Decemberi zárás

Csak egy gyors összefoglaló a hónapról mielőtt elmúlik éjfél,és talán ez lesz az első hónapzáróm,amit tényleg a hónap végén írok meg és nem hetekkel utána.
Szóval a hónapban négy könyvet sikerült elolvasnom.Ezek közül kettő könyvtári : a  Prérifarkas Blues és a Simon's Cat -utóbbi nem igazán olvasmányos :D
A Felhőatlaszt most fejeztem be,a Leviatánt pedig karácsonyra kaptam és mivel nagyon durván jó volt,a maga 500 valahány oldalával nem volt komoly ellenfél :)

 És szigorúan véve nem vettem egy könyvet sem,mégis két új könyvet szereztem. A kiválasztottat FreeBird-del cseréltem (Outlander távozott köreinkből).
A jádeköves trónt bár olvastam,mégis hiányzott a gyűjteményből. A Bíborhajúért cserébe nixitN-től kaptam.Mindkét könyv tökéletes állapotban van,szóval még egyszer köszönöm nektek :)

A "hónap könyvét" pedig Anyutól kaptam karácsonyra.Ő pedig nem más mint: a Leviatán

Scott Westerfeld: Leviatán

"Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. 
Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. 
Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. 
Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél. 
Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború."

Kezdetnek két dolog:
1. Elnézést az elkövetkezendő ömlengések miatt,ez van ha egy könyv nagyon tetszik és még friss az élmény.
2. "Hol a fenében van már a következő rész!!!???"

A Leviatánra már korábban felfigyeltem,de hiányos angoltudásom,és az,hogy még jobb angolosoknak is nehézséget okozott a sok gépekkel  kapcsolatos szó,visszatartott attól,hogy angolul olvassam.Ezért mikor megláttam,hogy az Ad Astra kiadó megjelenteti,tudtam mi lesz a karácsonyi ajándékom ;)

Tudni való,hogy oda vagyok az ifjúsági irodalomért,pl A Szirt Krónikái az egyik kedvenc sorozatom,és leginkább ahhoz tudnám a Leviatánt is hasonlítani az egyedi világ,a fantasztikus illusztrációk és a magával ragadó történet miatt.

A történelemmel mondhatni hadilábon állok,de az alternatív múlttal már jobban kijövünk - Naomi Novik sárkányos sorozata is ilyen - ezért nagyon tetszett a világ amit Scott megálmodott.Ha a valóságban is így zajlott volna az első világháború,biztosan nagyobb kedvel tanultam volna a töri órákra.Bár az elején kis kettősség volt bennem,ugyanis szerettem volna hinni neki,hogy ilyen egyszerű különböző állatokat összekoholni és esetenként járkálni bennük,de az eszem - és eddigi biosztudásom - azt mondta,hogy ez lehetetlen,ennek semmi értelme.Szerencsére sikerült legyűrnöm ezt,és bele tudtam merülni,sőt teljesen magával ragadott!Egyszóval a világ iszonyat jó.

A történet kicsit lassan indul az elején,és közbe-közbe van egy kis "üres járat",de egyáltalán nem vett le az értékéből,inkább hozzáadott,hiszen ilyenkor ismerhetjük meg jobban a szereplőinket.Igaz,hihetetlen nagy csavarok nem voltak benne,de ezt pótolandó kalandos és végig izgulós.

A szereplők pedig,jaj,úgy megszerettem őket!Bár Sándor(az eredetiben Aleksander ) a szívemhez nőtt,mégis Derynnel tudtam leginkább azonosulni,fiús,rátermett ,bátor és sokszor előbb cselekszik,mint gondolkodik.Mintha csak magamat látnám :)
A mellékszereplők is nagyon jól sikerültek,nem csak azért vannak,hogy legyen valaki aki pl Sándort kíséri,ők is külön személyiségek akiket szintén könnyű megkedvelni. Dr. Barlow pedig egy titokzatos nőszemély,ő tuti,hogy bekavar majd valamit,szóval rajta tartom a szemem.

 Nekem az illusztrációk és a könyvek elején lévő térképek a gyengéim,úgyhogy többet nem is kell mondanom,elég csak rájuk nézni :)

Összességében: IMÁDOM ÚGY AHOGY VAN!!! És... azonnal kérem a következőt!!!

U.I.: az Ad Astránál egyre jobb könyvek jelennek meg,úgyhogy érdemes odafigyelni rájuk.

 5/5


Eredeti cím: Leviathan
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 540

Christopher Moore: Prérifakas blues

"Samson Egyedül Vadászó éli az indián fiúk békés életét, mígnem tizenöt évesen kénytelen elszökni a varjú indiánok rezervátumából. Ma már sikeres biztosítási ügynök, van Mercedese, lakása és egy üres, kitalált élete. Nem sokkal a harmincötödik születésnapja után a végzet a szerelem veszélyes ajándékát kínálja fel neki egy Calliope nevű lány izgató alakjában… valamint egy átkot egy ősi indián isten, Prérifarkas kéretlen betoppanásával. Prérifarkas, a pajkos, csínytevő istenség azért jött, hogy a nyugalomból káoszt korbácsolva felébressze Samben a misztikus mesélőt, és közben csúnyán elcsessze az életét."

Christopher Moore már régóta bolygatja a fantáziámat a könyveivel - főként a Biff evangéliuma - de eddig sajnos valamiért mindig közbejött valami amit olvastam helyette.De mi a fenéért is vártam vele ennyit,hiszen ez nagyon jó!!!
Sokan mondták,hogy hangosan nevettek olvasás közben - nálam azért ez nem következett be hála a pókerarcnak,de magamban majd megszakadtam - ezért akartam elolvasni,hogy valami könnyed kis vicces kikapcsolódásom is legyen itt a vizsgaidőszak közepén.Hát ezt bőven teljesítette :)

Ennek a csávónak aztán van humora! És még milyen szerencse,hogy hasonló az enyémmel,talán ezért volt az,hogy a normális embereket fárasztó hülye poénokon én olyan jól szórakoztam.Nem is tudok mást mondani,hisz ami kis hibát felfedeztem a történetben - a felénél kissé lelassult,és nem tudtam ebből még mit lehet kihozni - vagy a szereplőkben,azt mind elfeledtette velem ez a piszok.És amellett,hogy szórakoztatott,még a csavaros is volt,úgyhogy muszáj volt éjjelente fennmaradnom,hogy végigolvassam,de megérte,mert így minden felmerülő kérdésem meg lett válaszolva.

Ezek után kijelenthetem,hogy minél előbb el fogom olvasni a többi könyvét is az írónak - beleértve a nemrég megjelent A neccharisnyás papnő pajzán szigetét is (hű mennyit szenvedtem mire leírtam a címét)  - bár a Prérifarkas könyvtári könyv volt,azt hiszem be kell szereznem magamnak pár saját használatú Moore könyvet is :)

U.I.: nagyon szeretem az Agave-nak ezt a stílusú borítóit,szerintem sokkal jobban illenek a történethez mint az eredeti.

5/5



Eredeti cím: Coyote Blue
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 288

David Mitchell: Felhőatlasz

"MINDEN ÖSSZEFÜGG

Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban.
David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat? A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet."

Mikor befejeztem a könyvet,csak egy dolog jutott az eszembe:"Úristen,hogy fogok én erről bejegyzést írni?!"
És még most is így vagyok vele,pedig azóta eltelt pár hét.
A film trailere miatt figyeltem fel rá - mint gondolom a nagy többség - és mindenáron meg akartam nézni,mikor pedig megjelent a könyv, akkor már olvasni is akartam.Ismerőseimnek mondtam is,hogy menjünk el megnézni,de mikor azt kérdezték miről szól,nem tudtam mit mondani nekik.És sajnos ez a könyv befejeztével sem változott.
A mindenhol beharangozott összefüggést,ami "mindent összeköt",nekem sajnos nem sikerült megtalálnom benne,és ez a legnagyobb negatívuma a részemről,bár lehet hogy csak én nem értettem meg a  mondanivalóját,ezért kellett csalódnom benne.Oké,oké az apróbb kapcsolatok megvoltak,de azt gondoltam,ez biztosan csak egy része,lesz majd valami átütő,világrengető tanulsága is.De sajnos ez nem jött el.Az erre való várakozás meghatározta az egész olvasás élményét számomra.
Ezt leszámítva azt kell mondanom,hogy tetszett a könyv.Ez a 6 történet egyben ötlet nem rossz(bár a fentebb említett okok miatt-nem kapcsolódtak annyira össze mint kellett volna - nem teljesen működött,inkább mintha különálló történeteket olvastam volna),érdekes volt egymás után ennyire különböző stílusú,műfajú és cselekményű történeteket olvasni,és ezt még segítette az,hogy minden részt más ember fordított.
A hat közül nem mindegyik rész fogott meg,de kettő közülük igazán tetszett,mégpedig Szonmi-451-é és Robert Frobisher-é.A többiek sem voltak rosszak,például a Luisa Rey sztori nekem műfajilag újdonság volt,nem nagyon szoktam ilyet olvasni.

Összességében bár kicsit csalódtam benne a "nagy" összefüggés hiánya miatt,de élveztem a könyvet,megérte elolvasni.Ha majd nagyobb leszek,mindenképpen el fogom olvasni még egyszer,hiszen sok dolog volt amit nem igazán tudtam megérteni a mostani tapasztalataimmal,és talán a későbbi önmagam majd rátalál a nagy összefüggésre,amit most hiányoltam :)

Most pedig pár szót ejtenék a filmről is,hiszen gondolom sokan kíváncsiak vagytok erre is. Olvasás közben néztem meg,ezért kicsit fura volt,hiszen így nagyon feltűntek az eltérések a kettő között.Bár a film se hozta azt az átütő katarzist amit vártam tőle,de szerintem nézzétek meg- arra nagyon kíváncsi lennék hogyan hat azokra akik nem olvasták - mind a képi világa,mind pedig a színészi játék(egy színész sok szerepet játszik,higgyétek el,nem könnyű őket felismerni) miatt érdemes végigülni azt a három órát -hidd el nem tűnik annyinak,csak ne igyál sokat ;)  - és ha az elején nem fog meg,nem szabad feladni,én is kb a közepénél vettem észre hogy elkezdtem izgulni és nagyon kíváncsivá válni,hogy mi lesz ebből.Egyszerűen csak nézzétek meg,és ha van kedvetek írjátok meg kommentben hogy milyen volt.


U.I.: Gondolnátok,hogy ez a csúnya kannibál itt jobbra Hugh Grant? Pedig ő az :)

5/4



Eredeti cím: Cloud Atlas
Fordító: Bajtai Zoltán, Borbás Mária, Czigányik Zsolt, Falvay Dóra, Hordós Marianna, Polyák Béla
Kiadó: Carthapilus
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 576

Boldog karácsonyt!!!

Áldott békés karácsonyt és sok könyvet kívánok a fa alá! 

Novemberi zárás

Szokásomhoz híven ismét csúszok a havi zárással.Nem is tudom volt-e olyan mikor sikerült pontosan megírnom ezt a bejegyzést.Szerintem soha.
Szóval olvasás terén nem volt egy nagy szám a hónap - ami a regényeket illeti - mert ZH hegyek voltak mindenhol.De örülök neki,mert így a molekulák csodás világáról olvashattam több száz oldalon keresztül ...  Na, persze! : /
Szerencsére azért közbe-közbe volt időm lekapni néhány regényt a polcról.
Mivel megjelent az Örökség tetralógia befejező része(barátoknak csak Eragon 4.) és már be is szereztem,újraolvasom az első 3 részt,és ebben a hónapban az Elsőszülött volt soron. Múlt hónapban vettem magamnak ajándékba Cassandra Clare másik sorozatának első részét Az angyalt,ezt is most fejeztem be.A harmadik könyv amit olvasta az egyben az egyik e havi szerzeményem,mégpedig Marija Morevna és a Halhatatlan személyében.Molyos szerzemény,nagyon büszke vagyok rá,hogy jó vételt csináltam vele :)
Továbbá 3 könyvet vettem még.Mind az Alexandra 40% -os akcióiban.A Sárkányok táncát már régebben is be akartam szerezni,csak nem bírta a tárcám,így most egyből lecsaptam rá. A Felhőatlaszt nem igazán akartam megvenni,de mivel pont beleesett az akcióba mikor megjelent,nem hagyhattam ki.Az Örökséggel is ugyan így voltam.Igaz,mindenképpen megvettem volna,de ha már ő is pont akciós lett mikor megjelent ...  :D

Ezen kívül jártam a könyvtárban is,de sajnos sok könyvet amit szívesen olvasnék nem hozhattam ki a lelkiismeretem miatt... Na jó,azért Simon Tofield: Simon's Cat-je,és Christopher Moore: Prérifarkas Blues-a jött velem.

U.I: ígérem képet is csinálok majd,de most nem igazán szuperál a fényképezőm :S

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

"Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen."

Már a megjelenésekor felkeltette az érdeklődésemet az érdekes címe és borítója,de főként a tartalma.Mindig is érdekelt a "hidegebb" országok mesevilága,hiedelmei,varázslényei. Itt ebből most párat megismerhetek,igaz néha nehezemre esett kiolvasni,hogy hogy is hívják őket pontosan.
De sajnos,még annyira sem mozgok otthonosan a világukban,mint például a görögökében,ezért nagyon sok utalással nem tudtam mit kezdeni.Sőt nem is tudtam,hogy most itt utalunk-e vagy csak így van.
A másik ilyen a történelmi hivatkozások voltak. Nagy részében képben voltam,de mivel ki nem állhatom a politikát - töri órán szenvedés volt a pártokról tanulni - nem nagyon vettem le a párhuzamokat.Ha ezen a két téren nagyobb lenne a háttértudásom,biztosan sokkal jobban tetszett volna a könyv,és mélyen-szántóbb beszámolót tudnék írni róla.Így csak ennyit tudok mondani,hogy tetszett.

Na jó,akkor bővebben:
Az elején a a Prológus mondhatni megdöbbentett.A fülszöveg alapján nem ilyet várna az ember,és gondoltam,ez biztosan egy későbbi esemény a történetből,úgyhogy nem lesz ez egy leányálom.De még jobban kíváncsi lettem,vajon hogyan jutunk el eddig?
Aztán az első fejezettől olyan volt, mint egy népmese.A sok ismétlés,a mesebeli 3-as szám.Úgy éreztem,az oviban vagyok és a dada épp meséli a délutáni alvós mesét.Aztán kapunk pár hasonlóságot a klasszikusokkal is (pl. Alice csodaországban) - remélem nem csak én képzelem bele - de őszintén,megfogta gyermeki lelkemet.Aztán ahogyan haladunk előre,átkerülünk a teljes mesevilágba,majd pedig egyre inkább összefonódik a kettő.Nem tudod hol kezdődik az egyik,és hol ér véget a másik.Így édesgetik,majd cibálják Marijat- és téged is!- az események keresztül mindenen,és lesz álmodozó kislányból feleség,katona,varázslény,és a végén még maga sem tudja,hogy micsoda. A mondhatni idilli képek után,ahol Marija barátaival játszik,Baba Jaga próbáit teljesíti,aztán egyszer csak elkezd bekúszni az ezüst halál,és minden megváltozik.Minden rossz lett,nem is akartam olvasni,mert elszomorított,de azért folytattam a megszokott "minden jóra fordul,hisz ez egy mese" reményében.Az orosz tél metaforája annyira hatásos volt és megdöbbentő... Többet nem is akarok mondani,mert félek,lelövöm a "poént",de azért annyit el kell mondanom,erős érzelmeket váltott ki belőlem a könyv.

A szereplőket tekintve csillagos 5-ös az írónőnek.Annyira árnyaltak a figurái,nem lehet őket beskatulyázni.Akit szerettél,lehet hogy tesz valamit,amivel megutálod,és fordítva.(Még ez a szemét Baba Jaga is tett olyat, amiért nem szerethetjük)Egyszerre gyűlöltem és szerettem őket.Ez jellemző a köztük lévő viszonyra is (pl.: Koscsej-Marija;Marija-Iván ) A fentebb említettek miatt nem tudnék kedvencet megnevezni,bár párat azért jobb szerettem közülük pl.: Zvonok

Összességében mindenképpen ajánlom a könyvet,megéri elolvasni,még akkor is,ha nem egy könnyű olvasmány.Egy élmény volt olvasni.  :')

U.I.:az eredeti borító iszonyat ronda! A magyar első ránézésre fura lehet,de ha elolvasod a könyvet,rájössz,mennyire illik hozzá ez a furcsaság,és szépnek találod majd.

5/5


Eredeti cím: Deathless
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 376