Cassandra Clare: Üvegváros

"Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron? "

Mindenki nagy örömére megjelent végre!!! A rajongóknak nem fog csalódást okozni,mert méltó befejezés lett az első szakasznak,ugyanis az írónő folytatni fogja a sorozatot még 3 résszel,amit már nem tudom milyen "lógiának" hívnak.

A második részt 2010 júniusában olvastam,úgyhogy majd megütött a guta a sok csúsztatás miatt.A közel egy év alatt pedig ki is ment a fejemből,hogy milyen jó is a sorozat.Amikor megvettem,kicsit halogattam,de rájöttem,hogy felesleges.Nem is tudom mikor olvastam utoljára olyan könyvet,ami ennyire tetszett volna.
Ahogy az Clare-től már megszoktuk,fordulatos történettel áll elő,igaz néhol kicsit kiszámítható volt,de ez nem érdekelt,legalább azt gondolhattam "Na ugye!Én megmondtam.Tudtam,hogy nekem lesz igazam!"

Jace még mindig nagy favorit.Ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.A szarkazmusa még mindig közel áll hozzám(biztos,mert én is ilyen kis bunkózó vagyok :D )A korához képest éretten gondolkodik,és folyton pörög,mindig csinál valamit és szerez pár sérülést,de azért valahol mélyen az ő kicsi lelke nagyon érzékeny.
Clary és Luke továbbra is a szimpatikus kategóriába tartoznak,Simon most már közelebb van a 0-hoz mint a -10-hez a tetszési skálán,Valentine most is megszállott,ő hozta a várt eredményt(SPOILER bár a végén elég egyszerűen meghal SPOILER)
Sebastiant pedig utáltam.Én nem tudom,hogy lehet őt szeretni,pedig már hallottam,hogy van TeamSebastian is.Nekem akkor is a kis szöszi a kedvenc :)

A borító szép lett,akárhányszor ránézek a polcomra,mindig egyből kiszúrom,pedig van nála rikítóbb színű is.A 4. rész: City of Fallen Angels magyar kiadása novemberre van tervezve,csak nehogy úgy járjon ez is,hogy tologatják.
Clarenek van egy másik sorozata is ami szintén árnyvadászokról szól,csak a múltban játszódik(Clockwork Angel),ezt októberre tervezik kiadni és természetesen már rajt figyel az elolvasandó listán.

5/6

Eredeti cím: The Mortal Instruments - City of Glass
Fordító: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Hossz: 498 oldal

Elizabeth Goudge: Holdhercegnő

"Egy röpke pillanatig Maria úgy gondolta, egy kis fehér lovat látott, lobogó sörénnyel és farokkal, büszkén magasra emelt fejjel, amely mintha megtorpant volna röptében, mikor meglátta őt.”
Maria Merryweather idegenként kerül Holdföldére, ám a Holdhercegnő és csodálatos fehér lova legendája hamar elvarázsolja. Elhatározza, hogy visszaállítja a völgy békéjét és boldogságát. Márpedig ha ő valamit elhatároz…"

A Csupó Gábor által készített film nagyon tetszett a maga kis világával,de leginkább a képi világ ragadott meg.Amikor megláttam a könyvet a könyvtárban,mondom miért is ne?,úgyhogy kivettem.

Bájos,tündéri,aranyos vagy ezekhez hasonló szavakkal tudnám jellemezni a leginkább.Holdfölde nagyon jó kis hely,szívesen élnék ott,pláne,ha az emberhez ennyi állat szegődik mint Mariahoz,aki szinte családtagként kezeli őket.A leírások nagyon szépek,könnyen odaképzelhetjük magunkat a virágokkal teli kertbe,vagy a Paradicsom-dombra.

A folyamatosan elénk tárt titkok,és azok megfejtése teszi igazán izgalmassá az amúgy egyszerű kis mesét,ahol a szereplők hiteles emberi tulajdonságokkal rendelkeznek (kíváncsiság,büszkeség stb),de mindenki jó.

Én már eléggé kinőttem belőle,de azért a kisebbeknek biztosan nagyon tetszene.

5/4.5

Eredeti cím: The Little White Horse
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2009
Hossz: 248 oldal

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket,a lányoknak locsolót,a fiúknak piros tojást,a kicsiknek meg nyulat(csoki vagy igazi)kivánok!

Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen

"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."

Nagyon sokat gondolkoztam azon,hogy mit is írhatnék róla.Mivel egy csomóan már kifejtették,hogy milyen a fordítás,milyen a történelmi hitelessége(amit én ha akarnék se tudnék ellenőrizni,mert rém béna vagyok töriből) úgyhogy csak szimplán azt írom,amit olvasás közben gondoltam,éreztem.

Annyit tudtam mielőtt megvettem,hogy egy csak visszamegy valahogy az időben,és találkozik ott egy helybelivel és nagy romantika lesz a vége.Mondom,miért is ne,és már itt is feszített a polcon a maga kb 900 oldalával és hatszáz kilójával.Meg valóban hatalmas egy jószág azt meg kell hagyni!Nekem is csak úgy sikerült megúsznom az ínhüvelygyulladást,hogy egyik oldalt egy 10-es csomag zsepivel,a másikon meg a telefonommal kitámasztottam.

És nekem lényegében ez volt vele a legnagyobb problémám,hogy nagyon hosszú.Ahhoz képest,hogy már elején márciusban megvettem,csak most végeztem vele.Szerintem nyugodtan lehetett volna valamivel rövidebb is.Már szinte olyan volt,mint egy brazil szappanopera,aminek soha sincs vége.

Amikor sikerült 1-nél több fejezetet egyszerre elolvasni,akkor nagyon jól lekötött,főleg azok a részek,amikor Claire éppen valakit gyógyítgat.(tudom,kicsit beteg vagyok,hogy pont a sebvarrós részek tetszettek,de én már csak ilyen vagyok)Úgy gondolom,hogy Claire akkor adta igazán a bátor és sokszor vakmerő énjét,mikor egyedül volt.Amint valaki ott termett,hogy megmentse,mindjárt alábbhagyott az ezekkel.Szimpatikus szereplő lett számomra,amint átkerült a körön,mert előtte szinte csak unta magát és alig tevékenykedett valamit.
Jamie nagyon rendes gyerek,tényleg szerethető,annak ellenére,hogy sokszor ösztönlényként viselkedik és olyankor tudjuk,hogy nem a fejében van az esze.És ha nem minden második mondatát kezdené úgy hogy "ó,igen" akkor még jobb lenne.

A történet adóbeszedős és egyéb hasonló részei nem voltak túl érdekfeszítőek,de a boszorkányégetéses annál inkább.Engem a kínzásos dolgok sem zavartak annyira(na jó néha egy kicsit),de a túl sok ágyjelenet párszor már felhúzott.Az ifjú pár a mézeshetei nagy részét az ágyban töltötték és mást nagyon nem is csináltak.(látszik,hogy akkor még nem volt tv)

Nem mondom azt,hogy katartikus élmény volt,de amiért elszórakoztatott közel egy hónapig,ezért kap egy ötös alát,és a folytatásnak is megnyerte a bizalmat,ami elvileg ősszel jelenik meg Dragonfly in Amber címmel.Amúgy kb a 7.résznél tartanak külföldön.

5/5,

Eredeti cím: Outlander
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 908 oldal

Robin Maxwell: Ó, Júlia!

"Júlia előtt két út áll: szerelem nélküli, elrendezett házasság vagy lázadás. Az éles eszű lány, aki nemcsak rajongója Dante romantikus költészetének, de maga is verseket ír, nem hajlandó fejet hajtani a hagyományok előtt, és beletörődni a szülők akaratába, mint imádott barátnője, Lucrezia. Júlia sorsa örökre megpecsételődik, amikor egy álarcosbálon megismeri a családjával viszálykodó Monticecco család fiát, Rómeót. Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött."

Lehet,hogy ezért egyesek meg fognak kövezni,de be kell valljam,nem igazán voltam oda a Rómeó és Júlia-ért.Mindenhol akkora felhajtást csaptak körülötte,nézzük csak meg a különböző filmfeldolgozásokat,musicaleket stb. mindenhol azt mondják,hogy ez a világ legromantikusabb története és egyéb csöpögős dolgok.Ezért aztán amikor kötelező olvasmányként el kellett olvasnom nagyon nagyot csalódtam benne.Lehet,hogy csak én nem éreztem benne azt a hatalmas nagy romantikát.Szerintem a Shakespeare által irt műben nincs benne az,amit a feldolgozásokban annyira kihangsúlyoznak.Nem értettem,hogy most ők miért is szerelmesek annyira egymásba,mikor csak párszor találkoztak.Lehet,hogy én vagyok ennyire fatuskó,de nekem ez tényleg nem jött át.
Ezekből az okokból kifolyólag kíváncsian vettem kézbe Robin Maxwell átdolgozását,és szerencsére kellemesen meglepetés volt.

A történetben csak pár dolog van megmásítva,de így legalább volt egy kis újszerűség benne,és érdekesebb is lett.Mindenesetre sikerült megtalálnom benne,amit az eredetiből hiányoltam.Láttam azt,hogy nem csak egyik pillanatról a másikra lettek annyira szerelmesek egymásba,hogy tudjuk mi lett a vége.Adott az egésznek egy kis mélységet,hogy jobban beleláttunk a szereplők fejébe,hogy türelmetlenül várják a viszontlátást,vagy hogy milyen jól érzik magukat egymás társaságában.

E/1-ben van megírva úgy,hogy a történet nagy részét Júlia meséli el,de ahol ő nem lehet jelen áttérünk Rómeóra.Ez egyáltalán nem volt zavaró,sőt így legalább teljesebb képet kaptunk a történtekről.A szereplők között volt,akivel szimpatizáltam,volt akit utáltam és akadtak olyanok is akik teljesen közömbös maradtam.A "főgonoszunkat" nagyon rühelltem,elég egy jellemtelen alak,akit a sokadik x után is az anyja irányít.A főszereplőket sikerült némiképp megkedvelnem.Szerintem jót tett Júliának,hogy költői hajlammal,ésszel és bátorsággal lett felruházva,nem csak fekszik az ágyban és várja,hogy valaki megmentse.A barátnője Lucrezia tipikus jó barát,aki nem csak bólogat mindenre,hanem azt is megmondja ha valami szerinte helytelen.

Ezek után már én is jobban szeretem Rómeó és Júlia történetét.Kicsit érdekesnek találtam a vég(én) bemutatását.Ami nem igazán tetszett a könyvben,az a Szerelemistenes dolog,azt nem nagyon értettem,a másik pedig a sok olasz kifejezés,aminek a nagy részéből semmit sem értettem.Lábjegyzetben megmagyarázhatták volna őket.Ha ezek felett eltekintünk egy egész jó kis romantikus történetet olvashatunk.

5/4.5

Eredeti cím: O,Juliet
Fordító: Dobory Dóra
Kiadó: Tercium
Kiadás éve: 2010
Hossz: 284 oldal

Rick Riordan: A titán átka

"Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabeth-re ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától. A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden. A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak. A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…"

Akkora mázlim volt,mert még épp beiktatás alatt volt amikor mentem,úgyhogy én vagyok az első aki kivehette a könyvtárból.Ez a rész sokkal jobban elnyerte a tetszésem,mint az előző.Azzal sem volt bajom,de ez valahogy izgalmasabbra sikerült és jobban el tudtam merülni benne.

A történet most is a szokásos barangolós,szörnyölős szisztéma szerint megy,de mi(én és jómagam)pont ezt szeretjük benne!Olyan mint a régi görög mítoszok,amikben a hősre valamilyen feladatot bíznak,megküzd a szörnyekkel és közben isteni segítséget vagy éppen átkot kap.

Azért annak örülök,hogy nagyjából sikerült megfejtenem a próféciát,és jól olvastam a jelekből,ami Percy barátunknak még mindig nem megy.De valljuk be azért már fejlődik.Egy kicsit :) Mint azt már megszoktuk,újabb mitológiai "állatkák" és személyek jelennek meg.Az előző részből hiányoltam az isteneket,de ebben a részben azért megismerünk közelebbről párat.Mindig is az ő leírásuk, és sokszor kifigurázásuk tetszik a legjobban.A görög istenségek közül mindig is Artemisz volt a favoritom,és láss csodát ki van ebben a részben!Azért az ikertestvére Apollón is nagyon tetszett a maga lazaságával:) Mivel én nem tudtam mi az a mantikór ezért megkerestem,és így fest:

Percyke már tapasztaltabb a kalandok terén,most már talán nem ront neki mindennek,amit meglát,de az érzéseiről még van mit tanulnia.Ha Aphroditénak kell utalni rá,hogy mi a helyzet,ott már tényleg gondok vannak :)
Örömmel vettem,hogy Mr D. is kezdi "megemberelni" magát.Fekete Péter pedig visz mindent,mint a piros hetes.

U.I.:A borító még mindig nagyon jó :D

5/5

Eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Titan's Curse
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 286 oldal

Tim Davys: A halállista

"Medve Eriknek mindene megvan: sikeres karrier a reklámszakmában, gyönyörű feleség, pazar otthon. Tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen fiatalkorában, Galamb Miklós maffiafőnök alkalmazottjaként az élete drogokról és szerencsejátékokról szólt. Ám a múlt nincs olyan távol, mint azt Erik szeretné. Egy reggel ugyanis Galamb Miklós két gorillája társaságában becsönget hozzá, mert azt hallotta, hogy a neve szerepel a Halállistán. Erik feladata, hogy a nevét lehúzzák róla. Ha sikerrel jár, minden rendben. Ha nem, úgy imádott feleségét, Nyúl Emmát fogják széttépni. Erik összeszedi a régi csapatát – egy komplexusos varjút, egy gőgös kígyót és egy meleg antilopot –, hogy kiderítse, tényleg létezik-e a Halállista, és ha igen, hogyan lehet valaki nevét kihúzni róla…
A titokzatos svéd szerző, Tim Davys regénye alaposan felkavarta a krimi állóvizét, amikor tavalyelőtt megjelent Amerikában. Mollisan Town lakói ugyan plüssállatok, de a város Dashiell Hammett és Raymond Chandler világát idézi, a szereplők pedig a legkeményebb keményfiúk, a legvadítóbb nők és a legkegyetlenebb bűnözők ebben az üdítően friss, egyedi és feledhetetlen krimiben."

Szerintem ahogyan az emberek többségét,engem is azért érdekelt,mert ez egy krimi plüssökkel.Be kell valljam nem nagyon olvasok krimiket,mert megőrülök mire a végére érek,hogy tudjam helyesen gondoltam-e a rejtélyt.Ennek ellenére szeretem az ilyen típusú filmeket is.

Az elején olyan volt,mintha egy fekete-fehér filmet néznék,amit a főszereplő kommentál.Itt még állatként képzeltem el a szereplőket,de ahogyan haladtunk előbbre a történettel,egyre inkább emberibbek lettek,míg végül már az volt a furcsa,hogy miért vattát köp az illető vér helyett.

A történetet sikerült elég jól tekergetni,hogy rendesen oda kelljen figyelnem.Mindig kiderült valami,aztán más szemszögéből meg megtudtuk,hogy mégsem úgy van minden,ahogyan korábban gondoltuk.Itt térnék ki arra,hogy a könyvben van jó pár nézőpontváltás,ami olyan balladai homályossá teszi az eseményeket,viszont így az adott szereplő gondolatait is jobban megismerjük és könnyebben megértjük.
A "fő" gyanúsítottra jó volt a tippem,ez nem okozott nagy meglepetést,viszont más szereplők,és történések igen.Miután végeztem,át kellett gondolnom az egészet,hogy felfogjam mi is történt.

A szereplők rendelkeznek minden emberi tulajdonsággal,főként a rosszakkal.(Nekem egyből a Sin City ugrott be)Medve Eriket az elején kedveltem,de amint más szemszögéből láttam én sem szerettem már annyira.A szeméttelepes ügye nem lepett meg,mert kinézem belőle,de azért a gondolat kicsit elborzasztott.A többiek nem nagyon kerültek hozzám közel,vagy ha mégis sikerült eljátszaniuk a bizalmamat.

Összességében jó olvasmánynak bizonyult,igaz néha kicsit vontatottan haladtam vele,de ezt még elnézem neki.

5/4.5

Eredeti cím: Amberville
Fordító: Varga Bálint
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2010
Hossz: 300 oldal

Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem

"Egy bagoly, egy lány és a szeretet különös története.
Stacey O'Brien biológus 1985-ben, Valentin napon ismerte meg a négynapos gyöngybagolyfiókát – és a végzetes találkozás bámulatos, 19 évig tartó kapcsolattá nőtte ki magát. A szárnyideg-károsodott kisbagolyról megállapították, hogy soha nem tud majd tökéletesen repülni, és egyedül nem maradna életben a vadonban. O'Brien, a caltechi bagolylaboratórium fiatal asszisztensnője azonnal beleszeretett a szerencsétlenül járt bagolyfiókába, és magához vette a madarat. A humoros és megrendítő történet kettejük drámai, két évtizedes kapcsolatát meséli el."

Be kell valljam,nekem nagyon tetszett!Az elején arra számítottam,hogy csöpögni fog majd az egész,de szerencsére nagyot tévedtem.Képes voltam két délután kiolvasni úgy,hogy alig vettem észre milyen gyorsan haladok.Igaz a legelején volt egy kis problémám azzal,hogy néha elkezdi mondani a fő szálat,aztán már egy régebbi emlékkel folytatja.Pár ilyen után már hozzászoktam,és nem volt vele több gondom.

Terveim közt szerepel,hogy állatorvos leszek,ezért nagyon örültem,amikor egy-egy biológiai érdekességgel ismertetett meg pl.: hogy a gyöngybaglyoknak nem egy magasságban van a két hallójárata, vagy a biológusok mindennapjai :)
Úgy tudott mesélni erről a 19 évről,hogy úgy éreztem ez jobb mint egy kitalált regény.A képeket pedig díjazom,igaz többet is nézegettem volna még.

Sok mindent megtudtam a biológusok munkájáról,szerelmi életéről és hóbortjaikról;és nem utolsó sorban a gyöngybaglyok életmódjáról is.(és azokról akik az eldugott irodákban dolgoznak,csak sajnos a becenevükre nem emlékszem)
Csak ajánlani tudom a könyvet azoknak akik szeretik az állatokat,meg azoknak is akik nem.Szerintem megéri elolvasni.

5/5

Eredeti cím: Wesley the Owl
Fordító: Molnár Edit
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 270 oldal

Pálfi Norbert: Noé bandája

"Vajon milyen emberek az állatok? Tudnak gondolkodni? Vannak érzelmeik? Hallgatnak zenét? Szeretik a forralt bort? Boldogan élnek, vagy senyvednek a teremtés kontraszelektív hulladékgyűjtőjében? Hisznek Istennek? Hisznek Darwinnak? Szeretik a szépet? Szeretik a csúnyát? Szeretik a pénzt? Hazudnak maguknak, vagy kíméletlen őszinteséggel üldözik démonaikat a genetikailag örökölt depresszió sötét labirintusában? Jók vagy gonoszak? Értik a tréfát, vagy csak értékelik? Egymást kínozzák vagy csak önmagukat?
PÁLFI NORBERT biológiájában semmi sem hasonlatos a tudomány álságos romantikájához.
Pálfi lepkegyűjteménye nem múzeumi anyag. Aesopus agyondajkált hagyományaitól indulva eljut az állatvilág igazi valóságáig, ahogy mezőgazdasági thrillerének felvillannak félelmetes, fehér lapjai.
Pálfi betekintést enged az állatok hétköznapjaiba, megmutatja valós, igazi énjüket, tudatlan, kegyetlen, gonosz, türelmetlen, irigy életük hétköznapjait. Ebben az állatkertben bizony veszélyes a rács mögötti történetek etetése, simogatása. Hiszen a rács csak elválaszt, meg nem különböztet. És ha bárkinek nevetni támadna kedve, az bizony szégyellje magát.
Mert ez egyáltalán nem vicces!"

Hogy milyen felindulásból vettem ki,már nem tudnám megmondani,de érdekes egy olvasmány volt az biztos.
Az egész félépítése ismert fabulákra alapoz,csak kicsit átköltötte. Emberesítette az állatokat,és annak is a negatív részét.Mindennek a piszkos oldalát látja,ami sokszor nagyon vicces volt,de valljuk be ugyanakkor szomorú is,mert ráismerünk a mai világunkra.

A legtöbb történet tetszett,de az már kevésbé,hogy egy történetet többször is leírt,igaz másképpen.Szerintem,ha egyféle-képpen mutatja be a mesét,az is bőven jó lenne,nem kellett volna még 2-szer megismételni az oldalnövelés céljából.És ott vannak még a nagyon nagy bölcsességeket tartalmazó "tanulság"-ok,aminek többségében van értelme,de néha olyan szintű volt,hogy nem tudtam,most sírjak-e vagy nevessek :D
Mellesleg a rajzok is hasonló hatással voltak rám.

Utólag csak annyit,hogy Noénak furcsa bandája van,és az a bizonyos kerítés is elég alacsony XD

5/3

Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2008
Hossz: 182 oldal

Könyvtárlátogatás

A délutánom megint a könyvtár kifosztásával telt.Egy osztálytársam is elkísért,és felajánlotta,hogy fogja a könyveket amit kiválasztottam,míg tovább vadászom.Szegény,nem tudta,hogy mire vállalkozik.
Nem lett meg minden amit akartam,de a fő célpontokat szerencsére el tudtam hozni.A Percy Jacksonnal olyan nagy szerencsém volt,hogy még csak a főbb adatai voltak beiktatva,de a könyvtárosnéni azért odaadta nekem,és milyen barátságosan mosolygott :D már ezért megérte felkelni.


A mai zsákmány: Pálfi Norbert: Noé bandája
Rick Riordan: A titán átka
Cornelia Funke: Bűvölet
Robin Maxwell: Ó, Júlia!
Tim Davys: A halállista
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Elizabeth Goudge: Holdhercegnő
Alyson Noël: Blue Moon – Kék Hold

Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: A csodálatos kutyadoki

"A kutyád az őrületbe kerget? Agresszív, ideges, félénk vagy egyszerűen csak túl feszült? Négylábú barátod talán valami megszállottja: felugrál mindenkire, aki belép az ajtón, vagy azzal nyaggat, hogy újra és újra eldobd neki ugyanazt a koszos, zöld teniszlabdát?
Vagy esetleg úgy érzed, a te kutyád tökéletes, de szeretnéd, ha kettőtök kapcsolata még teljesebb lenne? Szeretnéd megtudni, mi motiválja? Szeretnél bepillantást nyerni a világába, hogy szorosabb kapcsolatot alakíthass ki vele? Ha a fentiek bármelyikére igennel feleltél, akkor jó helyen vagy.
Manapság annak ellenére, hogy több könyv, több segítség, több képzési eszköz és még többféle jutalomfalat áll rendelkezésünkre, több neveletlen kutya van, mint valaha. Elérhetőek ugyan az eszközök ahhoz, hogy kutyáinknak jó nevelést adhassunk, mégsem értjük igazán kedvenceink természetét. Mindamellett, hogy legtöbbünk jó szándékú és szerető kutyatartó, a megértés hiánya sok problémához vezethet. Egyszerűen fogalmazva, a kutyák nem kis emberek. Nem úgy gondolkodnak, nem úgy viselkednek, és nem úgy látják a világot, ahogyan mi. A kutya az kutya, és meg kell tanulnunk a kutyát tisztelni bennük. Óriási kárt okozunk, ha emberként kezeljük őket, és a legtöbb viselkedési probléma éppen ebből fakad.
Cesar Millan kutyaviselkedési szakember segítségével a kutyánk szemével láthatjuk a világot, és kiküszöbölhetjük a viselkedési problémákat. Ebben a könyvében arra hívja fel az olvasók figyelmét, hogy a kutyanevelés legfontosabb része az ember és kutya közötti egészséges kapcsolat megteremtése és a határok egyértelműsítése."

Amikor néha napján tv-t nézek akkor mindig megnézem A csodálatos kutyadokit.Van benne valami,amit csinál,mert nem különböző fajta pórázzal meg lekötéssel és szájkosárral próbálja meg megoldani a problémát,hanem az eredeti okot keresi,és többségében sikerül is megoldania neki.Most órákat tudnék erről beszélni,de megpróbálom a könyvet értékelni inkább.

Cesar tényleg fantasztikusan csinálja amit csinál,de nem a könyvírás :D Az elején bevezeti az életével,és csak aztán kezdi el a módszerének alapgondolatait leírni.Ezzel még nem is lenne semmi gond,az érveit meg lehet érteni,és tényleg igaza is van.Csak nekem kicsit tág ez az egész.Amikor egy-egy történettel igazolt dolgokat,azt egy kicsit jobban is kifejthette volna,de a lényeget így is sikerült átadnia.Majd kipróbálom a kutyáimon ezeket,de nagy pénzekben nem fogadok a sikerre.Amúgy van pár vicces dolog,hogy egyesek mit gondolnak a kutyáikról pl.:egy jós megállapította,hogy azért veszekednek a kutyák,mert előző életükben ellenségek voltak :D


5/4

Eredeti cím: Cesar's Way
Fordító: Kós Judit
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2010
Hossz: 278 oldal

Tonya Hurley: Szellemlány

"Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.

Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket."

A könyves bloggerek körében nagy népszerűségnek örvend,úgyhogy gondoltam én is rápróbálok.

Ízig-vérig amerikai tini szemléletű az egész könyv.Valljuk be, a szellem téma nagyon népszerű a filmek körében is.De nekem ez a fajta átdolgozás tetszett,bár voltak bent logikai hibák amiket nem értettem,ilyen volt a "most milyen testeken is tud átmenni egy szellem" szindróma.Volt mikor Charlotte megakadt egy ajtóban,de simán megtapogatott tárgyakat.
Ez az egyik,ami nem tetszett bent, a másik pedig a ribancozás.Értem én,hogy tinédzserek a szereplők,de voltak olyan mondatok,amiken ledöbbentem.Nekem néha kicsit olyan alpárinak tűnt.Pl:" -Attól,hogy meghalt,még nem lesz belőle szent...,ahogy a pomponlányok sem mind ribancok-szólt közbe Wendy Anderson. Mindkettők lefagyott egy pillanatra,amikor rájöttek,hogy a szurkolókórus tagjai,bizony,mind ribancok voltak."

Ezt a két dolgot leszámítva jó kis olvasmány volt.Könnyen követhető,vicces és nagyon sok olyan témát feszeget,amin az ember eltűnődik.Nagyon sok jó gondolatot lehet belőle idézni.Személy szerint az egészet úgy képzeltem el,mint egy Tim Burton-féle animációs filmet(ennek nem kis szerepe volt az első oldalon található rajznak)
A folytatást is el fogom olvasni,amit nemsokára adnak ki Hazatérés címmel.

Ui.: A borító,a belül található árnyképek,és az egész külalak nagyon eredeti és szuper lett.


5/4.5

Eredeti cím: Ghostgirl
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2010
Hossz: 324 oldal

Diana Wynne Jones: Az égi palota

"Abdullah fiatal és nem túl jómódú szőnyegkereskedő. Apja csalódott benne, ezért végrendeletében csak annyi pénzt hagyott rá, hogy egy szerény üzletet nyithasson a bazárban. Amikor éppen nem árult szőnyeget, Abdullah ábrándozással töltötte napjait. Álmaiban nem apja fia volt, hanem egy herceg rég elveszett utóda. Ábrándozott egy hercegnőről is, akit születésekor neki ígértek feleségül. Elégedett volt álmaival s ábrándozásaival egészen addig, míg egy napon egy idegen varázsszőnyeget adott el neki…"

Először is egy sajnálatos hír: az írónő nemrégiben(márc. 26-án) elhunyt.Ezért került előbbre a listámon Az égi palota,de így utólag nem tudom miért halogattam eddig,és hogy miért nem vettem meg.Most már hiába olvastam el a könyvtárit,felkerült a beszerzendő listára,ugyanis a most megjelenő harmadik részt kötelező ezek után megvennem.

A történet az arabok világában játszódik,ami mindig is izgatta és izgatja az emberek fantáziáját a titokzatosságával és hitvilágával.Azt el kell mondanom,hogy amikor elkezdtem olvasni,közben megnéztem az Aladdin című szerintem sokak által ismert disneys rajzfilmet,ami miatt még jobban sikerült ráhangolódnom.Kellemes volt ebbe a világba belecsöppenni,ami látszólag normális,de a mindennapokban a mágia természetesnek hat.

Nekem úgy tetszett,ahogy van.Az újabb és újabb felbukkanó szereplők és rejtélyek nem hagyják lankadni az ember figyelmét,és a tájleírások is szépen kidolgozottak.Az egész olyan,mint egy mese,amibe belecsöppensz,és nem akarod ott hagyni.Számítottam arra,hogy nem minden lesz az aminek látszik,de így is sikerült meglepnie :)

Az új szereplőkkel nem volt semmi gondom,de nekem még mindig Sophie és Howl a nagy kedvenc.Kedvcsinálónak annyit elárulok,hogy ők is előkerülnek ebben a könyvben.

A borító egész jó,tetszenek a színei,és a sapkában kuksoló Koromdoromb,de ezzel a csávóval,amelyik itt feszít a szőnyegen,nem tudok kibékülni.Külföldi borítókból van egypár,de nekem ez tetszik a legjobban,mert szerintem jól tükrözi a "semmi sem az aminek látszik" elvet.


5/5

Eredeti cím: Castle in the Air
Fordító: Bozai Ágota
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2010
Hossz: 288 oldal

Örömóda!!!!

Hogy mit nem talál az ember az interneten unalmas perceiben!Egy rég várt gyöngyszemre bukkantam Christopher Paolini:Inheritance (azaz az Eragon 4.része) személyében.Amazonon nov.08.-ra irták a megjelenést.Már tűkön ülök :D

U.I.: Palencarnak megint sikerül egy gyönyörű borítót alkotnia.Csinos kis zöld sárkány kíváncsi vagyok milyen szerepet kap a történetben.(és a zöld nagyon jól fog mutatni a többi 3 mellett)

Pat Walsh: Crowfield átka

"1347 telén járunk. Will tizennégy éves, és a Crowfield-apátságban él és dolgozik, miután az egész családja meghalt egy tűzesetben. Egy nap, miközben tűzifát gyűjt az erdőben, Will furcsa nyöszörgésre lesz figyelmes: egy csapdában egy addig soha nem látott, sérült jószágot talál, amit visszavisz az apátságba, hátha a hajlott hátú Csiga testvér tud segíteni az állatkán – amiről kiderül, hogy nem is állat, hanem hob, azaz a tündérfélék egy fajtája.
Ám nem a hob az egyetlen látogató Crowfieldben. Néhány napon belül különös vendégek érkeznek a szörnyű titkot rejtegető Bone úr és nyomasztó megjelenésű szolgája, Shadlok személyében, akik busás ajándékok fejében határozatlan ideig és céllal az apátságban szándékoznak időzni… Mindeközben pedig Will fülébe eljut a szóbeszéd, hogy a szerzetesek egyszer, régen egy halott angyalt találtak az erdőben. No de hogy létezik, hogy egy angyal csak úgy meghal? És ha mégis így van, hová temették? És miért éppen most kezd érdekelni valakit ez a régi történet? Megannyi rejtély…"

Valamelyik könyves blogon olvastam róla és érdekesnek találtam a történetet,na meg nagyon tetszik a borító,bár azt a gyereket a közepén más technikával is odarakhatták volna.

A egész alapjában véve ötletes és jól megírt regény.Az elején sikerült teljesen átadnia az apátság és a téli erdő hangulatát,nagyon élveztem.Ha egy szót kellene mondanom,az az aranyos lenne.Majdnem idilli a környezet,csak pár dolog rondít bele.
A könyv második fele átmegy kicsit durvábbá és a vége már véres is.Hasonlóan a Démonmesterhez sikerül elérnie,hogy magam mögé figyelgessek a sötétben.Na jó,kicsit be voltam tojva,de szerintem ezzel nem csak én voltam így :)

A főbb szereplők egészen jól megformált karakterek,Will okos,bátor és a szíve arany,nekem mégis Walter testvér volt a kedvencem.Szerettem a filozofikus kérdéseit,a kis bolyhos fülét,ahogyan néha kicsit keveri a dolgokat "a zangyal",szóval bírtam az egész szőrös kis izét :)
A végén még maradtak megválaszolatlan kérdéseim a főgonosszal kapcsolatban is,de mivel ez is egy sorozat,remélhetőleg a folytatásból már többet tudunk meg.Külföldön mostanság fog megjelenni The Crowfield Demon cimmel.

5/4.5

Eredeti cím: The Crowfield Curse
Fordító: Hudácskó Brigitta
Kiadó: Lybrium
Kiadás éve: 2010
Hossz: 242 oldal

Március végén

A tavasz első hónapja olvasás szempontjából termékenyek bizonyult a számomra.És sikeresen jelentem,hogy ebben a hónapban csak 2 könyvet vettem(egy folyamatban lévő rendelés,ami 6 könyvet tartalmaz majd a következő hónapot terheli),hála annak,hogy 2-szer voltam könyvtárban és annak,hogy a tartalékaim eléggé megcsappantak,és tartogatok az áprilisi megjelenésekre.

Akik bűnre csábítottak:
Tite Kubo: Bleach 15.
Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

A Bleach-et még nem olvastam,az Outlander folyamatban van,csak mindig közbejön valami,de lassan már a végére érek.

És ezeket olvastam:
James Clavell: A sógun 1.
Paul Stewart,Chris Riddell: Gumófej-invázió
A feleselő kenyérpirító
E.Charles Vivian: Robin Hood
Laurie Halse: Hadd mondjam el...
Nalini Singh: Vonzódás
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Dave Eggers: Ahol a vadak várnak
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Domonyi Rita,Nagy Dóra: Süteménység – A sütemények édes élete
Darren Shan: Démonmester
Nancy Madore: Megigézve
Rick Riordan: A villámtolvaj
A szörnyek tengere

A Nancy Madore könyvről nem írtam bejegyzést,mert nem lett volna talán csak 2 sor,de annyit azért elmondok,hogy a Naptól keletre,Holdtól nyugatra című történet végén ledöbbentem.Aki olvasta az szerintem tudja mire gondolok.És még annyi,hogy a borító elég jól sikerült :)