Christopher Paolini: Örökség

Örökség 4.
"Kezdetben volt Eragon… 

És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen? 

Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…"

Vigyázat a bejegyzés SPOILERt tartalmazhat!!!

Nem is emlékszem már mennyit kellett várnunk erre a kötetre,arra meg még többet hogy magyarul is olvashassuk végre a tetralógiává bővült sorozatot.
A kedvenc könyvekről,sorozatokról mindig nehezebben írok,ugyanis nem csak hajlandó vagyok átsiklani olyan hibák felett,ami más könyvnél zavarna,hanem a bejegyzéseim rendszerint kislányos rajongói ömlengésbe mennek át.Ha ez most is megtörténne elnézést kérek. 

A történet nem sokkal az után folytatódik,ahol a Brisingr befejeződött,seregünk nyomul előre,csatázgatunk és nagyon-nagyon sok Rorant kapunk.Utóbbinak annyira nem örültem,annak ellenére,hogy az előző résznél azt írtam,hogy kezdem megkedvelni a Roranos fejezeteket. De azért nem annyira hogy ennyit akarjak róla olvasni ! Az ő részei így kicsit untattak,mert míg Saphira és Eragon utazós-kicsit lassabb - részeit is tudom élvezni a párbeszédeik miatt,ez Rorannál nincs meg,így ezeket a részeket nem nagyon szerettem a könyvben.Persze,persze csomó mindent megtudunk,meg fontos dolgokat bíznak rá,de azért tényleg nem kellett volna ennyire részletezni.
A kedvenceim még mindig Saphira és Eragon,annak ellenére,hogy utóbbi még mindig olyan hülye tud lenni mint az elején mikor még  semmit sem tanult.És most még Saphirával is volt egy kis gondom a végén,de erről majd később.
Angelatés a váltott macskákat is jobban megismerjük -nagy piros pont Paolini - de persze minden titra nem derül fény,hiszen mégiscsak Angelaról beszélünk,bár sejtéseink lehetnek a kilétét illetően. Mondtam már hogy Glaedrt is közel került hozzám?Nem?Akkor most mondom :) Annak ellenére hogy mekkora fájdalmat kellett átélnie a lovasa elvesztése miatt,mégse bolondult meg,és mindenben segít főhőseinknek.
Murtagh és Nasuada... külön könyvet kérünk!!! 

Bár néhol igencsak belassul a történet,felesleges részleteket kapunk,mások pedig válasz nélkül maradnak,pár szorult helyzetből Paolini hihetetlenül vágja ki hőseinket,sokszor tényleg nem hisszük,hogy ilyen gagyi megoldást hogy lehet alkalmazni a 4. kötetben,pláne a végén.Jaj,a vége :S Hát ez nekem nagyon furcsára sikeredett,egyrészt Galbatorix legyőzése.Ugyan kérlek Christopher,ez nem a hippi korszak(Brent Weeksre ugyanezért haragudtam sokáig) hogy a szeretet és megértés legyőz mindent!!! Másrészt,hogy tudtad Saphirát (akit mindig is azért szerettem,mert kora és hiúsága ellenére megpróbált bölcs lenni ) átváltoztatni egy tüzelő szukává??!!!  Ahogy meglátja Fírnent,mint akinek kiesik az agya a helyéről,és már alig halljuk a hangját az utolsó fejezetekben.Azért nagyon,de nagyon haragudtam.
Sokakkal ellentétben a legeslegvégén Eragon döntésétől nem vagyok csalódott vagy mérges.Igazából számítottam is rá,mert másként nem is tudom hogyan lehetett volna ezt az egész helyzetet megoldani.Így nem maradt bennem más csak kíváncsiság,de az nagyon nagy,hogy mit találnak,hogyan képezik az újabb sárkányokat és lovasokat stb. Szerintem sokan kíváncsiak lennénk erre szóval kedves Christopher remélem vetted a célzást.

A fent említett hibái ellenére összességében élveztem a könyvet,hiszen ez az egyik olyan fiktív világ,ahol szívesen élnék mondjuk sárkánylovasként :) És külön örült a kicsi szívem,hogy elég sok sárkányos csatát leírt,így teljesült a titkos kívánságom is. 
  
Furcsa mikor az ember befejez egy sorozatot,egyrészt szomorú hogy nincs tovább,de mégis örül - arra még nem jöttem rá hogy pontosan miért is.Hát most én is így vagyok ezzel,de bárki kérdezi,én azt mondom nyugodtan vágjon bele a sorozatba,nem mondom hogy mindenkinek tetszeni fog,de akinek igen annak egy élmény lesz ez a 4 kötet.

U.I.: nagyon jól mutat a 4 könyv így egyben,a polcomon is kiemelt helyen van,majd egyszer csinálok róla képet és akkor megmutatom.

5/5 (csak mert miért ne)



Eredeti cím: Inheritance
Fordító: Urbán Erika
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 940