Neil Gaiman: A temető könyve

„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”

Őszintén szólva nekem ez tetszett a legjobban azok közül amit eddig Gaimantól olvastam.Bár az első pár fejezet úgy tűnt,mintha az egész történettől különáll események Sen életében,a végén értelmet nyer,hogy miért pont ezeket a történeteket ismerjük meg.Könnyű,hangulatos kis olvasmány volt ami tetszett,bár a várt katarzis elmaradt,főként a fent említett epizódossága miatt.
Sen aranyos kis kölyök,könnyen megkedvelhető,viszont a végén a számára szánt sors nekem nem tetszett.Lényegében teljesen egyedül maradt,és úgy dobták ki őt a nagyvilágba,hogy boldoguljon.Scarlet viselkedése is megrázott,igaz érthetőek az érzései,de szerintem akkor sem volt fair tőle.

Néztem a külföldi kiadásokat,és ott láttam,hogy kiadták a könyvet Chris Riddel illusztrációval is.Belenéztem,és nekem az ő képei jobban tetszettek,mint az eredeti,bár az sem rossz illik a könyv hangulatához.

5/4

Philip Pullman: A borostyán látcső

"Közeleg a szörnyű háború, amit a boszorkányok jósoltak meg. Willnek el kell juttatnia minden világok legveszedelmesebb fegyverét, a titokzatos kést Lord Asrielhez. A fiú magányosan néz szembe a veszélyekkel, mivel Lyrának nyoma veszett... A varázserejű borostyán látcső pedig azt is megmutatja, amit szabad szemmel senki sem láthat..."

A sorozat befejező része,amiben a dolgok kibontakoznak és megoldódnak.Igazából most semmi értelmes nem jut az eszembe amit írhatnék a könyvről.Nem igazán fogott meg,sok helyen nem is értettem sőt,valamit még most sem értek pl. mi volt az a nagy kisértés ami Lyrát fenyegette,mert ez számomra nem derült ki.Aztán ott voltak az Isten létét feszegető témák,amit nem értettem,csak úgy átsiklottam felette.

Annak örülök,hogy pár szereplő megint feltűnt.Iorek Byrnison a nagy kedvenc ismét feltűnt,de én még kicsit többet is elviseltem volna belőle :)Ha minden kívánságom így teljesülne(mert hogy az előző részből hiányoltam és most megkaptam).
A holtak világában játszódó részt nagyon utáltam,és a végén is úgy voltam vele,hogy legyen már vége.

Azért mindent összevetve egész jó kis könyv volt,nem bántam meg,hogy elolvastam.

5/4

Chris D'Lacey: Jégszikra

"David Rain leghőbb vágya, hogy Vigyori történetéhez amelyet a Tűzkönnyben olvashattunk kiadót találjon. A sors és egy kívánjsárkány azonban kicsit fejre állítja a fiú életét. Amikor az egyetemen a sárkányok létezéséről vagy nemlétezéséről kell dolgozatot írnia, olyan úton indul el, amely számtalan kalandot, veszélyt és kihívást rejt. David kutatásba kezd, és hamarosan ráébred, hogy a sárkányoknak és az Északi sarknak nagyon is sok közük van egymáshoz. Ez vajon véletlen? Vagy valami hatalmasabb erő kényszeríti a fiút erre az útra? Hogy kerülnek a képbe a jegesmedvék? Kicsoda valójában Bergstrom professzor? Tényleg egy sárkány növekszik a bronzszínű tojásban? Vajon mi olyan furcsa Gwyneth néniben? És mi a jégszikra rejtélyes titka?"

Nem sokat vártam az elolvasásával,ugyanis az előző része nagyon magával ragadott,úgyhogy a folytatás nem volt kétséges.

Jól ismert egyetemistánk David kiadót keres a könyvének,az új professzor különös házi dolgozatával szenved és eközben Lucy sem hagyja békén.A lényegesebb ismernivaló meg úgyis bent van a fülszövegben.

Ez a rész sokkalta jobb volt mint az előző.Csak úgy pörögtek az események,megértem kapkodni a fejem.Annyira lekötött,hogy még a tesóm bömbölő zenéjét sem hallottam.

Pár új szereplő is képbe kerül: Zannát nem nagyon bírtam az első felbukkanásakor,(nekem túl nyomulósnak tűnt)de a végére sem sikerült igazán megkedvelnem.
Gwyneth néni az a tipikus utálni való "nagynéni",aki a semmiből bukkan elő és máris rendezkedni kezd.
A főgonoszunk jól alakít,az a tipikus megszállott fajta,aki nem kímél se gyereket se sárkányt se macskát.
Davidről csak annyit,hogy egyre bátrabb,és egyre otthonosabban mozog a sárkányos dolgokban.
A jegesmedvéket amúgy is szeretem,hát még ha ilyen dolgokat csinálnak!Nekem most már szerves részei a történetnek,nehogy kihagyják őket ezek után!Amúgy a David róluk írt történetét szívesen olvasnám mondjuk egy önálló könyvként.

Egyik kívánságom teljesült,ugyanis többet szerepeltek a sárkányok ebben a részben.Kifejezetten jól jött a könyvnek,hogy most már nem csak merednek ki a fejükből és hrrr-ögnek,hanem aktívan részt vesznek minden csetepatéban.Remélem továbbra is ilyen mozgékonyak lesznek.Zooki még mindig a nagy kedvenc. :)

A következő részig nem tudom mennyit kell még várni,de talán nem sokáig ugyanis mindenhol már borítóval fent van az előrendelhető könyveknél.A címe Tűzcsillag.

5/5

Neil Gaiman: Csillagpor

"Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."

Karácsonykor láttam a filmet és kedvet kaptam az elolvasásához,de sajnos csalódnom kellett.Azt ajánlom,ha el akarja valaki olvasni,ne nézze meg előtte a filmet!
Sajnos én beleestem ebbe a hibába.Bármennyire tiszta lappal akartam nekiállni nem sikerült,mert folyton a filmhez hasonlítottam,és azt kell mondanom,hogy a film jobban tetszett.

Az elején megismerjük a főhős Tristan Thorn "előéletét",amikor az apja átmegy a Fal túloldalán tartott piacra és találkozik egy lánnyal,aki teljesen elvarázsolja.(Ennek a leírása szerintem túl hosszú lett a könyv egészéhez mérten.)9 hónap múlva egy kis kosárkában áttolják Tristant Falvába,és apja gondjaira bízzák.
Az ifjúvá Tristan 17 éves korában ígéretet tesz szeretett hölgyének,hogy elhozza neki a hullócsillagot,ezért átmegy a Falon,és elkezdődnek kalandjai.

Az eleje jól indult,elég figyelemfelkeltő ahhoz,hogy az ember nagy buzgón továbbolvassa.És utána jött a baj amikor nagyon nagy eltérést mutatott a filmtől.Sajnos én ebbe a csapdába estem bele,,hogy a film nagyon tetszett,és mivel a könyv nem olyan volt,már nem is tetszett annyira.Számomra túl összecsapottnak tűnt az egész.Olyan hogy néhol elkezdi részletezni az apró lényegtelen dolgokat,utána pedig az izgalmas részeket(amiből nekem kevés volt)pár mondattal lerendezi.

Sajnos megint előjön az összehasonlítás:a film sokkal humorosabb volt,én alig vártam hogy Shakespeare kapitányról olvassak,ehelyett kapok egy fapofát,akinek még a nevére sem emlékszem.Vagy a szellemfivérek beszólásaira is kíváncsi voltam,de belőlük se kaptam valami sokat.
A gonoszok nem voltak olyan gonoszok,számomra túl kiszámítható és egyszerű figurák voltak.Septimus halála nem volt valami érdekfeszítő,csak simán meghalt,azt hittem azért tovább bírja.A boszorkány meg csak úgy feladta!Én legalább bosszút álltam volna Tristanon,nem csak mosolygok mint a tejbetök.
A befejezés meg kicsit laposra sikeredett.

Ez az én saját véleményem,lehet,hogy másnak jobban tetszik.Szerintem ott rontottam el,hogy megnéztem a filmet olvasás előtt.

5/3.5

Chris d'Lacey: Tűzkönny

"Sárkányok, mókusok és fura felnőttek találkoznak D'Lacey könyvében. David, egy fiatal egyetemista srác szobát bérel Liznél és cserfes kislányánál, Lucynál. A ház telis-tele van kerámia sárkányokkal. Liz készíti őket, tehát nyilván nem élnek. De akkor mi ez a hrr hang a fazekasműhely felől, és hogyan égeti ki őket kemence nélkül? Lucy tudja a sárkányok titkát, de nem árulhatja el. Addig nyaggatja Davidot, míg a fiú nem segít neki felkutatni egy sebesült mókust a kertben, és a közeli könyvtár parkban. A kislány gyakorlatilag kényszeríti Davidot, hogy könyvet írjon az ismerős mókusokról. Liz pedig egy olyan különleges sárkánnyal ajándékozza meg, amely valamiképpen segíti az írásban. Liz varázslatos asszony, határozott kézzel formázza nem csak sárkányait, hanem David és egy fiatal lány sorsát is. Két önálló történet fonódik össze egyetlen színes mesévé, s lesz egyszerre szórakoztató, bájos és mélyen elgondolkodtató."

Mostanság nagyon rá vagyok kattanva a gyerekkönyvekre, így került szóba a Tűzkönny is.Túl sok mindent nem akarok róla írni,csak a legfontosabbakat.
Nagyon jó szombati program volt,elszórakoztatott,lekötött és egy kicsit kíváncsivá tett.
Könnyű volt belemerülni ebbe a kisvárosi világba,szinte láttam magam ahogy a mókusokat hajkurászom mindenen keresztül,a szomszéddal veszekszem, vagy éppen a sárkányok titkát kutatom.

Az egész történet folyamán csak egyszer jutott eszembe,hogy Davidnek nincs-e más dolga,minthogy a mókusokat kutassa,ugyanis az egyetemre alig járt be,és tanulni sem lehetett nagyon látni.Furcsáltam,hogy milyen komolyan veszi Lucyt és az egész sárkányos sztorit..Bár lehet,hogy ez csak nekem új,mert én képtelen vagyok szót érteni a gyerekekkel.
Amúgy a sárkányok a könyvben szó szerint mindenhol ott vannak.Az az ablakpárkánytól elkezdve a konyhán át a vécéig.Szerette volna róluk kicsit többet olvasni,de talán majd a következő részekben.

A könyv humorossága volt a legjobb,például mikor kiakadtak David pizsamáján,na meg az,hogy macival alszik.Lucy aranyos volt amikor majdnem minden fontos dolog előtt ki kellett rohannia vécére.

A második résznek még nem álltam neki,de rövidesen sort kerítek arra is,mert kíváncsi vagyok a folytatásra.

5/4.5

Loredana Frescura – Marco Tomatis: A világ a te szemeddel

"Egy szerelem két története

Egy kis város kis állomása. Egyik nap olyan, mint a másik, a rád váró iskola, az élet állandó mókuskereke. De aztán egy fiú és egy lány meglátja, majd megszólítja, és lassacskán megismeri egymást, ám lábujjhegyen rögtön elcsattan az első csók. Ilyen hirtelen tör rá a szerelem Costanzára és Angelóra: érzelemmel, szenvedéllyel, boldogsággal. Az idő megkettőződik a tekintetükben, megoszlik a gondolataikban, és két hangban kel életre, amelyek épp olyan párhuzamosak, mint a vonatsínek, amelyek hazakísérik őket iskola után, a gyengédségben próbálnak életük ezen oly édes és lenyűgöző időszakának értelmet keresni. Egyszerre felejthetetlen és nehéz pillanat lesz ez számukra, olyan próbatétel, amely talán örökre megváltoztatja őket, kínálkozó alkalom, hogy belevesszenek a végeérhetetlen szerelembe.
Szenvedélyes és édes könyv a világegyetem leggyakrabban megénekelt, ám soha meg nem magyarázott érzelméről: a szerelemről."

Annyira nem voltam kíváncsi rá,de ha már bent volt a könyvtárban hát kivettem,mondván egy próbát megér.Ez is azok közé a könyvek közé tartozik,amik a jelennel kezdődnek,aztán hogy megértsük a történteket elmesélik a múltat amíg a jelenbe nem érünk.
Egy vasúti állomáson találjuk magunkat az elején,ahol Costanza éppen Angelot lesi,amint az készül felszállni a vonatra.

Visszaugorva 2 hónapot meglátjuk,hogy találkoznak,hogy szeretnek egymásba,mi lesz a gond satöbbi,satöbbi.

Nekem valahogy nem tetszett ez az egész úgy,ahogy van.Angelo szemszöge még viszonylag érthető volt,de Costanzáé!Tele volt olyan hasonlattal,amit nem is értettem(lehet,hogy ez az én hibám,de ez van).Annyira zavaros volt az egész,mintha egy csomó mindent beleraknánk a turmixba,aztán jól összekeverjük,és elmondjuk,hogy mit látunk végeredményként.Kb így éreztem magam olvasás közben.Aztán ott voltak a nézőpontváltások.Nem találtam benne rendszert,az meg kellemetlen mikor elképzeled,hogy a lány ezt meg ezt csinálja,aztán egyszer csak hoppá,ez Angelo.
A másik ami kifejezetten zavart az maga a szerelmük volt.Meglátják egymást,számcsere.Első randi balul sül el.Második randi már javában csókolóznak meg miegymás.Valahogy nem értettem,miért harangozták be hatalmas szerelemnek.Szerintem csak két tini,aki éppen szerelmes egymásba,fél év múlva meg majd másba.

Annyi jó azért volt bent,hogy végigolvassam viszonylag rövid idő alatt.Amikor nem a zavaros víz alatti eseményeket láttam,hanem valóban történt is valami,akkor még érdekelt is a történet,és ez az amiért ennyi pontot adok neki.

5/3

Paul Stewart – Chris Riddell: A Szirt krónikái 3. – Éjfél Mennykőváradon

"„Mennykőváradot elpusztítja a viharok anyjának hatalmas energiája!”
Kinn a nyílt levegőégben kegyetlen vihar készülődik. Mennykővárad, a lebegő sziklára épült csodálatos város épp az útjába kerül. A levegőben úszó várost egy lánc rögzíti a szárazföldhöz.
Csupán Ágos, az ifjú fellegkalóz kapitány, aki egyedül merészkedett hajójával a Szirten túlra, méri fel a veszély nagyságát. De veszedelmes utazása során felleghajója megsérül, legénysége részint Erdőmélyére, részint azon is túlra sodródik, ő maga pedig elveszíti emlékezetét…
A Szirt krónikái című nagyszabású fantasy sorozat izgalmas, gyönyörűen illusztrált harmadik kötete tele van szenzációsan képzeletgazdag szereplőkkel."

Még karácsonykor vettem ki a Dinkafölde köteteit,és annyira megtetszett,hogy rohantam a könyvtárba kivenni a szerzőpárosnak ezt a sorozatát is.Sajnos az előző 2 részről nem írtam,de mikor újraolvasom őket,arra is sor kerül.(azóta megvettem az első rész,mert egyszerűen nem tudtam az antikvárban hagyni egy tök új könyvet)

Ágos megindul újdonsült felleghajójával és legénységével,hogy megtalálja apját Felhők Farkasát,ehhez azonban be kell hajózniuk a Viharok Anyjába,ami kész öngyilkosság.Amint a fülszövegben írva vagyon,a Szirttáncos megsemmisül,legénysége pedig eltűnik szerte a Szirten.Ágos szerencséjére a Kőkertbe zuhan(sokkos állapotban,a viharban történteket elfelejtve és persze erőteljesen világítva)ahol rátalál a sötét tudományok professzora,aki nem is olyan régről ismeri hősünket,és ezért magával viszi Mennykőváradra hogy segítsen neki,persze talán egy kis infóért cserébe.
Itt jön képbe az új szereplő Csuklyacsuk,aki a ranglétra legalján helyezkedik el és persze egy igazi könyvmoly.Tipikusan a "mindenki lábtörlője" címnek örvend.
Ő az aki megmenti Ágos életét és visszahozza a kábultságból,aki ezek után természetesen a legénysége megkeresésére indul,amiben Csuklyacsuk is elkíséri.

Ez egyike volt számomra az a tipikus "megpusztulók ha el nem olvasom" könyveknek.Annak ellenére,hogy gyerekkönyv,engem levett a lábáról az egész sorozat.Ez a két pali valami fantasztikusan dolgozik együtt.Amit Paul leír,azt Chris elénk tárja.Engem egyáltalán nem zavart,hogy ők előre megmutatják,hogy néznek ki a karakterek,és nem az én képzeletemben formálódnak ki.Mivel én is szeretek rajzolni,ezért csodálom Christ,hogy saját magától ilyen jól rajzol(ez nekem a legnagyobb nehézség).Mindig lestem a következő oldalt,hogy mikor lesz már megint kép.Közben persze nem feledkeztem meg a történetről sem.Engem teljesen beszívott magába.A jobb hatás kedvéért a tesóm pont olyan zenét hallgatott,ami tökéletesen illett az adott történéshez.Úgy éreztem,mintha én is bent lennék,és menekülök a vigyorámbrák hátán,vagy éppen futok a végső cél felé.Egyszerűen nem tudok betelni vele!

A kedvencem még mindig Ágos,aki közben már férfivé érett,holott korban nem öregedett.Az elején nem hittem el,hogy hogy történhetett ez vele,alig vártam már,hogy újra észhez térjen és meginduljon a célja felé.
Csuklyacsukban is változik az út során rendesen és szerencsére a jó irányba.Egyébként ő az akiben elég sokszor magamra ismertem.
A legénységet nagyon kedvelem,pláne a sokszínűségét.(csak szegény tölgymanókat sajnálom,akik hullanak,mint a legyek)

Szerintem annyira jó,hogy megláthatjuk a dolgok árny oldalát is(ilyen szempontból nem egy tipikus gyerekkönyv),például amikor a futómadarakkal találkozunk.Nagyon sokszor az emberi gonoszságot ismerjük meg ezekben a fura lényekben.De szerencsére nem csak sötét van,megláthatjuk a jó tulajdonságainkat is.

A legtöbb könyv amit olvasok elgondolkodtat engem.(talán néha túl sokat gondolkodom *vigyorog*)
Például a fiú aki megtalálja önmagát;a rabszolga kereskedő,aki maga is rabszolgaként hal meg;a tudós,aki az életét adja a tudásért, és így tovább.Mindenkinek ajánlom,hogy olvassa el,és az ne törődjön azzal,hogy egy gyerekkönyvet olvasson.

A folytatásról kapcsolatban fogalmam sincs,mert külföldi oldalakon mintha láttam volna további részeket,de nem tudom,hogy nálunk is kiadják-e.Mindenesetre én várok rá.

5/6

Silvano Agosti: Pinokkió visszatér

"Éjszaka van. Egy fiú kopogtat egy kislány ablakán, és bebocsátást kér. Azt állítja, hogy ő Pinokkió – és olyan dolgokat tud, amiket a kislány még csak elképzelni sem mer. A két gyerek kiszökik a városba: különleges, veszélyes és meghökkentő találkozások, felfedezések, barátságok várnak rájuk az éjszakában.
A Pinokkió visszatér egy gyermek szemével csodálkozik rá a világ dolgaira, mentesen mindenféle társadalmi és kulturális előítéletektől."

Van egy kislány akinek nem tudjuk a nevét,de azt igen,hogy nagyon szereti Pinokkió meséjét.És lám mit ad a jó ég meg is jelenik egy kisfiú az ablakban aki azt állítja magáról,hogy ő Pinokkió. Kívülről fújja az egész mesekönyvet,ami elég bizonyíték a kis főhősünknek,és hogy elmenjen vele egy kis éjszakai kiruccanásra,ahol megismerkedik a világ sötét oldalával.

Ezt a könyvet a Pongrác kiadó karácsony előtti játékában nyertem.Elég vékonyka,azt hittem hogy valamivel nagyobb.Na mindegy.

Az egész úgy jött át nekem,mint egy tanító mese, valószínű, hogy ez volt az eredeti cél.Valaki azt irt,hogy őt az kifejezetten zavarta,hogy csak ilyen egyszerűen letudják a dolgokat mint például:"Jé,ott egy drogos,jó menjünk tovább.Jé,ott egy hajléktalan,menjünk tovább." engem ez nem zavart,mert meglátásom szerint ez direkt volt így megírva.A gyerekek kicsit tényleg így látják a dolgokat,még nem nagyon törődnek a miért?-ekkel.Nekem az volt a legnagyobb bajom,hogy rövid lett,és ezért nem nagyon írja le a dolgokat,csak egy két mondatban említi meg,ami miatt olyan mintha csak tartalmat mesélne.Javára válik,hogy igen elgondolkodtató témákat feszeget.

5/3.5

Philip Pullman: A titokzatos kés

"Lyra az előző kötet végén átlép egy ismeretlen világba. A kísérteties, elhagyatott városban egy fiúval találkozik. Will és Lyra sorsa szorosan összefonódik: közösen kell megszerezniük egy rejtélyes erővel bíró tárgyat: a titokzatos kést. Sokan ölni is képesek lennének azért, hogy megkaparinthassák…"

A történet nagyjából ott folytatódik,ahol abbamaradt,annyi különbséggel,hogy kezdetben Will szemszögéből látjuk a dolgokat.Will beteg anyjával él,aki különös dolgokat lát és tesz,és még magát sem képes ellátni.Ismeretlenek zaklatják anyját valamiféle levél miatt,ezért Will biztonságba helyezi anyját,majd elmenekül.Egy átjárón keresztül átkerül egy másik világba,ahol találkozik Lyrával.

Eközben Lyra világában teljes a káosz. Mrs Coulter továbbra is szervezkedik,maga köré csavarja a férfiakat és természetesen kegyetlenkedik,ami már nem okoz nekünk újdonságot.A "jó oldal" sem tétlenkedik,a boszorkányok tanácskoznak,egyesülnek és közben egy különös jóslatról beszélnek.

Will és Lyra miután összeismerkedtek,és visszamentek Will világába egy különös úr ellopja az Arany iránytűt,és csak akkor hajlandó visszaadni,ha a gyerekek elhozzák neki a Titokzatos kést.

Az elején nagyon nem tettszett a könyv,alig haladtam vele,valahogy untam az egészet.Lyra is mintha megváltozott volna.Az előző részben megismert bátor,céltudatos lány helyett,csak egy 7 évest láttam.(amúgy kb.12 éves)Fogalma nem volt semmiről,csak botladozott.
Szerencsére a továbbiakban visszanyerte önmagát és akkor már megnyugodtam.

Will karaktere érdekes.Még nem igazán tudom hava tenni,de nagyon kiváncsi leszek,hogy ki lesz belőle.
A többiek nem okoztak semmiféle csalódást. Mrs Coultert még mindig utálom,a boszorkányokat kicsit jobban megismerjük,Lee Scoresbyt sajnálom,és még egy csomó új lény és szereplő bukkan fel.Amit nagyon bánok,hogy a kedvencem Iorek Byrnison kimaradt ebből a részből.Bár elég nehéz lett volna betuszakolni őt a képbe, de még reménykedem a viszontlátásában.

Összességében összekötő résznek nem volt rossz,de a vége annyira félbehagyott,hogy muszáj volt kikölcsönöznöm a 3. részt a könyvtárból,és már itt kacsintgat az asztal szélén.

5/4

Alex Flinn: Beastly

„Ínycsiklandó szerelmi történet…az örök romantikusok a világ minden részén élvezni fogják” – Anette Curtis Klause, a Vér és csokoládé szerzője.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszik, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám.
Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen…szörnyeteggé."

Szerintem a Szépség és a szörnyeteget mindenki ismeri,ha máshonnan nem legalább a disney rajzfilm által.Ezt a történetet írta át a mai korra Alex Flinn. Újításnak számít,hogy ezúttal a szörnyeteg szemszögéből látjuk a dolgokat.

Adott egy jóképű,gazdag srác,akinek első ránézésre mindene megvan,de ha jobban megnézzük,anya elhagyja és nem tartja vele a kapcsolatot,apja a munkájának és a külsőségeknek él.Ezt a mintát látva maga előtt válik Kyle olyanná amilyen.Lenéz és bánt másokat,akik nem gazdagok és szépek.Ily módon kerül összetűzésbe egy boszorkánnyal,aki elátkozza. Elveszíti szépségét,és addig kell szörnyként élnie amíg valaki aki viszont szereti meg nem csókolja.

Engem egyszerűen magával ragadott a történet.Elkezdtem,és nem bírtam letenni még éjszaka sem.A történetet már ismertem, de ez egy csöppet sem zavart.Nem az érdekelt,hogy meg történik-e aminek kell,hanem az,hogy hogyan.Kifejezetten tetszett az,hogy Kyle szemszögéből látjuk a dolgokat.ő az aki hatalmas változáson megy keresztül és itt nem csak a külsőségekre gondolok.
Kedvenc részeim közé tartoztak a chat beszélgetések,ahol a békakirály gépelésén muszáj volt mosolyognom akárhányszor csak megláttam.

Mindent összevetve jó kis könyv volt a negatívumokat is beleértve,amikből az én kritikus szemem nem sokat talált.Végigolvasva az ember elgondolkodik,hogy helyesen éli-e az életét. Mint például:lehet hogy annak a gyereknek nem kellett volna beszólni,ki tudja hátha valami gondja van ne tegyek rá még én is egy lapáttal.Szóval engem nagyon megfogott,és ajánlom azoknak is akik csak azért nem akarják elolvasni,mert a storyt már ismerik.

5/5

Kristin Cashore: Graceling – A garabonc

"Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül…
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal."

Szerintem a fülszöveg egész jól felvázolja a történetet, és én amúgy sem tudnám spoilerezés nélkül összefoglalni, úgyhogy én nem is fogom.
Nagyon vártam már erre a könyvre, de kicsit csalódtam. Lehet, hogy túl sokat vártam tőle,vagy eleve máshogy képzeltem el, nem tudom. Ez senkinek ne vegye el a kedvét az elolvasásától, mert alapjában véve nem rossz.

Kezdjük a rosszal.Az eleje egész jól indul, izgulunk, kicsit pörgünk,aztán meg semmi.Aztán megint pörgünk egy kicsit, aztán megint semmi.És ez így meg egészen a végéig, ahol a megoldás szerintem túl egyszerű és rövid volt.
Amikor letettem, nehéz volt újra kézbe venni.Ránéztem, és valahogy nem akaródzott.A szerelmi szál, és a végkifejlete már ismerős,a kérdés számomra csak a hogyan volt.Örültem volna annak, ha az írónő kicsit többet bemutat a világról, de remélem majd a folytatásban ez be fog következni.

Ezek után azt lehetne hinni,hogy nem tetszett,de ez nem igaz.Nagyon örültem, hogy az írónő mert valami új dologgal kiállni, nem a lerágott csontot ásta elő a pincéből.Az, hogy valakinek két színű a szeme, már alapból kíváncsivá teszi az embert,(legalábbis az engem igen)hát még ha ehhez valamilyen különleges tulajdonság is társul. Úgyhogy a garabonc, mint új faj nekem bejött.A sztoriba nem nagyon lehet belekavarodni,ez nekem kifejezetten jó volt, mert így mindig tudtam, hogy most hányadán állunk.
Katsa karaktere érdekes volt.Eléggé fiús lány, aki mindent az öklével akar megoldani,de aztán rátalált magában a nőre.A végére kedveltem meg igazán őt, mikor megtartotta a bátorságát,erejét és ügyességét, de már más eszközökkel is eléri amit akar.

Összességében nem bántam meg,hogy megvettem,és szerintem a következő rész is fog majd figyelni a polcomon.

5/4.5 pont

A kezdet kezdete

Hol is kezdjem? Talán az elején. Úgy 3 éve megfertőzött egy vírus amit úgy hívnak olvasás. Nagyon ragályos és makacs, nekem máig nem sikerül kigyógyulnom.

A viccet félre téve 12 évesen jöttem rá, hogy nem csak kötelezők vannak a világon, és vannak olyan könyvek, amik olvasását élvezni is lehet.(Most elmesélhetném az egész sztorit,hogy hogy volt,mi volt, de szerintem rajtam kívül senkit sem érdekel.) Szóval, mivel elég sokat olvasok az utóbbi években, úgy gondoltam leírom a véleményemet az olvasottakról.(Én is nagyon sok könyves blogot olvasok és tényleg sokat segít az embernek más véleménye.) Újév alkalmából megígértem, hogy idén megcsinálom, és blogot fogok írni.

A lényeg a lényeg, kezdő blogger lévén biztos, hogy lesznek hibáim.Ezekért előre elnézést. Valószínűleg nem minden könyvről fogok bejegyzést írni,de majd még meglátom. Amúgy blog kinézete biztosan változni fog majd, de valahol el kellett kezdenem. :)