Benina: A boszorka démona

Bíborhajú 2.
"Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig…

A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete.Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős,és elszabadul a pokol!Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével:egy ellenség.Képes Claire félretenni az ellenérzéseit, hogy elfogadja a gyűlölt személy segítségét? Sikerülhet megmenteni mindenki életét?"

Vigyázzat a bejegyzés SPOILER-t tartalmaz,csak saját felelősségre!!!

Benina Bíborhajú sorozatának első részét annak idején nagyon vártam,és ha jól emlékszem nem is volt olyan rossz,de valahogy a második rész után nem érdeklődtem annyira,ezért csak most került sor az olvasására.

Az alapötletet érdekesnek találtam,bár ismerősnek is,ezért kíváncsi voltam,hogyan oldja meg az egyik főszereplő halálát és a párhuzamos dimenziót,ahol minden az ellentettje az eddig megismerteknek.
Sajnos egyikkel sem voltam teljes mértékben megelégedve.Szerintem egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni ebből az alapból.A nagyon nagy halál valahogy nem jött át.Nem volt kellan halálának akkora súlya,mint vártam volna,és utána Claire szenvedése is olyan műnek hatott,egyáltalán nem tudtam magam beleélni.

Ha jobban belegondolok,a legnagyobb bajom azzal volt,hogy minden olyan hirtelen történt,hogy nem volt mélysége a dolgoknak.Nem,nem kell 1000 sok oldalasnak lennie,de azért egy kicsit hosszabban is kifejthette volna a dolgokat. Kellan meghal.10 oldal megyünk a másik világba.2 oldal utazás,akiket keresünk mind egy kupacon vannak így nem is kell sokat mennünk- pedig kíváncsi lettem volna még a másik világra,hogy milyen különbségek vannak - jé,itt van barbár Kellan aki mindenkit fojtogat,de ez milyen jó,mert azért nem töri egyből el a nyakam biztosan szeret.És hipp-hopp tegnap még barbár volt,ma meg már hős szerelmes és milyen kis odaadó.Ezzel sikerült is leírnom a történet 3/4-ét.

Claire folyamatosan nyavalygott valami miatt.A végén már legszívesebben egy szeneslapáttal vigasztaltam volna,annyira idegesített a sajnálkozása.
Akiben némi potenciált láttam az Wentworth,és a Cat- Lucas páros.Remélem velük a későbbiekben is találkozunk majd,mert kíváncsi vagyok,velük mi lett/volt.

Mielőtt azt hinnétek,hogy annyira rossz a könyv,elmondom,hogy egész jól elszórakoztatott és kikapcsolt a fent leírtak ellenére,és ez elég nagy szó.

Azt nem mondom,hogy a nemsokára megjelenő harmadik részért rohanni fogok a könyvesboltba,de ha bent lesz a könyvtárban,akkor biztosan kiveszem elolvasni.

5/3

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 408

Madarat tolláról... (7)

Most a sokat vitatott Örökség tetralógiának az eredeti és a svéd változatát válogattam össze.De még mindig nem tudtam eldönteni melyik tetszik jobban :S

(katt és nagyobb lesz)

                                                                                                                     

Rick Riordan: Csata a labirintusban

 Percy Jackson és az olimposziak 4.

"Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponkánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak. 
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni. Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra."

Sajnos már az idejét sem tudom,mikor olvastam az előző részt,így az elején  fura volt a stílus és a történet is.Eléggé gyerekesnek hatott,egy olyan kosza gondolatom is támadt,hogy talán nem is olvasom tovább,de szerencsére nem így történt.
Egy két fejezet után visszarázódtam a sorozat ritmusába,és a régi jó ismerősök is szép sorban előbukkantak.
Újabb részleteket ismerhetünk meg a görögök furcsa szappanoperájából mai köntösbe bújtatva,és ilyenkor rájövök,hogy mennyire szeretem őket.

Maga a labirintus ötlete kiváló,főként, hogy így több helyszínt és eseményt köthet össze pofon egyszerűen.Ez jó húzás volt Riordantól :)
Mellesleg a szereplők is fejlődnek,pláne Percy,aki szerencsére már nem olyan hülye, mint amilyennek kinéz.Most kifejezetten voltak értelmes ötletei és megnyílvánulásai is.
És a vége után kíváncsi vagyok,hogyan fog befejeződni a sorozat,ezért lesni fogom,hogy mikor van bent a könyvtárban.

Összességében továbbra is csak ajánlani tudom a sorozatot,mert nagyon szórakoztató,és igaz,hogy néha gyerekes,de néha annak is kell lennie,elvégre ez egy ifjúsági könyv :)

5/4



Eredeti cím: Battle of theLabyrinth
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 344

Karen Marie Moning: Új nap virrad

"A nagy sikerű Tündérkrónikák 5. része. Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt. 
A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett. Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is! Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár. Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?"

Vártam egy kicsit,míg az olvasás után lecsillapodik a rajongói lázam,és most már talán reálisabb bejegyzést tudok írni róla.
Először is végre hozzánk is elérkezett az ideiglenes vég,(ugyanis Moning még fog írni Macről és Barronsról is,nem csak Daniről),és mondhatom a borító élőben még szebb mint  a képen,csak egy szépséghibája van,hogy így nem passzol a többihez.Ha jobban belegondolok,a harmadik rész sem illik bele a képbe ,de a sorozat hányattatott sorsát nézve örülök,hogy egyáltalán a kezemben tarthatom magyarul.

A sok kérdőjelre és bizonytalanságra ami eddig kiakasztott a sorozatban - persze jó értelemben - most válaszokat kapunk(na jó,a többségükre.De amik még maradtak,azok arra sarkallnak,hogy a további részeket is elolvassam majd) ,de nem a hagyományos "a végén minden egyszerre kiderül" módon,hanem mindig csak egy-egy kérdésre kapunk választ,ami így folyamatosan sokkban tartja az embert.És ami Mac 'kilétét' illeti! Sokszor annyira beleéltem magam,hogy már azon gondolkoztam,hogy ezt hogyan fogom feldolgozni,hogy megváltozik az identitásom/Macé(a végén már egy volt a kettő). Talán ez a rész volt az,ami érzelmileg a legjobban megmozgatott,és ez az utóbbi időben nem sok könyvnek sikerült.

Ami Barronsról kiderült,az nagyon tetszett,kicsit furcsán illeszkedett be a történetbe,de én díjaztam.Jaj,és eszem a kicsi szívét,ebben a részben szinte emberi volt-persze csak a maga tökéletességében- és jobban megismerhettük,mint  az eddigi négy részben.
Mac ... ez a lány ami mindent kibírt épp ésszel(!),le a kalappal előtte.A végére megtalálta önmagát,se túl rózsaszín,se túl sötét.  :)
A mellékszereplőkről se feledkezzünk meg,akik szintén jól felépített karakterek,és nem csak úgy odavágta őket Moning,igen is fontos szerepük van ilyen,vagy olyan téren.
Dani... sejtettem,de mégis ledöbbentem. Azért remélem a külön könyve - és talán Ryodan - visszahozza a belé vetett bizalmamat.

Összességében... Úristen!!! Ez eszméletlen jó volt! Érzelem és akció dús,tele csavarokkal és persze Barronssel! :D Aki nem olvasta az nagyon gyorsan álljon neki!

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak.

5/5(egy nagyon nagy csillaggal)



Eredeti cím: Shadowfever
Fordító: Laskay Ildikó
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 596

Szeptemberi zárás

Tudom,nem is kicsit vagyok megcsúszva a havi zárással,de ez a hülye sok zh :S
Szóval,ami a beszerzést illeti,csak egy könyvet vettem Fábián Janka: Emma szerelme személyében,aki féláron kínálta magát úgyhogy nem hagyhattam ott.
A másik polcgyarapító a Tündérkrónikák várva várt 5 (ideiglenesen)befejező kötete,amit a Cor Leonis kiadó jóvoltából  elolvashattam,és hamarosan értékelés is születik róla.
Egyéb elfoglaltságok miatt(beiratkozás stb.) kevesebb időm volt olvasni,de azért így sem szégyenkezem:
James Herriot: Ő is Isten állatkája
Takami Kósun: Battle Royale
Fábián Janka: Emma szerelme
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Amit még olvastam az Julie Kagawa: Winter's Passage című kb. 60 oldalas The Iron Fey novella,amiről talán majd egy pár szót szólok a második rész olvasása után.
Sajnos vissza kellett vinnem Szergej Lukjanyenko Őrség-sorozatának nyitókötetét olvasatlanul a könyvtárba,pedig  már kezdett tetszeni.

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

"Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül jelentené be a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén csak egyikük maradhat életben.

Ám Celia véletlenül rájön erre, s feladva a versenyt, közösen lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket onnantól fogva csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben gyanútlanul egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a meleg. 

Mestereik azonban megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, és közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen kiutat látnak, de ahhoz minden tehetségüket latba kell vetniük…"

Mióta a könyv megjelent nálunk,elég nagy népszerűségnek örvend,bár voltak olyanok is akiknek nem nyerte el a tetszését.Persze én is el akartam olvasni,köszönhetően a gyönyörű borítónak és az izgalmas fülszövegnek,de azért kicsit drágának találtam ahhoz,hogy megvegyem. Végül is könyvtárból hoztam ki,de így utólag már nem is bánom.

A történet érdekesen indult,tele volt rejtéllyel és titokzatossággal,izgatottan vártam a folytatást és a sokak által emlegetett varázslatot,ami olvasás közben kapta el őket.De sajnos engem nem kapott el.A könyvben volt varázslat,de a szobámban nem volt.Annyira akartam szeretni,egészen a végéig reménykedtem,hogy valami csak lesz,ami levesz a lábamról.Még most is várok :(  Az írónő által alkalmazott idő-és nézőpontváltással sokszor az ellenkezőjét érte el,mint amit akart.Néha annyira zavaros lett az egész,hogy többször is vissza kellett lapoznom,hogy most kinek az idejében is vagyok.
A túl sok titkolózásnak és homálynak pedig az lett az eredménye,hogy a szereplőket egyáltalán nem kedveltem meg,nem is érdekelt mi lesz velük.És ezek az instant szerelmek!
Én nem tudom,hogy Morgenstern elképzelte-e egyáltalán a cirkuszt amit teremtett,vagy csak a hasára csapott,hogy legyen minden fekete-fehér.Bizonyos helyeken/sátrakban ez még jól is néz ki,de hogy az egész olyan legyen? A cirkuszok pont arról híresek,hogy színesek,ezek hiányában egyhangúak és "szürkék" lennének.

De hogy azért valamit pozitívumot is mondjak,értékeltem a magának a cirkusznak és a versengésnek az ötletét - bár ez utóbbinak nem sok értelmét láttam- és bizonyos sátrakba én is szívesen besétálnék,és megnézném azokat a híres órákat is.
A magyar kiadás gyönyörű,bár lehet jobban örültem volna,ha belül többet kapok.Viszont nagyon sok volt a nyomtatási hiba.

Összességében számomra nagyon-nagy csalódás volt,sokkal többet vártam tőle.Az írónőben van potenciál,majd talán későbbi munkáiban jobban örömöm lelem.

5/3




Eredeti cím: The Night Circus
Fordító: Rakovszky Zsuzsa
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 400