Gail Carriger: Soulless-Lélektelen

Napernyő Protektorátus 1.
"Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. 
Elsősorban azért, mert nincs lelke. 
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. 
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. 
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?"

Mikor jó pár éve a Könyvmolyképző bejelentette hogy megjelenteti a regényt,már akkor mondtam,hogy ez nekem kell,aztán mikor megjelent valamiért mégsem vettem meg.Vagy volt mindig valami más ami jobban kellett,vagy csak nem volt kedvem hozzá.Hogy én mekkorát tévedtem!
Mostanában nem leálltam a paranormális regények olvasásával,asszem kicsit besokalltam tőlük,és inkább a komolyabb témájúakat részesítettem előnyben.Aztán a napokban úgy voltam,hogy kellene már valami könnyed vicces olvasmány,és a Soulless erre tökéletesen megfelelt.

Ami az embernek elsőre feltűnik,az Carriger stílusa,ami meg kell hagyni elsőre igen furcsa,aztán pár oldal után már nagyon élveztem,és azt furcsálltam,hogy körülöttem miért nem így beszélnek az emberek,és miért nem kérnek elnézést mindenért.
A regény fő különlegességét is ez adja,na meg persze a vicces szituációk és Alexia Tarabotti. Olyan karakter,akivel könnyen azonosul az ember lánya,mert bár vénylány létére tapasztalatlan sok dologban,mégsem hátrál meg a kihívás elől,és bár sokszor túlzásba viszi a nyakasságot,azt hiszem az ő helyzetében és világában ez nem is árt néha.
Igen,a világa.Hiszen a 18.századi Londonban  vagyunk azzal a különbséggel,hogy a vámpírok,vérfarkasok és szellemek-na meg persze a lélektelenek- az emberek között élnek,félig meddig már be is illeszkedtek,bár nem mindenki ért ezzel egyet.Tetszett,hogy bár kicsit megszelídítette az írónő ezeket  a lényeket,de nem esett túlzásba,csak egy példa,hogy a farkasemberek teliholdkor őrjöngő vadállattá változnak,aki minden útjába kerülőt prédának tekint.
Itt csak két problémám volt,az egyik az,hogy a szellemeket hiányoltam,a másik pedig hogy nem pontosan értem Alexia lélektelenségét,hiszen azt leszámítva,hogy hatástalanítja a természet felettit,teljesen normálisan viselkedik,és egyáltalán nem úgy ahogyan az ember egy lélektelent elképzel.

A történet bár sokszor belassul és átmegy a Büszkeség és balítélet 'fogjunk már a lánynak egy férjet' vitáiba,többségében izgalmas,és a nyomozós rész is egész jól sikerült,csak néhány helyen volt kiszámítható.

Senki ne várjon tőle világmegváltást,de nem is ez a regény célja,hanem hogy szórakoztasson és kikapcsoljon.Az igaz,hogy a sok furcsa ruhanév között már én se tudtam hogy melyiket hova is húzzák,de meg lehet szokni :)  Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a regény,aki ki akar szakadni pár órára a mindennapokból és ellátogatni a 18.századi London utcáira.

5/4


Eredeti cím: Soulless
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 374

Fél éves beszerzés -avagy mit vettem februártól júliusig

Mint már írtam egyszer hihetetlenül le voltam maradva a  könyvbejegyzésekkel,és ez a beszerzős irományokra is vonatkozik,de mivel annyi könyvet nem vettem ez alatt a fél év alatt ,ezért gondoltam azokról nem írok külön külön,hanem majd most egyben összefoglalom az új polclakókat.

Vizsgaidőszakig(ami május elejét jelent) csak egyetlen könyvet vettem  a Moxyland személyében,ez is inkább hirtelen felindulásból történt mikor betévedtem az Alexandrába Pécsen.

A többieket mind a vizsgaidőszakban,vagy az után szereztem be egy-egy teljesített vizsga után  :)

Ők lennének a jutalmak: A fekete prizma, Behemót, Jessie Lamb testamentuma, Ingókövek, Lotti öröksége, Tajtékos napok

Az Ingóköveket leszámítva-mert azt éppen most olvasom- mindegyikükről írtam már bejegyzést.

A Félix,Net,Nika sorozat második részét pedig a Pongrác kiadó molyon meghirdetett játékán nyertem,ami azért vicces,mert az első részt szintén ugyanilyen játékon nyertem tőlük,szóval most már muszáj lesz erre a sorozatra is sort kerítenem :D (ami sajnos a nagy
képről lemaradt,ezért csak így rakom ide)

"Csak még egy kérdés..."

A múlt hónapban körbejárt egy díj amiben 10 kérdésre kell válaszolni,és utána továbbküldeni a díjat.Na most utóbbit nem fogom megtenni,hiszen mostanra már szerintem mindenki megkapta akinek küldtem volna. Diamanttól kaptam a "labdát",akinek megpróbálok válaszolni a kérdéseire,bár van 1-2 ami lehet hogy kifog rajtam és nem tudok rá mit írni.

És íme a válaszaim:

1. Ki volt az első költő/költőnő, akinek igazán megfogott egy kötete?

Hmm,az első fogós kérdés,ugyanis verses kötetet még nem olvastam,inkább csak egy-egy vereset néha. De arra emlékszem hogy a suliban Radnóti verseit nagyon szerettem,és még most is elolvasok/meghallgatom belőlük a kedvenceimet.

2. Melyik az a dráma, amit szerinted nem csak színpadon kell látni, hanem el is kell olvasni?

A második fogós kérdés.Nem nagyon kedvelem a drámákat,ezért nem is olvasom őket sűrven,szóval erről nem tudok nyilatkozni.

3. Mondj egy könyvet, amit te egyszer mindenképpen megfilmesítenél. Milyen lenne?

Több is lenne,de ami most hirtelen eszembe jutott az Brent Weeks Éjangyal trilógiája. Szerintem jó kis komor és sötét hangulatú,ugyanakkor izgalmas fantasy filmet lehetne rittyenteni belőle :)

4. Ha bármit választhatnál, melyik könyv világába csöppennél be és töltenél el ott egy napot?

Egyértelműen Christopher Paolini Alagaesia-jába.

5. Milyen könyvritkaságra vágysz a legjobban? Van valami amit régóta szeretnél megszerezni?

Nem tudom mennyire lehet ritkaságnak nevezni-talán csak azért mert nálunk nehéz hozzáférni- de nagyon szeretném beszerezni Maggie Stiefvater könyveit angolul.Ja és amit most nagyon szeretnék az Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai című könyve,amit a boltokban nem gyakran látok mostanság :S

6. Mondj egy magyar regényt, ami igazán tetszett és másnak is ajánlanád.

Szabó Magdától az Abigélt.

7. Hogy állsz az életrajzi művekkel?  Kinek az élettörténete fogott meg a leginkább?

Eddig még nem olvastam ilyen jellegű könyvet.

8. Tegyük fel, hogy író (élő vagy holt) karjaiba löknének egy napra. Kit választanál, ki írja az életedet?

Maggie Stiefvater,mert bár nem  annyira izgalmas,de nagyon hangulatos lenne.

9. Melyik az a mese, amit még most is újra kézbe vennél?

Most nem tudok egyet se kiemelni,de amúgy még most is olvasok meséket.

10. Fejezd be: A legérdekesebb szereplő/karakter, akiről valaha olvastam...

...annyira elvarázsolt hogy majdnem beleszerettem ;)

Fábián Janka: Lotti öröksége

"Fordulatos, felkavaró családtörténet a XVIII-XIX. század fordulójáról.

A Zemplén vármegyei dúsgazdag Ághfay báró nyughatatlan, lázadó természetű fia – apja akarata ellenére – egy nála idősebb és elvált színésznőt vesz feleségül. Bálintot a francia forradalom eszméi is vonzzák; belekeveredik a Martinovics-féle összeesküvésbe, és ezért az életével fizet.

Elárvult kislányát, Lottit apja egykori házitanítója, Lőrinc mester veszi magához. A lány – akinek sejtelme sincs előkelő származásáról – kiváló oktatásban részesül. Nevelőapja, a nagy tudású kirurgus mellett még komoly orvosi ismereteket is szerez, de nő lévén, és kisebb testi fogyatékossága miatt nem gyakorolhatja a gyógyító hivatást. A talpraesett lány azonban megtalálja a kibúvókat, és Lőrinc mester oldalán még a győri csatába is eljut.

Közben nem is sejti, hogy élete nagy szerelmének beteljesülését nemcsak a fiú elérhetetlen társadalmi helyzete, de múltjának és családjának sötét titkai is akadályozzák. Sok hányattatás után Lotti végre ráeszmél, hogy a boldogság mindvégig karnyújtásra volt tőle."

Fábián Jankától eddig az Emma szerelmét olvastam,ami elnyerte a tetszésemet,ezért mikor romantikus könyvet akartam olvasni,egyből az írónő ugrott be.A gond már csak az volt,hogy melyiket olvassam a művei közül,hiszen mindegyikre sort szeretnék majd keríteni,mégis a Lottira esett a választásom,lévén az 'orvosi' vonatkozás miatt,másrészt mert sok jót hallottam már róla.

Mint az Emmánál már megfigyeltem,itt is van egy előszó,ami a címszereplőről szól,aztán visszaugrunk az időben a szülők fiatalkorára,az ő történetükre. A fülszöveg is említi,hogy a fő történelmi esemény a Martinovics-féle összeesküvéshez fog kapcsolódni,e köré épül majd a történet is valamilyen úton módon. Bár sose voltam jó történelemből,és a politika sem az én asztalom,valamiért mégis olvasok ilyen jellegű könyveket,még akkor is ha nem mindig értem meg a miérteket 100%-osan. Most kicsit sok volt nekem a politika és ármánykodás,meg a sok hazafi,a végén már nem  is figyeltem annyira hogy mi is van,csak jussak túl rajta,mert a felétől szokott jönni Jankánál a kevesebb törti-több romantika rész.És ez most is beigazolódott.
Sajnos ezúttal csalódnom kellett benne.Számomra olyan hamar történt minden,mintha csak gyorsan le akarta volna tudni az egészet,hogy legyen már vége,ezért tűnt úgy,mintha nem lenne rendesen felépítve Lotti és szerelme egymásra találása,majd kiteljesedése.Sajnálom,hogy ilyen gyorsan vége lett.Ha pár oldallal több lenne,akkor kibontakozhatott volna jobban ez az egész,vagy ha az elején kevesebb töris részt kapunk,elég lett volna az oldalszám. Azt olvastam valahol,hogy az írónő sokat foglalkozott a háttérkutatással,ez látszik is és nagyon dicséretes is,csak nem kellett volna mindent amit talált,felfedezett rázúdítani az olvasóra,és akkor talán több idő jutott volna magára a címszereplőre is.

Ezt a hibáját leszámítva tetszett a könyv,és még a kirurgus munkájának leírása is- bár lehetett volna ebből még egy kicsit több is. Amit vártam tőle-egy könnyű olvasmányt a meleg nyári délutánokra/estékre- azt majdnem  teljesítette is,szóval ha ilyenre vágysz akkor nyugodtan olvasd el.És arról is meggyőzött,hogy érdemes sort kerítenem Janka többi könyvére is.

5/4

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 466

Boris Vian: Tajtékos napok

"Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia…"

A rádióban folyton egy film előzetesét hallottam,amiben azt mondták hogy "Chloénak lótuszvirág van a jobb tüdejében",és azt gondoltam milyen film lehet ez,aztán ismerősöm mondta hogy ezt egy könyvből csinálták,és azóta bolygatta a fantáziámat,hogy mi is lehet ez tulajdonképpen.

Mást nem is tudnék mondani a könyvről mint hogy...érdekes és elvont. Nem mondhatom azt hogy maradéktalanul tetszett,és hogy a kedvencem lett,de nem is tudom leszólni sem. A történet igazából annyi amennyit a fülszöveg is ír,de ezzel nem lehet összefoglalni a könyvet hiszen nem erről "szól".

a könyvhöz mellékelt képeslap

Mint mondtam,az egész nagyon elvont,mindennek több jelentése van,mindenki máshogy értelmezi,sőt be kell vallanom volt olyan is ,hogy nem értettem ez most mi is akar lenni. A könyv végén utószóként megtaláljuk Takács M. József értelmezését,ami bevallom nekem is sok kérdésemre választ adott,megvilágosodtam néhány dolgot illetően, volt hogy nem teljesen értettem egyet vele,de jól magában foglalja a könyvet,szóval ha valaki elolvassa a Tajtékos napokat ezt se hagyja le a végén.Most én azért nem fejtegetem hogy mi mit is jelenthet,mert az utószó sokkal jobban és érthetően leírja,és sok eltérés nincs a kettőnk véleménye között.

Vian nagyon jól tud a hangulattal bánni,engem is magával tudott ragadni,pedig jobb szeretem az olyan hangulat könyveket ami nem ennyire szürreális,de mégis teljesen átéltem a vidámságot,melankóliát esetleg a kétségbeesést amit árasztott magából a könyv.

Ez most nem sikeredett egy értelmes kritikára,mert szerintem nem is tudnám leírni rendesen,hogy tulajdonképpen milyen is a Tajtékos napok,vagy mit éreztem olvasás közben. Vegyétek kézbe,olvassátok el,és majd akkor megtudjátok :)

U.I: nekem az eredeti zongorás borító jobban tetszik,az jobban kifejezi a történet stílusát.

5/4


Eredeti cím: L'Écume des jours
Fordító: Bajomi Lázer Endre
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 260

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

"Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? 
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? 
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra."

Mikor megláttam,hogy a kiadó közzétette a borítóját,azt mondtam,nem érdekel miről szól,nekem ez kell!!! Aztán szerencsére a fülszöveg is érdekesnek ígérkezett,úgyhogy onnantól már nem volt megállás. Alig vártam,hogy kézhez kapjam és olvashassam,de miközben haladtam vele,rájöttem,hogy nem lesz egy könnyű dolgom mikor vélemény akarok majd írni róla.

A könyv mondhatni napló formájú,Jessie meséli el a történteket,de nem a megszokott módon,hiszen már egyből a közepébe vágunk-Jessie-t apja bezárta,és a szökésen gondolkodik- és csak utána kezdi el mesélni az előzményeket,így egy-egy fejezet a múltban,egy-egy a jelenben játszódik.
Az írónő utópisztikus jövőképe nagyon érdekes,ezzel,hogy az anyákat egy vírus támadja meg és e miatt nem tud az emberiség gyarapodni,-sőt!-most találkozom először,és bár voltak dolgok amik nem lettek tisztázva teljesen(még a végén se) mert a történet szempontjából nem fontosak-csak a kíváncsi olvasónak lenne az,na mindegy- mégis elhittem neki,és már én is elborzadtam hogy mi lesz velünk ha nem lesz több gyerek?

Az előbb írtam,hogy egy pár részlet a történet szempontjából nem fontos,de mi is igazából a történet?Mert valljuk be a 324 oldal alatt nem történnek adrenalin-dús akció jelenetek,nem ugrálnak le felhőkarcolókról,vonatokról stb. Az egész inkább Jessie lelki világával foglalkozik,ő a központja mindennek,ezért okozott csalódást,hogy egyáltalán nem lehet vele azonosulni,sőt még csak megérteni se az álláspontját.Szerintem nagy titkot nem árulok el azzal,hogy Jessie jelentkezik egy emberiségmegmentő programba amihez SPOILER fiatal önkéntes lányok kellenek,akiknek beültetnek egy embriót és azt kell mesterséges kómában kihordaniuk,közben az agyukat 'megeszi' a vírus SPOILER. DE ezzel a lépésével egyáltalán nem értek egyet,és inkább az apa pártját fogom,és a fülszövegben említett "könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét" jelző találó a lányra.
Bárki aki egy kicsit is odafigyel a jelekre,láthatja,hogy Jessie-nek nem az emberiség megmentése a célja,inkább csak a szülei figyelmét akarja felkelteni. A különböző Földmentő csoportokba való belépés igazolhatná az előbbit,de minden más amit tesz,mond vagy gondol az utóbbira mutat. Annyi idézetet gyűjtöttem ki-most nem fogom ide írni őket,mert azzal 2 oldal is betelhetne- arra vonatkozóan hogy Jessie valójában csak egy durcás kisgyerek,aki lázad a szülei ellen és bevette a fejébe a "csakazértis" stratégiát. A könyv során kiderül,hogy a szülei elég sokat veszekednek,az anyja még meg is csalta a férjét,és ezt főhősünk nem nagyon tudta feldolgozni. Többször ki is mondja magában,hogy a veszekedések miatt,akar valamit ami feltűnik a szüleinek,bizonyítani és megfelelni szeretne az apjának-aki a program egyik kitalálója- sőt a vége felé már azt is elmondja,hogy azért akar átesni a beavatkozáson,hogy meghaljon és vége legyen ennek az őrületnek és ne kellejen tovább küzdenie.Mi ez,ha nem egy öngyilkossági kísérlet?
 Azt nem is említettem,hogy erre még rátesz egy lapáttal a nagynéni esete,és a barátnő elhidegülése.

Amúgy a regény folyamán megismerhetjük a tipikus emberi viselkedést és ostobaságot.Itt főként a különböző szervezetekre gondolok,akiknek a fele teljesen értelmetlen dolgokkal akarja megmenteni a világot,de ők legalább ártalmatlanok.Aztán van a másik fél,akiknek semmi ötletük sincs,inkább mondvacsinált ideológiák ürügyén teszik tönkre azok munkáját akik ténylegesen csinálnának is valamit.Ezek közül véleményem szerint a leghülyébb -bocsánat nőtársaimtól,de ez az igazság- a FLAME. Ez egy feminista,nővédő szervezet,amivel még nem is lenne baj,de amit csinálnak! Sal még ki is mondja a lényegét az egésznek : azt ne csinálják a tudósok amit csinálnak,hagyják ki belőle a nőket,de azt ők már nem mondják meg hogy hogyan,találja ki más. Végül is,tiszta sor.Csináljon valaki valamit,de én aztán nem!
Az egészben egyedül Baz-t sajnálom,mert olyan lányba lett szerelmes,aki a saját hülyesége miatt nem veszi észre hogy fájdalmat okoz,és még a másikat tartja önzőnek. 

Az egész könyv tele van megválaszolatlan kérdésekkel,de a legnagyobb mégis a vége. SPOILER mindenki máshogy értelmezheti azt, hogy Jessie meghalt-e végül vagy sem.Kétféle lehetőséget látok: 1. Jessie írja a történetet és még ő se tudja hogy mi lesz 2. Rae (Jessie gyereke) olvassa anyja levelét -miután az meghalt a program során -mert már elég idős hozzá hogy a nagyszülei(a nagyapja nem mellesleg az apja akinek a lánya az anyja-kissé beteg) elmondják neki az igazat. 
Én valamiért utóbbit gondoltam,nem tudom miért,megérzés. De ez a jó benne,hogy mindenki úgy fejezi be ahogyan akarja. SPOILER

Vegyes érzésekkel tettem le a könyvet,hisz elsősorban az lett volna a cél,hogy érzelmileg dolgoztasson meg,ehelyett az agyamnak adott nem kis feladatot.És ezt pedig mindenképpen értékelem benne :)
Ha nem is a szereplők miatt,de azért mindenképpen megéri elolvasni,hogy az ember eldönthesse melyik oldalt választja,és hogy kicsit elgondolkozzon mit tenne ha választania kell a túlélés és az elvei között.

5/4




Eredeti cím: The Testament of Jessie Lamb
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 324

Brent Weeks: A fekete prizma

A fényhozó 1.

"Egy félárva, puhány kamasz, akinek az otthona egy pusztulásra ítélt város, az anyja a kábítószer rabja, a barátai között gúny tárgya és Gavin Guile, a Prizma, a hatalmas császár és főpap, a legnagyobb mágikus erővel bíró ember a Hét Szatrapiában – ők a törvénytelen fiú és a létezéséről sem tudó apa? Ebben a világban minden a béke és a háború, az időjárás és az aratás a szín-mágia egyensúlyától függ, s ez a Prizma felelőssége. Mint kisebb képességű tanítványai, a testében anyaggá alakítja át a fényt, és ezzel a luxinnal bármit megépíthet vagy elpusztíthat. Óriási hatalom ez itt, ahol a leggyorsabb jármű a vitorlás hajó, és a legmodernebb fegyver a kovás puska. Ám tizenhat évvel a testvérháború után helyi hadurak törnek a hatalomra, és nem tudni, hol van, és mire készül a legyőzött fivér, aki ugyanarra képes, mint a jelenlegi Prizma…"

Brent Weeks bemutatkozó regénysorozata az Éjangyal trilógia a kedvenceim közé tartozik,ezért nem volt kérdéses,hogy a A fekete prizmát is el KELL olvasnom.
A könyv terjedelme a Weekstől megszokott,ami az Éjangyalnál egyáltalán nem zavart ,sőt! De itt valamiért mégis úgy éreztem lehet hogy a kevesebb jobb lett volna.Az elején van egy kis akció,gyorsan megismerjük a főbb szereplőket,de aztán valahogy elül a történet.És ez nem is azzal megy el,hogy bemutatja a világot-azt bizony nekünk kell összerakni a morzsákból,ami nem lenne gond,csak így pár száz oldalon keresztül az ember azt se tudja hogy most mi van- hanem csak úgy van.Ez beszél azzal,az ezzel.Pár dolog azért szerencsére kiderül,ami azért felkelti az ember érdeklődését annyira hogy tovább olvassa,de én például az egyik fő meglepő dolgot későbbre tartogattam volna,mert így nem volt akkora hatása mint kellett volna.A könyv második felére szerencsére beindul a történet és onnantól már majdnem letehetetlen volt (de valamiért mégis sikerült elszakadnom tőle)
A szereplők közül többen is érdekesnek ígérkeznek,van múltjuk,titkaik,céljaik,mindegyikük összetett személyiség-főleg a főszereplő Gavin- valahogy mégsem sikerült közel kerülniük hozzám. Karris például az elején kifejezetten irritált,de ahogy jobban megismertem átküzdötte magát a "most már kíváncsi vagyok rá" kategóriába. Nagyon érdekel,hogy Kippel mi lesz a többi részben,mert most még elég szerencsétlen és idegesítő a számomra,de hiszem hogy tud fejlődni :)  Az egyetlen akit tényleg szimpatikusnak találtam az Vasököl volt.A megvan a maga kis bunkó stílusa,de mégis nagyon segítőkész és hűséges,és még vicces is a beszólásaival.

a második rész

Annak ellenére,hogy a szereplők és a történet felépítése nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet,mégis azt kell mondanom,hogy tetszett,mert a kialakított világ nagyon eredeti és érdekfeszítő,és bár néhány helyzetben  nehezen tudtam elképzelni a színöntést,megszerettem ezt a fajta "mágiát" amit használnak.Nem ad végtelen hatalmat a használóinak,hisz megvannak a maga korlátai és ettől lett hihetőbb számomra az egész.

Bár nem ez lett Weeks legjobb könyve,de azért egyszer megéri elolvasni,és én is  már kíváncsian várom a folytatást,talán az már kicsit pörgősebb lesz,és az elejétől fogva élvezhetem a világot és nem kell "beletanulnom" mint A fekete prizmánál. A második könyv egyébként már megjelent külföldön The Blinding Knife címen,reméljük hozzánk is elér hamarosan.

5/3.5


Eredeti cím: The Black Prism
Fordító: Seress József
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 792

Scott Westerfeld: Behemót

Leviatán 2.

"Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland. 

A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba. 

Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel."

Miután letettem az első részt,azonnal kaptam volna a következőhöz,de arra sajnos várni kellett,és sajnos most is ez a helyzet.Amint végeztem a vizsgákkal,egyből nekiestem és pár nap alatt el is olvastam.Mondhatni még az első résznél is jobb volt a Behemót,ez főként a több akciónak köszönhető,amiket ráadásul izgalmasra sikerült megírnia Westerfeldnek.

A történet nem sokkal ott folytatódik ahol abbamaradt.Sándorék a Leviatánon dolgoznak,bár nem sikerült teljesen elfogadtatni magukat a legénység tagjaival,amiből kisebb konfliktusok is adódnak. Deryn továbbra is sziporkázik mint aeronauta,de közben a hazához való hűség és a Sándornak tett ígéretek között őrlődik. A Leviatán és legénysége folytatja útját  az Oszmán Birodalom felé,bár nehézségekbe botlanak,továbbá fény derül arra is,hogy mik lakoznak Dr. Barlow tojásaiban,és persze még több szörnyecskét ismerünk meg.
Többet nem is árulnék el a történetről,olvassátok el,mert megéri :)

Az első résznél említettem,hogy nem teljesen sikerült elhinnem a koholt állatok létét,és hogy idő kellett míg megszoktam.Most -pár apró kis kétkedést leszámítva - egyből elhittem neki mindent,és egyre kíváncsibban vártam hogy milyen újfajta állattal áll elő az író,és az milyen különös tulajdonságokkal bír.Szóval a világ még mindig magával ragadó,annak ellenére,hogy nekem az Isztambuli helyszín annyira nem volt szimpatikus.

Deryn és Sándor még mindig kedvencek,és Dr. Barlow is egyre jobban érdekel mint karakter.Tudtam hogy nagy szarkeverő ez a nő :)  Az új emberek annyira nem kerültek közel hozzám,nem úgy Bovril a maga "éleslátásával". Meg kell említeni még a címben szereplő koholmányt,hiszem bár nem sokat szerepel,de akkor eléggé hatásos és megrázó a belépője.

A regény érezhetően komolyodik,nem csak azért mert szereplőink egyre több megpróbáltatásnak vannak kitéve és fel kell nőniük,vagy az egyre több áldozat miatt,de a háború közelsége miatt is.Kíváncsi vagyok hogy a 3.rész mennyire marad 'gyerekes',vagy már átmegy egy felnőttebb regénybe,akárcsak a Harry Potter sorozat.
Szóval most már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a végkifejletre,csak az a kár,hogy karácsonyig kell várnunk rá.

5/5

Eredeti cím: Behemoth

Fordító: Kleinheincz Csilla

Kiadó: Ad Astra

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 592

George R. R. Martin: Sárkányok Tánca

A Tűz és Jég Dala V.

"Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?"

Aki korábban is olvasta A Tűz és Jég Dala kritikáimat,az tudja,hogy mennyire szeretem a sorozatot,de azt is,hogy megvannak a magam gondjai vele-főként Martinnal- és hogy a 4.kötettel nem voltam maradéktalanul elégedett.
A vizsgaidőszak miatt nem volt időm írni a könyvről,és mióta befejeztem,sok minden kiment a fejemből amit írni akartam,ezért csak inkább általánosságban beszélnék a könyvről.

A megjelenés után elég sokáig nem szereztem be,aztán miután megvettem ,akkor is sokat vártam vele mire elolvastam.Ennek több oka is van: egyrészt még nincs folytatás és nem akarom hogy vége legyen; másrészt a könyv olyan hosszú,hogyha nincs elég időd rá,nem tudsz vele folyamatosan haladni,és akkor a fonalat is elveszted.Néha ha hosszabb szünetet tartottam benne,volt hogy nem mindenre emlékeztem,hogy mi történt,ki kivel van,ez itt most kicsoda-ezt az sem segítette,hogy martin bácsi most is 1-1 szempontkaraktert máshogy nevezett a fejezeteikben.Ez volt ez egyik problémám vele,a másik pedig,hogy ollllllyan lassan halad a történet,hogy sokszor azt hiszem visszafelé megyünk.És erre még Martin felesleges dolgokra tér ki,nehogy véletlen a kedvenc szereplőnkről olvashassunk többet.

Ezt leszámítva nagyon szeretem az egész sorozatot,a kiszámíthatatlan csavarokat,azt hogy senki sem fekete vagy fehér,mindenki olyan emberi (bár az kicsit kiábrándító hogy Ned óta egyetlen 'pozitív' szereplő sincs),és a világ is iszonyat jó.Szerettem volna a végére érni,mert hallottam hogy érdekes fordulatok következnek-bizony be is következtek- de mikor letettem mégis furcsán éreztem magam,hiszen -ha csak egy időre is- de el kell búcsúzni ettől az egésztől.Amint időm engedte elkezdtem a TV  sorozatot újranézni,és valószínűnek tartom,hogy a könyveket is újraolvasom majd a jövőben.

A kedvenc szereplőim továbbra is megmaradtak(Jon,Arya stb.),de ami nagyon meglepett,hogy pár rühellt szereplővel valamiért elkezdtem szimpatizálni. Cersei-t a Varjakban egy kiskanálban meg tudtam volna fojtani,most azonban érdekesnek találtam a furfangosságát,és sokat mosolyogtam a ki nem mondott beszólásain. Danyt a kezdetekben nagyon szerettem, aztán borzasztóan idegesített,de az utolsó fejezeteiben,hogy "visszafelé ment" újra elkezdett érdekelni,erre naná hogy nincs több belőle! Úgyhogy Martin bácsi tessék írni azt a könyvet,mielőtt a Kaszás megneszeli hogy a nevében ítélkezel,vagy hogy esetleg kinyírtad a kedvenc szereplőjét  és még a végén kedve szottyan bosszút állni.

Bár már nem nyújt olyan katartikus élményt, mint az első rész, és még mindig vannak hibái,én maradok nagy rajongója a sorozatnak ,legyen az akár a polcomon,vagy
a tévében.

Eredeti cím: A Dance with Dragons

Fordító: Novák Gábor

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 1152

Lauren Beukes: Moxyland

"Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül."

Az Ad Astra kiadó kötetei közül egyre több kelti fel az érdeklődésemet,és ez nem csak a gyönyörű borítóknak köszönhető-bár elég nagy szerepe van benne - hanem a könyvek témáival,amik mind egy szálig egyediek,és a sok "mintakönyv" után vágytam már az újdonságra.

a "tervezett"

Bevallom őszintén,a Moxylandben a tervezett borító fogott meg,mikor megláttam,tudtam,hogy ez nekem kell.Csak aztán olvastam el a fülszöveget,és gondoltam miért is ne? Aztán a borítón változtattak,aminek annyira nem örültem,de ez van,még így is szép-és a hátuljára rátették a tervezettet is :)
Mikor belekezdtem a történetben kíváncsi voltam,hogy mi fog ebből kisülni.A közepe fel már ott voltam,hogy én ezt értem,aztán a végén megint úgy voltam hogy "most mi van?" kicsit hirtelen és lezáratlanul lett vége.Aztán elkezdtem gondolkodni,hogy mi is történhetett-gondolom ez volt az írónő célja- egy bizonyos kép kialakult bennem hogy mi is lett a szereplőkkel,de végül arra jutottam,hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell majd olvasnom majd pár év múlva,kíváncsi vagyok akkor mit fogok majd gondolni róla,és nagyon remélem hogy akkor már kicsit jobban meg fogom érteni a politikáját is,amivel most még vannak gondjaim.

Négy főszereplőnk van,akiken keresztül követhetjük az eseményeket.Kezdetben nem igen van összefüggés köztük,aztán a szálak összefutnak és rendesen össze is gabalyodnak.
Hogy úgy mondjam egyik szereplőt sem szerettem meg,és egyáltalán nem azért mert nem tökéletesek és makulátlanok-sőt szeretem az 'emberi' karaktereket- de ők négyen egyáltalán nem voltak szimpatikusak nekem,talán még Toby egy kicsit.Mindegyiküket pofon tudtam volna vágni,hogy ne legyél már ennyire eltelve magaddal,vagy ilyen hülye,önző,elvakult stb.

4 "hős" /forrás Ad Astra

Bár nem került be a kedvenc könyveim közé,azért érdemes volt elolvasni,hisz ilyen komplett és kidolgozott világot nem egyszerű megtervezni.Nem azt mondom,hogy lenyűgözött-mert nem,ilyen nyomasztó világban akarna a halál élni- de elhittem neki hogy igaz.Nem kérdezősködtem.Ha világít a bőre akkor világít,nincs vita.
A stílusa... hát nem is tudom.A sok szleng és lazaság nem annyira jött be,sokszor úgy éreztem mintha egy 70 éves mama lennék akinek egy tini 'tolja a frankót ' és fogalmam sincs hogy miről zagyvál itt.De a kis utalások,és kétes értelmek elgondolkoztattak.Kíváncsi vagyok hogy az írónő másik magyarul megjelent könyvében -a Zoo City-ben- is így ír-e ,vagy teljesen másképpen.

5/3.5



Eredeti cím: Moxyland
Fordító: Körmendi Ágnes
Kiadó: Ad Astra 
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 312

Christopher Paolini: Örökség

Örökség 4.
"Kezdetben volt Eragon… 

És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen? 

Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…"

Vigyázat a bejegyzés SPOILERt tartalmazhat!!!

Nem is emlékszem már mennyit kellett várnunk erre a kötetre,arra meg még többet hogy magyarul is olvashassuk végre a tetralógiává bővült sorozatot.
A kedvenc könyvekről,sorozatokról mindig nehezebben írok,ugyanis nem csak hajlandó vagyok átsiklani olyan hibák felett,ami más könyvnél zavarna,hanem a bejegyzéseim rendszerint kislányos rajongói ömlengésbe mennek át.Ha ez most is megtörténne elnézést kérek. 

A történet nem sokkal az után folytatódik,ahol a Brisingr befejeződött,seregünk nyomul előre,csatázgatunk és nagyon-nagyon sok Rorant kapunk.Utóbbinak annyira nem örültem,annak ellenére,hogy az előző résznél azt írtam,hogy kezdem megkedvelni a Roranos fejezeteket. De azért nem annyira hogy ennyit akarjak róla olvasni ! Az ő részei így kicsit untattak,mert míg Saphira és Eragon utazós-kicsit lassabb - részeit is tudom élvezni a párbeszédeik miatt,ez Rorannál nincs meg,így ezeket a részeket nem nagyon szerettem a könyvben.Persze,persze csomó mindent megtudunk,meg fontos dolgokat bíznak rá,de azért tényleg nem kellett volna ennyire részletezni.
A kedvenceim még mindig Saphira és Eragon,annak ellenére,hogy utóbbi még mindig olyan hülye tud lenni mint az elején mikor még  semmit sem tanult.És most még Saphirával is volt egy kis gondom a végén,de erről majd később.
Angelatés a váltott macskákat is jobban megismerjük -nagy piros pont Paolini - de persze minden titra nem derül fény,hiszen mégiscsak Angelaról beszélünk,bár sejtéseink lehetnek a kilétét illetően. Mondtam már hogy Glaedrt is közel került hozzám?Nem?Akkor most mondom :) Annak ellenére hogy mekkora fájdalmat kellett átélnie a lovasa elvesztése miatt,mégse bolondult meg,és mindenben segít főhőseinknek.
Murtagh és Nasuada... külön könyvet kérünk!!! 

Bár néhol igencsak belassul a történet,felesleges részleteket kapunk,mások pedig válasz nélkül maradnak,pár szorult helyzetből Paolini hihetetlenül vágja ki hőseinket,sokszor tényleg nem hisszük,hogy ilyen gagyi megoldást hogy lehet alkalmazni a 4. kötetben,pláne a végén.Jaj,a vége :S Hát ez nekem nagyon furcsára sikeredett,egyrészt Galbatorix legyőzése.Ugyan kérlek Christopher,ez nem a hippi korszak(Brent Weeksre ugyanezért haragudtam sokáig) hogy a szeretet és megértés legyőz mindent!!! Másrészt,hogy tudtad Saphirát (akit mindig is azért szerettem,mert kora és hiúsága ellenére megpróbált bölcs lenni ) átváltoztatni egy tüzelő szukává??!!!  Ahogy meglátja Fírnent,mint akinek kiesik az agya a helyéről,és már alig halljuk a hangját az utolsó fejezetekben.Azért nagyon,de nagyon haragudtam.
Sokakkal ellentétben a legeslegvégén Eragon döntésétől nem vagyok csalódott vagy mérges.Igazából számítottam is rá,mert másként nem is tudom hogyan lehetett volna ezt az egész helyzetet megoldani.Így nem maradt bennem más csak kíváncsiság,de az nagyon nagy,hogy mit találnak,hogyan képezik az újabb sárkányokat és lovasokat stb. Szerintem sokan kíváncsiak lennénk erre szóval kedves Christopher remélem vetted a célzást.

A fent említett hibái ellenére összességében élveztem a könyvet,hiszen ez az egyik olyan fiktív világ,ahol szívesen élnék mondjuk sárkánylovasként :) És külön örült a kicsi szívem,hogy elég sok sárkányos csatát leírt,így teljesült a titkos kívánságom is. 
  
Furcsa mikor az ember befejez egy sorozatot,egyrészt szomorú hogy nincs tovább,de mégis örül - arra még nem jöttem rá hogy pontosan miért is.Hát most én is így vagyok ezzel,de bárki kérdezi,én azt mondom nyugodtan vágjon bele a sorozatba,nem mondom hogy mindenkinek tetszeni fog,de akinek igen annak egy élmény lesz ez a 4 kötet.

U.I.: nagyon jól mutat a 4 könyv így egyben,a polcomon is kiemelt helyen van,majd egyszer csinálok róla képet és akkor megmutatom.

5/5 (csak mert miért ne)



Eredeti cím: Inheritance
Fordító: Urbán Erika
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 940

Alma Katsu: Halhatatlan

"Amikor Dr. Luke Findley éjszakai műszakba érkezik a St. Andrew nevű kisváros kórházába, csak egy újabb apró sérülésekkel és családon belüli erőszakkal terhes éjszakára számít. Ehelyett találkozik Lanore McIlvrae-vel, aki örökre megváltoztatja az életét. Mert Lannynek múltja van…

Lanny McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, ami örökkévaló, kivéve, ha Lanny démonai végre nyugalmat találnának. A kétszáz év alatt, amit a Földön töltött, úgy tűnik, mind a dekadencia, mind pedig az erőszak megkísértette, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.

Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó könyve felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de ugyanakkor el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti, hiszen a saját megváltásunkhoz vezető út megtalálásáért kizárólag mi magunk vagyunk felelősek."

A halhatatlanság mint fogalom mindenkit érdekel,hát persze ki ne akarna örökké élni mert az tök jó meg minden,de vannak hátulütői is.Na engem ezek a hátulütők sokszor jobban érdekelnek,hiszem ha egy ember-vagy ahhoz hasonló- nagyon hosszú ideig él,azt nem egykönnyen dolgozza fel.Erre mindig kíváncsi voltam hogy lelkileg milyen változásokat él meg egy ember az 'öröklét' súlya alatt.Sajnos a vámpíros sztorik ezzel nem igen foglalkoznak,ezért nagyon megörültem mikor elolvastam a Halhatatlan fülszövegét.Végre valaki aki nem csak a rózsaszín oldalt látja :)

Már az elején magával ragadott a regény,a történettel,és a stílusával,titokzatosságával,hogy egyszerűen muszáj volt tovább és tovább haladnom vele.

Váltott néző-és időpontban vannak a fejezetek,Luke -jelen- ,és  Lanny - múlt- szemszögéből lehetünk tanúi az eseményeknek.Luke fejezetei kevésbé tudtak lekötni,ezt főként annak tudom be,hogy maga a karakter se keltett érdeklődést bennem.Olyan semmilyen,üres,lerí róla hogy azért van,hogy valaki a jelenben is navigáljon minket. Lanny fejezeteit annál inkább élveztem,főként mert abban a korban játszódik,és azt az életet mutatja be ami mostanság érdekel.Sajnos ő se lopta be magát a szívembe,számomra túl ostoba és naiv,ráadásul ő még ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve. 

Miért kapta mégis a 4 pontot? Hát nem is a szereplők miatt az már biztos.Bár a második felére kezd lassulni a történet,és ha nem lenne benne az a titok ami kiderül,még unalmadnak is lehetne mondani.De az első fele,és a téma miatt élveztem az olvasását.Valamint ami nagyon sokat dob rajta az Katsu írásmódja.annyira magával ragad,beszippant és nem ereszt még az után se mikor már régen befejezted a könyvet.

Nem egy könnyű olvasmány,de érdemes elolvasni,főleg annak akit -csakúgy mint engem - érdekel a halhatatlanság, elege van már a csöpögős szerelmi történetekből és valami másra vágyik.A könyvnek van folytatása is(The Reckoning,The Descent) bár számomra elég lezárt volt a vége,de azért lenne egy tippem,hogy mivel lehetne folytatni. ;)

A borítóért hatalmas piros pont a kiadónak,nekem sokkal jobban tetszik mint az eredeti,sokkal letisztultabb,egyszerűbb és mégis valahogy sokkal jobban visszaadja a könyv hangulatát.Részemről szerelem első látásra :)

5/4

Eredeti cím: The Taker

Fordító: Farkas Veronika

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 480

Feltámadás

Most döbbentem rá,hogy január óta nem írtam egy darab bejegyzést,-igaz közben azért olvastam is-szóval rosszabb a helyzet mint gondoltam. De most egy húzós félév,és vizsgaidőszak után feltámadok hamvaimból,mint a főnix és bepótolok mindent - sajnos a memóriám nem a legjobb,de azért megpróbálok értelmes bejegyzéseket írni azokról a  könyvekről is amiket régebben olvastam már.

Januári zárás

Most csak a száraz tényeket közlöm a hónappal kapcsolatban,hiszen már nem emlékszem hogy mi is történt pontosan.

Olvasások: -  J.K.Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (újraolvasás)

                 -  Marissa Meyer: Cinder

                 -  Christopher Paolini:  Brisingr (újraolvasás)

                 -  Suzanne Collins: A kiválasztott

Beszerzések:  - Marissa Meyer: Cinder

                     -  Alma Katsu: Halhatatlan

Suzanne Collins: A kiválsztott

Az éhezők viadala trilógia 3.
"Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.
De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot? Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben."

A bejegyzés spoilereket tartalmazhat erre valamint az első két kötetre nézve!!!

A sorozattal alapvetően nem volt problémám,sőt még élveztem is az első két részt,a harmadik elolvasása azonban mégis váratott magára.Egy nagyon jó csere alkalmával sikerült beszereznem a kötetet,de mégse olvastam el azonnal,és most már értem miért.

Nemsokkal azután folytatódik a történet,ahol a Futótűz befejeződött: Peeta a Kapitóliumnál,a 13. körzet mégis létezik,a 12. viszont már nem,és Katniss még labilisabb mint volt.
A könyv végig,de főként az elején annyira nyomasztó volt,Katniss depressziója pedig erősen ragadós úgyhogy nem sok kedvem volt élni se,nemhogy tovább olvasni ,de mégis megtettem mert kíváncsi voltam a végkifejletre.Ami eléggé váratott magára,sőt bármilyen nemű akció csak kb a könyv több mint 1/3 után volt csak,addig minden olyan lassan történt,hogy kicsit már untam is.
Aztán elkezdett pörögni a történet,és az írónőnek is visszajött kicsit a humora - nekem meg az életkedvem.(Pl.: egyik kedvenc jelenetem mikor ebédkor Peeta kiakadt,utána pedig Johanna nagy büszkén meséli,hogy míg balhé volt betolta Peeta kajáját :D )
A vége felé pedig mikor elkezdtek hullani a kedvenceim mint a legyek,nagyon mérges voltam Collinsra,pláne hogy ilyen egyszerűen és gyorsan képes volt kinyírni őket.A befejezés pedig annyira a sorozatra jellemzően nyomorúságos :S

A Katniss az egész sorozat alatt nem sikerült megkedvelnem,egyszerűen annyira távol állunk egymástól,és számomra kicsit hihetetlen volt hogy ilyen fiatalon ekkora befolyása legyen. Gale-lel ugyanígy voltam,és Peetat sikerült megutálnom,szóval a kedvencek a mellékszereplők közül kerültek ki,mint például Finnick és Johanna.

Egy dolgot írtam fel magamnak ami szemet szúrt -bár lehet hogy ez az én figyelmetlenségem - hogy számomra csak az utolsó előtti fejezetben derült ki hogy Coin nő.Ez akkor úgy sokkolt,mert végig azt hittem hogy férfi és úgy is képzeltem el :/

Összességében azt mondom hogy megérte elolvasni,hiszen ezzel vált kerekké a történet,aminek egy nagyon jó lezárása volt A kiválasztott,hiszen minden kérdésre választ kaphattam.

5/4



Eredeti cím: Mockingjay
Fordító: Totth Benedek
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 432

Hírek

Cor Leonis

Mindre nyitott oroszlános kiadónk idén sem tétlenkedik,sőt már januárban számíthatunk újdonságokra tőlük:

Syd Field: Forgatókönyvírók munkafüzete

Bár én nem vagyok érdekelt a témában,de aki egy kis ingerenciát érez a forgatókönyvírás iránt annak minden bizonnyal hasznára válhat,a fülszöveg legalábbis biztatóan hangzik :) Megjelenés erre a hétre várható.

Itt bele is lehet olvasni.

És akit jobban érdekel a téma,annak most érdemes ellátogatnia a kiadó könyváruházába,mert a szerző összes művét megvásárlók után hajítanak ajándékba egyet a könyvekben elemzett filmek közül DVD formában. 

Részletek itt.

Karen Chance: A hajnal átka (Cassandra Palmer 4.)

A sorozat rajongóinak örülhetnek,hiszen a hosszú szünet után már nem kell sokat aludni,hogy a kezükbe vehessék a folytatást,hiszen a kiadó január 31.-re ígéri a megjelenést.Akik elsőnek tervezik beszerezni,azok most ráadásképpen 1.999 ft-ért (egy ezressel olcsóbban) előrendelhetik a könyvet január 30.-ig

Itt előrendelhetsz és bele is olvashatsz a kötetbe.

Az 5. rész Holdvadász címmel valószínűleg  a Könyvhétre érkezik majd.

Még a télen érkezik:

Jasper Fford: A Jane Eyre eset (Thursday Next 1.)

A szerzőt és a könyvet nem ismerem sajnos de a cím és a külföldi borító láttán érdekes lehet :)  Annyit azonban tudni lehet,hogy a fordító Tóth Tamás Boldizsár,akinek a Harry Potter könyveket is köszönhetjük magyar nyelven.

Megjelenés : február 15.

A folytatás a Könyvfesztiválra(április 18-21) jelenik meg.Ennek még nincs magyar címe,külföldön Lost in a Good Book néven fut.

A Könyvfesztiválra írják (a kiadó online áruházán) a megjelenését Junot Díaz: Így veszítheted el... valamint Syrie James: Jane Austen elveszett kézirata című könyveknek.

Őszre ígérik az Ördögkatlan(Anna Pigeon sorozat) folytatása az Oroszlánkörmöket is.

Idén érkezik még,de nem találtam hozzájuk időpontot:

Junot Díaz: Oscar Wao csodálatos rövid élete

Karen Marie Moning: Iced - a Tündérkrónikák világából megismert Dani kalandjainak folytatása (ez mindenképpen a beszerzendő listámon van)

Alaya Dawn Jonson: The Summer Prince - ezt sem ismerem,de a a fülszöveg és külföldi borító alapján kíváncsi vagyok rá. Itt van magyar fülszöveg.

Blogszülinap

Nem,nem ma van,hanem 18.-án múlott 2 éve,hogy elkezdtem írni blogot írni. Azt tudom,hogy ez volt az egyetlen újévi fogadalmam amit be is tartottam,szóval ezt értékelni kell :)

Mivel a blog szülinapja nem sokkal az óév vége után van és mivel nemrég írtam meg a 2012-es összefoglalómat abban nagyjából benne vannak a "másodéves" dolgaink (az elsőévesre meg sajnos nem emlékszem) szóval akit érdekel az ott megnézheti.Ennyire ne tolongjatok :D

De azért írok pár számot -mert ugye azokat szeretjük- ami onnan kimaradt és a két eltöltött évre jobban vonatkozik.
-195 bejegyzés született (ezt is is beleszámítva)
-19347 nézték meg a blognak valamely részét (ezt én is gyarapítottam míg meg nem találtam hol kell kikapcsolni,hogy engem mellőzzön ez alól)
-mint az oldalt is látszik,a legtöbbet megtekintett bejegyzés címet a Gyűrűk Ura tartja (1892 megtekintés,ami kicsivel több mit a duplája a második helyezettnek)
-a keresési kulcsszavak között(nem meglepően) a gyűrűk ura térkép -és ennek szinonimái-  vezet
vannak elég vicces dolgok is,amik alapján kidobja a kereső a blogot,csak azt sajnálom,hogy ezeket nem írtam össze-nem is rossz ötlet :D

Akármennyire is szeretem a blogot és a blogolást,sokszor nem jut rá időm,vagy csak lusta vagyok/nincs hangulatom bejegyzést írni.Ezért már megfordult a fejemben,hogy abba kellene hagynom,de olyan jó leírni a gondolataimat a könyvekről,ha máshogy nem is talán ilyen formán kiadhatom magamból.És ha esetleg egy bejegyzéssel el vagyok maradva,már rosszul érzem magam,hogy nem írtam meg. Szóval mindenképpen folytatni fogom. :)
Új bővítéseket,'rovatokat' nem ígérek,mert tudom,hogy úgy sem tartanám be,és se ötletem,se ingerenciám nincs most ilyenbe belefogni,ezek alól talán kivétel,hogy néhány megjelenéssel kapcsolatban infót szolgáltatok majd(főleg a Cor Leonis kiadótól,hiszen velük vagyok kapcsolatban "hír ügyileg" ).

Remélem jövőre-természetesen megkésve- újra megünnepelhetem a blog születésnapját :)

Christopher Paolini: Brisingr (újraolvasás)

Örökség 3.
"Csak alig néhány hónapja, hogy Eragon kiejtette a „brisingr” szót, amely az ősi nyelven azt jelenti, tűz. Azóta nemcsak azt tanulta meg, hogy szavak segítségével varázslatot alkosson, hanem számtalan próbával is szembe kellett néznie. A Birodalom ellen vívott ádáz és véres csatában az Égő Mezőkön, ahol Murtaghgal és Tövissel is meg kellett küzdenie, sárkányával, Saphirával együtt kis híján odavesztek. Ám a kalandoknak koránt sincs vége – és Eragont számtalan ígéret köti, amelyeknek talán nem is tud eleget tenni. 
Eragon megígérte unokatestvérének, Rorannak, hogy segít kiszabadítani Katrinát Galbatorix fogságából. Roran, aki elmenekítette a falubelieket Carvahallból a Birodalom pribékjei elől, időközben rettenthetetlen harcossá vált, kiérdemelve a Vastörő melléknevet a vardenek között, akik szintén Eragonban bíznak – szükségük van erejére és tehetségére, hisz ő az utolsó szabad Sárkánylovas, akinek esélye lehet a félelmetes, velejéig gonosz, hihetetlen mágikus erővel bíró Galbatorix ellen. Eragont szorítja az idő és a rengeteg feladat: még annyi mindent kell megtanulnia a mágiából, meg kell győznie a törpéket, hogy álljanak Nasuada királynő és a vardenek mellé, el kell látogatnia Ellesmérába a tündékhez… 
Vajon képes lesz-e ez az egyszerű parasztfiú arra, hogy egyesítse a lázadó erőket, és megdöntse a zsarnok király uralmát? Hogy hogyan végződik a Birodalom és alattvalói, valamint a törpék, tündék, sárkányok, mágusok sorsa, azt Az örökség tetralógia készülő, negyedik kötetéből tudja majd meg a Kedves Olvasó."

Mint az előző két résznél már említettem a 4 rész előtt - ami már a polcon figyel -  mindenképpen újra akartam olvasni az előzményeket,hiszen  négy év alatt sokat felejt az ember,és így most sokkal jobban képben vagyok az apró dolgokat tekintve,amik már rég kimentek a fejemből.

Azt kell mondjam,hogy a regény második olvasásra is ugyanolyan lebilincselő és szórakoztató,és a csavarokat tekintve is volt meglepetés köszönhetően a "jó" memóriámnak :)
Sokan mondják,hogy Paolini szeret koppintani, - igen,az alapokat tekintve lehet hogy vannak benne más művekre hajazó dolgok - de ezekkel ne is foglalkozzunk,hiszen ebből már szerintem rég kinőtte magát az egész sorozat Alagaesia világa egyaránt.A fő ok amiért szeretem,mégsem a világ - bár odavagyok a sárkányokért,pláne ha még értelmesek is,nem csak hercegnőket rabolnak meg kleptomán módon gyűjtögetnek - hanem az,hogy annyira bele tudom élni magam a szereplők helyzetébe,hogy érzelmileg is megérint.És nem csak szomorú leszek ha valamelyikük az,de el is gondolkozom,hogy ebben  a helyzetben mit is kellene tennem,mit csinálnék ha ott lennék,merre indulnék stb. A legjobban Eragonnal sikerült azonosulnom,ami őszintén szólva még engem is meglepett,hiszen nem sok hasonlóságot tudok felfedezni kettőnk között,de mégis ő került hozzám a legközelebb és persze Saphira. Utóbbi nagy kedvencem,és nagyon jóra sikerültek az ő szemszögéből megírt fejezetek,és így jobban sikerült elhinnem,hogy ő akármilyen okos és kedves,mégis egy vadállat.Az elején kicsit fura is volt,hogy máskor magvas gondolati vannak amikor az emberekkel beszél,de mikor magában van teljesen másként jár az agya,de ez teszi őt olyan különlegessé.Ehhez tenném még hozzá,hogy ötletes volt ahogyan a dolgokat több tulajdonságot összekapcsolva nevez meg pl. lelkének-szívének-társa Eragon, vagy csontot-törő-föld ezekből látszik,Saphira hogyan fogja fel maga körül a dolgokat.

És akkor még nem is beszéltem a többiekről pl. Nasuadaról,akit bár sokszor nem mindig szívleltem a döntései miatt,ő mindig a vardenek helyzetét tartja szem előtt,de mégis sikerül igazságosnak maradnia.
Roran részeit még most se szeretem annyira,de azért már voltak olyan pillanatok,amikor élveztem azokat is.
Most nem akarok minden számomra kedves szereplőt külön részletezni,de akiket érdemes megemlíteni azok: Angela,Solembum(bár most nem sokat szerepelt),Oromis és Glaedr.

Sok jó és érdekes  esemény volt ebben a kötetben - egyik kedvencem a kardkovácsolás,és persze a légi csatáknak is mindig örülök -de így is sok kérdés marad megválaszolatlanul,amire reményeim szerint választ fogok kapni az Örökségben,és nagyon szeretnék egy Murtagh/Tövis szemszöget,valamint Shruikanra is kíváncsi vagyok.

Összességében azt mondhatom,hogy ez - eddig - a kedvenc kötetem,szóval csak ajánlani tudom az olvasását,főleg azoknak akik haboznak,mert esetleg az első vagy második rész nem győzte meg őket.Akik meg még el se kezdték a sorozatot azok húzzanak bele :)

U.I.: a borítót már meg sem említem :)
A középső képek az Eragon's Guide to Alagaesia-ból vannak


5/5

Eredeti cím: Brisingr
Fordító: Bihari György, Sóvágó Katalin 
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 750