Neil Gaiman: A temető könyve

„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”

Őszintén szólva nekem ez tetszett a legjobban azok közül amit eddig Gaimantól olvastam.Bár az első pár fejezet úgy tűnt,mintha az egész történettől különáll események Sen életében,a végén értelmet nyer,hogy miért pont ezeket a történeteket ismerjük meg.Könnyű,hangulatos kis olvasmány volt ami tetszett,bár a várt katarzis elmaradt,főként a fent említett epizódossága miatt.
Sen aranyos kis kölyök,könnyen megkedvelhető,viszont a végén a számára szánt sors nekem nem tetszett.Lényegében teljesen egyedül maradt,és úgy dobták ki őt a nagyvilágba,hogy boldoguljon.Scarlet viselkedése is megrázott,igaz érthetőek az érzései,de szerintem akkor sem volt fair tőle.

Néztem a külföldi kiadásokat,és ott láttam,hogy kiadták a könyvet Chris Riddel illusztrációval is.Belenéztem,és nekem az ő képei jobban tetszettek,mint az eredeti,bár az sem rossz illik a könyv hangulatához.

5/4

Philip Pullman: A borostyán látcső

"Közeleg a szörnyű háború, amit a boszorkányok jósoltak meg. Willnek el kell juttatnia minden világok legveszedelmesebb fegyverét, a titokzatos kést Lord Asrielhez. A fiú magányosan néz szembe a veszélyekkel, mivel Lyrának nyoma veszett... A varázserejű borostyán látcső pedig azt is megmutatja, amit szabad szemmel senki sem láthat..."

A sorozat befejező része,amiben a dolgok kibontakoznak és megoldódnak.Igazából most semmi értelmes nem jut az eszembe amit írhatnék a könyvről.Nem igazán fogott meg,sok helyen nem is értettem sőt,valamit még most sem értek pl. mi volt az a nagy kisértés ami Lyrát fenyegette,mert ez számomra nem derült ki.Aztán ott voltak az Isten létét feszegető témák,amit nem értettem,csak úgy átsiklottam felette.

Annak örülök,hogy pár szereplő megint feltűnt.Iorek Byrnison a nagy kedvenc ismét feltűnt,de én még kicsit többet is elviseltem volna belőle :)Ha minden kívánságom így teljesülne(mert hogy az előző részből hiányoltam és most megkaptam).
A holtak világában játszódó részt nagyon utáltam,és a végén is úgy voltam vele,hogy legyen már vége.

Azért mindent összevetve egész jó kis könyv volt,nem bántam meg,hogy elolvastam.

5/4

Chris D'Lacey: Jégszikra

"David Rain leghőbb vágya, hogy Vigyori történetéhez amelyet a Tűzkönnyben olvashattunk kiadót találjon. A sors és egy kívánjsárkány azonban kicsit fejre állítja a fiú életét. Amikor az egyetemen a sárkányok létezéséről vagy nemlétezéséről kell dolgozatot írnia, olyan úton indul el, amely számtalan kalandot, veszélyt és kihívást rejt. David kutatásba kezd, és hamarosan ráébred, hogy a sárkányoknak és az Északi sarknak nagyon is sok közük van egymáshoz. Ez vajon véletlen? Vagy valami hatalmasabb erő kényszeríti a fiút erre az útra? Hogy kerülnek a képbe a jegesmedvék? Kicsoda valójában Bergstrom professzor? Tényleg egy sárkány növekszik a bronzszínű tojásban? Vajon mi olyan furcsa Gwyneth néniben? És mi a jégszikra rejtélyes titka?"

Nem sokat vártam az elolvasásával,ugyanis az előző része nagyon magával ragadott,úgyhogy a folytatás nem volt kétséges.

Jól ismert egyetemistánk David kiadót keres a könyvének,az új professzor különös házi dolgozatával szenved és eközben Lucy sem hagyja békén.A lényegesebb ismernivaló meg úgyis bent van a fülszövegben.

Ez a rész sokkalta jobb volt mint az előző.Csak úgy pörögtek az események,megértem kapkodni a fejem.Annyira lekötött,hogy még a tesóm bömbölő zenéjét sem hallottam.

Pár új szereplő is képbe kerül: Zannát nem nagyon bírtam az első felbukkanásakor,(nekem túl nyomulósnak tűnt)de a végére sem sikerült igazán megkedvelnem.
Gwyneth néni az a tipikus utálni való "nagynéni",aki a semmiből bukkan elő és máris rendezkedni kezd.
A főgonoszunk jól alakít,az a tipikus megszállott fajta,aki nem kímél se gyereket se sárkányt se macskát.
Davidről csak annyit,hogy egyre bátrabb,és egyre otthonosabban mozog a sárkányos dolgokban.
A jegesmedvéket amúgy is szeretem,hát még ha ilyen dolgokat csinálnak!Nekem most már szerves részei a történetnek,nehogy kihagyják őket ezek után!Amúgy a David róluk írt történetét szívesen olvasnám mondjuk egy önálló könyvként.

Egyik kívánságom teljesült,ugyanis többet szerepeltek a sárkányok ebben a részben.Kifejezetten jól jött a könyvnek,hogy most már nem csak merednek ki a fejükből és hrrr-ögnek,hanem aktívan részt vesznek minden csetepatéban.Remélem továbbra is ilyen mozgékonyak lesznek.Zooki még mindig a nagy kedvenc. :)

A következő részig nem tudom mennyit kell még várni,de talán nem sokáig ugyanis mindenhol már borítóval fent van az előrendelhető könyveknél.A címe Tűzcsillag.

5/5

Neil Gaiman: Csillagpor

"Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."

Karácsonykor láttam a filmet és kedvet kaptam az elolvasásához,de sajnos csalódnom kellett.Azt ajánlom,ha el akarja valaki olvasni,ne nézze meg előtte a filmet!
Sajnos én beleestem ebbe a hibába.Bármennyire tiszta lappal akartam nekiállni nem sikerült,mert folyton a filmhez hasonlítottam,és azt kell mondanom,hogy a film jobban tetszett.

Az elején megismerjük a főhős Tristan Thorn "előéletét",amikor az apja átmegy a Fal túloldalán tartott piacra és találkozik egy lánnyal,aki teljesen elvarázsolja.(Ennek a leírása szerintem túl hosszú lett a könyv egészéhez mérten.)9 hónap múlva egy kis kosárkában áttolják Tristant Falvába,és apja gondjaira bízzák.
Az ifjúvá Tristan 17 éves korában ígéretet tesz szeretett hölgyének,hogy elhozza neki a hullócsillagot,ezért átmegy a Falon,és elkezdődnek kalandjai.

Az eleje jól indult,elég figyelemfelkeltő ahhoz,hogy az ember nagy buzgón továbbolvassa.És utána jött a baj amikor nagyon nagy eltérést mutatott a filmtől.Sajnos én ebbe a csapdába estem bele,,hogy a film nagyon tetszett,és mivel a könyv nem olyan volt,már nem is tetszett annyira.Számomra túl összecsapottnak tűnt az egész.Olyan hogy néhol elkezdi részletezni az apró lényegtelen dolgokat,utána pedig az izgalmas részeket(amiből nekem kevés volt)pár mondattal lerendezi.

Sajnos megint előjön az összehasonlítás:a film sokkal humorosabb volt,én alig vártam hogy Shakespeare kapitányról olvassak,ehelyett kapok egy fapofát,akinek még a nevére sem emlékszem.Vagy a szellemfivérek beszólásaira is kíváncsi voltam,de belőlük se kaptam valami sokat.
A gonoszok nem voltak olyan gonoszok,számomra túl kiszámítható és egyszerű figurák voltak.Septimus halála nem volt valami érdekfeszítő,csak simán meghalt,azt hittem azért tovább bírja.A boszorkány meg csak úgy feladta!Én legalább bosszút álltam volna Tristanon,nem csak mosolygok mint a tejbetök.
A befejezés meg kicsit laposra sikeredett.

Ez az én saját véleményem,lehet,hogy másnak jobban tetszik.Szerintem ott rontottam el,hogy megnéztem a filmet olvasás előtt.

5/3.5

Chris d'Lacey: Tűzkönny

"Sárkányok, mókusok és fura felnőttek találkoznak D'Lacey könyvében. David, egy fiatal egyetemista srác szobát bérel Liznél és cserfes kislányánál, Lucynál. A ház telis-tele van kerámia sárkányokkal. Liz készíti őket, tehát nyilván nem élnek. De akkor mi ez a hrr hang a fazekasműhely felől, és hogyan égeti ki őket kemence nélkül? Lucy tudja a sárkányok titkát, de nem árulhatja el. Addig nyaggatja Davidot, míg a fiú nem segít neki felkutatni egy sebesült mókust a kertben, és a közeli könyvtár parkban. A kislány gyakorlatilag kényszeríti Davidot, hogy könyvet írjon az ismerős mókusokról. Liz pedig egy olyan különleges sárkánnyal ajándékozza meg, amely valamiképpen segíti az írásban. Liz varázslatos asszony, határozott kézzel formázza nem csak sárkányait, hanem David és egy fiatal lány sorsát is. Két önálló történet fonódik össze egyetlen színes mesévé, s lesz egyszerre szórakoztató, bájos és mélyen elgondolkodtató."

Mostanság nagyon rá vagyok kattanva a gyerekkönyvekre, így került szóba a Tűzkönny is.Túl sok mindent nem akarok róla írni,csak a legfontosabbakat.
Nagyon jó szombati program volt,elszórakoztatott,lekötött és egy kicsit kíváncsivá tett.
Könnyű volt belemerülni ebbe a kisvárosi világba,szinte láttam magam ahogy a mókusokat hajkurászom mindenen keresztül,a szomszéddal veszekszem, vagy éppen a sárkányok titkát kutatom.

Az egész történet folyamán csak egyszer jutott eszembe,hogy Davidnek nincs-e más dolga,minthogy a mókusokat kutassa,ugyanis az egyetemre alig járt be,és tanulni sem lehetett nagyon látni.Furcsáltam,hogy milyen komolyan veszi Lucyt és az egész sárkányos sztorit..Bár lehet,hogy ez csak nekem új,mert én képtelen vagyok szót érteni a gyerekekkel.
Amúgy a sárkányok a könyvben szó szerint mindenhol ott vannak.Az az ablakpárkánytól elkezdve a konyhán át a vécéig.Szerette volna róluk kicsit többet olvasni,de talán majd a következő részekben.

A könyv humorossága volt a legjobb,például mikor kiakadtak David pizsamáján,na meg az,hogy macival alszik.Lucy aranyos volt amikor majdnem minden fontos dolog előtt ki kellett rohannia vécére.

A második résznek még nem álltam neki,de rövidesen sort kerítek arra is,mert kíváncsi vagyok a folytatásra.

5/4.5

Loredana Frescura – Marco Tomatis: A világ a te szemeddel

"Egy szerelem két története

Egy kis város kis állomása. Egyik nap olyan, mint a másik, a rád váró iskola, az élet állandó mókuskereke. De aztán egy fiú és egy lány meglátja, majd megszólítja, és lassacskán megismeri egymást, ám lábujjhegyen rögtön elcsattan az első csók. Ilyen hirtelen tör rá a szerelem Costanzára és Angelóra: érzelemmel, szenvedéllyel, boldogsággal. Az idő megkettőződik a tekintetükben, megoszlik a gondolataikban, és két hangban kel életre, amelyek épp olyan párhuzamosak, mint a vonatsínek, amelyek hazakísérik őket iskola után, a gyengédségben próbálnak életük ezen oly édes és lenyűgöző időszakának értelmet keresni. Egyszerre felejthetetlen és nehéz pillanat lesz ez számukra, olyan próbatétel, amely talán örökre megváltoztatja őket, kínálkozó alkalom, hogy belevesszenek a végeérhetetlen szerelembe.
Szenvedélyes és édes könyv a világegyetem leggyakrabban megénekelt, ám soha meg nem magyarázott érzelméről: a szerelemről."

Annyira nem voltam kíváncsi rá,de ha már bent volt a könyvtárban hát kivettem,mondván egy próbát megér.Ez is azok közé a könyvek közé tartozik,amik a jelennel kezdődnek,aztán hogy megértsük a történteket elmesélik a múltat amíg a jelenbe nem érünk.
Egy vasúti állomáson találjuk magunkat az elején,ahol Costanza éppen Angelot lesi,amint az készül felszállni a vonatra.

Visszaugorva 2 hónapot meglátjuk,hogy találkoznak,hogy szeretnek egymásba,mi lesz a gond satöbbi,satöbbi.

Nekem valahogy nem tetszett ez az egész úgy,ahogy van.Angelo szemszöge még viszonylag érthető volt,de Costanzáé!Tele volt olyan hasonlattal,amit nem is értettem(lehet,hogy ez az én hibám,de ez van).Annyira zavaros volt az egész,mintha egy csomó mindent beleraknánk a turmixba,aztán jól összekeverjük,és elmondjuk,hogy mit látunk végeredményként.Kb így éreztem magam olvasás közben.Aztán ott voltak a nézőpontváltások.Nem találtam benne rendszert,az meg kellemetlen mikor elképzeled,hogy a lány ezt meg ezt csinálja,aztán egyszer csak hoppá,ez Angelo.
A másik ami kifejezetten zavart az maga a szerelmük volt.Meglátják egymást,számcsere.Első randi balul sül el.Második randi már javában csókolóznak meg miegymás.Valahogy nem értettem,miért harangozták be hatalmas szerelemnek.Szerintem csak két tini,aki éppen szerelmes egymásba,fél év múlva meg majd másba.

Annyi jó azért volt bent,hogy végigolvassam viszonylag rövid idő alatt.Amikor nem a zavaros víz alatti eseményeket láttam,hanem valóban történt is valami,akkor még érdekelt is a történet,és ez az amiért ennyi pontot adok neki.

5/3

Paul Stewart – Chris Riddell: A Szirt krónikái 3. – Éjfél Mennykőváradon

"„Mennykőváradot elpusztítja a viharok anyjának hatalmas energiája!”
Kinn a nyílt levegőégben kegyetlen vihar készülődik. Mennykővárad, a lebegő sziklára épült csodálatos város épp az útjába kerül. A levegőben úszó várost egy lánc rögzíti a szárazföldhöz.
Csupán Ágos, az ifjú fellegkalóz kapitány, aki egyedül merészkedett hajójával a Szirten túlra, méri fel a veszély nagyságát. De veszedelmes utazása során felleghajója megsérül, legénysége részint Erdőmélyére, részint azon is túlra sodródik, ő maga pedig elveszíti emlékezetét…
A Szirt krónikái című nagyszabású fantasy sorozat izgalmas, gyönyörűen illusztrált harmadik kötete tele van szenzációsan képzeletgazdag szereplőkkel."

Még karácsonykor vettem ki a Dinkafölde köteteit,és annyira megtetszett,hogy rohantam a könyvtárba kivenni a szerzőpárosnak ezt a sorozatát is.Sajnos az előző 2 részről nem írtam,de mikor újraolvasom őket,arra is sor kerül.(azóta megvettem az első rész,mert egyszerűen nem tudtam az antikvárban hagyni egy tök új könyvet)

Ágos megindul újdonsült felleghajójával és legénységével,hogy megtalálja apját Felhők Farkasát,ehhez azonban be kell hajózniuk a Viharok Anyjába,ami kész öngyilkosság.Amint a fülszövegben írva vagyon,a Szirttáncos megsemmisül,legénysége pedig eltűnik szerte a Szirten.Ágos szerencséjére a Kőkertbe zuhan(sokkos állapotban,a viharban történteket elfelejtve és persze erőteljesen világítva)ahol rátalál a sötét tudományok professzora,aki nem is olyan régről ismeri hősünket,és ezért magával viszi Mennykőváradra hogy segítsen neki,persze talán egy kis infóért cserébe.
Itt jön képbe az új szereplő Csuklyacsuk,aki a ranglétra legalján helyezkedik el és persze egy igazi könyvmoly.Tipikusan a "mindenki lábtörlője" címnek örvend.
Ő az aki megmenti Ágos életét és visszahozza a kábultságból,aki ezek után természetesen a legénysége megkeresésére indul,amiben Csuklyacsuk is elkíséri.

Ez egyike volt számomra az a tipikus "megpusztulók ha el nem olvasom" könyveknek.Annak ellenére,hogy gyerekkönyv,engem levett a lábáról az egész sorozat.Ez a két pali valami fantasztikusan dolgozik együtt.Amit Paul leír,azt Chris elénk tárja.Engem egyáltalán nem zavart,hogy ők előre megmutatják,hogy néznek ki a karakterek,és nem az én képzeletemben formálódnak ki.Mivel én is szeretek rajzolni,ezért csodálom Christ,hogy saját magától ilyen jól rajzol(ez nekem a legnagyobb nehézség).Mindig lestem a következő oldalt,hogy mikor lesz már megint kép.Közben persze nem feledkeztem meg a történetről sem.Engem teljesen beszívott magába.A jobb hatás kedvéért a tesóm pont olyan zenét hallgatott,ami tökéletesen illett az adott történéshez.Úgy éreztem,mintha én is bent lennék,és menekülök a vigyorámbrák hátán,vagy éppen futok a végső cél felé.Egyszerűen nem tudok betelni vele!

A kedvencem még mindig Ágos,aki közben már férfivé érett,holott korban nem öregedett.Az elején nem hittem el,hogy hogy történhetett ez vele,alig vártam már,hogy újra észhez térjen és meginduljon a célja felé.
Csuklyacsukban is változik az út során rendesen és szerencsére a jó irányba.Egyébként ő az akiben elég sokszor magamra ismertem.
A legénységet nagyon kedvelem,pláne a sokszínűségét.(csak szegény tölgymanókat sajnálom,akik hullanak,mint a legyek)

Szerintem annyira jó,hogy megláthatjuk a dolgok árny oldalát is(ilyen szempontból nem egy tipikus gyerekkönyv),például amikor a futómadarakkal találkozunk.Nagyon sokszor az emberi gonoszságot ismerjük meg ezekben a fura lényekben.De szerencsére nem csak sötét van,megláthatjuk a jó tulajdonságainkat is.

A legtöbb könyv amit olvasok elgondolkodtat engem.(talán néha túl sokat gondolkodom *vigyorog*)
Például a fiú aki megtalálja önmagát;a rabszolga kereskedő,aki maga is rabszolgaként hal meg;a tudós,aki az életét adja a tudásért, és így tovább.Mindenkinek ajánlom,hogy olvassa el,és az ne törődjön azzal,hogy egy gyerekkönyvet olvasson.

A folytatásról kapcsolatban fogalmam sincs,mert külföldi oldalakon mintha láttam volna további részeket,de nem tudom,hogy nálunk is kiadják-e.Mindenesetre én várok rá.

5/6