"A kelta eredetű Trisztán-monda első írásos feldolgozásai a XII. századból maradtak ránk. Ezeket a jobbára töredékes francia és német forrásokat olvasztotta egybe Joseph Bédier francia irodalomtörténész gyönyörű, modern prózaritmusban írott műve. Nem változtatott rajtuk, csak avatott és ihletett kézzel csiszolta őket pompás formába, megőrizte a rege naív báját, a keresztény lovagi világgal éppen csak beoltott kelta álomvilágot, s kerek háromszáz kiadásban diadalra vitte a halálhozó szerelem halhatatlan megfogalmazását. Tarkabarka hűbéri világban játszódik a történet, a két szerető még csodák, sárkánykígyók, torzonborz állatemberek, irdatlan óriások közepette küzd a boldogságért. De a szerző, a modern ember – bár maga is álmélkodó szemmel nézi, fürkészi a képzelet alkotta valóságok országát – már tudja, hogy „ami varázslóknak van hatalmában, azt a szív is véghez tudja vinni szerelem és vitézség erejével”. Ezt hagyja örökül a késői olvasóknak „minden szeretőknek, senkinek se másnak”."
Pár hete ment a tv-ben a legújabb feldolgozása a történetnek.Természetesen most is lemaradtam az elejéről,de sebaj.Nekem rémlik az is,hogy kiskoromban láttam egy régebbi verziót,ami hűebb volt a mondához.Persze egyből nekiestem a google-nek,megtaláljam a legpontosabb könyvfeldolgozást.Ez kicsit nehéz volt,mert ahogy Szabics Imre előszavában olvashatjuk,hogy több fajta változata maradt fenn Trisztán és Izolda szerelmének,ezeket Joseph Bédier összegyűjtötte,és egy történetbe gyúrta őket.
Szerintem ez az a sztori,amit mindenki legalább annyira ismer mint a Romeo és Júliát.Adva van egy férfi és egy nő,akiknek nem lehetne,de egymásba szeretnek és sok viszontagság és az egymástól való távollétet nem képesek elviselni,és így tragikus lesz a befejezés.
Szeretem a középkorban játszódó történeteket,és annak ellenére,hogy tipikusan regés,mondás a leírásmód,nem volt vele problémám.
Pár dolog pedig kifejezetten tetszett,amikor nem pont szó szerinte értve a dolgok sokkal szebbek lesznek,mint ahogy első ránézésre.Ilyen volt pl. az,hogy bájital hatására lettek szerelmesek,ami egyszerre lehet a legédesebb nektár,de akár méreg is.AZ ilyen dolgok tetszettek,meg az ahogy a szerelmesek mi mindenre képesek,és milyen fifikásak lesznek,ha arról van szó,hogy le ne leplezzék őket.Továbbá nagyon jók voltak az emberi természetet jellemző leírások,és azok valamelyik szereplő általi bemutatása.Gondolok itt pl arra amikor Izolda azt hiszi,hogy Trisztán mást szeret,és ezért nem hisz neki.Tipikus.Vagy az általam legjobban utált ember Fehérkezű Izolda tette.Ha nem lehet az övé,ne legyen másé se.
Bár mindenki tudja mi lesz a történet vége,mégis azért drukkoltam,hogy valahogy mégis összejöjjön nekik.Nem egy letehetetlen,fantasztikus és eget rengető könyvről van szó,de aki kíváncsi a regére az bátran olvassa el.
5/3.5
Eredeti cím: Le roman de Tristan et IseutFordító: Pap Gábor
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Kiadás éve: 1990
Hossz: 155 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése