Örökség 3."Csak alig néhány hónapja, hogy Eragon kiejtette a „brisingr” szót, amely az ősi nyelven azt jelenti, tűz. Azóta nemcsak azt tanulta meg, hogy szavak segítségével varázslatot alkosson, hanem számtalan próbával is szembe kellett néznie. A Birodalom ellen vívott ádáz és véres csatában az Égő Mezőkön, ahol Murtaghgal és Tövissel is meg kellett küzdenie, sárkányával, Saphirával együtt kis híján odavesztek. Ám a kalandoknak koránt sincs vége – és Eragont számtalan ígéret köti, amelyeknek talán nem is tud eleget tenni.
Eragon megígérte unokatestvérének, Rorannak, hogy segít kiszabadítani Katrinát Galbatorix fogságából. Roran, aki elmenekítette a falubelieket Carvahallból a Birodalom pribékjei elől, időközben rettenthetetlen harcossá vált, kiérdemelve a Vastörő melléknevet a vardenek között, akik szintén Eragonban bíznak – szükségük van erejére és tehetségére, hisz ő az utolsó szabad Sárkánylovas, akinek esélye lehet a félelmetes, velejéig gonosz, hihetetlen mágikus erővel bíró Galbatorix ellen. Eragont szorítja az idő és a rengeteg feladat: még annyi mindent kell megtanulnia a mágiából, meg kell győznie a törpéket, hogy álljanak Nasuada királynő és a vardenek mellé, el kell látogatnia Ellesmérába a tündékhez…
Vajon képes lesz-e ez az egyszerű parasztfiú arra, hogy egyesítse a lázadó erőket, és megdöntse a zsarnok király uralmát? Hogy hogyan végződik a Birodalom és alattvalói, valamint a törpék, tündék, sárkányok, mágusok sorsa, azt Az örökség tetralógia készülő, negyedik kötetéből tudja majd meg a Kedves Olvasó."
Mint az előző két résznél már említettem a 4 rész előtt - ami már a polcon figyel - mindenképpen újra akartam olvasni az előzményeket,hiszen négy év alatt sokat felejt az ember,és így most sokkal jobban képben vagyok az apró dolgokat tekintve,amik már rég kimentek a fejemből.
Azt kell mondjam,hogy a regény második olvasásra is ugyanolyan lebilincselő és szórakoztató,és a csavarokat tekintve is volt meglepetés köszönhetően a "jó" memóriámnak :)Sokan mondják,hogy Paolini szeret koppintani, - igen,az alapokat tekintve lehet hogy vannak benne más művekre hajazó dolgok - de ezekkel ne is foglalkozzunk,hiszen ebből már szerintem rég kinőtte magát az egész sorozat Alagaesia világa egyaránt.A fő ok amiért szeretem,mégsem a világ - bár odavagyok a sárkányokért,pláne ha még értelmesek is,nem csak hercegnőket rabolnak meg kleptomán módon gyűjtögetnek - hanem az,hogy annyira bele tudom élni magam a szereplők helyzetébe,hogy érzelmileg is megérint.És nem csak szomorú leszek ha valamelyikük az,de el is gondolkozom,hogy ebben a helyzetben mit is kellene tennem,mit csinálnék ha ott lennék,merre indulnék stb. A legjobban Eragonnal sikerült azonosulnom,ami őszintén szólva még engem is meglepett,hiszen nem sok hasonlóságot tudok felfedezni kettőnk között,de mégis ő került hozzám a legközelebb és persze Saphira. Utóbbi nagy kedvencem,és nagyon jóra sikerültek az ő szemszögéből megírt fejezetek,és így jobban sikerült elhinnem,hogy ő akármilyen okos és kedves,mégis egy vadállat.Az elején kicsit fura is volt,hogy máskor magvas gondolati vannak amikor az emberekkel beszél,de mikor magában van teljesen másként jár az agya,de ez teszi őt olyan különlegessé.Ehhez tenném még hozzá,hogy ötletes volt ahogyan a dolgokat több tulajdonságot összekapcsolva nevez meg pl. lelkének-szívének-társa Eragon, vagy csontot-törő-föld ezekből látszik,Saphira hogyan fogja fel maga körül a dolgokat.
És akkor még nem is beszéltem a többiekről pl. Nasuadaról,akit bár sokszor nem mindig szívleltem a döntései miatt,ő mindig a vardenek helyzetét tartja szem előtt,de mégis sikerül igazságosnak maradnia.
Roran részeit még most se szeretem annyira,de azért már voltak olyan pillanatok,amikor élveztem azokat is.Most nem akarok minden számomra kedves szereplőt külön részletezni,de akiket érdemes megemlíteni azok: Angela,Solembum(bár most nem sokat szerepelt),Oromis és Glaedr.
Sok jó és érdekes esemény volt ebben a kötetben - egyik kedvencem a kardkovácsolás,és persze a légi csatáknak is mindig örülök -de így is sok kérdés marad megválaszolatlanul,amire reményeim szerint választ fogok kapni az Örökségben,és nagyon szeretnék egy Murtagh/Tövis szemszöget,valamint Shruikanra is kíváncsi vagyok.
Összességében azt mondhatom,hogy ez - eddig - a kedvenc kötetem,szóval csak ajánlani tudom az olvasását,főleg azoknak akik haboznak,mert esetleg az első vagy második rész nem győzte meg őket.Akik meg még el se kezdték a sorozatot azok húzzanak bele :)
U.I.: a borítót már meg sem említem :)
A középső képek az Eragon's Guide to Alagaesia-ból vannak
5/5
Eredeti cím: Brisingr
Fordító: Bihari György, Sóvágó Katalin
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 750
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése