"A Középföldéért vívott harc végső összecsapásához közeledik. Frodó és Samu folytatja veszélyes küldetését Gollam vezetésével, hogy a Végzet Hegyéhez jutva megsemmisítsék az Egy Gyűrűt. Aragorn szembenéz sorsával, és szembeszáll Szauron, a Sötét Úr egyre növekvő hatalmával, hogy a Gyűrűhordozó teljesíthesse küldetését. Eljött a végső összecsapás napja, eldől a régi világ sorsa…"Hát ennek is a végére értem.Sokáig tartott,de azt hiszem megérte.
Mint már az előző két résznél írtam,én a filmet láttam előbb,és azt is részesítem előnyben. Az igazat megvallva csalódás ért,mert a film alapján,és a hírneve miatt egy komoly és ütős fantasyre számítottam,amit csak félig kaptam meg.
Kezdjük a negatívumokkal. Ebben a részben tűnt ki a leginkább a "gyerekessége". Eléggé zavart,hogy egy nagyon jól kidolgozott világban és történetben olyan elemek jöttek elő,mint anno az oviban: "ők azért teszik ezt meg azt mert alapból gonoszak" -semmi egyéb magyarázat,vagy indok ; "én vagyok a bátor és nemes jófiú,úgyhogy ha a rosszfiúk rám néznek egyből futásnak erednek".Ha kisebb koromban esti meseként mondják el nekem nagyon élvezetes és hangulatos lett volna,bár lehet hogy egy kicsit durva is.A másik ami nem igazán nyerte el a tetszésemet,az az volt,hogy egy-egy helynek a 300 éves történetét elmeséli oldalakon keresztül, míg egy csatát lezavar pár bekezdésben,és ott is csak a leglényegesebb dolgokat említi meg.
Mindemellett most jött el az a pillanat,amikor bele tudtam feledkezni a könyvbe,és nem csak azért olvastam,hogy a végére érjek.A szereplők közül a kedvencem Legolas alig volt jelen,de Faramirt sokkal jobban megismerhettem,és azt hiszem új kedvencet avattam.
Ha már szereplők. Aragornt szerintem csak azért nem kedveltem,mert Tolkien azt akarta hogy szeressük őt.Minden róla szóló leírásban benne volt,hogy őt mennyire szeretik mert bátor,mert szépen csillog a szeme stb. de nekem egy kicsit több kellett volna,és semmi "rábeszélés". Eovynt és Frodót meg legszívesebben hátba vágtam volna egy szeneslapáttal.Mindketten csak nyavalyognak,hogy "jaj de rossz nekünk,világfájdalom" de a körülöttük lévőkre egyáltalán nem gondolnak.Mint például szegény Samura,akinek a könyv második felét kellett vinnie - és persze Frodót is - mert a kedves útitárs végig csak magával törődött,és SPOILER(azok kedvéért akik még nem látták/olvasták volna) a végső pillanatban sem Frodón múlott,hogy megsemmisült a gyűrű,hanem Gollam bénasága miatt- itt is előjön amiről korábban írtam : azért esik bele a lávába,mert megbotlik...most ez komoly?
A kötet végén van egy több mint 200 oldalas függelék amit érdemes elolvasni,hiszen megtudhatunk információkat a szereplők happy end utáni életéről,és még sok más dolgot Középfölde időszámításáról,a nyelvek kialakulásáról és a kiejtésükről (ez utóbbit én nem igazán élveztem,de akit érdekelnek a nyelvek,azoknak mindenképpen ajánlom).
Összességében érdekes olvasmány volt,és ha nem is nyerte el a tetszésem maradék nélkül,mindenképpen egy élményben volt részem,és minden tiszteletem Tolkien úré,hiszen mekkora fantázia kell ahhoz,hogy megalkossunk egy világot,annak történelmét és lakóinak mindennapi életükhöz szükséges elemeit( kicsit körülményesen fogalmaztam,de itt az időszámításra és a nyelvekre gondolok).Az utolsó részeknél mindig kicsit szomorú vagyok,mert nehéz az elválás,akármilyen kapcsolatunk volt is,és ez most rám nagyobb erővel hatott - nem csak a könyv szomorkás vége miatt - mert én is most végeztem a gimnáziumban és el kell válnom az eddig megszokott életemtől,a mindennapi rutintól és ami még rosszabb az osztálytársaimtól,ami mondhatni nem kellemes dolog :S
Tolkien egyik másik művéből a Hobbitból készül egy film is ,amit mindenképpen megnézek majd,de lehet,hogy előtte még el is olvasom,ki tudja ? :)
5/4
Eredeti cím: The Lord of the Rings - Th Return of the King
Fordító: Göncz Árpád, Réz Ádám, Tandori Dezső
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2002
Oldalszám: 534
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése