"Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül…
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal."
Szerintem a fülszöveg egész jól felvázolja a történetet, és én amúgy sem tudnám spoilerezés nélkül összefoglalni, úgyhogy én nem is fogom.
Nagyon vártam már erre a könyvre, de kicsit csalódtam. Lehet, hogy túl sokat vártam tőle,vagy eleve máshogy képzeltem el, nem tudom. Ez senkinek ne vegye el a kedvét az elolvasásától, mert alapjában véve nem rossz.
Kezdjük a rosszal.Az eleje egész jól indul, izgulunk, kicsit pörgünk,aztán meg semmi.Aztán megint pörgünk egy kicsit, aztán megint semmi.És ez így meg egészen a végéig, ahol a megoldás szerintem túl egyszerű és rövid volt.
Amikor letettem, nehéz volt újra kézbe venni.Ránéztem, és valahogy nem akaródzott.A szerelmi szál, és a végkifejlete már ismerős,a kérdés számomra csak a hogyan volt.Örültem volna annak, ha az írónő kicsit többet bemutat a világról, de remélem majd a folytatásban ez be fog következni.
Ezek után azt lehetne hinni,hogy nem tetszett,de ez nem igaz.Nagyon örültem, hogy az írónő mert valami új dologgal kiállni, nem a lerágott csontot ásta elő a pincéből.Az, hogy valakinek két színű a szeme, már alapból kíváncsivá teszi az embert,(legalábbis az engem igen)hát még ha ehhez valamilyen különleges tulajdonság is társul. Úgyhogy a garabonc, mint új faj nekem bejött.A sztoriba nem nagyon lehet belekavarodni,ez nekem kifejezetten jó volt, mert így mindig tudtam, hogy most hányadán állunk.
Katsa karaktere érdekes volt.Eléggé fiús lány, aki mindent az öklével akar megoldani,de aztán rátalált magában a nőre.A végére kedveltem meg igazán őt, mikor megtartotta a bátorságát,erejét és ügyességét, de már más eszközökkel is eléri amit akar.
Összességében nem bántam meg,hogy megvettem,és szerintem a következő rész is fog majd figyelni a polcomon.
5/4.5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése