"Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.
Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."
Karácsonykor láttam a filmet és kedvet kaptam az elolvasásához,de sajnos csalódnom kellett.Azt ajánlom,ha el akarja valaki olvasni,ne nézze meg előtte a filmet!
Sajnos én beleestem ebbe a hibába.Bármennyire tiszta lappal akartam nekiállni nem sikerült,mert folyton a filmhez hasonlítottam,és azt kell mondanom,hogy a film jobban tetszett.
Az elején megismerjük a főhős Tristan Thorn "előéletét",amikor az apja átmegy a Fal túloldalán tartott piacra és találkozik egy lánnyal,aki teljesen elvarázsolja.(Ennek a leírása szerintem túl hosszú lett a könyv egészéhez mérten.)9 hónap múlva egy kis kosárkában áttolják Tristant Falvába,és apja gondjaira bízzák.
Az ifjúvá Tristan 17 éves korában ígéretet tesz szeretett hölgyének,hogy elhozza neki a hullócsillagot,ezért átmegy a Falon,és elkezdődnek kalandjai.
Az eleje jól indult,elég figyelemfelkeltő ahhoz,hogy az ember nagy buzgón továbbolvassa.És utána jött a baj amikor nagyon nagy eltérést mutatott a filmtől.Sajnos én ebbe a csapdába estem bele,,hogy a film nagyon tetszett,és mivel a könyv nem olyan volt,már nem is tetszett annyira.Számomra túl összecsapottnak tűnt az egész.Olyan hogy néhol elkezdi részletezni az apró lényegtelen dolgokat,utána pedig az izgalmas részeket(amiből nekem kevés volt)pár mondattal lerendezi.
Sajnos megint előjön az összehasonlítás:a film sokkal humorosabb volt,én alig vártam hogy Shakespeare kapitányról olvassak,ehelyett kapok egy fapofát,akinek még a nevére sem emlékszem.Vagy a szellemfivérek beszólásaira is kíváncsi voltam,de belőlük se kaptam valami sokat.
A gonoszok nem voltak olyan gonoszok,számomra túl kiszámítható és egyszerű figurák voltak.Septimus halála nem volt valami érdekfeszítő,csak simán meghalt,azt hittem azért tovább bírja.A boszorkány meg csak úgy feladta!Én legalább bosszút álltam volna Tristanon,nem csak mosolygok mint a tejbetök.
A befejezés meg kicsit laposra sikeredett.
Ez az én saját véleményem,lehet,hogy másnak jobban tetszik.Szerintem ott rontottam el,hogy megnéztem a filmet olvasás előtt.
5/3.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése