zavart pl. kicsit olyan volt,mintha valaki naplóját olvasnám,és csak a fontosabb mozzanatokat mutatja be eléggé tárgyiasan.Szerencsére hamar megszoktam és onnantól már kifejezetten tetszett.

Kezdetekben nem nagyon tudtam Melindát hova tenni.Valahonnan már tudtam,hogy mi történt vele,de ennek ellenére nekem fájt olvasni,hogy hogyan él.Ma sem hiszem el,hogy az iskolában milyen klikkesedés van.(szerencsére én olyan suliba járok,ahol ez a jelenség annyira minimális,hogy én észre sem veszem)Most komolyan lehet,hogy ez külföldön nagyobb "divat",mint nálunk,csak azt nem értem,hogy miért akarnak ezek a gyerekek beleolvadni a tömegbe és elveszíteni a személyiségüket?Oké,oké rossz "kitaszítottnak" lenni,de amit Heather is csinál a könyvben az már nevetséges.
Visszatérve Melindára,az elején nem volt a szívem csücske,de a kosaras résztől kezdtem megkedvelni,és utána már nagyon drukkoltam neki,hogy felépüljön,és örültem amikor kezdett helyrerázódni.

Nagyon jó volt,ahogy az író bemutatta a főszereplő átalakulását,és érzelmi állapotát. Nyomon követhető volt a lelkében átmenő változás,ahogy kezdetekben mélyre süllyed,majd a tavasszal együtt ő is előbújik a földből,hogy elkezdje új életét.Kedvenc részeim azok voltak,amikor a művészetben való önkifejezésről esett szó,és az ironikus humort is díjaztam.

Elgondolkodtató több szempontból is.Mind a fő szál,az erőszak által okozott lelki sérülések,a művészek gondolkodásmódja,a fiatalok mindennapi és sokszor kegyetlen élete.Mindenkinek merem ajánlani,nem veszít semmit,az elolvasásával.

5/4.5

Eredeti cím: Speak
Fordító: Csatári Ferenc
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2007
Hossz: 200 oldal

E. Charles Vivian: Robin Hood

"Réges-régen, talán hétszáz évnél is régebben történt, hogy az angol nép balladákban énekelte meg a legendás hírű Robin Hoodot és víg cimboráit. Charles Vivian angol író regényalakban dolgozta fel az ősi történetet, s így még közelebb hozta, a mai olvasóhoz. Robin Hood az erdőben élt kis csapatával, s abban a szomorú korban, amikor a jobbágyot, a szegény embert még az ág is húzta, egyedül ő szolgáltatott igazságot. A rablókat, a harácsolókat megsarcolta és mindenféleképpen borsot tört az orruk alá. A szegényt és az elnyomottat azonban minden erejével segítette. Sok vidám kaland esik meg velük a sherwoodi erdő mélyén, s az olvasót nagyszerűen elszórakoztatja a könyv egészséges humora, vidám kalandossága."

Mindig is érdekelt Robin Hood története,és amikor láttam,hogy könyvben is van belőle,és a könyvtárban is bent volt,gondoltam miért ne olvasnám el.
Kicsit többet vártam tőle,de közben rájöttem,hogy ifjúsági regény, úgyhogy valószínűleg ezért nem volt benne valami hatalmas nagy dráma.
Aminek készült,annak tökéletesen megfelel.Megismerhettem a "legendát",és közben még szórakoztam is egy kicsit.A kedvenc részem az íjjász verseny volt,anno a filmen is mindig ezt vártam a legjobban.
A szereplőket nem nagyon tudtam megkedvelni ilyen rövid idő alatt,de ez nem különösebben zavart.
Mindent egybe vetve jó kis olvasmány,nyugodtam merem ajánlani a kezdő olvasóknak.

5/4

Eredeti cím: Robin Hood
Fordító: Bartos Tibor
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2007
Hossz: 160 oldal

Paul Stewart – Chris Riddell: Gumófejek

"Vörös- és bíborszínűek, három csápjuk van, és olyan idétlenek, amilyen idétlen csak három gumófej lehet.Egy este Billy három földönkívülire bukkant a fürdőszobában. Zerek, Kerek és Derek a Gumó bolygóról érkeztek ROPPANT fontos küldetésben. A gumófejeknek a Világegyetem Császárát kell megtalálniuk, mégpedig sürgősen, mert a féreglyuk portál, amelyen át utaztak, perceken belül bezárul..."

Eredeti cím: The Blobheads-Invasion of the Blobs
Fordító: Hideg János
Kiadó: Lilliput
Kiadás éve: 2001
Hossz: 62 oldal






"Vörös- és bíborszinűek, három csápjuk van, és olyan idétlenek, amilyen idétlen csak három Gumófej lehet. Zerek, Kerek és Derek számos különleges képességgel rendelkezik. Mentális csápjuk segítségével például bármely tárgyat életre tudják kelteni. Ezekkel a csápokkal azonban NAGYON óvatosan kell bánni. Derek úgy gondolja, semmi baj nem származhat - abból, ha. elbeszélget a kenyérpirítóval... vagy mégis?"

Eredeti cím: The Blobheads-Talking Toasters
Fordító: Hideg János
Kiadó: Lilliput
Kiadás éve: 2001
Hossz: 62 oldal


Miután rajongok a szerzőpárosért,gondoltam elolvasom a magyarul megjelent műveiket.Potom 63 oldalas kis könyvekről van szó,fél óra alatt kivégeztem,de az a fél óra nagyon feldobta a hangulatom.Igaz,hogy gyerekeknek szóló könyv,de tényleg nagyon tettszett.Pont ezt a vártam ettől a könyvtől.A történet aranyos és felettébb vicces,és szórakoztató,és a rajzok egyediségét nem győzöm csodálni.Alig várom már a szerzők további könyveit,remélem hamar lefordítják őket.

5/5

Könyvtárlátogatás

Miután ma sikerült végre két hónap után visszavinnem mind a hét könyvet amit kivettem,újabb héttel tértem haza.Igaz majd' leszakadt a hátamról a táska,de azért nem voltam hajlandó otthagyni egyiket sem.
Ezekkel sikerült kicsempésznem:
Paul Stewart-Chris Riddell:Gumófejek 1. Gumófej-invázió
Gumófejek 2. A feleselő kenyérpirító
E.Charles Vivian:Robin Hood
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Dave Eggers: Ahol a vadak várnak
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

James Clavell: A sógun 1

"Európai – németalföldi – hajó bukdácsol Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek – noha ők ezt természetesen nem tudják – baljósabb időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki, melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások, orgyilkosságok feszültséggel teli, ismeretlen világába csöppen a tucatnyi protestáns európai – és talán még a „vad” japánoknál is nagyobb veszély leselkedik rájuk a katolikus portugálok és spanyolok képében. Ezek ugyanis már több mint ötven esztendeje jelen vannak a japán kikötővárosokban, s nemcsak vallási, hanem kereskedelmi monopóliumukat is féltik az „eretnek kalózoktól”, ahogy Blackthorne-t és társait nevezik. Ami lesz a sorsa az Erasmus hajósainak, miféle rafinált eszközökkel és módszerekkel küzdenek egymás és sokszor az európaiak ellen is a japán hadvezérek, hogyan kell japán módra íjjal célba lőni, a teát szertartásos módon megfőzni és felszolgálni, harakirit elkövetni, hogyan támadnak a nindzsák – minderről és még számtalan egyéb érdekességről olvashatunk ebben a vérbeli történelmi regényben. Legtöbben azonban mégis egy rendkívüli formátumú, zseniális japán hadvezérről és politikusról tudunk meg – s egy nem kevésbé rendkívüli európairól, akiből a szamuráj lett."

Ez az a könyv amit elvileg január végén félbehagytam,de nem szeretek könyveket félbehagyni,ezért az első részét végigolvastam.A második könyvet akkorra tartogatom,amikor több időm lesz az elolvasására.
Mivel csak a történet felét olvastam így nehéz róla véleményt írni,de nem tudom mikor fejezem be,ezért leírom mit gondolok róla eddig.

Most van az az időszakom,amikor kezdek áttérni a felnőtt könyvekre is.Nem emlékszem hol láttam meg ezt a regényt,de felkeltette a figyelmem,ugyanis érdekel a japán kultúra.
Úgy voltam vele,hogy az eleje kicsit unalmas volt,és a sok politikai megbeszélés is.Azok a részek érdekeltek a legjobban amikor Blackthorne-ról olvashattam.Bár a hozzáállása a dolgokhoz nem mindig nyerte el a tetszésemet,de gondolom az akkori felfogás más volt.Mariko felbukkanása után már sokkal gyorsabban haladtam vele,csak ne lett volna bent annyi megbeszélés meg gyilkolás.
Alapjában véve a történet nem rossz,és szerintem a második könyv sokkal izgalmasabb lesz,de sajnos arra már nem volt időm,de majd mindenképpen el akarom olvasni.
Az újabb kiadást olvastam,de az amelyiken a katana(japán kard) van az sokkal jobban tetszik.