"Júlia előtt két út áll: szerelem nélküli, elrendezett házasság vagy lázadás. Az éles eszű lány, aki nemcsak rajongója Dante romantikus költészetének, de maga is verseket ír, nem hajlandó fejet hajtani a hagyományok előtt, és beletörődni a szülők akaratába, mint imádott barátnője, Lucrezia. Júlia sorsa örökre megpecsételődik, amikor egy álarcosbálon megismeri a családjával viszálykodó Monticecco család fiát, Rómeót. Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött."
Lehet,hogy ezért egyesek meg fognak kövezni,de be kell valljam,nem igazán voltam oda a Rómeó és Júlia-ért.Mindenhol akkora felhajtást csaptak körülötte,nézzük csak meg a különböző filmfeldolgozásokat,musicaleket stb. mindenhol azt mondják,hogy ez a világ legromantikusabb története és egyéb csöpögős dolgok.Ezért aztán amikor kötelező olvasmányként el kellett olvasnom nagyon nagyot csalódtam benne.Lehet,hogy csak én nem éreztem benne azt a hatalmas nagy romantikát.Szerintem a Shakespeare által irt műben nincs benne az,amit a feldolgozásokban annyira kihangsúlyoznak.Nem értettem,hogy most ők miért is szerelmesek annyira egymásba,mikor csak párszor találkoztak.Lehet,hogy én vagyok ennyire fatuskó,de nekem ez tényleg nem jött át.
Ezekből az okokból kifolyólag kíváncsian vettem kézbe Robin Maxwell átdolgozását,és szerencsére kellemesen meglepetés volt.
A történetben csak pár dolog van megmásítva,de így legalább volt egy kis újszerűség benne,és érdekesebb is lett.Mindenesetre sikerült megtalálnom benne,amit az eredetiből hiányoltam.Láttam azt,hogy nem csak egyik pillanatról a másikra lettek annyira szerelmesek egymásba,hogy tudjuk mi lett a vége.Adott az egésznek egy kis mélységet,hogy jobban beleláttunk a szereplők fejébe,hogy türelmetlenül várják a viszontlátást,vagy hogy milyen jól érzik magukat egymás társaságában.
E/1-ben van megírva úgy,hogy a történet nagy részét Júlia meséli el,de ahol ő nem lehet jelen áttérünk Rómeóra.Ez egyáltalán nem volt zavaró,sőt így legalább teljesebb képet kaptunk a történtekről.A szereplők között volt,akivel szimpatizáltam,volt akit utáltam és akadtak olyanok is akik teljesen közömbös maradtam.A "főgonoszunkat" nagyon rühelltem,elég egy jellemtelen alak,akit a sokadik x után is az anyja irányít.A főszereplőket sikerült némiképp megkedvelnem.Szerintem jót tett Júliának,hogy költői hajlammal,ésszel és bátorsággal lett felruházva,nem csak fekszik az ágyban és várja,hogy valaki megmentse.A barátnője Lucrezia tipikus jó barát,aki nem csak bólogat mindenre,hanem azt is megmondja ha valami szerinte helytelen.
Ezek után már én is jobban szeretem Rómeó és Júlia történetét.Kicsit érdekesnek találtam a vég(én) bemutatását.Ami nem igazán tetszett a könyvben,az a Szerelemistenes dolog,azt nem nagyon értettem,a másik pedig a sok olasz kifejezés,aminek a nagy részéből semmit sem értettem.Lábjegyzetben megmagyarázhatták volna őket.Ha ezek felett eltekintünk egy egész jó kis romantikus történetet olvashatunk.
5/4.5
Eredeti cím: O,JulietFordító: Dobory Dóra
Kiadó: Tercium
Kiadás éve: 2010
Hossz: 284 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése