Pittacus Lore: A negyedik

"Pittacus Lore a Lorieni Bölcsek bölcse. Tizenkét éve él a Földön, készül a bolygó sorsát meghatározó, mindent eldöntő háborúra. Tartózkodási helye ismeretlen. A Lorienről érkeztünk a Földre. Tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősökkel eddig csak filmekben vagy képregényekben találkozhattatok, de mi valóban létezünk."

Valamiért bekattant nekem,hogy ezt a filmet nekem meg kell néznem,mielőtt még elolvasnám a könyvet.De persze pont fordítva alakult a dolog.
Nagy bátran vettem meg a könyvet,mondom valami új ötlet,de miután már itt figyelt a polcon,akkor kezdett jó pár negatív kritikát begyűjteni magának.Így tehát,miután a héten jutott rá időm,remegve vettem kezembe,és nem számítottam semmi jóra.

Kezdem a rosszal.A sokak által hiányolt leírások tényleg nincsenek ott.Csak pár szót ír az emberek kinézetéről,de az arcukat nem nagyon mutatja be.Na most ez valakinek lehet jó is meg,meg rossz is.Így mindenki saját szereplő kinézetet teremthet magának és ehhez nagyobb szabadságot kap,de ezek mellett semmi támpont nincs,amiről kiindulhatnánk, és én mondjuk kíváncsi lettem volna,hogy a szerzők milyennek képzelik el a "hőseiket".
Ami engem a legjobban zavart,azok a tőmondatok voltak.Nem igaz,hogy belehalt volna pár összetett mondatba.A vesszők nagyon szépek ám nyomtatásban,úgyhogy nyugodtan lehet őket használni!
Volt pár fura dolog,amire nem találtam magyarázatot hiába figyeltem erősen.

A John-Sarah szerelmi szál nekem nem nagyon jött be,és el nem hiszem,hogy egy fiú igy gondolkodik egy lányról.Néha már kicsit Bellás volt."Olyan gyönyörű,nála nincs szebb stb."
Na jó azért pár helyen nevettem rajt,hogy milyen zavarban van meg hülyeségeket beszél John.

A jó oldala,hogy a történet alapjában véve engem érdekelt,a különböző adottságok bemutatása a Lorinon és a Földön egyaránt.
A szereplők közül sajnos nem mindenkit lehet jobban megismerni.John egész szimpatikus volt,bár a fentebb említett Bellás viselkedése,meg a "szuper-ufó vagyok,de azért nem egy géniusz" kicsit idegesítőek voltak.
Henri az a tipikus tanító.Valahogy mindig Brom(Eragon)jutott róla eszembe.
Hatodik stílusa tetszett,ő inkább harcos forma,mint Négyeske.Sajnálom,hogy a következő rész nem az ő szemszögében játszódik.
És itt van ég nekünk a Bernie Kosar névvel "megáldott" kutyus,akit nem szabad kifelejteni a sorból.Szerintem ő az agy a bandában :D

Úgy összességében nem volt rossz.Olyan egyszer olvasós,de azért elszórakoztatott és kikapcsolt.

A folytatást is szerintem el fogom olvasni,ami elméletileg az ősszel jelenik meg Hatos fokozat címmel(lehetett volna valami értelmesebb magyar címet adni neki)És elvileg igy fog kinézni:

Nem rossz...ezért is raktam a tüzes borítót a sok közül,mert az jobban illik ehhez is.
A filmet megnéztem,de valami iszonyat minőségben,ezért majd a látvány miatt meg kell majd néznem még 1-szer.Nézhető,de azért abban is vannak furcsa dolgok,amit most nem feszegetnék,engem viszont a képességek felcserélése zavart.Látszik,hogy a látványvilágra meg az akcióra gyúrtak inkább,azon a téren sikerült elérniük amit akartak.


5/4

Eredeti cím: I Am Number Four
Fordító: Illés Róbert
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2011
Hossz: 346 oldal